kritika

A zombikról már elmondtak mindent, voltak lassan mozgó, mégis veszedelmes egyedek, akadtak olyanok is, akik már nagyobb sebességre kapcsolva üldözték az embert, láthattunk már okos élőholtat, nehezen elpusztíthatót és röhejes kinézetűeket, a Fidoban még manipulált zombikat is szemügyre vehettünk. Mit lehet ehhez még hozzátenni? Olyan még nem nagyon volt, hogy az egyik szereplő kameráján keresztül lássuk az eseményeket, de két évvel ezelőtt két ilyesféle produkció is napvilágot látott. Az egyiket a téma egyik nagy ismerője, George A. Romero hozta el, sajnos a mester műve nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ám a spanyolok által készített [REC] félelmetesre és izgalmasra sikeredett, ráadásul a nemzetközi porondon sem vallott szégyent, Hollywoodban is rekordgyorsasággal hozták a saját feldolgozásukat, ami itt azt jelenti, hogy kockáról kockára újraforgatták az alkotást. A spanyolok pedig hozzáláttak a folytatáshoz. A kérdés csupán az, hogy volt -e ennek értelme a pénzszerzésen kívül, hiszen az első részt nehezen tudják überelni.

Olvasd tovább →

Kéki Kata magát Terézanyunak szólítja, mióta egyszer lelkizett egy taxisofőrrel.

Kéki Kata (Hámori Gabriella) aranyos, széles szájjal mosolygó nő, aki szerencsétlenségére, a második jelenetben azonnal lehervasztja bennünk a megelőlegezett szimpátiát. Barátját, Marcit (Elek Ferenc) a lehetséges házasság, de legalább is egy normálisnak tűnő kapcsolat hitében tartja, miközben unja és saját lakásukon megcsalja a volt szerelmével. Ám, amikor az a lehetőség is felcsillan, hogy Marci is csalhatja őt, felháborodik. Akkor is felháborodik, amikor a szerető (Hujber Ferenc) közli, hogy komoly kapcsolata van.

Olvasd tovább →

Magányos utazó baktat a kiégett Amerikán keresztül, pusztulat mindenhol, roncsok hevernek az út szélén, a víz igazi kincsnek számít, étel pedig az van, amit útközben talál az ember.. Mi történt a civilizációval? Nem beszélnek róla, de egy félmondatból  (illetve a világ láttán könnyedén) leszűrhető , hogy atomháború zajlott le. Élinek küldetése van, el kell mennie egy bizonyos helyre, ám útja nem veszélytelen, bandák kóricálnak a kihalt, sivatagossá vált vidéken, akiknek vagy a hátiszákjára vagy éppen rá fáj a foguk. Morcos, napszemüveges hősünk azonban kemény dió, nem akar ő balhét, de szó nélkül felaprít bármilyen koszhadt csürhét, legyenek azok szimpla útonállok vagy részeg kocsmatöltelékek. Éli betéved egy városkába, aminek az ura egy bizonyos könyvet keres már évek óta: a Bibliát. (Talán emiatt tört ki a háború, ha már elégették az összes ilyen könyvet?) A vándor pedig birtokolja ezt a könyvet, ám megosztani senkivel nem akarja, de szívesen levágja bárki kezét, aki hozzáér.

Olvasd tovább →

Nem új „találmány” a roller derbi, az amerikaiak fejében született meg ez a görkoris sportág 1922-ben. A lényeg, hogy minden lábadra fel kell húznod egy korit, majd veszett gyorsan kell körbesuhannod egy ellipszis (vagy kör?) alakú pályán, le kell hagyni az ellenfelet, közben pedig durvulni is lehet (egyébként a filmben gyorsan elregélik a szabályokat). Az egyszer biztos, hogy ebben könnyedén le lehet vezetni a feszültséget és az agressziót. Shauna Cross ezen sportág egyik kiemelkedő tagja, regényt is írt a témában Derby Girl címmel, amire Drew Barrymore csapott le. Barrymore már jó 30 éve űzi az ipart a filmszakmában, ám a kamera mögé most áll be először, ha nem számítjuk azt az egy szem, tévében bemutatott 2004-es dokumentumfilmjét.

Olvasd tovább →

Az Egyesült Államok a világ legnagyszerűbb országa, rengeteg csinos lány és itt vannak a leggyorsabb lovak, a tengerészgyalogosok és a légierő pedig bárhol az egész világon rendet teremt és satöbbi és satöbbi. Már most felfordult a gyomrod? Michael Moore-nak is, ugyanis minden igyekezetével azon van, hogy bemutassa, Amerika egy nagy nulla, a politikusok elmehetnek a fenébe, ráadásul a terroristák nem a szegény tálibok, hanem azok, akik a törvényhozásban hízlalják a pénztárcájukat és a feneküket és bármely máshol a Földön sokkal jobb az egészségügy, mint náluk. Moore egy amolyan megmondóember, aki tűzzel-vassal küzd egy jobb Amerikáért, szerinte az egész rendszer elavult, korrupt és gyalázatos.

Olvasd tovább →

Szépség és a szörnyeteg / Beauty and the Beast

Alkotók:  Gary Trousdale, Kirk Wise (rendezők), Linda Woolverton (forgatókönyvíró)

Producer: Walt Disney

Év: 1991

szereplő(k):
Paige O’Hara (Belle, a Szépség hangja)
Robby Benson (a Szörnyeteg hangja)
Richard White (Gaston hangja)
Jerry Orbach (Lumiere hangja)
David Ogden Stiers (Cogsworth/narrátor hangja)
Angela Lansbury (Mrs. Potts hangja)
Bradley Pierce (Chip hangja)

Olvasd tovább →

Hogy a lakásban tartott, kábítószert gyártó kecske valóban létezik-e Magyarországon, vagy csak arra az asszociációra utal, hogy az írók azt a bizonyos kecskét úgy akarják jóllakatni, hogy közben a káposzta is megmaradjon, nem tudnám megmondani, mindenesetre sokminden utal erre.

Talán már elkönyveltük, hogy a mozgókép sosem lesz közönségfilm és művészfilm egyszerre. Ez utóbbi sokaknak a kevesekhez szóló, története nincs, szövege nincs, végtelen hosszúságú műveket jelenti. A filmművészet ugyanúgy változott, mint más művészetek, egyre inkább elfordult a közönségtől, egyre elvontabbá, nehezen értelmezhetőbbé, szélsőséges esetben önmagát megemésztővé vált. Persze, ettől még nagyon is értékes művekről van szó, csak az alkotó és nézőtől valamennyire elszakadt, elhagyatottabb útra tért. Meg persze a közönség is távolodott, mert a többség számára a mozi a kikapcsolódást jelenti, nem pedig a gondolkodást. Így ma egyértelműen szakadék van ma a művészfilm és a közönségfilm között, ezt nem is szükséges magyaráznom. Hogy e két véglet olykor mégis találkozhat egymással, arra nagyon jó példa Vranik Roland és a társ-forgatókönyvíró-operatőr Pohárnok Gergely filmje, a Fekete kefe.

Olvasd tovább →

Valentin napon mészárlás folyt Chicagoban, mindenkit kinyírtak és elátkozták a Chicago Cubs baseballcsapatot – vág közbe egy diák, miközben Julia Fitzpatrick (Jennifer Garner) elmesélné a Valentin nap történetét. De aztán megtudjuk miről is nevezetes ez az időpont. A III. században Claudius császár betiltotta a házasságot, mivel szerinte a katonák így nem fognak az asszonyukra gondolni és jobban belevetik magukat a csatákba. Egy Valentin nevű pap ellenszegült a császár akaratának és titkon többeket összeadott. Tette kitudódott és börtönbe vetette Isten szolgáját. Mielőtt kivégezték volna írt egy levelet annak a lánynak, aki sokszor meglátogatta őt, a levél végén pedig az állt, hogy „Ég Veled, a Te Valentinod”.

Olvasd tovább →

Az Universal úgy gondolta, hogy a szörnykamrából a Múmia után még egy szörnyet elő kell rángatnia, szerintük a Farkasember érett meg némi vérfrissítésre és egy kis szőrbeültetésre. A Hetedik és Az Álmosvölgy legendája íróját, Andrew Kevin Walkert kérték fel arra, hogy szállítsa le a forgatókönyvet, a rendező székbe pedig Mark Romanek, a Sötétkamra direktora foglalhatott helyet. Eddig a pontig még minden szép és jó volt. Ám Romanek kreatív nézetkülönbségekre hivatkozva elhagyta a produkció háza táját, helyére pedig Joe Johnstont szerződtették, aki A kárhozat útja íróját is hozta magával, hogy átdolgozza a szkriptet. 2008 novemberére ki is tűzték a bemutatót, ám eltolták ám a premiert, módosították a mozikba kerülés dátumát nem is egyszer. Újraforgatásra küldték a produkciót, több új jelenetet vettek fel, majd Walter Murch és Mark Goldblatt vágók munkájával nem voltak elégedettek a fejesek, ezért újraszabatták az egész alkotást. Sok gond, baj, bánat után végre megérkezett a feldolgozás, amelyre nem süthető rá, hogy vérszegény lenne, viszont több sebből vérzik.

Olvasd tovább →

Itt a világvége!! Igen, ismét eljött, ezúttal nem Roland Emmerich tolmácsolásában vár pusztulás a Földre és az emberekre, nem is Michael Bay robbantja fel vidáman piciny bolygónkat. Nem jön se egy méretes szikladarab az űrből, nem robbannak több megatonnás atombombák Nem, ezúttal az Úr veszíti el az emberiségbe vetett hitét. Néhány ezer évvel ezelőtt özönvíz volt a megoldás, de most arkangyalok légióit küldi.

Olvasd tovább →