Alkotók: Gary Trousdale, Kirk Wise (rendezők), Linda Woolverton (forgatókönyvíró)
Producer: Walt Disney
Év: 1991
szereplő(k):
Paige O’Hara (Belle, a Szépség hangja)
Robby Benson (a Szörnyeteg hangja)
Richard White (Gaston hangja)
Jerry Orbach (Lumiere hangja)
David Ogden Stiers (Cogsworth/narrátor hangja)
Angela Lansbury (Mrs. Potts hangja)
Bradley Pierce (Chip hangja)
Hogy a lakásban tartott, kábítószert gyártó kecske valóban létezik-e Magyarországon, vagy csak arra az asszociációra utal, hogy az írók azt a bizonyos kecskét úgy akarják jóllakatni, hogy közben a káposzta is megmaradjon, nem tudnám megmondani, mindenesetre sokminden utal erre.
Talán már elkönyveltük, hogy a mozgókép sosem lesz közönségfilm és művészfilm egyszerre. Ez utóbbi sokaknak a kevesekhez szóló, története nincs, szövege nincs, végtelen hosszúságú műveket jelenti. A filmművészet ugyanúgy változott, mint más művészetek, egyre inkább elfordult a közönségtől, egyre elvontabbá, nehezen értelmezhetőbbé, szélsőséges esetben önmagát megemésztővé vált. Persze, ettől még nagyon is értékes művekről van szó, csak az alkotó és nézőtől valamennyire elszakadt, elhagyatottabb útra tért. Meg persze a közönség is távolodott, mert a többség számára a mozi a kikapcsolódást jelenti, nem pedig a gondolkodást. Így ma egyértelműen szakadék van ma a művészfilm és a közönségfilm között, ezt nem is szükséges magyaráznom. Hogy e két véglet olykor mégis találkozhat egymással, arra nagyon jó példa Vranik Roland és a társ-forgatókönyvíró-operatőr Pohárnok Gergely filmje, a Fekete kefe.
Valentin napon mészárlás folyt Chicagoban, mindenkit kinyírtak és elátkozták a Chicago Cubs baseballcsapatot – vág közbe egy diák, miközben Julia Fitzpatrick (Jennifer Garner) elmesélné a Valentin nap történetét. De aztán megtudjuk miről is nevezetes ez az időpont. A III. században Claudius császár betiltotta a házasságot, mivel szerinte a katonák így nem fognak az asszonyukra gondolni és jobban belevetik magukat a csatákba. Egy Valentin nevű pap ellenszegült a császár akaratának és titkon többeket összeadott. Tette kitudódott és börtönbe vetette Isten szolgáját. Mielőtt kivégezték volna írt egy levelet annak a lánynak, aki sokszor meglátogatta őt, a levél végén pedig az állt, hogy „Ég Veled, a Te Valentinod”.
Az Universal úgy gondolta, hogy a szörnykamrából a Múmia után még egy szörnyet elő kell rángatnia, szerintük a Farkasember érett meg némi vérfrissítésre és egy kis szőrbeültetésre. A Hetedik és Az Álmosvölgy legendája íróját, Andrew Kevin Walkert kérték fel arra, hogy szállítsa le a forgatókönyvet, a rendező székbe pedig Mark Romanek, a Sötétkamra direktora foglalhatott helyet. Eddig a pontig még minden szép és jó volt. Ám Romanek kreatív nézetkülönbségekre hivatkozva elhagyta a produkció háza táját, helyére pedig Joe Johnstont szerződtették, aki A kárhozat útja íróját is hozta magával, hogy átdolgozza a szkriptet. 2008 novemberére ki is tűzték a bemutatót, ám eltolták ám a premiert, módosították a mozikba kerülés dátumát nem is egyszer. Újraforgatásra küldték a produkciót, több új jelenetet vettek fel, majd Walter Murch és Mark Goldblatt vágók munkájával nem voltak elégedettek a fejesek, ezért újraszabatták az egész alkotást. Sok gond, baj, bánat után végre megérkezett a feldolgozás, amelyre nem süthető rá, hogy vérszegény lenne, viszont több sebből vérzik.
Itt a világvége!! Igen, ismét eljött, ezúttal nem Roland Emmerich tolmácsolásában vár pusztulás a Földre és az emberekre, nem is Michael Bay robbantja fel vidáman piciny bolygónkat. Nem jön se egy méretes szikladarab az űrből, nem robbannak több megatonnás atombombák Nem, ezúttal az Úr veszíti el az emberiségbe vetett hitét. Néhány ezer évvel ezelőtt özönvíz volt a megoldás, de most arkangyalok légióit küldi.
Már lassan rovattá érnek a szerdán érkező magyar filmekről szóló írásaim. Most a 41. Magyar Filmszemle programjából válogatott kisjátékfilmekből készítettem egy kis bemutatót.
Barbárok
Néhányan már próbálkoztak, míg végül Miklauzic Bencének sikerült megalkotnia a magyar psychot, sznobizmus és Wall Street nélkül. Árpit (Nagy Zsolt) a mi Patrick Batemanünket a Duna-parton ismerjük meg. Őrülten motyog a felkelő nap felé.
Az eseményeket azonban nem Árpi, hanem egy várandós nő (Bartsch Kata) szemszögéből, passzívan, kissé távolról figyeljük. Adott egy magyar család, akik húsvétkor összejönnek valahol vidéken. Pálinka és ebéd után zserbó a desszert, meg közben söröznek, de a társalgást nem színesíti az italozás, csak közhelyek vannak, melyre rásegít a tévé. Egy brutális gyilkosságot közvetít a híradó, természetesen mindenki egyhangúan rákontráz, mit érdemel a bűnös. Véleményük azonban hirtelen fordulatot vesz, vagy legalábbis elhalkul, amikor megjelenik Árpi, az elkövető.
Bret Easton Ellis regényében magányos őrültek vannak. Nálunk már a családban is így élnek. Egy gyilkosság hamarabb eltusolódik a fejekben, mint a vallásos fanatikusság “bűne”.
(Ám, aki egy direktebb Ellis-átíratra vágyik, azoknak a Levegőt vennit ajánlom).
A 90-es évek elején igazi csemegének számított a Tökéletes katona, a kor két legnagyobb akciósztárja Jean-Claude Van Damme és Dolph Lundgren ment ölre egymással a vásznon. Roland Emmerich ezzel a filmmel tette le névjegyét Hollywoodban, a rendező azóta szép sikereket ért el a kasszáknál, ám a két „Izom Tibor” egy idő után elköszönt a mozikból és csak DVD-n/videón adják ki filmjeiket. Van Damme még megpróbálkozott a Tökéletes katona folytatásával, ám az elég tré lett, ráadásul olyat bukott a produkció, mint az ólajtó, Mic Rodgers pedig azóta sem ment a rendezői szék közelébe, inkább az effekteket gyártja. A belga spárgahuszár és a svéd akcióhős elindult Steven Seagal és Wesley Snipes útján, azaz Kelet-Európában „occsóért” rombolhatnak és lőhetik halomra a helyi statisztát.
Monday küldte be a Köntörfalak kritikáját, köszönet érte.
Közhely, hogy a magyar filmgyártás mint olyan a bájosnak cseppet sem nevezhető varangyos béka feneke alatt sínylődik évek óta. Az ember csak ül, néz, mint a moziban, és a feje búbját vakargatja. Nem érti, miért téblábolnak színészeink a kamera előtt, és miért várnak olajozásra párbeszédeik. Miért az unalomig kivasalt arcok. Miért a hivalkodó disznóbaszás (a művészet nevében), a szinglilét ismételt szájbarágása, a gyomor/forgató/könyvek, meg a besült bombaslágerek. Az ember ott tart, hogy ha igényes darabot akar nézni, akkor marad a dán, a svéd, a francia, a spanyol, a német, vagy a független amerikai. Ám a Filmszemle apropóján mégiscsak összefut egy jó magyar filmmel. Ez pedig a Köntörfalak című, Dyga Zsombor rendezésében.
A filmről Armida is írt.
Nem hagyható ki a film kapcsán a klasszikus vicc:
Bemegy egy férfi a boltba, majd megkérdezi:
– Van zsák?
– Nincs zsák.
– Nindzsák, hol?
Valószínűleg a poént elsüthették a Totál turbó forgatásán is, ami úgy nézett ki, mintha a forgatás alatt a Wachowski fivérek (vagy már inkább nővérek?) LSD hatása alatt készítettek volna a produkciót. Sűrűn pislogva vették tudomásul, itt bizony nincs sok nindzsa, de Rain jelenetei annyira lenyűgözték a párost, hogy felötlött bennünk, mi lenne, ha legközelebb egy olyan filmet hoznának össze, ahol nindzsák szerepelnek? Ha már kipattant a fejükből megbökték Joel Silvert, aki producerként vett részt eddigi filmjeikben és itt is szintén ott téblábolt. Silvernek tetszett az ötlet, majd felhívták James McTeigue, akivel a V, mint vérbosszút (imdb-n 167. legjobb film) hozták tető alá, majd megíratták a forgatókönyvet, amely a nindzsák titokzatos és legendás világát hívatott bemutatni.
Sam Mendes útja az amerikai kisvárosok polgárainak kitaposott ösvényén halad, már ami a filmjeinek tárgyát illeti. Ha a James Bond-film nem téríti el ettől az iránytól, a jövőben megeshet, hogy a téma mesterévé válik. Igaz, nagy kihívás felmutatni azt a színvonalat, amit Updike tett regényeiben, de gondoljunk csak meg, mekkora eredmény már az is, hogy az író egy egész oldalas párbeszéddel emlékezett meg az Amerikai szépségről a Nyúlfarkban.
Csurig vagyunk a feldolgozásokkal, folytatásokkal (esetleg előzményekkel), könyvadaptációkkal, főleg a horror műfajon belül, a The Collector azonban kivételesen egyik kategóriába sem tartozik. Nem sok hiányzott hozzá, hogy a horror a Fűrész előzménye legyen, Patrick Melton és Marcus Dunstan forgatókönyve eredetileg a The Midnight Man címre hallgatott és be is mutatták a Fűrész franchise producereinek munkájukat. A duónak egyébként sem volt ismeretlen a széria, hiszen a Fűrész IV-VI részein is ők munkálkodtak. Ám a producerek elvetették ötletüket (jelenleg nem akartak még prequelt), így átnevezték a produkciót, majd Dunstan belehuppant a rendezői székbe és leforgatta a kis költségvetésű alkotást.
Alice Csodaországban / Alice in Wonderland
Alkotók: Clyde Geronimi, Wilfred Jackson, Hamilton Luske (rendezők), Lewis Carroll (író), Bill Peet, Milt Banta, Winston Hibler, Ted Sears, Joe Rinaldi, Joe Grant, Erdman Penner, William Cottrell, Dick Kelsey, Dick Huemer, Del Connell, Tom Oreb, John Walbridge (forgatókönyv)
Producer: Walt Disney
Év: 1951
Szereplők:
Kathryn Beaumont (Alice hangja)
Ed Wynn
Richard Haydn
Sterling Holloway
Jerry Colonna
Verna Felton
FilmDROID