FilmDROID 
Hogy a lakásban tartott, kábítószert gyártó kecske valóban létezik-e Magyarországon, vagy csak arra az asszociációra utal, hogy az írók azt a bizonyos kecskét úgy akarják jóllakatni, hogy közben a káposzta is megmaradjon, nem tudnám megmondani, mindenesetre sokminden utal erre.
Talán már elkönyveltük, hogy a mozgókép sosem lesz közönségfilm és művészfilm egyszerre. Ez utóbbi sokaknak a kevesekhez szóló, története nincs, szövege nincs, végtelen hosszúságú műveket jelenti. A filmművészet ugyanúgy változott, mint más művészetek, egyre inkább elfordult a közönségtől, egyre elvontabbá, nehezen értelmezhetőbbé, szélsőséges esetben önmagát megemésztővé vált. Persze, ettől még nagyon is értékes művekről van szó, csak az alkotó és nézőtől valamennyire elszakadt, elhagyatottabb útra tért. Meg persze a közönség is távolodott, mert a többség számára a mozi a kikapcsolódást jelenti, nem pedig a gondolkodást. Így ma egyértelműen szakadék van ma a művészfilm és a közönségfilm között, ezt nem is szükséges magyaráznom. Hogy e két véglet olykor mégis találkozhat egymással, arra nagyon jó példa Vranik Roland és a társ-forgatókönyvíró-operatőr Pohárnok Gergely filmje, a Fekete kefe.
A Fekete kefe négy fiatal srác egy napját meséli el, akik kémények takarításából és béleléséből élnek átalánydíjak beszedéséből keresik a kenyerüket. Az elfoglalt vállalkozó e napon sürgős és példamutatónak szánt feladattal bízza meg őket, mely további megrendelésekkel kecsegtet. Hőseinket azonban minden más jobban érdekli a munkánál, legyen az vallás, festészet, fényképezés, kakasviadal, vagy hogy mennyi a Duna vizének sebessége. A főbb konfliktust az anyagbeszerzésre szánt pénz elvesztése, és a pénz pótlásának körülményei adják. A megoldási lehetőségek között szerepel a kábítószert “gyártó” kecske, valamint egy állítólag nyertes lottószelvény.
Sodródó hőseinkről nem tudunk meg túl sokat, de annyit mindenképpen, hogy el tudjuk helyezni a társadalmunkban. Már az első percben kiderül, hogy nem nagyon értenek a kéményekhez. Zoli (Bánki Gergely) teológushallgató, Döfi (Hajduk Kroly) újabban a környezetvédelem témájában készít képeket, Anti (Hernádi Csaba) költő és Papi (Réthelyi András), meg csak úgy “van”. Ez a nagyon magyar és nagyon őszinte céltalan tengődés pont olyanfajta élet, amit el tudok képzelni lehetőségektől megfosztott bölcsészdiplomásokról, meg úgy általában az érzékeny, filozofálgató, belassult emberekről, akiknek nincs helye a rohanó világban. De nem azért, mert nincs létjogosultságuk, hanem mert a célzott örvényből kiszorítva szinte mozdulatlanok. Így hát ők azok, akiknek egy helyben állva lehetőségük van olyan dolgokat is észrevenni, mint például a krisnások, a Jézus megkísértéséről szóló könyvek, furcsa természetközeli eljárások, erdőirtások; ugyanakkor nem ismerik a szöcskefejű politikusokat.
A Fekete kefe készítői szeretik a nézőt, mivel olyan történetet mutatnak be, mely mindenkit eléggé leköt, gondolkodtat és szórakoztat is. A fekete-fehér, álmosan verőfényes és néhol szomorkás képei kellemes látványt nyújtanak. A mese szürreális, de ugyanannyira valóságos is. Kissé elbizonytalanító, mi is akar lenni a film, ám a 36. Filmszemle fődíjasán tisztán látszik, hogy a kritikusok is jóllaktak vele és a közönsége is megmaradt.
Szerintem: 9/10
A Fekete kefe is ingyen megtekinthető az indavideón:
- A Bárka (El barco) – sorozat - 2011. augusztus 17.
- Kellemes húsvéti ünnep(ek)et! - 2011. április 23.
- A király beszéde (2010) - 2011. február 06.
- SAG Awards díjazottjai - 2011. január 31.
- A királyi udvarból kerül ki a szuperhős - 2011. január 31.
- Fotók a Pókember forgatásáról - 2011. január 31.
- Permanens vakáció (Permanent Vacation, 1980) - 2011. január 29.
- Megvan a vámpírvadász elnök - 2011. január 28.
- Beginners trailer - 2011. január 28.
- Peep World trailer - 2011. január 28.
Szerintem is helyes film, talán a művészieskedő feketefehér volt csak felesleges manír.
Deregvoltmar…arra emlekszem, hogy alapvetoen tetszett, de a film vegere ez az annyira laza, hogy mar horizontalis hozzaallas mar elegge irritalt. Egyebkent attol, hogy kis koltsegvetesu es ff nem neveznem kifejezetten muveszfilmnek, lenyegeben ugyanaz a film, mint a Masnaposok.
@FayeFaye: Bosszant, hogy pont a Másnaposokhoz hasonlítod, azt nagyon nem szerettem 😀
Enegem idegesített mennyire überbalfaszok a karakterek.
Nekem nem igazán jött be. Irritált a szereplők természetellenes hanghordozása, meg már tényleg idegesítően lúzerek voltak helyenként.
Engem meg az bosszant, hogyha egy filmet amit kevesen neztek meg vagy keves penzbol keszult automatikusan muveszfilmnek titulalnak.:) A Masnaposokat en sem birtam, de tematikailag hasonlo: negy elhetetlen figura kalandjai egy napon keresztul, ahogy egyik abszurd helyzetbol bugdacsolnak a masikba egy szinten abszurd es homalyos cel elerese erdekeben, a szerencsejatekrol es drogokrol mar nem is beszelve.:P
rossz tippeket adnak a fiataloknak 🙂
@FayeFaye: de az mindenképp elválasztja, hogy a fekete kefe közben jó sokat meg is mutat a magyar valóságból, ezért közelít a művészfilmek felé. Az emberek egy része meg ilyen, szerencsejátékból várja a szerencsét 🙂
Aztán még a párbeszédek miatt sem egy egyszerű film, lásd a festőlány és Döfi beszélgetése.
ebből is látszik, hogy minden szarból lehet magyar filmet kreálni
Jó kis film volt ez, remek képekkel, helyenként egészen jó ötletekkel, minden idők egyik legjobb magyar filmzenéjével (a betépés alatt zseniális!).
Kurz und gut: simán megérte megnézni, sőt, miazhogy 🙂
Semmi sem nevetségesebb attól a felfogástól, hogy ami nem horror-thriller-krimi-akciófilm, az már művészfilm. Nincs olyan műfaji kategória, hogy művészfilm, ui. nincs olyan alkotó, aki azt mondaná filmjére: hogy ez egy művészfilm. Ha esetleg mégis lenne, akkor az egy balfasz. @nyuszisz: nem csak valóságot mutat meg, hanem karaktereket is, akiket már azelőtt ismertem, sőt haverok is voltak, mint ahogy ez a film megjelent. Ergo, valóságos karaktereket vonultat fel. A kecskeszar-haska sztori pedig annyira valóságos, hogy megtörtént. (Amúgy címlapon a cikk..:)
ez eddig a legjobb kritikád. 🙂
mondjuk a filmművészet változását taglaló részt én másképp látom, de ez csak apróság.
@efes: de mi nézők mondhatjuk, hogy művészfilm, azt hiszem 🙂
címlapon van, még sincs sok komment 🙁 nem írok elég érdekesen, vagy a téma nem elég érdekfeszítő? 😀 vagy válság van 😀
@nyuszisz: “mi” nézők legfeljebb pejoratív értelemben mondjuk, hogy: na ez is egy “művészfilm” (értsd lila puki). De, érdekesen írsz, csak nincsenek benne a “kulcsszavak”. De majd jönnek azok és találnak..:)))
@Elanor_: köszi 🙂
@Elanor_: Szerintem jó és rossz filmek vannak, nem pedig műfajilag meghúzott határok. Egy művészileg értékes film lehet akár thriller is, (pl Engedj be) és vonzhat viszonylag nagy közönséget is, és egy kifejezetten népszerűségre törő vígjáték is lehet művészi: pl. Amélie Poulain. Egy rossz film pedig lehet akármi, az rossz marad. Még ha akár a izmos marketingnek köszönhetően a tömegek tódulnak is rá, attól az még rossz (pl. hosszú a sor:).
@efes: azaz. még annyit tennék hozzá, h azért vált néha-néha már pejoratívvá a művészfilm-kategória, mert egyes alkotók azzal palástolják az ötlettelenségüket, tehetségtelenségüket stb., h elborult, érthetetlen szarokat csinálnak, amire a drága kritikusok (szintén palástolandó a tehetségtelenségüket 🙂 ) hevesen bólogatnak, h mekkora művészfilm. és h mennyire igaz ez az irodalomra is!
vö: mek.oszk.hu/02600/02675/02675.htm#2
🙂 imádom.
úgy értem, anno a moziban érte meg simán.
A dévédét a rosszarcú rendező maga dedikálta nekem, így lehet hogy egy kicsit elfogult vagyok.
@efes: ismerted ezeket a váci arcokat eredetiben?
@efes: igaz, mondják pejoratív értelemben is, én ebben az írásban semmi ilyesmire nem gondoltam.
Én is dolgoztam Peikerékkel anno. A filmet nem tudtam végignézni. Az életben jobb volt 🙂
@Elanor_: JESSZ! Ezt el is mentettem.
@Sájgec: Ilyeneket igen, ezek azért jellegzetes fazonok a Tilos Rádió és a Buddhista Főiskola háza tájáról. És ismertem ennek a sztorinak a valódi változatát is, olyanok mesélték, akik ismerték ezeket az arcokat. Persze, lehet, hogy ismertem ezeket valóban is, csak nem tudtam, hogy ezek, azok. De ez mindegy is, szerintem.