Ezekben a nehéz időkben bizonyára megfordult pár ember fejében, hogy milyen jó is lenne eltűnni a világ szeme elől, rátalálni egy nyugalmas kis szigetre, ahol mindig süt a nap, mindenki jókedvű, nem kell adót fizetni és senki, még csak véletlenül sem tévedne el erre a helyre. Danny Boyle bemutatja nekünk a paradicsomot.
A Boldog új élet film címével ellentétben az abszolút boldogtalanságról és magányról szól. Egy fiúról (Orsós Lajos), akit az állam nevelt és gondozott.
Felnőve panellakásban él és gyárban dolgozik. Sivár környezetben tengődik. A gyárban a személytelen termek, gépcsarnokok, zaj és mellette a munkahelyi ebédlő tiszta, személytelen minimalizmusa fogadja. Otthona otthontalan csupasz lakás. Semmi melegség és barátság nincs az életében.
Harry Brown magányosan éldegél, felesége nemrég elhunyt, egyetlen szórakozása, hogy öreg cimborájával elszopogatnak néhány korsó sört a közeli vendéglátó egységben és közben sakkoznak. A környezet az elmúlt évek alatt jelentősen megváltozott, veszélyesebb lett a világ. Nem egy életbiztosítás este a környéken csatangolni, a közeli aluljáróba bemenni pedig felér egy öngyilkossággal. A helyi tinik terrorizálják a lakosságot, nem ismernek sem istent, sem embert, sem törvényt, Brown pedig becsukja a szemét, nem akar ő konfliktusba keveredni, nem szól bele a bandák dolgaiba. De barátjának egyáltalán nem tetszik a kialakult helyzet és meg akarja leckéztetni a huligánokat, ám azok lelkiismeret-furdalás nélkül kinyírják, a rendőrség nem tud eredményeket felmutatni ezért Brown a tettek mezejére lép.
.jpg)
Manapság nagy divat népszerű fantasy könyvsorozatokat megfilmesíteni, van amelyik szépen hoz a konyhára (Harry Potter) és van amelyikkel csúnyán befürödnek és hiába ígérték a folytatást, az nem fog elkészülni soha (lásd Az arany iránytű esetében). A DreamWorks elég bátor volt, mikor úgy döntött, hogy a vászonra adaptálja Cressida Cowell könyvét, az Így neveld a sárkányodat, amelyhez az írónő még 7 folytatást is ír. Miért mondom, hogy bátor volt a stúdió? A vikinges téma valahogy nem érdekli az embereket, a 13. harcos irgalmatlanul nagy bukta volt, az Outlander szintén hidegen hagyta a népet. A sárkányokkal sincsenek kibékülve a nézők, 2020: A tűz birodalma nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hogy megérte-e a stúdiónak megcsinálni az Így neveld a sárkányodat még nem tudni, talán bebizonyítják, hogy a sárkányokat központba állító vikinges produkció is tud profitot termelni, ha Jerry Bruckheimernek összejött a kalózokkal, akkor a DreamWorks-nak is sikerülhet a dolog.
Néhány éve (pontosabban 2004-ben) jelenet meg Jon Ronson, Kecskebűvölők címre hallgató könyve, amiben az író nem olyan katonákról ír, amelyek puskát szorongatva vágnak át a csatatéren, nem a világhálón küzdenek az ellenséges kémprogramokkal, hanem olyan embereket mutat be, akiknek a paranormális harcmezőn kellett helyt állniuk, az elméjüket vetik be a siker érdekében. A Jedik nem sok évezred után fogják védeni a rendet, a Jedik már itt vannak és az Új Föld Hadsereg tagjai között kell keresnünk őket.
1898-ban hatalmas verseny zajlott Afikában, a németek, a franciák és angolok egymással versenge építették a vasútvonalat. Robert Beaumont nem volt túl elégedett az afrikai munkálatokkal, ezért vette fel John Patterson ezredest, aki kiváló mérnök hírében állt és azt ígérte időre elkészül a feladatában. Csakhogy a munkálatokat jelentősen hátráltatta két termetes oroszlán, emberek tucatjaival végeztek, a félénk munkások hátrahagyva csákányt, ásót és kapát fejvesztve menekültek a környékről és csak akkor tértek vissza, mikor Patterson levadászta a két bestiát. Az eset valóba megtörtént, később Patterson könyvet írt kalandjáról, ezzel pedig igen szépen megszedte magát, 1997-ben pedig film is készült.
Lovasi András jogtalanul akar adót visszaigényelni, de nem elég kitartó hozzá.
Mindez persze nem a valóságban történik, hanem a Sztornó című filmben, melynek tartalma röviden egy mondatban így foglalható össze. Lovasi András pedig azért marad Lovasi András a filmben is, mert történetesen nem derül ki a szerepe szerinti neve, és így olyan, mintha saját maga lenne. Meg egyébként is úgy néz ki, mintha önmagát alakítaná.
A film alatt a következő gondolat fordulhat meg az ember fejében.: Ilyet itthon mikor fogunk látni? Volt már egy-két történelmi produkció, az Egri csillagokon rengeteg ember munkálkodott, látszott, hogy tömegeket mozgattak meg, a Honfoglalásra már csak egy jó szó van és az pedig a szégyen, még A Hídember sem sikerült éppen a legjobbra. Ehhez képest a kínaiak nem szenvednek emberhiányban, bármikor képesek egy filmre több száz statisztát leszerződtetni és ott meglátszik az adott műre költött pénzmennyiség. Ezúttal Hua Mulant állították a történet középpontjába, a hölgyről a mai napig nem tudni, hogy létező személy volt vagy csak kitalálták, úgy vélik, hogy valamikor a IV és VII század környékén élt, ekkoriban énekelték meg tetteit, később pedig regény is íródott a hősnő életéről és igencsak népszerűvé vált, az elmúlt évszázadban pedig készült néhány olyan film, amelyben Mulan karaktere is megtalálható volt, majd a Disney is készített róla egy animációs alkotást, amelynek bemutatója után 10 évvel jelentették be a kínaiak, hogy hozzálátnák a Mulan filmhez, de gyorsan hozzá is tették, hogy nem a Disney-féle verziónak a feldolgozását fogjuk látni.
A hatvanas évek korszaka nagy változást képvisel a társadalomban, politikában és kultúrában is. Nagy-Britanniában előretört a popzene, a fiatalság hirtelen minden eddiginél nagyon szerepet kapott. A média a fejekbe ültette, hogy a tehetséges fiatalok bármit elérhetnek és joguk van a jóléthez. Az Egy lányról (An Education) című film alapötletét ennek a bizonyos történelmi időszaknak a kezdete adja. Ekkor valószínűleg a fiatalok Londont fojtogatóbbnak és konzervatívabbnak vélték más külföldi városoknál, nagyon vonzó volt számukra az izgalmas Párizs, a francia életfelfogás, divat, irodalom, és zene.
A 90-es években hódított a tinihorror, voltak jól sikerült darabok, de a műfaj elég hamar elérte a csúcsot, csömöre lett a többségnek tőlük és amilyen gyorsan meghódították a nézőket, olyan gyorsan veszítették el az emberek az érdeklődésüket irántuk. A gimis-tinis vígjátékok valahol az Amerikai pite – Hangyák a gatyában idején vonzottak tömegeket a mozikba, de azért mostanság is akad egy-két olyan mű, amely iránt megörülnek a tizenévesek, elég ha csak megemlítem a High School Musicalt. Itt volt már az ideje, hogy valami mással is próbálkozzanak, a választás pedig a krimire esett, elég érdekesen hangzik a dolog, ezúttal viszont biztosak lehetünk abba, hogy nem fogunk nyakig süllyedni a nyomozgatós-tinis filmekben (mivel ezeket nem övezi oly nagy érdeklődés).
(Spoileres iromány)
Úgy indult a 24 nyolcadik évada, ami láttán a sorozat rajongói bizonyára sűrű pislogásba kezdtek. Megmondom mi zavarta őket: Eddig még nem láttuk Jack Bauert aludni. Hősünk békésen szunyál, unokája ébreszti fel, a nézők pedig tudják, hogy csak jó egy nap múlva tudja ismét álomra hajtani a fejét és biztosak lehettünk abban is, hogy nem az lesz a következő órákban a legnagyobb adrenalinpumpáló esemény, hogy vajon összedől-e a nagypapa és az unoka által felépített legóvár.
Bauer nyugodtan csomagolna, utazna lányával egy másik városba, ám egy régi informátora esik be hozzá és innen megint emberünkön múlik minden. Hamarosan már rakéta csapódik be a közelében, be kell épülnie egy bandába és golyóálló mellényben rohangál városszerte.
A magyar filmekben feltűnően gyakran nyernek az ötös lottón. Ez valami végső reménység lehet az életünkben, a felnőttkor álma, amikor már sokan tisztában vagyunk vele, hogy tisztességes munkával nem lehet meggazdagodni és tisztességtelen munkával is kevés rá az esély. Utolsó lehetőség a lottó, és azt hiszem, sokan élnek is vele, mert reménykedni jó.
FilmDROID