kritika

Jackie Chan neve hallatán az embernek beugrik az a korszak, mikor nem egy perc alatt zavarta le a hong-kongi sztár a bunyókat, hanem sokkal tovább tartott a dolog és tátott szájjal néztük mire képes Chan. Akár egy bámulatos harcművész bemutatónak is elment volna néhány olyan mű, amiben feltűnt. Filmjeibe sikerült jó adag humort csempészni, még a bunyós jelenetek közepén is el tudott sütni egy poént vagy képes volt olyan grimaszt vágni, ami láttán szélesen elmosolyodtunk. Sajnos felette is eljárt az idő, mint a többi akciósztár esetében. Vegyük csak Steven Seagalt, aki fáradtan üti meg ellenfelét kézélével, aki pedig rögtön kifekszik, már a pisztolyt sem tudja olyan könnyedén célra tartani, mint régen, ugyanez igaz a többi, „csak dvd filmeket” gyártó kollégáira (Wesley Snipes, Jean-Claude Van Damme). Chan még tartja magát a mozik világában, de már ő sem nyújta azt, mint régen.

Olvasd tovább →

Valaki biztosan összeírta már a szokásos alapsablon történeteket, ezt pedig bármikor és bárhol elővehetik az ötlethiányban szenved filmesek, ha éppen semmi más nem jut eszükbe, akkor felcsapják a nagykönyvet és ahol kinyílik abból a sztoriból készítenek valamit. Ebben a bizonyos gyűjteményben található meg az is, ahol adott egy páros, akik elhidegültek egymástól, folyamatosan szekálják egymást, ám közösen belebonyolódnak valamiféle furmányos ügybe, a végén pedig újra egymás karjaiban kötnek ki. Az Exférj újratöltve vázát is ez sablon adja, már csak egy jobb forgatókönyvet kellett volna összehozni, de a stúdiót ez kevésbé érdekelte, inkább abban biz(hat)ott, hogy majd a sztárokkal eladja a filmet.

Olvasd tovább →

A Boldog új élet film címével ellentétben az abszolút boldogtalanságról és magányról szól. Egy fiúról (Orsós Lajos), akit az állam nevelt és gondozott.

Felnőve panellakásban él és gyárban dolgozik. Sivár környezetben tengődik. A gyárban a személytelen termek, gépcsarnokok, zaj és mellette a munkahelyi ebédlő tiszta, személytelen minimalizmusa fogadja. Otthona otthontalan csupasz lakás. Semmi melegség és barátság nincs az életében.

Olvasd tovább →

Harry Brown magányosan éldegél, felesége nemrég elhunyt, egyetlen szórakozása, hogy öreg cimborájával elszopogatnak néhány korsó sört a közeli vendéglátó egységben és közben sakkoznak. A környezet az elmúlt évek alatt jelentősen megváltozott, veszélyesebb lett a világ. Nem egy életbiztosítás este a környéken csatangolni, a közeli aluljáróba bemenni pedig felér egy öngyilkossággal. A helyi tinik terrorizálják a lakosságot, nem ismernek sem istent, sem embert, sem törvényt, Brown pedig becsukja a szemét, nem akar ő konfliktusba keveredni, nem szól bele a bandák dolgaiba. De barátjának egyáltalán nem tetszik a kialakult helyzet és meg akarja leckéztetni a huligánokat, ám azok lelkiismeret-furdalás nélkül kinyírják, a rendőrség nem tud eredményeket felmutatni ezért Brown a tettek mezejére lép.

Olvasd tovább →

Manapság nagy divat népszerű fantasy könyvsorozatokat megfilmesíteni, van amelyik szépen hoz a konyhára (Harry Potter) és van amelyikkel csúnyán befürödnek és hiába ígérték a folytatást, az nem fog elkészülni soha (lásd Az arany iránytű esetében). A DreamWorks elég bátor volt, mikor úgy döntött, hogy a vászonra adaptálja Cressida Cowell könyvét, az Így neveld a sárkányodat, amelyhez az írónő még 7 folytatást is ír. Miért mondom, hogy bátor volt a stúdió? A vikinges téma valahogy nem érdekli az embereket, a 13. harcos irgalmatlanul nagy bukta volt, az Outlander szintén hidegen hagyta a népet. A sárkányokkal sincsenek kibékülve a nézők, 2020: A tűz birodalma nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hogy megérte-e a stúdiónak megcsinálni az Így neveld a sárkányodat még nem tudni, talán bebizonyítják, hogy a sárkányokat központba állító vikinges produkció is tud profitot termelni, ha Jerry Bruckheimernek összejött a kalózokkal, akkor a DreamWorks-nak is sikerülhet a dolog.

Olvasd tovább →

Néhány éve (pontosabban 2004-ben) jelenet meg Jon Ronson, Kecskebűvölők címre hallgató könyve, amiben az író nem olyan katonákról ír, amelyek puskát szorongatva vágnak át a csatatéren, nem a világhálón küzdenek az ellenséges kémprogramokkal, hanem olyan embereket mutat be, akiknek a paranormális harcmezőn kellett helyt állniuk, az elméjüket vetik be a siker érdekében. A Jedik nem sok évezred után fogják védeni a rendet, a Jedik már itt vannak és az Új Föld Hadsereg tagjai között kell keresnünk őket.

Olvasd tovább →

1898-ban hatalmas verseny zajlott Afikában, a németek, a franciák és angolok egymással versenge építették a vasútvonalat. Robert Beaumont nem volt túl elégedett az afrikai munkálatokkal, ezért vette fel John Patterson ezredest, aki kiváló mérnök hírében állt és azt ígérte időre elkészül a feladatában. Csakhogy a munkálatokat jelentősen hátráltatta két termetes oroszlán, emberek tucatjaival végeztek, a félénk munkások hátrahagyva csákányt, ásót és kapát fejvesztve menekültek a környékről és csak akkor tértek vissza, mikor Patterson levadászta a két bestiát. Az eset valóba megtörtént, később Patterson könyvet írt kalandjáról, ezzel pedig igen szépen megszedte magát, 1997-ben pedig film is készült.

Olvasd tovább →

Lovasi András jogtalanul akar adót visszaigényelni, de nem elég kitartó hozzá.

Mindez persze nem a valóságban történik, hanem a Sztornó című filmben, melynek tartalma röviden egy mondatban így foglalható össze. Lovasi András pedig azért marad Lovasi András a filmben is, mert történetesen nem derül ki a szerepe szerinti neve, és így olyan, mintha saját maga lenne. Meg egyébként is úgy néz ki, mintha önmagát alakítaná.

Olvasd tovább →

A film alatt a következő gondolat fordulhat meg az ember fejében.: Ilyet itthon mikor fogunk látni? Volt már egy-két történelmi produkció, az Egri csillagokon rengeteg ember munkálkodott, látszott, hogy tömegeket mozgattak meg, a Honfoglalásra már csak egy jó szó van és az pedig a szégyen, még A Hídember sem sikerült éppen a legjobbra. Ehhez képest a kínaiak nem szenvednek emberhiányban, bármikor képesek egy filmre több száz statisztát leszerződtetni és ott meglátszik az adott műre költött pénzmennyiség. Ezúttal Hua Mulant állították a történet középpontjába, a hölgyről a mai napig nem tudni, hogy létező személy volt vagy csak kitalálták, úgy vélik, hogy valamikor a IV és VII század környékén élt, ekkoriban énekelték meg tetteit, később pedig regény is íródott a hősnő életéről és igencsak népszerűvé vált, az elmúlt évszázadban pedig készült néhány olyan film, amelyben Mulan karaktere is megtalálható volt, majd a Disney is készített róla egy animációs alkotást, amelynek bemutatója után 10 évvel jelentették be a kínaiak, hogy hozzálátnák a Mulan filmhez, de gyorsan hozzá is tették, hogy nem a Disney-féle verziónak a feldolgozását fogjuk látni.

Olvasd tovább →

A hatvanas évek korszaka nagy változást képvisel a társadalomban, politikában és kultúrában is. Nagy-Britanniában előretört a popzene, a fiatalság hirtelen minden eddiginél nagyon szerepet kapott. A média a fejekbe ültette, hogy a tehetséges fiatalok bármit elérhetnek és joguk van a jóléthez. Az Egy lányról (An Education) című film alapötletét ennek a bizonyos történelmi időszaknak a kezdete adja. Ekkor valószínűleg a fiatalok Londont fojtogatóbbnak és konzervatívabbnak vélték más külföldi városoknál, nagyon vonzó volt számukra az izgalmas Párizs, a francia életfelfogás, divat, irodalom, és zene.

Olvasd tovább →

A 90-es években hódított a tinihorror, voltak jól sikerült darabok, de a műfaj elég hamar elérte a csúcsot, csömöre lett a többségnek tőlük és amilyen gyorsan meghódították a nézőket, olyan gyorsan veszítették el az emberek az érdeklődésüket irántuk. A gimis-tinis vígjátékok valahol az Amerikai pite – Hangyák a gatyában idején vonzottak tömegeket a mozikba, de azért mostanság is akad egy-két olyan mű, amely iránt megörülnek a tizenévesek, elég ha csak megemlítem a High School Musicalt. Itt volt már az ideje, hogy valami mással is próbálkozzanak, a választás pedig a krimire esett, elég érdekesen hangzik a dolog, ezúttal viszont biztosak lehetünk abba, hogy nem fogunk nyakig süllyedni a nyomozgatós-tinis filmekben (mivel ezeket nem övezi oly nagy érdeklődés).

Olvasd tovább →