7

Harry Brown (2009)

 

2009-harry-brown

Harry Brown magányosan éldegél, felesége nemrég elhunyt, egyetlen szórakozása, hogy öreg cimborájával elszopogatnak néhány korsó sört a közeli vendéglátó egységben és közben sakkoznak. A környezet az elmúlt évek alatt jelentősen megváltozott, veszélyesebb lett a világ. Nem egy életbiztosítás este a környéken csatangolni, a közeli aluljáróba bemenni pedig felér egy öngyilkossággal. A helyi tinik terrorizálják a lakosságot, nem ismernek sem istent, sem embert, sem törvényt, Brown pedig becsukja a szemét, nem akar ő konfliktusba keveredni, nem szól bele a bandák dolgaiba. De barátjának egyáltalán nem tetszik a kialakult helyzet és meg akarja leckéztetni a huligánokat, ám azok lelkiismeret-furdalás nélkül kinyírják, a rendőrség nem tud eredményeket felmutatni ezért Brown a tettek mezejére lép.

Az Elrabolva és a Gran Torino keverékeként jellemezték a filmet a bemutatója előtt, két nagy siker az elmúlt évekből, két korosodó sztárral a főszerepben. Liam Neeson Párizsban számolta fel az alvilágot, miközben elrabolt lányát kereste, eközben pedig minden különösebb erőfeszítés nélkül küldte a padlóra és a másvilágra az ellent. Brown csak bosszút akar állni, revansot venni, ám ezt teljesen másképpen teszi, nem hasonlítható Neeson figurájához. Clint Eastwood a Gran Torinoban viszonylagos nyugalomban iddogálta a söröket a tornácán, neki sem tetszett a környékbeli helyzet, sem a „színesedő” körzet, ám ő csak a játékidő utolsó felében határozza el, hogy hűvösre juttatja az egyik bandát. Szerintem egyikhez sem lehet igazán hasonlítani, akad ugyan némi egyezés itt-ott, de ha már „rokoni kapcsolatot” keresünk, akkor jobban illik ide a Bosszúvágy, ahol Charles Bronson felesége halála után rendet tesz a környéken.

Egy bosszúfilm mi újat tud nyújtani? Hisz láttunk mi már mindenfélét, a hős szépen felfegyverkezik és levadássza azokat, akik voltak olyan merészek, hogy felébresztették az alvó oroszlánt. Harry Brown azonban nem az a tipikus kemény hős, akit nem fog a golyó és meg se kottyan neki egy jobbegyenes vagy balhorog. Brown bizony nem egy szuperpapi, háborús múlt ide vagy oda, felette is elszállt az idő, jó ha száz métert le tud futni és egy gyomrostól ugyanúgy padlóra került, mint egy átlagos öregember, nincs tarsolyában semmilyen kung-fu vagy egyéb harcművészeti fogás. Ha csak úgy odaállítana a fiatal gengszterek elé, bizony másodpercekben lenne mérhető a hátra lévő élete. Emberünk fegyvert szerez, csak ezután válik benne sziklaszilárddá az elhatározása, aztán beveti magát (csak úgy, öregesen), vallat, információt szerez és öl, mondhatni tisztábbá teszi környezetét.

Michael Caine zseniálisan formálja meg a címszereplőt, kedvelhető, szerethető figura, akivel együtt lehet érezni, akiért szorítani, drukkolni lehet, annak ellenére, hogy bűnt követ el ő maga is. Az elején még félénken kopogtat be a marihuána termesztő kisiparos-és fegyverkereskedőhöz, majd mikor az acél a kezébe simul és elereszt egy-két lövést láthatjuk, ha voltak is eddig aggályai a leendő tetteivel kapcsolatban, azok most semmivé foszlottak. Emily Mortimer játssza a rendőrnőt, akinek gyanús lesz emberünk, a színésznő a film igen kevés gyenge pillérei közé tartozik, alakítása elég halovány, főleg Caine teljesítménye mellett, de még az utcakölyköket megformáló színészek is jobbak nála. Nagy dicséret illeti a szereplőválogatásért felelős embert (embereket), ugyanis az összes bandatagot alakító egyén kiválóan hozza a rá bízott feladatot, lehet gyűlölni őket, alig várjuk, hogy végre megkapják valakitől azt, ami jár nekik.

Daniel Barber első nagyjátékfilmjét tette az asztalra, igazán jó munkát végzett, ért az atmoszféra megteremtéséhez, képes volt feszült, izgalmas jelenetekkel tarkított produkciót alkotni, bár egy-két helyen némileg vontatottá vált a produkciót. 80 %-ot adok a bosszúdrámára.

imdb: 7,5
rottentomatoes: 79 %

7 komment

  1. Egyetértek, Caine nagyon jó a szerepében, és végre egy emberi hőst kaptunk. Fura is néha mikor egy filmben egy öregember gyepál le 30 kigyúrt állatot 🙂 Elég reális volt az egész film.

  2. Nekem is tetszett, zseniális keveredése az Eden Lake-nek a bosszúfilm műfajjal 🙂 A történet nem túloz, a forgatókönyv és a kamerakezelés visszafogott (amíg kell), ami még különösen tetszett, hogy Caine nem egy terminátor, ő is sebezhető. És b*szki, milyet játszik 77 évesen? Döbbenet, le a kalappal.

  3. Jó film, messze-messze lekörözi a közelmúltban két társát, a Taken-t meg az Edge of the Darkness-t, legfőképpen azért, mert nem felszínes akciózást ad, hanem drámát, társadalmi mondanivalót, húsbavágóan valós konfliktusokat és reális, átélhető karaktereket.

    Caine-ről pedig eddig is tudtuk, hogy zseniális színész. Sokadszor bizonyítja be.

  4. Rettenetesen rossz film. Ilyen féligazságokban tobzódó, sematikus, egyoldalú és manipulatív parasztvakítást eddig csak a nagy büdös nemzeti Drogstratégiában olvashattunk, illetve hallhattunk ilyen igazságosjánosos asztalcsapkodást Jobbikos nagygyűléseken, már ha perverziónk ilyen helyekre sodor. Nehogy már egy trottyos vén faszkalap oldja meg két pisztollyal drogkérdést, felszámolja a maffiát, s a tőlük zsákmányolt pénzből rögtön ad a templomnak is, ráadásul úgy, hogy a végén móka lesz, kacagás, meg lágy kenyér és virág sarjad a panelrengeteg tövében. Lófaszt. Szar film.

  5. @efes: De ez egy film.:) Liam Neeson is leabálta a fél párizsi alvilágot az Elrabolva filmben és mégsem mondta senki, hogy ez marhaság:) Nyilván ha azt sugallná az egész, hogy Caine leszámolna az egész budapesti bűnbandával, akkor én is röhögnék, de senki nem kéri számon rajta, hogy életszerű legyen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *