The Collector (2009)

 Csurig vagyunk a feldolgozásokkal, folytatásokkal (esetleg előzményekkel), könyvadaptációkkal, főleg a horror műfajon belül, a The Collector azonban kivételesen egyik kategóriába sem tartozik. Nem sok hiányzott hozzá, hogy a horror a Fűrész előzménye legyen, Patrick Melton és Marcus Dunstan forgatókönyve eredetileg a The Midnight Man címre hallgatott és be is mutatták a Fűrész franchise producereinek munkájukat. A duónak egyébként sem volt ismeretlen a széria, hiszen a Fűrész IV-VI részein is ők munkálkodtak. Ám a producerek elvetették ötletüket (jelenleg nem akartak még prequelt), így átnevezték a produkciót, majd Dunstan belehuppant a rendezői székbe és leforgatta a kis költségvetésű alkotást.

Arkin (Josh Stewart) becsületes embernek tűnik, nem keresi a bajt, de a gondok megtalálják. Ex-feleségének sürgősen pénzre van szüksége, hogy lerója egy régi tartozását, ha mégsem sikerülne rendeznie adósságát, akkor nem csak a nő, de szeretett lánya sem sokáig élvezheti az életet. Emberünknek tehát pénzt kell szereznie, meg is van a terve, egész nap egy olyan ház birtokán munkálkodott, amelynek tulajai csurig vannak dohánnyal. Tudja miképp lehet bejutni, tudja hol van a széf és mivel a gazdag lakók elvileg nem lesznek odahaza könnyedén be tud surranni, majd angolosan távozik. Csakhogy este nem csak Arkin az egyetlen hívatlan vendég, kószál a házban egy maszkos fickó is, aki teleszórta az ingatlant mindenféle csapdával. A pénzszerzés hirtelen másodlagos tényezővé válik, Arkinnak nem csak a saját, de a tulajok életét is meg kell mentenie.

A produkció harmada-negyede felvázolja miért is kell tolvajkodnia a főhősnek, a maradék pedig egy érdekes és izgalmas macska-egér játék a két betolakodó között. A ház tele van mindenféle halálos kelepcével, az egyik szobában medvecsapdákon visz tovább az út, a másikban pedig valami savas ragasztóba lépdelhet bele az ember, ha nem néz a lába elé, a hátsó ajtón Arkin legutóbbi ottjárta óta négy zár is termett, az ablakok pedig be vannak deszkázva, ha közéjük nyúl egy óvatlan személy bizony igencsak megvágja magát. Persze ezen kívül akadnak még szép számmal különféle veszélyes csapdák. A pincében pedig az álarcos gyilkos kínozza kedvére a házikó két lakóját, a lányuk még a házban bujkál valahol.

Párbeszédek és szövegek leginkább csak a film elején hallhatóak, onnantól mikor Arkin belép a házba csak ritkán nyitják ki a szereplők a szájukat, Arkin csendes üzemmódba kapcsolva próbálja túlélni a „kis” kalandot, végre egy olyan film, ahol a főhős nem mondja ki minden lépésnek a gondolatait, csak azért, hogy a néző halljon már valami dumát. Josh Stewart jól alakítja a főhőst, érte lehet szorítani, főleg mikor a kamera felemelkedve megmutatja, hogy csak pár centire áll egymástól a háziakkal szórakozó maszkos és Arkin, csak egy vékony fal választja el a két karaktert. A pincében sínylődő páros helyzete szörnyű ugyan, de nem igazán lehet szorítani értük, az asszony túlságosan unszimpatikus volt (vagy direkt így állították be vagy csak én éreztem így). Feltűnik pár percre Madeline Zima is, aki ismét megmutatja azt, amit a Kaliforgiában is közzétett régen.

A Fűrészhez képest Dunstan és Melton eléggé visszafogta magát, persze akad itt is vér, kínzás, borzalom, de nem eresztették szabadjára a gore-t, inkább a feszültségszabályozón próbáltak csavarni, ami sikerült. Ám felsorakozik néhány kérdés, ami mellett nem kapcsolódik fel egy kis lámpa mellette a válasszal. Nem derül ki például, hogy Arkin miért nem vitt magával mobilt. Vagy hogy a gyilkos alak miért pakolta tele a házat csapdáival (esetleg, hogy megtréfálja a később befutó zsarukat?), mintha a készítők először egy durvább Reszkessetek betörők filmet akartak volna összehozni. 70 %-ot megér nekem a film, nem kezdtem el filózni homályos pontokon, úgy gondolom, hogy ez csak rontana az összhatáson.

imdb: 6,2

Büdzsé: 3 millió dollár

Amerikai bevétel: 7,7 millió dollár