Továbbállók (Away We Go, 2009)

Sam Mendes útja az amerikai kisvárosok polgárainak kitaposott ösvényén halad, már ami a filmjeinek tárgyát illeti. Ha a James Bond-film nem téríti el ettől az iránytól, a jövőben megeshet, hogy a téma mesterévé válik. Igaz, nagy kihívás felmutatni azt a színvonalat, amit Updike tett regényeiben, de gondoljunk csak meg, mekkora eredmény már az is, hogy az író egy egész oldalas párbeszéddel emlékezett meg az Amerikai szépségről a Nyúlfarkban.

Legújabb filmje a Továbbállók egy amerikai párról szól, akik nem házasok és hirtelen kiderül, hogy a lány terhes. Ekkor nem az jön, hogy most gyorsan összeházasodnak, hanem hirtelen a hatodik hónapra ugrunk, amikor már nem sok idő van a gyerek érkezéséig. A férfi szüleinek a közelében laknak, de csak miattuk, egyébként, nem tetszik nekik a városszéli ház, ahol néha áram nélkül, hidegben maradnak. A leendő nagyszülők azonban hirtelen lelépnek két évre, úgy tűnik nem akarnak a családalapításban részt venni. Így Verona (Maya Rudolph) és Burt (John Krasinski), kicsit megkésve, de annál lelkesebben elindulnak megkeresni azt a helyet, ami tökéletes fészek lenne a gyerek felneveléséhez. Végigutazzák Amerikát, közben meglátogatják rokonaikat és barátaikat, akiknek már van családjuk, s közben figyelnek, ki hogyan csinálja, kinek hogyan megy a nevelés és egyáltalán boldogok-e, jó lenne-e a közelükben élni. Rengeteg módszer van, a film bemutat néhány családi életre vonatkozó, tipikus stratégiát, persze nem a jó példákat. Meglehetősen ki vannak sarkítva az esetek, de közben érezhető, hogy rengeteg igazságalapból építkeznek ezek a kis epizódok.

Ahogy az életben is van, némelyek már első látásra is őrültek, másoknak nem sikerül úgy az életük, ahogy szeretnék, vannak vicces helyzetek és vannak drámaiak. Talán mégis az a legszomorúbb, ahogy haladnak a hőseink és mégsem sikerül senkit találniuk, akiknek a filozófiájával azonosulni tudnának, ha meg mégis, ott más gond van. Ezeket a problémákat ettől függetlenül olyan könnyedén kezeli a film, hogy nem von árnyékot a hangulatára. Vannak nehézségek, de végső soron az út mindig ott van előttük, mindig van menekülés, senki sem kényszeríti őket maradásra. Ami a legjobb, ott vannak egymásnak ketten, a két főszereplő, ahogy nagyon kevés romantikus filmnek sikerült eddig bemutatnia.

A szereposztás nagyszerű, John Krasinski és Maya Rudolph tökéletes, mint a szerelmespár, és a mellékszereplők is kiválóan végezték a dolgukat. Maggie Gyllenhaal érdemel külön említést, mert nagyon jól bemutatta az új irányzatok, vagy áltudományok hatása alá került anyukát.

Sam Mendes ezúttal nem nyúlt olyan erősen a témához, mint az Amerikai szépség, vagy A szabadság útjai esetében. Bár foglalkoztatja a gondolatokat, nem rendít meg úgy, mint az előző munkái, határozottan a könnyedebb szórakozás felé kacsint, de még mindig a szimpatikus átlagpolgár szemével, és persze azzal az iróniával amiben a rendező annyira önmaga tud lenni.

Imdb: 7,4/10

Szerintem: 8/10