FilmDROID 
Fliegauf Benedek Dealere után az első gondolatom az volt, mekkora tévhit, hogy széles és szórakoztató út vezet a pokolba. Rögös az is, mint a mennybe tartó. Vagy talán még rögösebb.
A Dealer egy szimbolikus mese lehetne az emberről, aki addig-addig kereskedett a méreggel, míg ő maga is megkapta a halálos adagot. Persze, ez nem egészen igaz, csak bizonyos elemek azok, melyek néhol népmeseivé teszik, míg máskor realisztikus és egészen groteszk módon álomszerű részleteket is felfedezhetünk benne. Hősünket (Keresztes Felícián) homályos bura veszi körül, valami nyomja a lelkét. Maga is élt a heroinnal valamikor, de már leszokott. Most már csak kereskedik a szerekkel. Egy sajátos stációt járunk végig ebben bő két órában, hasonlóan Krisztus kálváriájához. A dealer biciklijével rója a város kihalt, ismeretlen zugait, a nappal alvó lakóparkokat, és piszkos lépcsőházakból nyíló sötét lakásokat. Feltételezzük, hogy nap, mint nap ugyanezeket az utakat járja a kerékpárjával, ugyanezeknek az embereknek viszi a hamis boldogságot adó szert.
Első útja egy vallási vezetőhöz vezet, mintha ez is a kálváriára utalna, ami ugyanakkor eleve más is, mert már az elején kizárjuk Istent a történetből. Itt ugyanis nem remélhetünk sem megváltást, sem feltámadást. A következő epizódban mintha a dealer első alkalommal törne meg a mai napon; régi barátjával találkozik, akinek szenvedését nézve, most először adja fel szigorú elveit és belekeveredve a játékba, ő maga adja be a végső adagot a haldoklónak. A múmiaként fekvő férfi előtte még elmondja, hogyan égette félholtra a szolárium, amikor elaludt benne és a látogatás végén hősünk megkapja eme purgatórium kulcsát. A továbbiakban nem járnám végig az összes stációt, nagy vonalakban így is látszik, hogy hasonló epizódokra bontható a film, mint a keresztút állomásai, helyenként ugyan kisebb-nagyobb eltérésekkel.
Nem részletezem a film magával ragadó látványvilágát, az arcok, helyszínek körül körbe járó kamerát, a világvége hangulatot idéző hangokat. Ezekről több helyen lehet olvasni, és a befogadó oldaláról lényegesebb is, milyen gondolatokat váltott ki maga az alkotás, mint hogy hogyan.
Ezért inkább egy másik kérdéskörre térnék rá, a folyamat kibontására. Felfoghatatlan, ki kezdett hatni előbb a másikra. Hogy a vevők élete már korábban is kilátástalan volt, vagy a kábítószerek hatására süllyedtek ennyire mélyre, nem különösebben talány. Vannak itt fiatal egyetemisták, akik először próbálják ki a gombát. Egyikük még keresi az élet értelmét és láss csodát az egyből kivilágosodik előtte egy kis szer hatására. A másik első hallásra értelmetlen nyögésbe torzul az élmény hatására, csak a végén értjük meg, amit mondogat: apa, anya. Míg a volt barátnő és a barát már nem gondolkodnak hosszú távlatokban, a lényeg csak a holnap, vagy az elkövetkező órák helytállása, legyen az a gyámhatóság, vagy akár a szomszédok, ismerősök előtt való mutatkozás egy délutáni látogatáson. De tudjuk, hogy valamikor ők is kerestek valamit, boldogságot, vagy sikert, ami valószínűleg egy rossz pillanatban, a lejtő tetején elérhetetlennek tűnt. Az utolsó csepp ebben a közegben az őrült apa (Szakács Lajos), aki drogok nélkül is elvarázsolt világban él. Őt a feleségével történt szerencsétlen baleset juttatta ebbe az állapotba. A dealer, akinek arca annyi érzelmet mutat, mint Christian Bale-é az Equilibriumban, utolsó napján még megpróbál egy nevetséges beszélgetést kicsikarni egyetlen barátjából, Barbarából (Thurzó Barbara). Kapcsolatuk azonban már annyira kiégett, hogy a lány inkább társalog angolul a telefonnal. Bár lehetne egy pont az életében, mégpedig Bogi (Balogh Edina), ami úgy gondoljuk, visszafordíthatná az életbe őt, de ez a momentum is talán csak azért szerepel a filmben, hogy a kihagyott, bizonytalan lehetőséggel fokozza a drámaiságát. A dealerről nem tudjuk, volt-e egyáltalán célja, traumája, csak annyit közöl velünk, hogy már nem akar sehová eljutni. A leszokás, úgy tűnik nem elegendő ahhoz, hogy a megmeneküljön, mert valójában nem egy megfogható anyag, és nem is egy személy a bűnös, hanem maga a légtér. Hogy a lelkiismerete miatt dobja magát a tisztítótűzbe a végén, az lehet egy feltételezés, de érzelmei nem nagyon mutatják ezt ki és ő maga is csak annyit mond magáról, hogy nincs több ötlete.
Ez egy állapot, ami a halálhoz vezet, nem indokolja semmi, nincs sem megoldása, sem célja.
Szerintem: 10/10, az egyik legjobb magyar film, amit láttam.
- A Bárka (El barco) – sorozat - 2011. augusztus 17.
- Kellemes húsvéti ünnep(ek)et! - 2011. április 23.
- A király beszéde (2010) - 2011. február 06.
- SAG Awards díjazottjai - 2011. január 31.
- A királyi udvarból kerül ki a szuperhős - 2011. január 31.
- Fotók a Pókember forgatásáról - 2011. január 31.
- Permanens vakáció (Permanent Vacation, 1980) - 2011. január 29.
- Megvan a vámpírvadász elnök - 2011. január 28.
- Beginners trailer - 2011. január 28.
- Peep World trailer - 2011. január 28.
Suliba láttuk ezt a filmet és azon nevettünk percenként hogy milyen sz*r ,bár gondolom nem a mi korosztályunknak készűlt.
Egyáltalán nem a “nagyközönségnek” szánták ezt a filmet, tehát páran csalódhatnak.
Gondolom észrevehető volt hogy nekem nem tetszett 3/10
@Manco: ezért nem kellene erőltetni az iskolai vetítéseket;
egy csoport véleményben húzza a társaságot, elpoénkodják és senki se veszi észre a lényeget 🙁
@nyuszisz: Ez már csak így van. Más dolog egyedül és más társaságban filmet nézni.
Bár mondjuk, ha olyan a film, akkor lekötheti az egész társaságot, és nincs poénkodás. Viszont az is igaz, hogy elég, ha a társaságból csak egy embernek nem tetszik és elkezd közben hülyéskedni, az “magával ránthatja” a többit is.
Szerintem a sulik jobban járnának pl. a Rekviem egy álomért, Trainspotting, hasonló filmekkel mint egy ilyen nehezebben emészthető hazaival.
Fliegauf Benedek gyakorlatilag ember számára totálisan nézhetetlen filmeket gyárt.
Kezdve a Rengeteggel.
Talán taxit kéne vezetnie.
Vagy hullámvasutat.
Az írás alapján tetszik – bár direkt nem olvastam végi, mert túlságosan poéngyilkos kezdett lenni. Majd meglátjuk, mi lesz belőle…
Nagyon egyetértek a szerzővel, tényleg az egyik legjobb magyar film mostanában. 10/10, simán.
sekelyes, iszonyuan vontatott, szinte nezhetetlen, tele utanhallasokkal es szinpadias eroltetett es tulfacsart helyzetek tomkelege, jo temavalasztas de pocsek megvalositas. tipikusan egyszer nezheto de a felenel megunod.
Szerintem is nagyon jó film, de nem biztos, hogy jól sül el, ha egy osztálynak levetítjük.
Egyéves középiskolai tanárságom alatt én is nézettem a nagyobb gyerekekkel filmeket, és azon is múlik, hogy mi esik le egy-egy ilyen filmből, hogy utána meg tudjuk-e beszélni.
Nálam Roncsfilmet meg A gyűlöletet néztük, és persze főleg a Roncsfilmen elröhécseltek, de utána meg tudtuk beszélni, hogy mi is volt ez.
Óriási film, köszönet érte. Ez a kissé gyerekes pontozási rendszer talán nem is illik hozzá.
@Herlock Sholmes: Én egy kis 16 éves barátnőmet vittem el a Rengetegre (nálam az is legalább 9,5) és furcsa módon ő megértette. A Dealer szerintem annyira nem jó, nem fogott meg annyira, de igen, az is 8 fölé.Hát igen, kell hozzá némi…
Nem semmi, ahogy megosztja ez a film a közönséget! 🙂
Eddig azért ilyen nem nagyon volt, az általános vélemény ugye a “Bezzeg az Egri csillagokat, a Pál utcai fiúkat meg a Tanút milyen jól megcsinálták, akkor még tudtak jó filmeket csinááni, nem úgy mint most, szar a ’90 utáni filmgyártás, úgy ahogy van!”
Én Fliegauftól a Rengeteget és a Tejutat láttam: az előbbi elmegy, de az utóbbi valószínűleg a magyar filmtörténet legnagyobb blöffje, egy (ál)művészkedő förtelem. Ezek után minimum tíz évre eltiltanám a rendezéstől.
Szubjektív vélemény: ez az egyik legrosszabb film, amit valaha láttam. Tipikus káajrópai, véresen komoly, tücsök és bogár összehordva – rém kínos. Kevesebb több lett volna.
Még nem volt szerencsém látni.
csatlakozom, Dealer: 10/10
@tárhejj:
akkor az Indavideó Filmet neked találták ki, ingyen nézhetsz mindent (külföldön élő magyarként sajna csak kamu magyarországi IP-cím beállítás után…)
Tévén láttam, egymagam voltam otthon és nagyon tetszett. A stáció utalás nem jött le, illetve nem emlékszem rá.
Én egyszerűbben értelmeztem. Lejött a szerről, de üresség maradt a lelkében. Nihil, semmi. Kiváló volt a bicaj csapágyak finom, monoton ketyegése, mint folyamatosan visszatérő hangeffektus és
Szpojler
a végén, amikor kiegynesedik a görbe, a a főhős mintha eljutna oda, ahová a kiüresedet téletében vágyik, a semmibe, mondhatni kmodorosan művészkedve a Nirvanába:-)
Fliegauftól ezenkívüla Feldmár András dokumentumfilmet láttam, ami szintén nagyon tetszett, habár Feldmár doki mintha azóta elindult vona a csernusi úton, a Tejútról amit hallottam, az szerintem is meghaladja a befogadói képességem.
ez sajnos egy büntetően szar film. 2, ha vajszívű vagyok 3 db jó jelenet van benne, a többinek a kukában kellett volna végeznie. borzalmasan erőltetett, túljátszott, hiteltelen az egész, a színészi játék, a szöveg, minden. én égtem, miközben néztem, annyira kínos volt. a művész többi alkotása is hasonló, senkinek nem tudom jó szívvel ajánlani. na jó, talán a rengeteg még rendben volt…
Ennyire filmen még nem szenvedtem, pedig szeretem a tartalmasabb, nem triviális filmeket. Benne volt minden, ami miatt az az általános vélemény a magyar művészfilmekről, ami. Hozzá hasonló borzalmat csak Tarr Bélától láttam, de nyilván ezzel a véleményemmel sem leszek népszerű. Pedig Mundruczó Kornélt és Pálfyt igazán szeretem és élvezem, de ezt az unalmas, lassított felvételben mutatott csigafaszveréstől egy csomó hajszálat vesztettem. Erre születni kell.
10/10
Abszolút egyetértek, a Dealer a legjobb magyar film. Én még a Stalkerrel is párhuzamba állítottam: a figura, aki nagyon benne van abban a bizonyos világban, mégis outsider. Ő érti a legjobban, mégis csak read-only hozzáférése van a dolgokhoz, hogy úgy mondjam. 🙂
Egyre rosszabb kínlódós filmeket csinálnak a magyarok… Nem értem.
@Dr. Schwanzkopf Rudolf:
Kedves Rudolf, a Stalker és a Dealer egy mondatban való említésével nagyon nem értek egyet. Az előbbi valóban egy remekmű, az utóbbiról fent olvasható a véleményem.
Amúgy igazságtalan a két film összehasonlítása, Tarkovszkij már túl volt ezen-azon, amikor a Stalkerhez elért, Fliegauf pedig még fiatalember, könnyen rátalálhat a maga útjára, amely nemcsak tartalmas, de takarékos és nézhető is.
@Baldvogel: Nem a két filmet hasonlítottam össze, nem is az alkotókat, csupán a két főhősben vélek rokon vonásokat felfedezni, ha ezzel nem sértek meg senkit. 🙂
vagy ráérzel erre a filmre vagy nem, ha igen, akkor nem kell magyarázni, hogy miért
10/10
2x láttam, a hatás megmaradt, 10/10, és éppen azon gondolkodtam a múlt héten, hogy 12-14 évesen már megnézethetem-e a fiaimmal. nekem a rossz döntésekről is szól.
Ebbe a filmbe amator szereplok jatszanak, ha ugy tetszik, mindenki a valos enjet hozza, ezert sem ertem a tuljatszasrol szolo megjegyzest. Nalam amugy abszolut befuto, szinte letaglozot, amikor eloszor lattam, egyseggel ultem vegig a tobb, mint ket orat. Nekem csak azert nem 10-es a film, mert Tarkovszkij buzi vagyok, es mivel nalam o az etalon, szamomra nem lesz rendezo, aki az o altala magasra tett lecet at tudna valaha is ugrani.
Minden élet halálhoz vezet.
@Dr. Schwanzkopf Rudolf:
Bocsánat, félreértettem. A két figura között tényleg lehetnek rokon vonások. 🙂
@Darkcomet: “szamomra nem lesz rendezo, aki az o altala magasra tett lecet at tudna valaha is ugrani.”
Hát eddig szerintem sincs még olyan rendező. 😉
egy próbát megér..
ha nem is a legjobb magyar film és nem is 10/10, de szerintem is jól sikerült, érdekes és fontos film! meg is kellene néznem újra, egyszer láttam, évekkel ezelőtt.
nyomasztó, borzasztó, nihil szagú. bejött.
Szörnyen maníros film. És nem is őszinte, ráadásul a karakterek is szarok és hiteltelenek, úgyhogy ez egy igazi magyar unalmas szenvelgő baszakodás, ha ez a jó, akkor valóban a legjobb film.
Imádom ezt a filmet. Elkezded nézni, beszippant, és nem enged el…
Kár, hogy a mozi-és tévéverzió kicsit megvágott, az eredeti (Filmszemlén bemutatott) még jobban tetszett.
@Beastie: úgy-úgy. Rémes. 9/10.
megnéztem az imdb-n az olvasói kritikákat – nyolcból ketten húzzák le. Ők a két magyar hozzászóló :-)))
Amúgy ideje lenne rendesen megnéznem (meg a Rengeteget is)
hatalmas szar a film…jah es a rengeteg is, nem megy ez benedek
Miért van az, hogy a magyar film vagy limonádé, vagy depressziós hangulatú haláldráma? Nincs középút?
Nohát, ez a film tényleg megosztja a közönséget, és már ez is valami. Szerintem hihetetlenül erős, lehengerlő, sőt letaglózó. 9/10 (csak azért, mert 10/10 definíció szerint nem létezhet).
ritkan megyek ki mozibol. itt megtortent. szeretem en a kepeketm es a dramat, na de ne etessenek kerem szepen.
ha már látomás,
ha már világvége,
AKKOR
ELŐBB megnézni
TARR BÉLÁ-tól
# haladóknak
SÁTÁNTANGÓ-t …. mindenekfelett
ahol valóban kb a földi poklot, a megváltatlanságot lehet látni.
# kezdőknek:
Kárhozat v
Werckmeister harmóniák
ajánlott.
..
..
és ezek után max röhögni tudtok fliegauf bármely filmjén.
Különleges hangulata van a filmnek, nekem tetszett.
A Sátántangót megnézetni valakivel igen nagy proszóság szerintem! 😉
@szorokin: ahogy mondod.
Bár a két rendezőt nem is szabadna egy nap említeni.
Ha Tarr beledugná Flieghaufot a seggébe, a kutya se keresné.
Modoros (mit modoros! modorkirályság!) film, ennek ellenére nem rossz. A 10/10-et azért szerintem nem érdemli meg. Ugyanettől a rendezőtől a Rengeteg pl. nekem jobban bejött, mert szórakoztatóbb, kevesebb benne az üresjárat.
Hát összvissz kortárs magyarok közül pl. a Pálffy jobb nála, sokkal vagy kevéssel, azt ki-ki döntse el maga.
A film tényleg kicsit vontatott, ha jártas vagy ebben a szubkultúrában talán befogadhatóbb a dolog, viszont nekem a gombával kapcsolatban 1000-szer jobb élményeim voltak 🙂
nem tudom néztétek e,ki mindenkinek mondott köszönetet a rendező?többek között:David Lynch,Bret Easton Ellis,Portishead etc.
Amúgy olyan is.Epigon minden képe,mondata,hangulata.A borító 10/10.
a film nézhető.Kár hogy a humor nem kenyere…
Gyerekek!
Nem láttam a filmet. Tehát lehet jó.
De. Unom már a kávéházi, értelmieskedő, nagyvárosi nyomorfelfogást. Mely nem tud elvonatkoztatni a drogtól és számtalanszor lerágott gumicsontokat, helyzeteket vesz elő újra és újra.
Félreértés ne essék. A drogosok áldozatok. Ettől függetlenül ők tehetnek arról, ahová jutottak. Mivel senki sem kényszerítette őket arra, hogy lőjék magukat.
Továbbá igen, számtalan “rendes” ember van, aki valóban nyomorog fizikailag, lelkileg, stb… tehát ne jöjjön a rossz duma miszerint “kénytelenek voltak” így feldolgozni a problémákat.
Tessék elmenni vidékre. Ami ugye a főváros kávéházaiban ücsörgő értelmiség számára kb. a Hold messzeségével ér fel. S tessék megnézni helyenként mi van ott. Pl. a tanyákon, vagy cigánytelepeken (bár ez szintén “gumicsont”).
Szóval valahogy unom már amikor olyan embereket kellene sajnálnom, aki önmaguk nyomorát ásták meg, továbbá unom, hogy ha művészfilm, vagy realista film a csúnya világról, akkor mindig ott a drog.
Pl. a mai divatos sajnálkozós felfogás alapján Beethovennek aztán baromira lőnie kellett volna magát, mert hát a családi körülmények…
Mégis megoldotta…