2

Röviden: Nyughatatlan özvegyek / A ház, amit Jack épített / Madarak a dobozban / A gyilkos kobold visszatér / Creed II.

írta Minime

Nyughatatlan özvegyek (Widows) – Harry Rawlings (Liam Neeson) és bandája egy 2 milliós rablás során elhaláloznak. Özvegye, Veronica (Viola Davis) azonban kénytelen szembenézni a következményekkel, Jamal Manning (Brian Tyree Henry) és testvére, Jatemme (Daniel Kaluuya) ugyanis megfenyegetik és követelik vissza a pénzüket. Manning ugyanis ebből az összegből szeretne Chicago város tanácsába bekerülni ellenfelével, Jack Mulligan-nel (Colin Farrell) szemben, akit apja, a jelenlegi tanácsnok, Tom (Robert Duvall) is támogat. Veronica megtalálja férje naplóját és abban egy leírást, ami 5 millió dollárhoz juttatná annak végrehajtóját. Egyedül azonban nehézkes lenne belefogni a dologba, így felkeresi férje elhunyt cinkosainak feleségeit: Lindát (Michelle Rodriguez) és Alice-t (Elizabeth Debicki). A negyedik özvegy, Amanda (Carrie Coon) nem csatlakozik a csapathoz, mivel újszülött babáját óvja éppen. Helyette Linda beszervezi babysitterét, Belle-t (Cynthia Erivo) és megkezdődik felkészülésük a rablásra. Steve McQueen (Éhség, A szégyentelen, 12 év rabszolgaság) filmje sokkal inkább dráma és lélektani krimi, mint akciófilm. Az előzetesek alapján ennek ellenkezője volt sejthető. A színészek meglehetősen erős alakításokkal rukkolnak elő, főként Viola Davis és hölgytársai. Farrell és Duvall rutinból megoldják a szerepet, Daniel Kaluuya viszont egészen jól sikerült gonoszt tesz az asztalra. A dialógusok és érzelmi kötődések, illetve ezek hiánya jól ábrázolt és átérezhető. A film tartalmaz néhány fordulatot, és a cselekmény sem teljesen lineáris, ennek ellenére sem mondható pörgősnek a történet. Elsősorban a drámákkal kapcsolatos rajongásukat elfojtani nem tudó nézőknek ajánlott, a szokásos Liam Neeson filmre éhes fanoknak annál kevésbé. A kiváló színészek és erős alakítások ellenére sem átütő. Értékelés: 60%

A ház, amit Jack épített (The House That Jack Built) – Öt incidens, amelynek során megismerhetjük Jack (Matt Dillon), a sorozatgyilkos aberrált lelki világát. Verge (Bruno Ganz) mint a narráció folyamatos felelőse, a lelkiismeret és kétely megtestesítője, akár a halál szimbóluma kíséri végig a nézőket a filmen, amely jobb érzésű emberek számára egy naturalisztikus, ám rendkívül beteg elme szüleménye, akit Lars von Trier-nek neveznek. Elvonatkoztatva a látottaktól és az ábrázolásmódtól, a folyamatosan nyüzsgő és értelmet kereső narratíváról és kitekintésről, művészet, építészet, gyermekkor és motiváció irányában a film rettenetesen beteg. A főszereplő pokolba vezető útjának szimbolikája és az ahhoz szükséges tettek bizarr, elmebeteg végrehajtásába vetett hit bemutatása számomra kellően romlott lélekre és elmére utal ahhoz, hogy ezt a filmet ne ajánljam senkinek, aki nem a rendező munkásságának rajongója vagy nem teljesen szocio-, illetve pszichopata. Lehetne itt magyarázatot keresni arra, hogy miként éli át Jack önnön tetteit és mennyire ostoba is az áldozatszerepekben tündöklő egyszeri halandók együgyűsége, de nem lenne értelme. Aki megnézi ezt a filmet, ha van hozzá gusztusa (nem fizikai, hanem lélektani értelemben), az vagy talál magyarázatot ennek a filmnek a mélyebb mondanivalójára, vagy hagyja a fenébe és próbálja kiverni a fejéből. Remek mellékszereplőket találhatunk a filmben, akik oda is teszik magukat az alakításaikban. Ennek ellenére is azt kell mondjam, számomra érthetetlen az efféle nézőpont és „filmművészeti érvelésrendszer”, ami ezt a mozit jellemzi. Értékelés: számomra értékelhetetlen, a nézőkre bízom.

Madarak a dobozban (Bird Box) – Egy egyedülálló, állapotos nő, Malorie (Sandra Bullock) és nővére, Jess (Sarah Paulson) éli mindennapi életét, amikor a világra lecsap valami. Először Európában, majd lassan átterjed Amerikára is a jelenség. Valamilyen entitás, amit ha az emberek meglátnak, öngyilkosságba hajszolja őket. Malorie éppen az ultrahangos vizsgálatról igyekszik haza, amikor a lény vagy lények rászabadulnak a városra. Végül egy házba menekül, ahol többeknek sikerül menedékre lelniük: Tom (Trevante Rhodes), a volt katona, Douglas (John Malkovich), a nejét gyászoló, meglehetősen bunkó idősebb férfi vagy például a szintén terhes Olympia (Danielle Macdonald). Az ablakokat eltakarva, egymással perlekedve próbálják kitalálni, hogyan szabadulhatnának ki és mivel is állnak szemben. Azonban a lényeken kívül fenyegetően közeleg a készletek kimerülése és azoknak a támadása, akiket az entitás nem öngyilkosságba hajszolt, hanem feltétlen rajongásba. Egy másik idősíkon szintén Malorie-t láthatjuk, ahogyan egy folyón csónakázva két kisgyermekkel próbál eljutni valahová, egy olyan állítólagos menedékbe, ahonnan egy rádióüzenetet kaptak. A három menekülőt egy doboz is kíséri, amelyben három kanári rejtőzik. Susanne Bier rendezése két idősíkban játszódik és egy apokaliptikus esemény hatásait és utóéletét próbálja bemutatni. Sokban hasonlít az idén látott Hang nélkül című produkció részleteire, de ezúttal a látás képessége válik olyan anomáliává, amellyel élve az adott karakter könnyen önmaga életét veszélyeztetheti. A színészi játékokkal nincsen különösebb baj, azonban a film mégsem működik igazán. A posztapokaliptikus hatások érezhetők és van feszültség is, mégis kiforratlannak tűnik Eric Heisserer szkriptje, amely sok logikátlanságot tartalmaz és semmilyen magyarázatot nem igazán ad a történések mikéntjére. Értékelés: 60%

A gyilkos kobold visszatér (Leprechaun Returns) – Gyermekkorom meghatározó filmes élménye még a VHS korszakból. Emlékszem a haverokkal milyen sokszor röhögtük végig, a gonosz és végtelenül pimasz kobold trollkodásait és gyilkosságait több részen keresztül. A számtalan folytatás és a 2016-os remake hol jobban, hol rosszabbul sikerültek. Az eredeti 1993-as első rész azonban igazi kuriózum. Nem feltétlenül azért, mert annyira jól sikerült, bár Warwick Davis remekül játszotta a koboldot, hanem mert a korai Jennifer Aniston egyik első mozis próbálkozása volt, még eredeti orral! A jelen történet ennek a résznek az egyenes folytatása, csupán 25 év távlatából. Aniston karakterének lánya visszatér a szörnyűségek színhelyére, ahol egy lányszövetséghez igyekszik csatlakozni, és az erdei házon az ehhez szükséges felújításokat kell elvégezniük. A fiatalok és egy idős szereplő, Ozzie (Mark Holton, aki még az eredetiben is játszott) felébresztik az alvó koboldot, aki újabb gyilkos ámokfutásba kezd, miközben teljesen hülyén és gyerekesen viselkedik, rímeket gyárt és folyamatosan röhög. A történet során a fiatalok fogyatkoznak, és a kobold is egyre jobban belejön korábbi dolgába, amíg elérkezünk a végkifejletig. Természetesen a maszkmesterek – már kifinomultabb eszközökkel – újszerűbb arccal látták el a címszereplőt, akit ezúttal Linden Porco alakít. A többiek alakítása teljesen elhanyagolható, hiszen ez a film nem az emberi szereplőkről szól. Ez egy igazi troll-film – mindegyik az volt –, amiben a kobold kretén viselkedése, poénjai és gyilkosságai jelentik a lényeges és sokszor vicces lényeget. Értékelés: 50%

Creed II. – Adonis (Michael B. Jordan) sikeresen felküzdi magát a világbajnoki trónusra és elköltözik Philadelphiából. Párját, Biancá-t (Tessa Thompson) feleségül kéri és apja özvegye, Mary Anne közelében vesznek egy birtokot. A bokszolói karrier mellett Adonisnak ezúttal már a családalapításra is gondolnia kell, hiszen menyasszonya teherbe esik első gyermekükkel. Eközben azonban Buddy Marcelle (Russell Hornsby) bokszpromóter Oroszországban felfedezi azt a kihívót, akivel a legnagyobb pénzt és nézettséget szerezheti meg, valamint Adonis számára is személyes üggyé tehet egy bokszmeccset. Viktor Drago (Florian Munteanu), apja Ivan (Dolph Lundgren) felkészítésével könyörületet nem ismerve gyakorlatilag lemészárolja ellenfeleit. Ideális ellenfél tehát a regnáló bajnok számára, hiszen a múlt sérelmeit meg lehet torolni és a Creed nevet ismét minden eddiginél magasabbra lehet emelni. Adonis természetesen elfogadja a kihívást és megkezdődik a mérkőzés szervezése. Rocky Balboa (Sylvester Stallone) óva inti Adonis-t Viktortól és lemond annak érdemi felkészítéséről is, aki helyette immáron Tony Evers (Wood Harris) – Duke fia – irányítása alatt készül fel élete mérkőzésére. Steven Caple Jr. rendező kihozott mindent, amit egy sportfilm folytatásából ki lehetett. Az első részhez képest a Drago vonal megjelenésével és Adonis családi életének kiteljesedésével együtt egy mélyebb egészet kapunk, amelyet nagyban segít Stallone remek alakítása az idős Rocky szerepében. Lundgren és Munteanu nem erőltetik meg magukat színészileg, ugyanakkor az ő sorsuk rövid bemutatása is helyet kap a filmben, amelyet a korábbi Rocky alkotások elmulasztottak. Összességében egy remek sportfilm, jó színészekkel, érzelmes és mély alakításokkal, az első résznél kissé klisésebb, de élvezhetőbb formátumban. Értékelés: 80%

2 komment

  1. Tegnap sikerült megnézni a Creed-et. Amit személy szerint kiemelném, a film zenéje, szerintem elég jól sikerült. Iván és Viktor kapcsolatàt akàr kicsit jobban is kilehetett volna emelni, talàn több kraft lehetett volna benne, mint Rocky és Adonis kapcsolatàban. Jó volt újra làtni Bridgitte Nielsent 🙂 Összességében szerintem jól sikerült a film, de azért remélem Mr.T fia nem kerül elő 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *