írta Nikodémus
Ha évtizedek múltán emlegetik még egyáltalán, ez a film két dologról marad emlékezetes: Benedict Cumberbatch fehérre ondolált hajáról és az irgalmatlan buktáról, amit nyitóhétvégéjén az amerikai mozikban produkált. Ilyen hálátlan az utókor, pedig Bill Condon filmje, a The Fifth Estate – ellentétben például a rettentően kínos jOBS-zal – legalább működőképes filmként.
Már mindenki szerencsét próbál a tévében? Danny Boyle visszatért a tévés projektek térfelére, pályafutását eleve kisképernyőre szánt filmekkel kezdte és a Mr. Wroe’s Virgins, no meg a Screenplay sorozatokban is benne volt a keze. Ezúttal a Babylont dirigálta le, amelyben a londoni rendőrkapitányság úgy dönt, hogy igénybe veszi egy amerikai PR-os szakértelmét, hogy javítsák a zsaruk renoméját a nép szemében. Brit Marling, James Nesbitt és James Robinson játsszák a főbb szerepeket. Olvasd tovább
Változnak az idők, változnak a szokások és a minőség is. Régebben a sorozatokban és tévéfilmekben játszó színészek keresték a megfelelő pillanatot, hogy kiléphessenek a gyöngyvászonra. Manapság már más a helyzet és egyre több filmcsillag, moziban ismert név tűnik fel a kisképernyőn. Lássunk néhány hírt, amely érdekes lehet.
Az NBC négy órás minisorozatot fog készíteni a Rosemary gyermekéből. A főszerepet Zoe Saldana vállalta be. Saldana alakítja Rosemary-t, aki férjével Párizsba költözik, majd hamarosan megtudják, hogy az apartmannak sötét múltja van.
Mark Ruffalo, Matt Bomer, Taylor Kitsch és Julia Robert vállalta be a Tony-díjas színdarabból készülő The Normal Heart drámát, amely az HBO égisze alatt forogha. Ryan Murphy dirigálhatja a filmet, a történet a 80-as évek New York-jában játszódik az AIDS-krízis közepén.
David Morissey leszerződött a BBC One 3 részes thrillerére, a The Driverre. A színész játszhatja Vince-t, aki éppen magánéleti válságban szenved, tele van gonddal és problémával. Majd elvállalja, hogy egy bűnöző csapat söfőrje lesz. Olvasd tovább
Weinsteinék nem csak a Sin City-ből szeretnénk sorozatot készíteni, hanem Frank Darabont 2007-es horrorjából, A ködből is. 10 részt akarnak, aztán meglátják hogyan tovább.
Alvin Schwartz horrornovelláit tartalmazó regényét, a Scary Stories to Tell in the Darkot a Fűrész írói, Patrick Melton és Marcus Dunsan is elolvasta. Annyira megtetszett nekik, hogy felkeresték a CBS-t, ahol előadták ötletüket: ebből sorozatot kell csinálni. Csináljunk – mondták a csatornánál. A történet néhány gyerkőcre összpontosít, akiknek rémálmaik valósággá válnak. Szembe kell szállniuk félelmeikkel és le kell győzniük az életre kelt furcsaságokat.
Az NBC-nél formálódik a 2010-es Farkasember sorozatverziója. Daniel Knauf írja az első részt. Lawrence Talbottról szólhat a történet, az úriembert ősi átok gyötri, teliholdkor mindig farkasemberré változik.
D.J. Caruso dirigálhatja le a Tin Man első felvonását. Semmi köze nem lesz az Óz sztorihoz. Egy krimi thrillert ígérnek, amiben egy robotot gyilkossággal vádolnak meg. A masina nem hagyja magát könnyen elfogni és mellesleg kezében az emberi evolúció kulcsa. Ehren Kruger írta a forgatókönyvet.
Vírusvideó Guillermo del Toro vámpíros sorozatához. Del Toro és Chuck Hogan közösen írták a The Strain regényt, ebből készül a széria.
A Bonnie és Clyde remake-re még várni kell (ha egyáltalán várja valaki), de egy két részes minisorozatot azért összerántott közösen az A&E, a Lifetime és a History. Emile Hirsch és Hollyday Grainger lesznek a címszereplők, az első részt december 8-án adják le, a másodikat 9-én.
A Pixar visszahozza a Toy Story figuráit, ám nem egy mozifilmet készítettek, csak egy rövidfilmet, amelyet Amerikában október 16-án adnak le. Már a harmadik egészestés felvonás is kissé komorra, rémisztőre sikeredett, így ha ezt az irányvonalat követik, akkor igazán remek mű születhet, amivel lehet alapozni Halloween előtt.
A fél órás animációban a játékfigurák egy félelmetes motelbe kerülnek. Amikor az egyiküknek nyoma vész a többiek megpróbálják megkeresni.
írta Nikodémus
Kezdhetném Nemeskürty István örökbecsűjével, a nyilvánvaló Jézus Krisztus Szupersztár-allúziókkal vagy a korabeli értelmezések labirintusának felfejtésével, de inkább csak annyit mondok: Szörényi Levente és Bródy János rockoperája, az István, a király immár harminc éve él, lélegzik és állja a sarat – annak ellenére, hogy bizony dobálják fentről és alulról, jobbról és balról. Talán meglepő e kijelentés, hiszen a darab a magyarok egy tekintélyes része számára kitörölhetetlen örökzöld, ám úgy tűnik, épp ez – e veszélyes népszerűség – adta az alkalmat arra, hogy folyton vitatkozzanak rajta értelmiségiek, történészek, színészek és rendezők, politikusok és szponzorok. S lehet, hogy pont ez a titka.
írta Nikodémus
Ha azt kérdezed, miképp kerül egymás mellé ez a két film, azt felelem, jogos a kételkedésed. Mégis, nem csupán az írói önkény sodorta össze A magányos lovast és a Szörny egyetemet: mindkettőt a nyár reprezentatív blockbusterének szánták, mindkettő bevallott célja volt az alkotók megkopott renoméjának visszaállítása és mindkettő kimaradt itt, a Filmdroidon a nyári szórásból – eddig.
írta Nikodémus
Újraírható-e az emberi agy? Hamisítható-e – elhelyezhető-e, kitörölhető-e – a gondolat? Filmes elmetrükközés-ügyben mostanság Christopher Nolant szokás emlegetni (oda se neki, az Eredet tisztes munka volt, A tökéletes trükk még inkább), ám idén két olyan film is érkezett, melynek rendezője szintén az elme zegzugait vizsgálja. Danny Boyle és Giuseppe Tornatore – noha gyökeresen más stílusú alkotók – legújabb filmjüket egyaránt az iménti alaptétel körbejárásának szentelték. Bár a Transz egy pörgős thrillerként, a Senki többet pedig komótos melodrámaként indul, mindkét film jókorát csavar eredeti zsánerén – és persze a mi agyunkon is.
Elizabeth Taylor és Richard Burton kapcsolatát érdekes módon nem egy mozis alkotásban, hanem tévéfilmben tárgyalták ki. Tavaly Lindsay Lohan és Grant Bowler főszereplésével készült a Lifetime égisze alatt alatt a Liz & Dick, amely állítólag katasztrofálisra sikeredett. Most a BBC Four próbálkozik, a Burton & Taylor címre keresztelt filmben Dominic West és Helena Bonham Carter formálják meg legendás színészpárost. William Ivory írta a forgatókönyvet, Richard Laxton ülhetett a rendezői székben. A történet arra az időszakra fókuszál, amikor a Private Lives színdarabra készülnek. Az előadás hatalmas siker volt, de a színfalak mögött folyt a veszekedés.
Koimbra a hegyekbe utazott, ezért most játszunk egy picit. Korábban már volt ilyen, de gondoltam, megpróbálhatjuk megint. Az Elysium-ot látatlanban is az év sci-fijének nevezik, ezért most ebben a műfajban fogunk kalandozni.
Először is tisztázzuk a fogalmakat. Mi a sci-fi? Azt a spekulatív formát tekintjük science fictionnek, amely (a jelenben megvalósíthatatlannak tartott) tudományos vagy pszeudotudományos (tudományosnak tűnő, de valójában nem létező) eszközökkel a lehetséges látszatát adja. Emellett spekulációit a modern tudományos világkép felismerhető vonatkozásaival s annak alapján kell megvalósítania. (Forrás: Wiki) A sci-fi típusairól ITT olvashattok bővebben.
A játék tök egyszerű. Én kérdezek, ti válaszoltok. (Korábbi játékokkor tíz kérdés volt, de azt soknak találtátok, így most csak öt lesz. A posztban található filmcímek, csak ötletek, nem az én személyes válaszaim, tehát ne akadjon ki senki; különben sem érdemes mások ízlését kikezdeni.)
írta Nikodémus
Így, öt év távlatából eszmélek csak rá: bitang erős volt a 2008-as moziszezon. A képregényfilm műfaját egy hűvös angol úr újradefiniálta, elbúcsúztunk kedvenc pisztolyforgatónktól, az amerikai függetlenfilm új erőre kapott, s még közepes rendezők is összehoztak egy-egy jó filmet (na jó, Baz Luhrmannek nem sikerült…). A mainstream filmgyártáson túl pedig olyan gyöngyszemek születtek, mint a Libanoni keringő, mely animációs filmnek álcázza magát, aztán háborús dokudrámának, majd mélylélektani utazásnak a freudi tudattalan sötétjébe.
FilmDROID