Új-Zélandi horrorparódia. Jól hangzott így elsőre, hiszen Peter Jackson Hullajó alkotása is innen származik, és a WETA (Jackson cége) készítette a speciális effektusokat. Természetesen évente érkezik több tucat horror a mozikba és a tékákba, így néha jól esik egy vígjáték-paródiát is látni, bár nem sikerül mindegyik jól. Legutóbb a Csapatleépítésben fogyatkozott egy társaság magyar killereknek köszönhetően, előtte pedig a Slitherben terrorizált pár „giliszta” egy kisvárost.
Mivel a második világháborús filmekből már rogyásig vannak a polcok a reflektorok fényébe került az első világháború.
Na szóval Amerika még nem lépett be a háborúba, a franciák meg ellenállnak dacosan.1916-ot írunk, csak hogy képbe legyünk. Néhány amerikai legény a franciákhoz igazol, nehogy kimaradjanak már a jóból. Az önkéntes egységet Thenault százados (Jean Reno) vezeti. Róluk szól a nem túl rövid történet, azon belül is Blaine Rawlingsról (James Franco), aki ugye a tökös főhős gyerek. A franciák örülnek az önkénteseknek még ha nem is látszik rajtuk, kell a segítség.
Ha már háború, akkor legyen harc is, ami nem a földön, hanem az égben zajlik. Nincsenek tankok, se egyéb harci ketyerék csak repülők. Az amerikai legények pedig lövöldöznek, a németek is visszalőnek, csak ők még gonoszan vigyorognak is hozzá, hisz ők galádak.
Gyünnek a robotok és jól elnáspágolnak minket
A Transformers név már évtizedek óta a köztudatban van: játékok garmadája a piacokon, képregények sőt még rajzfilm is született belőle. A főszereplők bazi nagy robotok, az Autobotok és az Álcák, akik a Földön vívják harcukat, mellesleg az Álcák napirendjén az emberek elnáspágolása is első helyen szerepel. Na meg ezek a robotok különféle járművekké is át tudnak alakulni. Hát nem csodás? Most eljött az idő, hogy mozifilmet csináljanak belőle
Az utolsó falat a csontról
A filmről itt is szó esett.
Volt szerencsém megnézni a minap „A Karib-tenger kalózai: A világ végén” című filmet, a trilógia harmadik (utolsó) részét. A vége katarzis vagy félbehagyták? Félbehagyott katarzis.
Ugyan Gore Verbinski monumentálist alkotott – szó szerint, ám a film számomra csak a kétharmadig lerágott csont túl csupaszításának érzetét keltette bennem. A Fekete Gyöngyért még együtt izgultunk, no meg még a halott ember kincsét is izgalommal követhettük, de a világ vége nem biztos, hogy katarzist is jelent mindenki számára.
Kezdetben vala a semmi. Meg kellett nyomni egy gombot, hogy nézhessük az adást. És láttuk, hogy ez jó. Egy darabig…
Emlékszem még: hétfőn nem volt adás, volt vagy összesen két csatorna, este torna (ami mindenkinek kell) és a TV maci, negyedévenként Szeszélyes évszakok. Aztán csütörtökönként Szomszédok, péntek meg Dallas. Ennyi.
Most meg: kismillió csatorna, millió néznivaló. Csak az egész egy nagy katyvasz, próbálják beetetni a nézőt, mit nézzen, mert az neki jó.
FilmDROID 