0

Könyvajánló – Két Makk Károly-kötet

0mk1Makk Károly utolsó olvasmánya a saját életrajza volt – ennek a könyvnek a kézirata, amelyet halála előtt egy héttel fejezett be. De a sors úgy rendezte a dolgot, hogy ő és a szerző már nem tudhattak közösen örvendeni a kiadott műnek. Egyedül maradtunk hát a róla szóló emlékeinkkel, ő már ezek gazdagításában nem segíthet. Nem marad más hát, csak a remény, hogy ez a közösen összehozott mű segíti majd megőrzi ennek a nagy és izgalmas életútnak a fordulatait. (Forrás)

Gyöngyösi Zoltán: Makk Károly nyomában, Unicus, 448 oldal, 2017, 5460 Ft

0mk2Nem memoár, nem önéletrajz, nem emlékezés, és főleg nem vissza. Ha mégis emlékezés, akkor előre. Emlékezés előre a jövőbe, a jövőre. Filmről van szó, filmet látunk és élünk, sok bennük a saját film, ami a mienk, a mi történetünk. A mienk akkor is, ha sem a történet, sem a forgatása idejében még nem éltünk. Az egyik legnagyobb magyar filmrendező 89 évesen emlékezik vissza több mint 70 éves pályájára. (Forrás)

Makk Károly: Szeretni kell, Kossuth, 468 oldal, 2014, 3990 Ft

0

InterCom hírlevél

McAdams játszik

A játék mindenkiből kihozza a szenvedélyt. Rachel McAdams például azt mesélte újságíróknak, hogy ő társasjátékozás közben valóban minden másról meg tud feledkezni, és csak egyre figyel: a győzelemre. Mindez azért került szóba, mert az Éjszakai játék (Game Night, hazai bemutató: február 22.) című vígjáték egy csapat eszeveszett játékosról szól, akik már meg sem tudják különböztetni az igazi bűnt a gyilkosozástól.
– Én meg a tesóim minden karácsonykor valami táblás játékot kaptunk a szüleinktől – mondta a színésznő. – Gyerekkoromban meg fiatal felnőttként is nagyon keményen nyomtam velük. De ha új vagyok egy társaságban, akkor elfojtom magamban a győzhetnéket, igyekszem szerénynek mutatkozni… mintha nem érdekelne a siker.
A színésznő azt is elmesélte, hogy a filmbeli csapat a közös munkát együtt, egy játékkal töltött estével kezdte: McAdams, Jason Bateman meg a többiek játszott egy hosszú parti Clue-t: a filmben szereplő Billy Magnussen főzte a közös vacsorát.
– Billy szerencsére nem szereti annyira a társasjátékokat – emlékezett Rachel McAdams. – Ő a főzésben akar mindenkit lepipálni: szóval, nagyon jól hangulatban kezdődött a forgatás.

Olvasd tovább →

0

Szavazni lehet a 4. Magyar Filmhét filmjeire

Idén a 4. Magyar Filmhét filmjei közül a közönség is kiválaszthatja a kedvenc filmjét. A legtöbb szavazatot elért alkotás kapja a Közönségdíjat a 3. Magyar Filmdíj díjátadó ünnepségén. A szavazáshoz emailes regisztráció szükséges, a szavazók között 50 db páros belépőt sorsolunk a március 11-ei Magyar Filmdíj díjátadó ünnepségére a Vígszínházba.

2018. március 8-ig lehet szavazni.

A regisztrációt követően kap egy visszaigazoló emailt, az abban lévő linkre kattintva tudja leadni szavazatát. Ha a regisztrációt követő negyed órán belül nem kapja meg az aktiváló e-mailt, kérjük ellenőrizze levelező rendszere Spam/Levélszemét mappáját. Előfordulhat ugyanis, hogy üzenetünket a rendszer Spamként kezeli. (Forrás)

3

A kocsma közepén – Én, Tonya

írta Nikodémus

A posztmodern hozadéka, hogy a dolgok önazonossága meginog: jelentőségük csökken, marketingértékük növekszik. Így áll a helyzet tények utáni korunkban a sporttal is: eredeti értelme – miszerint test és lélek összhangjára tanít – elhalványult, miközben szinte teljesen lefoglalta magának a szórakoztatóipar. A szenzációhoz pedig lassan már nem is szükséges maga a sportesemény, világít rá Tonya Harding és Nancy Kerrigan műkorcsolyázó elhíresült története, melyben minden megvan, ami éltet egy szaftos botrányt. Craig Gillespie rendező megtehette volna, hogy az esetről szóló, hazánkban február 1-jén debütált filmjében csupán erre épít, ám ő többre vágyott: az Én, Tonya egyszerre zajos botránykrónika, rendhagyó életrajz és keserű kommentár az aktuális világhelyzet margójára.

Olvasd tovább →

5

Oscar-készület: THR kerekasztal-beszélgetések

Az Oscarra készülve pár éve meg szoktam nézni a Hollywood Reporter által szervezett videókat, melyek a jelöltek egy-egy körének kerekasztal-beszélgetéseit örökítik meg. Általában kellemes anekdotázgatás folyik, de gyakran előkerülnek meglepően érdekes sztorik. Eddig a rendezőké, valamint a férfi és női színészeké van kinn, érdemes végighallgatni.

Olvasd tovább →

0

Könyvajánló – Hirosima gyermeke

0skA Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének Vallás – média – nyilvánosság kutatócsoportja a Doktoranduszok Országos Szövetsége Filmtudományi Osztályával közös megemlékezést szervezett Sindó Kaneto (1912-2012) emlékére. A konferenciát lassú érlelődési folyamat követte, melyben megszülettek a konferencia előadásainak írott változatai, és a kínálkozó lehetőséget kihasználva végül sikerült kötetté formálni az előadók által megírt tanulmányokat. A szövegek több oldalról tárgyalják a japán modern filmművészet egyik nagy mesterének életművét: szépirodalmi, pedagógiai vonatkozásait, a klasszikus irodalom és színház modern megjelenését, a nyelvjáráshasználatot, vagy épp a társadalmi változások lenyomatait tekintik át, foglalkoznak adaptációval, a műfajisággal, a filmes poézissel és az emlékezettel összefüggő kérdésekkel. Sindót olyan nagy formátumú rendezőként mutatják be, aki nemcsak az adott kor és társadalom történelmi vonatkozásaink tud teret engedni, hanem éppígy otthon van a modern lélektani folyamatok megragadásában, művészi formát kialakító megmutatásában – kettős elköteleződésű művész, aki népének hétköznapi és különös történeteinek bemutatásán keresztül képes volt arra, hogy felmutassa a történelem mélyén megjelenő emberi általánost. Hirosima gyermeke, aki sejti, mi lakik a szívünkben.

„Úgy gondolom, hogy mi, emberek azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk. Az elvégzett munka egy élet műve. Nem számít, hogy mit csinálsz, rament, vagy szójaszószt hordószámra, vagy filmeket. A munka elvégzése a legfontosabb. Ha lehetséges, addig kell végeznie a munkáját, ameddig csak bírja az ember. A legvégsőkig szeretném folytatni, tenni a dolgomat.” (…) „Hirosima az én otthonom. De amikor az atombombát ledobták, minden, minden darab fa apró szilánkokra hullott. Ha nem lett volna az otthonom, akkor nem tudtam volna elkészíteni a Hirosima gyermekeit. Azt hiszem, nem lehet művészetet létrehozni valamiféle kötődés nélkül. Ez a rögeszmém.” (Sindó Kaneto) (Forrás)

Farkas György, Lázár Kovács Ákos (szerk.): Hirosima gyermeke – Tanulmányok Sindó Kaneto filmművészetéről, Gondolat, 234 oldal, 2017, 2500 Ft

0

InterCom hírlevél

Szólíts Oscar néven!

Az Oscar-verseny az idén nyitott; jó pár esélyest emlegetnek a szakértők, és bármelyiküknek igaza lehet. De egy módszer minden statisztikánál árulkodóbb: a fogadóirodák oddszai szerint egyetlen kategóriában szinte biztos a befutó. Az Oscar legidősebb férfi jelöltje (a megszorításra azért van szükség, mert Agnes Varda egy héttel idősebb), James Ivory 1:5-höz áll a fogadóirodákban mint a legjobb adaptált forgatókönyv szerzője. A szakma nagy örege, a legendás Merchant/Ivory-filmeket alkotó páros egyik fele, a Szoba kilátással, a Szellem a házban és a Napok romjai alkotója most szinte biztosra veheti a filmakadémia elismerését.
A Szólíts a neveden (Call Me By Your Name, hazai bemutató: február 8.) forgatókönyvéért már szint minden számottevő díjat elnyert (bár a Golden Globe-ról lecsúszott), és valószínűleg sok szavazó filmes úgy látja, hogy ezzel a díjjal nemcsak az Észak-Olaszországban nyaraló amerikai fiatalok nosztalgikus, édes-bús történetét, hanem az író egész pályáját is elismerné. Az idős mester minden ilyen irányú újságírói megkeresését elhárít, azt mondja, semmi sem biztos.
A verseny természetesen csak a díjátadáson dől el – de a fogadóirodákban úgy érzik, biztosra mennek.

Olvasd tovább →