Röviden: A partiállat / Örökség / Fahrenheit 451 / Unsane / Sötét bűnök

írta Minime

A partiállat (Life of the Party) – Deanna Miles (Melissa McCarthy) élete éppen válságba kerül, ugyanis lánya egyetemre megy és férje is válni akar. A középkorú nő számára az egyetlen kiutat az jelenti, ha beiratkozik az egyetemre, ahová kislánya, Maddie (Molly Gordon) is jár, és befejezi annak idején éppen a házassága miatt félbeszakított régészeti tanulmányait. Természetesen az alapszituáció számos vicces jelenet alapvető forrása lesz, amelynek kereteit kitágítja a fiatal lányok rajongása Deanna és attitűdje iránt. Megkezdődik tehát a szemeszter, amelyben a bulik egymást érik, és miközben hősnőnk nem csupán saját lánya, hanem az összes fruska felett is anyáskodva egyre népszerűbb és „partiképesebb” lesz a nézők néhol nevetve, néhol elborzadva figyelik az események egymást követő helyzetkomikumait, illetve ezek verbális megerősítését. Ben Falcone rendező-író, aki McCarthy férje civilben, egy régi családi tervet valósított meg ezzel a filmmel. A színésznő ugyanis már régóta szerette volna elkészíteni ezt a mozit, így hát családi vállalkozásban meg is oldották a házi feladatot. Az alakítások, a film színvonala egyaránt elérik a korábbi McCarthy-féle vígjátékok színvonalát. Az alpáriságot és a túlfűtött szexualitást jó nagy adag szirupos érzelmességgel, komolynak szánt, ám meglehetősen félresikerült életvezetési tanácsadással öntik fel, amely helyenként valóban egészen vicces, de leginkább erőltetett. A lesújtó vélemények ellenére azt a bő másfél órát egyszer megéri rászánni, hiszen ha másra nem is, néhány hangos felröhögés felhőtlen kiszakadására képes rábírni az emberi szervezetet. Értékelés: 50%

Örökség (Hereditary) – Ari Aster író-rendező természetfeletti horror-thrillere, amely a Graham család kálváriáját mutatja be, miután a nagymama, Ellen hosszan tartó mentális betegség következtében elhalálozik, lánya, Annie (Toni Colette) és családja (lánya: Milly Shapiro, fia: Alex Wolff és férje: Gabriel Byrne) élete gyökeresen megváltozik. Kiderül, hogy a nagymama különböző spirituális tevékenységeket végzett, aminek utóhatásai lassan hatalmukba kerítik a családtagokat, és tragédiák egész sorozatát váltják ki, amelyek meglehetősen nyomasztó és helyenként szemléletesen brutális jelenetsorokba torkollnak. Az ideg-összeroppanás szélére sodródó asszony szépen lassan elveszti minden valóságérzetét, miközben próbálja családja életét menteni a szokatlan „örökség” által hordozott veszélyektől, és még a környezete hitetlenkedésével is szembe kell néznie. Forgatókönyv, illetve alakítások terén mindenképpen kiemelkedik a film a megszokott popcorn-horrorok felhígított és újabban besűrűsödő kínálatából. Az atmoszféra nyomasztó, a jelenetek kellően megkoreografáltak, a folyamatosan duruzsoló zene sötéten lehangoló. Toni Colette remekül játszik és egyértelműen ő a film mozgatórugója, ugyanakkor Milly Shapiro fiatal színésznő jelenetei is megállják a helyüket a kissé fura küllemű kislány szerepében. Gabriel Byrne rutinalakítása mint hitetlenkedő, kissé hűvös családfő szintén jó, Alex Wolff pedig csak asszisztál a tinédzser srác szerepében a későbbi, számára igencsak fontos végkifejlet előtt. A film rendben van, azonban a befejezés horrorisztikus valósága ellenére is meglehetősen bugyuta, ami sokat ront a filmélmény egészén. Értékelés: 60%

Fahrenheit 451 – Ramin Bahrani rendező újrája Ray Bradbury híres regényéből. A jövő Amerikájában tilos minden írásos és vizuális emlék megőrzése. Csak az internetalapú közösségi médium használata engedélyezett. Minden egyéb „írásos” illetve „vizuális” értéket megőrző egyént az erre a célra átképzett tűzoltók keresnek fel, akik az emlékeket megsemmisítik, és az elkövetőket kiközösítik a társadalomból. A kommunikációk lényegi része mindössze emoji-alapú írásos jeleken és a beszéden alapul. Guy Montag (Michael B. Jordan), illetve John Beatty osztagparancsnok (Michael Shannon) lelkesen égetik el a fennmaradt, „szellemileg” haszontalannak és károsnak nyilvánított emlékeket, egészen addig, amíg előbbi kapcsolatba nem kerül a kiközösítettek egyik tagjával, a csinos Clarisse-szal (Sofia Boutella), aki felnyitja főhősünk szemét, valamint emlékeiben kutatva megtalálja azt a motivációt, ami szembeállítja korábbi mentorával és parancsnokával. Igazából a téma egyre aktuálisabbá válik napjainkban, de ez az adaptáció meglehetősen gyenge lábakon álló produkciót eredményezett, amelyen az alakítások sem tudnak segíteni. Erősen a középszerbe torkolló történetvezetéssel és erőltetett színészi produkciókkal felhígított és levezényelt gyengécske filmélmény, amely szinte a látottak után feledésbe is merül. Értékelés: 30%

Unsane – Sawyer Valentini (Claire Foy) üldözési szindrómában szenved egy rosszul sikerült kapcsolata után. Új városba költözik, új munkát vállal, hogy múltját és zaklató exbarátját, az érte megszállottságig rajongó David Strine-t (Joshua Leonard) maga mögött hagyhassa. Azonban az emlékek elkísérik és Sawyer a folyamatos szorongása miatt egy mentális betegekkel foglalkozó intézetnél kér segítséget, ahol egy nyomtatvány kitöltését követően, akarata ellenére kezelés alá helyezik. A törvénytelen eljárás ellenére a nő nem tud szabadulni kényszerű fogsága színhelyéről, még édesanyja (Amy Irving) közbenjárásával sem, sőt David inkognitóban még az intézetbe is követi. Mivel beilleszkedése nem zökkenőmentes gyakorta kerül összetűzésbe a személyzettel és betegtársaival. Miközben a nő próbál bizonyságot prezentálni az intézet dolgozói és társai felé fenyegetettségének valódiságáról, egyre inkább beleőrül a kényszerű „fogvatartásba”, és kezdi elveszíteni a józan ítélőképességét. Claire Foy alakítása rendben van, míg Joshua Leonard is kellően meggyőző a zaklató, mániákus udvarló szerepében. Steven Soderbergh rendező alkotása egy igazi kisköltségvetésű pszichothriller, amely az emberi természet és a mentális-fizikai fenyegetettség által kiváltott elhatárolódás és beszűkült tudat- és élettér bemutatására törekszik. A játékidő csupán másfél óra, ám a történet ennek ellenére sem túlzsúfolt vagy erőltetett. A film megéri ezt a kis időt, és egészen észrevehetetlenül sodorja el a nézőt a végkifejletig, amelyben több kérdés is megválaszolásra kerül, és helyükre kerülnek a kirakós darabjai, valamint Sawyer is szembesül valódi énjével. Értékelés: 60%

Sötét bűnök (Dark Crimes) – Tadek nyomozó (Jim Carrey) egy lengyel üzletember halála ügyében vizsgálódik, amely kötődik egy titkos szexuális bűnözéssel kapcsolatban lévő csoport tevékenységéhez. Miután elfogja az író, Kozlow-ot (Marton Csokas), egyre közelebb kerül a megoldáshoz, miközben a férfi szeretőjével, Kasia-val (Charlotte Gainsbourg) is közelebbi kapcsolatba a kerül. A nő segítségével próbál bizonyítékokat és kapcsolatot keresni a gyilkossághoz, ám inkább családja életét teszi tönkre és magára vonja a lengyel „előkelők” és főnökei figyelmét. Miközben egyre közelebb hiszi magát a megoldáshoz, Tadek annál inkább magányossá és agresszívvé válik, majd eljut az igazságig egy olyan áron, amelynek megfizetésére még nem állt készen. Alexandros Avranas filmjében Jim Carrey ezúttal egy melankolikus, komoly szerephez nyúlt, és sikeresen összeraktak egy olyan mélységesen nézhetetlen produktumot, amelyre még gondolni sem szabadott volna, hiszen elvesz az életünkből másfél órát. Borzalmasan rossz, erőltetett, unalmas és pocsék színészi alakításokkal telepakolt, komolynak szánt mű-krimi. Értékelés: 10%