0

Takaréklángon – Fahrenheit 451 (2018)

írta Nikodémus

Elég csak ránézni a mozibemutató-naptárra vagy a tévécsatornák és streaming-szolgáltatók idei kínálatára, hogy észrevegyük: újra divatba jött a társadalomtudatos scifi. Az okok összetettek, ám valószínűleg több ez, mint a szocio-borzongásra vágyók igényeinek menetrendszerű kielégítése: újra a korszellem részévé lett a baljós jövőtől való rettegés. A felhozatal pedig imponáló: igényes filmek (Expedíció, Hang nélkül) és sorozatok (Black Mirror, Westworld) egész sora vizslatja az emberiség rendeltetését, ám hol marad George Orwell 1984-e mellett a modern társadalmi utópiák másik nagyapjának tekinthető Fahrenheit 451? Ray Bradbury klasszikusának újbóli megfilmesítésére ezúttal az HBO vállalkozott – felemás sikerrel.

Olvasd tovább

2

Röviden: A partiállat / Örökség / Fahrenheit 451 / Unsane / Sötét bűnök

írta Minime

A partiállat (Life of the Party) – Deanna Miles (Melissa McCarthy) élete éppen válságba kerül, ugyanis lánya egyetemre megy és férje is válni akar. A középkorú nő számára az egyetlen kiutat az jelenti, ha beiratkozik az egyetemre, ahová kislánya, Maddie (Molly Gordon) is jár, és befejezi annak idején éppen a házassága miatt félbeszakított régészeti tanulmányait. Természetesen az alapszituáció számos vicces jelenet alapvető forrása lesz, amelynek kereteit kitágítja a fiatal lányok rajongása Deanna és attitűdje iránt. Megkezdődik tehát a szemeszter, amelyben a bulik egymást érik, és miközben hősnőnk nem csupán saját lánya, hanem az összes fruska felett is anyáskodva egyre népszerűbb és „partiképesebb” lesz a nézők néhol nevetve, néhol elborzadva figyelik az események egymást követő helyzetkomikumait, illetve ezek verbális megerősítését. Ben Falcone rendező-író, aki McCarthy férje civilben, egy régi családi tervet valósított meg ezzel a filmmel. A színésznő ugyanis már régóta szerette volna elkészíteni ezt a mozit, így hát családi vállalkozásban meg is oldották a házi feladatot. Az alakítások, a film színvonala egyaránt elérik a korábbi McCarthy-féle vígjátékok színvonalát. Az alpáriságot és a túlfűtött szexualitást jó nagy adag szirupos érzelmességgel, komolynak szánt, ám meglehetősen félresikerült életvezetési tanácsadással öntik fel, amely helyenként valóban egészen vicces, de leginkább erőltetett. A lesújtó vélemények ellenére azt a bő másfél órát egyszer megéri rászánni, hiszen ha másra nem is, néhány hangos felröhögés felhőtlen kiszakadására képes rábírni az emberi szervezetet. Értékelés: 50%

Olvasd tovább