0

The Postcard Killings

írta Minime

Liza Marklund és James Patterson koprodukciós „The Postcard Killers” című regénye alapján készített moziról esik szó a továbbiakban, amely mintegy újabb próbálkozásként szeretne az olvasók által csak „skandináv krimik”-ként ismert könyvek vászonra adaptált változataival megismertetni minket. A forgatókönyvet a női szerző és Andrew Stern szállította a filmhez.

Egy fiatal házaspárt brutális kegyetlenséggel meggyilkolnak Londonban. A fiatal ara édesapja, Jacob Kanon (Jeffrey Dean Morgan) new yorki nyomozó, akit sokkol a brutális kegyetlenséggel elkövetett kettős gyilkosság, valamint nyomasztja a neje (Famke Janssen) által tőle elvárt megoldási kényszer, amely a gyilkosok felkutatását illeti. A megtört férfi Európában nem illetékes nyomozói szerv, azonban külső segítséggel mégis részt vehet az események feltárásában, amely mint kiderül, nem egy elszigetelt esetet jelent, hanem egy egész Európán átívelő sorozatgyilkosság krónikájává válik. Madrid, München, Brüsszel és Stockholm is az elkövetési színhelyek listájára kerül, a gyilkosok pedig szabadon kószálnak, még annak ellenére is, hogy minden helyszínen az elkövetést megelőzően egy képeslapot küldenek a helyi sajtó egy vezető munkatársának, előre jelezve elkövetkezendő tetteiket.

Jeffrey Dean Morgan azért eléggé jó karakterszínész ahhoz, hogy megállja a helyét egy lányát gyászoló apa szerepében, akinek emellett még gondolkodnia és nyomoznia is kell. Famke Janssen pedig a neve okán kapta meg a szerepet, hiszen alakítása nem tud mérvadó lenni, mivel jelentősen akadályozza a botox-kezelés miatti arcidegbénulás és puffadás. A mellékszerepekben fellelhető angol, ír, német és svéd aktorok között azonban több olyan is van, aki a rábízott kisebb szerepben meggyőző tud lenni.

A rendezést Danis Tanovic bosnyák-belga direktorra bízták (Senkiföldje, Triage, Halál Szarajevóban), akinek nem ez az első ismertebb munkája szűkebb hazáin kívül. Az atmoszférateremtés és a hangulatkeltés egészen meglepő, valamint a melankolikus zene felhasználása is segít a filmélményen. A krimik sajátosságait kisebb-nagyobb adagokban az északi horrorisztikus elemekkel ötvöző, helyenként már betegesbe forduló fordulatokkal tűzdelt alkotás lassú cselekménye és rövid játékideje ellenére is egy kifejezetten vállalható darabbá áll össze. A film értékelései nem tükrözik annak valós értékeit, és bár valóban akadnak benne kisebb-nagyobb hibák, a fordulatok szinte perverzitásba áthajló jellege és a brutalitás érzékeltetése, amelynek indítéka szintén az északi írók „elvontságából” fakad, bőven kárpótolja a nézőket. Aki szereti a lassú tempójú, csendesen szórakoztató krimiket és kikapcsolódást keres, azoknak ajánlott darab.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *