0

Röviden: Túl szexi lány / Szűzőrség / Kaliber / A mészárlás / TAU

írta Minime

Túl szexi lány (I Feel Pretty)Abby Kohn és Marc Silverstein komédiája a nők önbizalomhiányáról, annak leküzdéséről és az egymás közötti versengésről. Renee Bennett (Amy Schumer) molett, ám vicces és értelmes hölgy, aki a Lily LeClaire illatszer- és divatház informatikai alkalmazottja. Egy dohos pincében dolgozik, de ennél jóval többre vágyik, miközben folyamatosan kisebbrendűségi komplexusával küzd a külseje miatt. Egy edzőtermi baleset következtében azonban levetkőzi ezt a gátat, ahogyan erkölcseit és gátlásai többségét is, és beleveti magát az életbe. Önbizalomtól duzzadó, új, ám a régi stílusjegyekkel ötvözött karaktere meghozza neki a sikert, mind a munkában, mind pedig a magánéletben. Sikeresen felküzdi magát a cég recepciós pozíciójáig, majd onnan egyre feljebb is, miután elnyeri Avery LeClaire (Michelle Williams) cégtulajdonos barátnői szimpátiáját. A film egy könnyed, rózsaszín hancúrozás a mesebeli egyszarvúak világában, ahol mindenki lehet, ami szeretne, ha megvan hozzá az önbizalma, és remek szórakozást is nyújt elsősorban a komédiakedvelő női nézők számára. Azért nehogy a férfiakat kirekesszék a film megtekintéséből, sikerült belecsempészni Naomi Campbell ex-modell-t és Emily Ratajkowski-t, aki jelenleg is a kifutók sztárja. Egyestés, helyenként vicces attitűdzavar, amely azonban a lejjebb tárgyalt Szűzőrséghez hasonlóan megreked az elalvás előtti szórakoztatás szintjén. Értékelés: 50%

Szűzőrség (Blockers) – Három kamaszlány, Julie (Kathryn Newton), Kayla (Geraldine Viswanathan) és Sam (Gideon Adlon) éppen gimnáziumi báljukra készülnek, amelyen mindhárman készen állnak elveszíteni szüzességüket. Amennyire emlékszem, ez gyakorlatilag az Amerikai pite filmek receptjére hasonlít, ám a készítők, Brian és Jim Kehoe írók és Kay Cannon debütáns rendezőnő megfejelik a történetet a csemetéikért aggódó és utánuk gyakorlatilag erkölcsi hajtóvadászatot indító szülők szerepeivel. Így Julie anyjával, Lisával (Leslie Mann), Kayla apjával, Mitchell-el (John Cena) és Hunterrel (Ike Barinholtz), aki Sam apukáját alakítja. A történet ezúttal sem bonyolult, a filmben akadnak egészen ügyesen kivitelezett poénok, de John Cena nem igazán passzol a komédia „kiváló” művelői közé. Jelenléte sok helyütt erőltetett és túl katonás. Barinholtz simán elviszi a pálmát az összes színész közül, bár néha Leslie Mann is megmutatja, miért hívják állandóan vígjátékokba szerepelni. A lányok lazák, fiatalok és bohémek, az altesti poénok gyakorlatilag hemzsegnek a filmben. Ahogyan az elején már említettem, Amerikai pite, csajváltozatban, kevésbé vulgárisan ugyan, de gyakorlatilag egy kaptafára. Laza esti, röhögcsélős szórakozásnak bármikor jó egy esős napon, de gyaníthatóan többször nem vesszük elő a „vitrinből.” Értékelés: 50%

Kaliber (Calibre) – A film a Netflix közreműködésével készült, Matt Palmer író-rendező munkáját dicséri, és talán nem alaptalanul nyerte el a legjobb brit filmnek járó díjat, az idei Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztiválon. Marcus (Martin McCann) és Vaughn (Jack Lowden) régi barátok. Mivel utóbbi hamarosan apává válik és megnősül, egy rövid közös vadászattal szeretnék eltölteni az utolsó legényéletbeli napokat. Azonban a túra tragédiába torkollik, amelyet a barátok felelőtlensége és félelmei csak tovább tetéznek. Rá kell döbbenniük, hogy minden tettüknek következménye van, és semmilyen bűn nem maradhat büntetlenül, és miközben belső démonaik által üldöztetve ezzel a ténnyel lassan szembesülnek, addigra átértékelik egész addigi életüket és saját erkölcsi értékrendjüket is. Matt Palmer rendezése igazi hűvös skót krimi, amely a vidéki élet helybéli sajátos és kissé kilátástalan világába kalauzolja el a nézőket, miközben bemutatja annak legnagyobb értékét, a vendégszeretetet és a család fontosságát. A történet nem túl bonyolult, azonban a színészek játéka helyenként megtölti tartalommal a dráma történeti idejét, amely nem csak a főszereplőkre, hanem a mellékszereplőkre is igaz. A fényképezés a kis költségvetés ellenére is látványos, köszönhetően a rideg, ám mégis gyönyörű Észak-felföldi tájaknak. Alapjaiban véve egy már látott történet újráját látjuk, de a brit hűvös elegancia és rideg érzelmi viszonyok bemutatása miatt egészen nyomasztó hatást vált ki a nézőből. Ugyanakkor a teljes potenciáltól messze elmarad. Értékelés: 70%

A mészárlás (The Butchering / Braxton)Leo McGuigan író-rendező gyakorlatilag újraforgatta és összekeverte a klasszikusnak számító régi horrorok receptjeit, és létrehozott egy Halloween–Sikoly–Véres Valentin kombinációt, amelyet ő komolyan gondolhatott, azonban a nézők nem fognak. A történet szerint Tommy Miller braxton-i tinédzser, akit apja bántalmazott és anyja alkoholista életmódot folytatott, magára ölt egy Mike Myers-éhez hasonló maszkot, és miután végzett szüleivel, elindul az éves iskolai bálra, ahol tömeggyilkosságot rendez. Egy csapásra ő lesz a kisváros ügyeletes szörnyszülöttje. Az eset után Tommy eltűnik, az ügy lassan feledésbe merül, ám a mészárlás tizedik évfordulóján, a gyilkosságok újrakezdődnek. Vajon Tommy Miller tért vissza, vagy valaki másolja a történetét? – kérdezhetné a néző. De nem teszi, hiszen a film elejétől fogva gyakorlatilag egyértelmű, mi lesz a végkimenetel, és hogyan szövődik a sztori fonala. Kiszámíthatósága ellenére azonban az erőszak ábrázolása helyenként valóban hozza a remélt szintet. A színészi alakításokról szinte teljesen felesleges beszélni, hiszen ismeretlen brit színészek és színésznők szinte tökéletesen sótlan és motiválatlan játéka jellemzi az egész gárda munkáját. Összességében viszont arra mindenképpen megfelel, hogy ne kelljen mindig a régi klasszikusokat újra elővenni, hanem megnézhessük őket összekeverve kissé bár lagymatagon, de mégis új arcokkal. Értékelés: 30%

TAU – Aki emlékszik még, illetve látta Alex Garland Ex Machina című filmjét, az gyakorlatilag valami hasonlóra számíthat ebben az alkotásban is, nyilván más történetvezetéssel, de lényegében mégis párhuzamosan. Ezt a filmet szintén a Netflix jegyzi, szintén Federico D’Alessandro rendezésében. A forgatókönyv Noga Landau munkája. Julia (Maika Monroe) magányos nő, aki bárokban zsebtolvajként keresi a kenyérrevalót. Egyik éjjel azonban lakásából elrabolják, és némi audio-vizuális kínzás után egy cellában ébred, az arcán egy Hannibal Lecter-féle maszkkal, valamint két idegennel. Miután szökni próbálnak, társait megöli az ingatlant védelmező robot, akit Aries-nek hívnak, őt pedig elfogja a tulajdonos, Alex (Ed Skrein), aki kísérleti alanyként használja fel a nőt, érzelmi szinapszisok algoritmusba kódolásához, hogy egy minden eddiginél jobb és speciálisabb mesterséges intelligenciát hozzon létre. Miután a labor megsemmisül, Julia a lakás foglya lesz, és tesztek segítségével kénytelen Alexnek segíteni, miközben TAU-ra (Gary Oldman hangja) bízzák a felügyeletét, aki egy már működő M.I. prototípus. A gép és az ember között lassan személyesebb kapcsolat szövődik, ami felveti a mesterséges intelligenciák érzelmi és létjogosultsági kérdéseit. A film egyértelműen nem Garland-i mélységű, a színészek sem igazán nagy nevek, de a történet illetve a mondanivaló hasonlatosságai miatt, egészen élvezhetővé válik. Értékelés: 60%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *