The Mindfuck – egy új műfaj születése

Minden filmnek van célja, és jó esetben érdemi mondanivalója. Műfajtól függően változnak ezek a célok; egyik adrenalin fokozó, másik mosolyt kíván csalni az arcunkra, van olyan produkció, ami a szívre hat, egyes filmek célja a feszültség és rettegéskeltés, továbbá akad az olyan stílusú mű, ami csavaros történetével, vagy különös felépítésével gondolkodásra készteti a nézőt. Jelen cikk utóbbiakkal, a kognitív filmekkel foglalkozik, amikre a mindfuck jelzőt használjuk.

A mindfuck kifejés arra utal, hogy a mű az elmét teszi próbára, gondolkodásra ösztönöz, és az összpontosító képességet teszteli. Az a szituáció, amikor csak kapkodjuk a fejünket és az égegyadta világon fogalmunk sincs, hogy a látottakban miről van szó, képzeletbeli kérdőjelek sokasága lebeg a fejünk felett, teljesen össze vagyunk zavarodva. Ám ahogy haladunk előre a történetben világosodik a kép, végül a lezárással érkezik a kirakós hiányzó darabja, s minden értelmet nyer. Ha nagyon magyarítani szeretném a mindfuck szót, akkor az agyf*sz szleng állna hozzá legközelebb, finomítva az agycsavarás kifejezést tartom megfelelőnek.
A mindfuck műfaj hivatalosan nem létezik, viszont létjogosultsága vitathatatlan. A legtöbb ilyen jellegű alkotás a mystery, azaz rejtélyes besorolást kapta, ami részben igaz, de közel sem fedi a teljes valóságot. Hiszen egy film agycsavarás nélkül is lehet rejtélyes. Az eszményi mindfuck élményhez, a jó szerkezeti felépítés, a minőségi színészi játék, az ideális dialógusok mellett ugyanannyira fontos a nyomatékos zenei aláfestés. A mindfuck kiváló kiegészítő a dráma, a sci-fi, a thriller, a horror, a krimi, de még a romantikus műfajok mellé is.

Kétféle mindfuck filmet lehet megkülönböztetni. Az első művészi jellegű, mélyebb tartalommal bír, és a filmkészítés alapvető funkciójával él, hogy egy üzenetet adjon át a nézőnek. Ennek a mondanivalónak a továbbítása, illetve a továbbítás módja tér el a hétköznapi alkotástól, s válik mindfuck filmmé. Számos rejtett metaforával, fejtörővel, valamint egymással alliteráló képsorokkal, sokszor elvont többlettartalommal, allegorikus, szokatlan jelenetekkel operál a rendező. Mindezt a film végén feltáruló konklúzió köré építve. A leírtakból jól látszik, hogy rendkívül komplex alkotásról van szó, aminek értelmezése korántsem egyszerű, néha utánajárást, újranézést igényel. Gyakori témája e filmeknek a provokatív társadalomkritika, az arcpirító görbe tükör, a velőtrázó realitással ábrázoló agónia, olykor pusztán a másfajta aspektus szemléltetése.  Ezekről a művekről mondható el, hogy nehezen emészthetőek szükséges hozzájuk egyfajta hangulat, kompromisszum a befogadásra. Minden ilyen film egy rendkívüli utazásra invitál, amihez a rendező egyedi látás és kifejezésmódja szolgáltatja a macskaköves utat.

A második fajta mindfuck film a félrevezetés, megtévesztés eszközét használja, másként és sokkal konkrétabban van jelen az agycsavarás. Szánt szándékkal vezeti félre az elmét, a néző gyakran a szereplőkkel együtt bolyong tétován a tudatlanság ködös mezején. Minden ilyen filmben van valami háttérben megbújó rejtély, misztikum. Izgalom, dinamika, feszültség, lendületes akció áramlik a tágra nyílt szemen keresztül az agyba. Ezek a produkciók a tanulság mellett mindig tartogatnak egy vagy több megdöbbentő csavart (cliffhanger) a film végére, amit leesett állal konstatálunk. Ez a katarzis a csúcspont, a mindfuck kiteljesedése. Itt megjegyezném, hogy nem minden cliffhangerrel végződő film mindfuck!
Ezeknél a filmeknél az agycsavarás négy leggyakoribb témaköre az amnézia, a skizofrénia, a több síkon játszódó cselekmény, valamint az időutazás/időparadoxon. Természetesen a négy csoport elemeit lehet és szokás keverni, s az így született fúziók rendkívül hatásosak.
Az amnézia, mint filmes elem kiváló teret ad a rendezőknek, könnyű vele építeni, és manipulálni a filmet. Az emlékezetvesztéssel küzdő szereplő önmagát és a nézőt egyaránt vezeti az elvesztett ismeret visszaszerzése közben, ami a végére mindig meglepetést tartogat.
A skizofrénia közkedvelt téma a mindfuck filmekben, az egyik legjobb alapanyag az agycsavaráshoz. A skizofrénia köré épülő produkciókban többnyire magát a cliffhangert jelenti az akár többszörös tudathasadás. Ez a betegség a fikció bölcsője. A képzelgést szemléltető rendező akkor igazán kreatív, ha úgy illusztrálja a jeleneteket, hogy nehéz eldönteni melyik a valóság és melyik a vízió.
A több egymástól eltérő síkkal, vagy térrel operáló filmek vannak kisebbségben, ám annál változatosabbak, konstrukció szempontjából pedig a legösszetettebbek. A mindfuck itt pedig a síkok közötti koherenciát jelenti. Nagyon fontos, hogy a különböző terek között meglegyen a harmonikus egyensúly. Kiváló példa erre az alulértékelt Cloud Atlas.
Talán az időutazós, időhurkos filmek a legismertebbek. Belőlük van a legtöbb, ami nem meglepő, hiszen roppant érdekes téma az idő legyőzése, uralása. Befolyásolása örökké foglalkoztatja az emberiséget, ennek köszönhetően szép számmal születtek filmek. Az időhurok témaköre kétféleképpen van jelen. Első esetben a kezdetektől adott, s állandóan ismétlődik. Második esetben pedig a film egésze az időhurok, a film kezdete az paradoxon vége, a fim vége pedig az időhurok kezdete.
A négy fő témakörön kívül léteznek további elemek, például a tudatátvitel, a hipnózis, a klónozás, a fordított kronológia, amik szintén a misztikum és az agycsavarás remek elemei.

Nagy mesterei és fenntartói eme műfajnak rendezés és forgatókönyvírás szempontjából egyaránt Charlie Kaufman, Christopher Nolan, Darren Aronofsky, David Cronenberg, David Fincher, David Lynch, és Duncan Jones. Akad egy-egy ígéretes megvillanása más, mindfuck műfajban kevésbé termékeny rendezőnek, nekik köszönhetjük az olyan alkotásokat, mint például a Donnie Darko, vagy a Twelve Monkeys. A neves direktorok és filmjeik mellett akad olyan indie produkció, aminek alacsony költségvetését és egyéb hiányosságát ellensúlyozza az egyediség és az eredetiség. Ilyen maradandó mű például a Primer, és a Cube.

A jó agycsavarás ismérve, hogy napokig rabságban tartja a gondolataid, teóriák sokaságát szüli az értelmezése kapcsán. Magával ragad, lenyűgöz, majd újra és újra megdöbbent mennyire bámulatos módon lett felépítve az agycsavarás. A társasági beszélgetések, sörözések állandó témája egy-egy jó mindfuck film. Az újranézési faktor pedig 100%-os. Emlékszem mikor először láttam bátyámmal Finchertől a Fight Clubot, ami annyira lenyűgözött, hogy a film vége után visszatekertük a VHS kazettát, és azonnal megnéztük újra.

Annyi pazar mindfuck film készült, hogy joggal kiérdemelte az önálló műfajjá kikiáltását! A rengeteg alkotás közül én a lentebb látható 26 produkciót ajánlom mindenféle ismertetést mellőzve. Sőt tovább megyek, az előzetesek megtekintését egyáltalán nem ajánlom. Sokkal meghatározóbb és gazdagabb az élmény, a birtokolt információk által felépített tudatos és tudatalatti elvárásoktól mentesen.

2001 Space Odyssey (1968), Cloud Atlas (2012), Coherence (2013), Cube (1997), Donnie Darko (2001), Fight Club (1999), Holy Motors (2012), Inception (2010), Irréversible (2002), Jacob’s Ladder (1990), Man from Earth (2007), Memento (2000), Mr. Nobody (2009), Mulholland Drive (2001), Oldboy (2003), Primer (2004), Source Code (2011), The Butterfly Effect  (2004), The Game (1997), The Fountain (2006), El Machinist (2004), The Shutter Island (2010), Triangle (2009), Twelve Monkeys (1995), Vanilla Sky (2001), Videodrome (1983)

A kommentekben írjátok meg, hogy kiből mit váltott ki, milyen hatással volt egy-egy mindfuck film, melyik a kedvencetek, mit miért ajánlotok!