19

Az őslakó (Man from Earth, 2007)

kezd

A kritikát NY124 küldte be nekünk.

A Star Trek filmeket és sorozatokat mindenki ismeri, ugye? Na, képzeljük el közülük bármelyiket (akár a legújabb J. J. Abrams-félét is)! Előttünk van, ahogy Spock parancsnok és Kirk kapitány a jövőben legénységükkel az Enterprise fedélzetén véghezviszi a rengeteg hőstettet, felfedezve a világűrt? Rendben, akkor ezt most nagyon gyorsan felejtsük el, mert Az őslakó nélkülöz mindenféle sablonos tudományos-fantasztikus elemet. Nincsenek benne robotok, amelyek kipüffölik a gépolajat egymásból, nincs egyetlen űrhajó sem, és egyetlen kis zöld lény sem fordul meg benne. Sőt mi több: egyetlen szobában játszódik, a Föld nevű bolygón, napjainkban! És mégis tudományos és mégis fantasztikus.

Akkor miért a Star Trek? Nem csak azért, mert a sci-fi zsáner egyik legnagyobb műveiről és úttörőjéről van szó, hanem, mert Az őslakó kötődik ezekhez a művekhez, hiszen az írója az a Jerome Bixby, aki több Star Trek rész történetét is papírra vetette. Ez a filmben egyetlen mondatbeli utalásként jelenik meg, ezen a bugyuta poénon személy szerint jót derültem. Drága Bixby úr minden bizonnyal elérzékenyülve gondolt a hatvanas évekre, amikor a történeteit megalkotta a sorozathoz. Az őslakó (a magyar cím fordítói ismét kitettek magukért) szkriptjét pedig már a halálos ágyán mondta tollba a fiának.

Az alapfelvetés rém egyszerű: az igen találó névvel rendelkező John Oldman elköltözni készül lakásából, de még mielőtt elfurikázik a naplementében, egy utolsó találkozóra hívja professzortársait. A beszélgetésük során pedig egy kis noszogatást követően közli, hogy ő egy ősember, aki már a történelmi idők előtt született, azaz soha nem öregszik. Többet mondani erről már nem fogok, nagyon nehéz a filmről úgy beszélni, hogy az ember ne lőné le a poénokat.

Már a megtekintés előtt tudtam, hogy többnyire egyetlen szobában zajlik a sztori, és ilyenkor joggal felszisszen az ember, hogy bizony nagyon el lehetne rontani. Ez itt nem történt meg.  A film igazi erejét a dialógusok adják, itt nem kell egyetlen fegyvert sem elsütni, egy bombát sem felrobbantani ahhoz, hogy végig izgalmas maradjon a történet.

MV5BNTQ3OTc3NzYxNF5BMl5BanBnXkFtZTcwNjI1NTg0Nw@@._V1._SX640_SY427_

A forgatókönyv nagyon okosan és cselesen van megírva, és csak többszöri megnézés után látszik igazán, hogy minden mondatnak és elejtett szónak súlya van, utal valamire a műben, nem győzöm dicsérni. Ehhez adódik még hozzá, hogy a cselekmény előrehaladtával az a bizonyos „beszélgetés” a fő és egyetlen szálon folyton változik. Egy egyszerű baráti csevegésből tudományos értekezésen át filozófiai elmélkedésbe megy át, etikai vitából teológiai csatározásba, és így tovább. Ezek a témák még meg vannak spékelve egy kis történelmi és természetfeletti ízzel is.

A beszélgetés tudományos tényezője a karakterekből ered, mindenkinek megvan a saját szakterülete, amely alapján különböző szemszögből egészítik ki és mutatják be az adott témát (archeológus, biológus, antropológus, stb.). Így próbálva összerakni a film alapját adó nagy kérdésre a választ, hogy hogyan is képes John eddig élni. Van közöttük aki úgymond „hinni akar”, más pedig száz százalékosan szkeptikus. Ehhez még hozzáadódnak a jellemvonások. Nem tudjuk meg a sok szereplő közül, hogy honnan jött és merre tart, de a viselkedésükből nagyon jól kiismerjük őket. Van itt például arrogáns katolikus művészettörténész, aki rendíthetetlenül hisz Istenben, bohókás öregúr, fiatal egyetemista lány, aki a sok koponya között butácskának hat. Ez így összképként igazán impozáns, minden percben megtudhatunk az elénk tárt kirakósból egy újabb darabot. Ami még óriási pozitívum, az a logikai felépítés: bármi kétely is fogalmazódik meg bennünk, bármilyen állítás kényszerít is bennünket szemöldökráncolásra, azonnal   “racionális” magyarázatot kapunk rá. Nem fogjuk a fejünket mondván: „anyám, ez hülyeség”, habár az is igaz, hogy nincs minden egy könyvi magyarázattal alátámasztva, de ez egy egyszerű sci-finél nem szempont, itt pedig teljesen hihető és akár valami is újat lehet tanulni.

Ami viszont nem impozáns, az a színészi gárda, nincsenek nagy nevek a listán. Meggyőző alakítás viszont van, David Lee Smith a melankólikus arckifejezésével és az ehhez társuló jóindulatával remek, az ember legszívesebben megölelné. Aki viszont nekem tényleg nagyon meghatározó volt, az Tony Todd, egy nagyon szerethető karaktert sikerült vele összehozni, ahogy el is hangzik, ő a „jó zsaru”.  A többiek korrektek, Richard Riehle például jó benyomást keltett bennem, más éppen ellenszenvet (gondolom Ellen Crawford karakterével pont ez volt a cél és elérte). A karaktereket jól átadják és a lehengerlés hiánya a nagyon alacsony költségvetés tudatában bocsánatos bűn, más produkciókhoz képest nevetséges a kétszázezer dolláros büdzsé. A zene kimondottan tetszett, a ritka aláfestő dallamok a témával együtt változnak, jól vannak elhelyezve.  Az operatőri és rendezői megoldásokon is meglátszik az, hogy szorosak a pénzügyi korlátok, illetve, hogy a rendező a nem túl elismert Richard Schenkman. A jelenetek roppant egyszerűek és ez nem csak eszköz. Lehetett volna ezt cifrázni több zöldhasúból, de a mondanivaló sikeresen célt ér és az a lényeg.  A letisztultság amúgy is illik a képbe, mindezek ellenére az egyetlen „verekedős” snitt eléggé ügyetlenül van kivitelezve. A legnagyobb vizuális effekt, hogy lemegy a nap és így a hangulat és a kis szoba is sötétebbé válik, pont akkor, amikor eljutunk az egyik legkényesebb témához, a valláshoz.

Xb9hb3lBTI

Igen, a film csúcspontja és az első nagy csavar ehhez a témához lett beágyazva, ami szerintem nagyon jól van felépítve és katartikus élményt ad. Nekem szubjektíve a mitológiai és etikai kérdések is nagyon tetszettek, de nem kérdés hogy a leghatásosabb a teológiai rész, ahol a történet igazán veszélyessé válik, ha addig nem lett volna az (az volt). Évszázadok óta eldöntetlen kérdéseket feszeget a mű, amiket nem old meg, de elgondolkodni nagyon jó érzés közben. Itt hangzik el a kulcsmondat is. A halál is visszatérő motívum, Bixby sokat filozofálgathatott életének alkonyán erről, és mi ezt csak megköszönni tudjuk.

A folytonos professzori elmélkedés mellé egy kisebb szerelmi szálat is sikerült beleszőni a történetbe. Nem kapott túl nagy súlyt, aminek örülök, így nem vette el a teret a valódi mondanivaló elől. A végjátékban van szerepe, ahol megkapjuk a véglegesnek titulálható lezárást, egy kis pozitív felhanggal. Itt van az utolsó csavar, ami nekem túlságosan súlytalannak tűnt és szerintem ezt a megfelelő felvezetés hiánya okozta, sokan mondják összecsapottnak is, mivel az öreg Jerome sietett a nagy munka befejezésével.

De összességében még a néhány negatív pont sem tudja azt a tényt beárnyékolni, hogy a The Man from Earth egy okos film, ami elgondolkodtatja az embert. Így mindenkinek ajánlható, de legfőképpen azoknak, akik megunták a mai blockbuster-alapú filmkészítés termékeit, és szeretnének látni egy olyan alkotást, ami kevés pénzből készülve is többet tud nyújtani azoknál a filmeknél, amelyekbe dollármilliókat ölnek, de az eredmény üres. Pénzt valószínűleg úgysem hozott, a fájlcserélő oldalakon volt inkább népszerű. A stáblista után pedig lehet kimenni a szabadba és bámulni a csillagokat, elmélázni azon, hogy honnan jövünk és vajon hová tartunk? Vajon figyel ránk valaki odafent?

imdb: 7,9
rottentomatoes: n.a.

19 komment

  1. Nem tudom, hogy valaha is eljutok-e addig, hogy megnézzem, de hogy ez az írás nagyon jó kedvcsináló, az tuti.

    • Ha esetleg nem veszed meg, nem kell szégyenkezni, Eric D. Wilkinson producer külön megköszönte azoknak is akik letöltött formában nézik meg a filmet, mondván hogy ezzel is népszerűsítik a filmet. 🙂

  2. Nagyon jó film, persze az “okossága” kissé amerikai: nem tudom, így reagáltak volna-e a tudósok a kolléga szóban forgó bejelentésére a valóságban. Másik gondom az, hogy a vallási szál túl lett erőltetve. Értem én, hogy a sokkoló végett kellett az bele, hogy hősünk a megváltó és a megvilágosodott is legyen egy személyben, de valami ütősebbel is előállhattak volna, mint a kereszténység “new ages”-esítése. Az szintén nehezen hihető, hogy emberünk szinte minden történelemfordító eseménynél ott volt a közelben.
    Mindezzel együtt tanulságos, kitűnően megírt és megcsinált film, számomra inkább bevett tudományos hiedelmeink relativitásáról szól. Szép széljegyzet Platón hipotézis-elméletéhez.

    • A véleményedbe semmiképp nem akarok belekötni, de a film védelmében felhozom azt, hogy a tizennégy ezer évből amit John elvileg leélt csak egy kis szeletről van szó a sztoriban, az újkori (és középkori) események csak pár félmondatban vannak elintézve, így merész dolog azt állítani hogy ott lett volna mindennél. Természetesen ami részletezve van az is elég merész, több kellene hozzá mint véletlen, de nem elképzelhetetlen szerintem.

      • Hát nem is csak az újkorra gondoltam. Hammurapi, a római császárok, Jézus kora, aztán középkori szentek, amerikai polgárháború stb…. szépen felmondja az iskolás törianyagot a film, csakhát – ahogy írtam – valószínűtlen, hogy minden komoly fordulónál ott is volt avagy főhős volt.
        érdekesebb szál volt számomra, amikor azt kezdték el pedzegetni, hogy volt-e másik ilyen figura, és ha igen, találkozott-e ilyennel. Azt kellett volna jobban kifejteni. Meg a főhős időhöz és halálhoz való viszonyát.

        De ezek tényleg csak apró kukacoskodások, mert egy kitűnő film amúgy.

  3. +1 a cikkhez. remek film, elgondolkodtato, sztem akar szinhazi darabeknt is megallna a helyet.

  4. Kevés olyan film van, ami egy szobában játszódva ennyire izgalmas. Ez az egyik kedvenc kamaradrámám.

  5. Nagyon jó film, többször láttam már és szerintem még egy párszor biztos megnézem. Tommy Lee Jones-nak volt egy hasonló kamaradarabja, amiben az öngyilkosságának megakadályozásáról és hitről volt szólt, az nagyon erőltetett volt, nem sikerült. Itt pedig minden a helyén volt, olyan kérdéseket feszegetett, amikre konkrét bizonyíték nincs. Mi lenne ha van ilyen ember és mi lenne ha ez és ez lenne. Mindent felborít és bemutatja azt, hogy tágítsuk a látókörünket és vizsgáljunk meg mindent. Persze a mai tudomány és a Biblia szerint sem létezik ilyen ember, de ha létezne is, akkor sem árulná el :D, egyszerűen zseniális. Kis pénzből összehozott, agymegmozgató, izgalmas stb. film, egyszóval sok ilyet még.

  6. nikodemus: jelezhetnéd, ha spoilerezel, plusz nem ő volt ott a nagy történelmi eseményeknél, hanem fordítva: az események voltak ő körülötte. Szerintem. Bár már régen láttam.

  7. “A zene kimondottan tetszett…”
    Pont az a legnagyobb gyenge pontja a filmnek. Nem illik oda egyáltalán.

    • Az elején tényleg kicsit kilóghat a lóláb, ha nagyon bele akarunk kötni, de a gregorián-szerű dallamok szerintem nagyon passzoltak a vallási témához. Beethovent pedig csak nem húzom le. 🙂

  8. Kíváncsi lennék mi történhetett Richard Schenkman-nel. Az Őslakó óta csak egy filmet rendezett, 2012-ben az Abraham Lincoln vs. zombies c. Asylum filmet. Nagyon elfogyhatott a pénze szerencsétlennek. Kár az ilyen tehetségekért.

    • Gyorsan utánaolvasva van egy sikeres reklámokkal foglalkozó cége, tavaly kiadott pedig két regényt is kiadott. Lehet, hogy úgy volt vele, hogy azt a pénzt, amit Az őslakóval keresett az Asylumtól is megkapja.

  9. Már régóta szemezek ezzel a filmmel, ez az írás most “rávett”, hogy végre meg is nézzem!
    Köszi!

  10. Szemeztem vele egy ideje de mivel kb egy tv film, nem mertem bele fogni, a kritika meghozta a kedvem és meg is néztem. A vallásos öreg nő karaktere rém idegesítő volt és a film vége sem tetszett de összességében nagyszerű film.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *