0

Anilogue 2012 – Egészestés versenyfilmek

Néhány nap múlva, november 21-én kezdődik az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, az egyik legizgalmasabb esemény a magyar filméletben. Az animáció bizonyos szempontból virágkorát éli, talán soha nem került ennyi rajzfilm a mozikba, mint manapság. De a rajzfilmek amik eljutnak hozzánk általában ugyanolyan homogének és mentesek a kreativitástól, mint az élőszereplős társaik. Szerencsére a rajzfilmek világa sokkal sokszínűbb, változatosabb és bizarrabb annál, mint amit a Madagaszkár 3 vagy a Jégkorszak 4 sejteni enged, és az Anilogue fesztiválnak köszönhetően öt intenzív napon keresztül bepillantást nyerhetünk abba, hogy mi is történik az animáció élvonalában Hollywoodon innen és túl. A programban lesznek egészestés és rövidfilmek, versenyben és azon kívül, a világ minden részéről, amelyek közül a többség Magyarországon a fesztiválon lesz először és utoljára látható. Több információért és a részletes programért látogassatok el az Anilogue honlapjára.

Farkasgyermekek (Mamoru Hosoda, Japan, 2012, 115’)

Mamoru Hosoda a világ egyik legfigyelemreméltóbb kortárs animátora. Régóta várt filmjének fő témája a szülő-gyermek viszony. A Farkasgyermekek egy anya és két gyermekéről szóló eposz. Hana, az anya 19 éves diáklány, aki halálosan beleszeret egy farkasemberbe. Szerelmük beteljesül, és Hana két gyermeknek ad életet. Egy havas napon született a nővér: Yuki, vagyis Hó, míg az öccs, Ame, azaz Eső egy esős napon látott napvilágot. E két csecsemő nagy titkot rejt – mindketten farkasemberek. Hogy ezt eltitkolják a világ elől, a család visszahúzódóan él a város egy csendes szegletében. Életük egyszerű, de boldog; egy nap azonban minden elromlik, hiszen apjuk, a farkasember életét veszti. Hana, Yuki és Ame egyedül maradnak, így Hanának döntést kell hoznia, hogy békében és boldogan élhessenek tovább. Két gyermekével a zsúfolt várostól távol, egy kis faluba költözik, közel a szigorú törvények mentén működő, ámde sok gazdagságot rejtő természethez.

Mamoru Hosoda rendezte az Anilogue-on korábban bemutatott Nyári háborúkat és a Girl who leapt through time filmeket.

A festmény (Jean-François Laguionie, Franciaország, 2011, 76’)

Egy 1930-as évekbeli francia festő befejezetlen szereplői lépnek ki a félig-meddig kész képekből, hogy megkeressék a valódi énjüket és a festőt, akit a festmények befejezésére szeretnének rávenni. Jean-Francois Laguionie elbűvölő animációja “A festmény”. Egy okos és gyönyörű film a “színek lázadásáról”, ami minden korosztályt szórakoztat. A kritikusok pozitív véleménye, a szájbeszéd útján terjedő híre a szerény bemutató után a filmet és a nézőket egy igazi animációs felfedezőúton indította el.

 

Ráncok (Ignacio Ferreras, Spanyolország, 2011, 89’)

A Ráncok egy 2 dimenziós, felnőtt közönségnek szóló  animáció, amely  Paco Roca 2008-ban Nemzeti Képregény Díjjal jutalmazott, azonos című képregénye alapján készült. Elindulása óta számos nemzetközi díjat gyűjtött be, de ezek közül a Spanyol Nemzeti Képregény Díj a legfigyelemreméltóbb. Ahogy a képregény, úgy a film is elbűvöl bennünket szavakkal, érzésekkel és szelídséggel. A Ráncok két idős férfi, Emilio és Miguel barátságát mutatja be, akik egy öregek otthonában élnek. Az újonnan érkezett Emilio az alzheimer korai stádiumában van, de Miguel és a társai segítenek neki, hogy elkerülje a rettegett felső emeletet, amit a reménytelen esetek, vagy a magatehetetlenek szintjeként is emlegetnek. Merész tervük humort és gyengédséget visz az egyébként unalmas, monoton hétköznapjaikba, Bár életük lassan a végéhez közeleg, mégis mintha csak most venné kezdetét.

A Ráncok egy páratlan alkotás. Nem próbál elmenekülni a valóságtól, vagy megváltoztatni azt, inkább szembenéz vele. Lehet, hogy a valóság néha nehéz, keserű, sőt, olykor szörnyű, de tele van fontos tanulságokkal, amiket előbb vagy utóbb mindnyájunknak meg kell tanulni.
Így, ez a csodálatos utazás talán végre megváltoztatja a saját életszemléletünket is.

 

Örökbeadható (Jung és Laurent Boileau, Franciaország, Belgium, 2012, 75′)

Jung, a papírjai szerint 42 éves rajzfilmes jobb szereti ötéves korára tenni születési idejét, amikor Szöul utcáin bolyongva rátalált egy rendőr. Egyike volt a 200.000, világszerte adoptált koreai gyermeknek. Jung úgy dönt, életében először visszatér Dél-Koreába, hogy érezhesse  a szülőföldje levegőjét, bejárhassa ősei otthonát, és ha sikerül, megtudjon pár dolgot az édesanyjáról. Ezen az úton főszereplőnk megbékél önmagával és gyökereivel, animációs dokumentumfilmben emlékszik vissza a gyerekre, aki egykor volt és a felnőtté válás rögös útjára, amit bejárt, mígnem találkozott a szintén adoptált koreai feleségével. Ez az időutazás; a kirándulás a jelenben és a múlt emlékei lépésről- lépésre segítik kibékíteni őt a belső ellentéteivel. A film 2012-ben elnyerte az Annecy IAF fesztivál Közönség Díját.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *