4

A bíró (The Judge)

írta Nikodémus

2015-01-a-bíró-1

Ámulattal figyelem Robert Downey Jr. sziporkázó vibrálását, mióta kokaincsíkok helyett újra Hollywood élvonalában tolja, ám attól tartottam, ha nem vigyáz, végleg belegabalyodik önnön manírjaiba, és úgy végzi, mint Johnny Depp. Már a kirobbanó sikert hozó Vasember-trilógia első része után szurkoltam neki, de A szólista valahogy félrement (igaz, nem rajta múlt). A bíró viszont az ő filmje. Az övé producerileg és színészileg is, bár utóbbi tekintetben azért hangsúlyosan van jelen Robert Duvall is. Mesteri kettősük agyon is nyomhatná a filmet, az viszont annyira pontosra és kicsiszoltra van megírva, hogy még a jellegtelen rendezés sem tudja elrontani.

THE JUDGE

David Dobkins ugyanis, aki eddig bugyuta amcsi vígjátékokkal szöszölt, valószínűleg bérdirektornak volt felkérve, és ami azt illeti, becsülettel el is végezte a munkát: megteremtette a légkört ahhoz, hogy e két színészóriás nekirugaszkodjon, és elvigye a hátán az egészet. Mert hát erről van szó: A bíró cselekményében az égvilágon semmi újdonság nincs, de mindazt, ami történik benne, a jóleső ismerősség érzésével fogadjuk, elsősorban színészduónk frenetikus előadásának köszönhetően. A két Robert persze nem képes drasztikusan kilépni magából: a fiatalabbik nagy átéléssel hozza az arrogáns, karrierista bunkót (főleg az elején), az idősebbik meg ugyanennek a fafejű, morcos verzióját.

2015-01-a-bíró-3

Fokozatos összecsiszolódásuk élteti az egész filmet, mely tulajdonképpen egy visszatalálásról szól: az anya halálára a metropoliszból leutazik a tékozló fiú a szülővárosba, ám a szokásos “elhallgatott sérelmek miatti családi harangszomrád” jókora gellert kap, amikor a gyászoló idősebbik Palmert, a városka köztiszteletben álló bíráját gyilkossággal kezdik vádolni. Ő persze juszt sem a saját fiát kéri fel védőügyvédnek, ám amikor komolyra fordul a szitu, a család összefog. A szinopszis hallatán ostoba Hallmark-színvonalra gondolsz, de nincs igazad: a közhelyeket az okosan megírt forgatókönyv teszi élményszerűvé, és a mellékszereplők is derekasan teljesítenek, különösen Vera Farmiga, akinek annyi bölcs, kicsit koravén karakter után bizton felüdülés lehetett ez a kissé illúziótlan, de még mindig pajkos csitri.

JUDGE, THE

A cselekmény pedig egészen a fináléig virtuózan kanyarog a tárgyalótermi dráma, a családi melodráma és egy vicces kisvárosi vígjáték között, a poénokat és a drámai pillanatokat egyaránt jól adagolva, kicsit Downey-s egzaltáltsággal, és egy olyasféle naiv bájjal, ami a kilencvenes évek hollywoodi családi drámáit jellemezte. Oscarért sem ácsingózik annyira agresszíven, mint némely kortárs presztízsfilm, varázsát talán éppen ez adja, s nem az emlékezetes beállítások vagy az elegáns rendezés. Downey dumál, gesztikulál, röhög, ordibál, sír, de meglepően és dicséretesen visszafogja magát, illeszkedve Duvall eszköztelenebb, néha csupán egyetlen szemvillanással jelzett karakterformálásához. Összjátékukat élvezet nézni, közben szinte az sem tűnik fel, hogy Dobkins tulajdonképpen nem bírja normálisan befejezni a filmet – szerintem ő is belefeledkezett két színészének játékába.

4 komment

  1. A bűvöletben az a szép, hogy fel sem fogjuk mikor kezdődött igazán, csak elmúltával töprengünk ezen. Így voltam ezzel a filmmel és a rendező is így lehetett. Talán ez lehet a lezárás mögött. Kimondottan tetszett a jelenetekben felvonultatott, és szánt szándékkal szűkre szabott szereplők duója, triója és maximum quartetje. Gondosan ügyeltek erre az egyensúlyra, még a tárgyalásokon is remekül lett beállítva és vágva, hogy a többi jelenlévő csupán az atmoszféra része legyen. Így történhetett meg az, hogy B. B. Thornton is csak “kellékként” volt jelen, amit szótlan távozása – habár nem emiatt – de tovább nyomatékosított. Tudom a film gerincét nem az ügyvédek szavakkal való viaskodása képezte, ám egy csipettel több pro és kontra belefért volna.

  2. Szerintem a lehető legjobban lett lezárva. Duvall megérdemelné az oscart, és rdj-t is illett volna jelölni. Nagy kedvenc lett ez a film.

  3. Nekem az volt a bajom a fináléval, hogy egymás után jöttek a fordulatok és az epilógusok: még ezt is megmutatjuk, még azt is, stb. Kicsit túl sok volt. De ez legyen a legnagyobb baja a filmnek.

  4. Ahogy sejtettem, családi és tárgyalótermi dráma. Robert Downey Jr viszi a prímet, Robert Duvall szintén jó, de nem éreztem, hogy ezért Oscar járna. Kicsit hosszú, szerintem el van nyújtva. 70 %

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


× 7 = harminc öt