FilmDROID Most, hogy már mindenki látta a Skyfallt, és a héten nem jött új akciófilm, csak az erősen straight to DVD hatású Alex Cross, szeretném mindenki figyelmébe ajánlani az év egyik legcsendesebben érkezett és legnagyobbat ütő filmjét, “Az utolsó műszak”-ot. David Ayer írta és rendezte, akinek eddig a legnagyobb rendezése a hűvösen fogadott Street Kings volt, viszont már olyan forgatókönyvek állnak mögötte, mint a The Fast and the Furious, S.W.A.T. és a Training Day. Látszik, hogy az utcai bűnözők és rendőrök világában van leginkább otthon, ráadásul a legújabb műve is a Los Angeles South Central városrészében játszódik, ahol Ayer a gyerekkorát töltötte. De tényleg bejött neki a mondás, hogy arról írj, amit ismersz, főleg ha az éppen LA legveszélyesebb negyede, tehát elég hálás téma egy filmkészítőnek.
thriller
A gyilkos médium (Red Lights)
A paranormális dolgok, a megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is izgatták az embereket. Remek táptalajt biztosítanak az elképzelések és a magyarázatok közzétételére, ütköztetésére. A szkeptikusok és a hívők előszeretettel gyártják cáfolataikat egymás magyarázataira, olykor már-már paródiába hajlik az az igyekezet, ahogy megpróbálnak előrukkolni valamiféle hihető gondolattal. Itthon többek között a Nulladik típusú találkozások sorozatban élvezhettük a témát, ami körüljárta, kitárgyalta, felhívta a figyelmet a természetfeletti és idegen helyzetekre. Olvasd tovább
Brake
Jeremy Reins afféle üvegkoporsóban tér magához, fogalma sincs hogyan került ebbe a helyzetbe, nem tudja, hogy mit akarhatnak tőle. Hamarosan kiderül, hogy terroristák fogságába esett, kulcsfontosságú szerepet tölt be gondosan kivitelezett tervükben, ugyanis csak ő tudja, hogy az Elnököt mely helyre viszik támadás esetén. Reins nem hajlandó választ adni, mentális és fizikai gyötrelmeknek vetik alá, egy CB rádió segítségével rájön, hogy rajta kívül mást is fogva tartanak. Szeme előtt egy óra folyamatosan visszaszámol, majd az idő leteltével újabb percek pörögnek vissza és az ügynök nem tudhatja, hogy mi történik, ha a számláló a 0-hoz ér.
Fejvadászok (Headhunters, 2011)
A norvég thrillerről Frog küldött egy kritikát, köszönet érte!
Imádom a skandináv filmeket. Ennek a legfőbb oka az, hogy a nagyszerű fényképezéssel amúgy is meglehet fogni, északi kollégáink pedig szinte minden filmjüknél baromi jól alkalmazzák a hideg színtónusokat. Mai alanyom is skandináv, konkrétabban egy tavaly megjelent norvég thriller, amely nálunk holnap kerül mozikba.
Hell (2011)
Van, aki egész életében egyetlen témakör körül mozog. Persze nem feltétlenül lehet az adott filmes hibája, hiszen ha hozzávágnak egy valag pénzt, hogy valósítson meg egy látványos pusztítást vagy prezentáljon egy világvégét, akkor ő meg is teszi. Roland Emmerich viszonylag elég gyorsan Hollywoodban találta magát, a sváb Spielberként emlegetett rendező az évek során gyakorlatilag a rombolás nagymesterévé képezte saját magát. De vajon az Álomgyárban töltött ideje alatt vajon mennyiszer tekintett el saját hazája filmgyártásának irányába? Szégyen, nem szégyen, Emmerich csupán egyetlen produkcióból vette ki a részét, az is tavaly készült el. Meglepő, hogy posztapokaliptikus beütésű témát részesített előnyben?
A vizsga (2010)
írta Nikodémus
Hölgyeim és Uraim, azért gyűltünk itt össze e mai napon, hogy eldöntsük: az előttünk felsorakozott szépreményű ifjak közül ki alkalmas arra, hogy a nagybetűs élet zord viharaiban és embert próbáló akadályversenyében helyt álljon. No de minek is szaporítom itt a szót, húzzanak tételt. Ki lesz az első? Á, ön, tessék, tessék. Mit is húzott?… hm, érdekes tétel. Nos, felkészült? Akkor kezdje.
Exam (2009)
Az alábbiakat Sparrow küldte, aki a Movie Tank blog ura.
A cselekmény egy cég felvételi eljárásának úgymond utolsó próbatételénél veszi fel a fonalat. A nyolc jelöltet, akik az állásra pályáznak, beküldik egy szobába, ahol mindannyiuknak jut egy asztal, rajta egy ceruzával és egy papírral, amire a jelöltek sorszámát írták. 80 percük van, hogy adjanak 1 választ, ám sehol sem találják a kérdést. Hamar kiderül, hogy a legnagyobb feladatuk a kérdés meg – vagy kitalálása. Úgy gondolják a csapatmunka a legésszerűbb megoldás, ezért ellátják egymást becenevekkel, mert nem akarják, hogy fény derüljön a valódi személyazonosságokra. Így születik meg például Fehér (Luke Mably), Fekete (Chukwudi Iwuji) és Szőke (Nathalie Cox). Természetesen a többiek is kapnak beceneveket.
Rosemary gyermeke (Rosemary’s Baby, 1968)
A kép egyszerű mégis szürreális: A fekete babakocsi sodródik a sötét szikla tetején… Alatta a szlogen: Imádkozz Rosemary gyermekéért. Manapság amikor a horrorfilm kifejezés egyet jelent az értelmetlen gyilkolás bemutatásával, amikor egy horror arról szól, hogy minél több vér és belsőség legyen a filmen, akkor különösen értékelünk, egy ilyen okos és kreatív filmet. Bizony volt idő, amikor nem kellett élve kicsontozni valakit a kamera előtt, mint mondjuk az épp aktuális Fűrész filmben, hanem okos történettel és jól felépített, megtervezett jelenetekkel érték el hogy a néző végig borzongjon egy filmet. Roman Polanski első amerikai filmje igazi klasszikus. A rendező bizarr, egyedi stílusát, alkotói jegyeit nagyon kevesen tudták követni.
Akciófilmek és thrillerek 2011-ben
A jövőre várható animáció, horror, sci-fi, képregényfilmek és fantasy, drámák összeállítás után érkezzen a 2011-es évben mozikba (esetleg DVD-n) bemutatásra kerülő akciófilmek és thrillerekről szóló anyag. Thrillerből szép mennyiség lesz, akciófilmmel nem igazán kényeztetnek el minket. Amihez van előzetes vagy poszter azt kiteszem.
William Monahan eleddig forgatókönyveket írt, többek között nevéhez fűződik a Mennyei királyság (Kingdom of Heaven) és A hazugságok hálója (Body of Lies), A tégla (Departed) szkriptjéért pedig Oscarra jelölték. Monahan vetette papírra a London Boulevardot, amihez Ben Bruel regénye szolgáltatta az alapanyagot. A rendezői székből szintén Monahan osztogatta az utasításokat. Colin Farrell egy bűnözőt játszik, akit éppen kiengednek a sittről, Keira Knightley pedig egy színésznőt formál meg, aki Farrell karakterét fogadja fel testőrnek. Nem is kérdés, hogy egy idő után némi vonzalom is kialakul közöttük. Ray Winstone gengszterfőnököt alakít, aki szintén igényt tartana Farrell szolgálataira.
Támadók a Marsról (1986)
Vélhetően mindenki fel tud idézni magában fiatalkorából egy-két-több olyan esetet, mikor egy thriller, horror megtekintése közbe a félelemtől inkább magára húzta a takarót, később pedig csak felkapcsolt villany mellett tudott elaludni. Nekem az egyik ilyen film a Támadók a Marsról volt, emlékszem elég sokszor bújtam el anyám háta mögé a játékidő alatt. Sikerült újra megtekintenem az alkotást, most már szemernyit sem izgultam rajta, inkább csak mosolyogtam magamban mikor néhány jelenetnél beugrott, hogy én ezen mennyire is féltem anno. Jön egy hatalmas nagy UFO, landolásának egy srác lesz szemtanúja. Apja szétnéz a környéken, visszatérve furcsán viselkedik, tarkóján pedig egy seb van. Később egyre több embernél véli felfedezni, hogy az eddig nem a megszokott módon viselkedik.
Nosztalgiának jó volt a film, egyébként pedig csöppet röhejes. Mégpedig azért mert a földönkívüliek alig egy tucatnyian vannak, lomhán mozognak és a könnyen ki lehet őket csinálni, ráadásul az „átprogramozott” embereket is fel lehet ismerni könnyedén. Nem is tudom hogy gondolták ezt az inváziót.
Feltámadás (Resurrection, 1999)
Ha arra kérnék valakit mondjon jó filmeket, amelyben Christopher Lambert a főszereplő először valószínűleg beleröhögne az illető a képembe, hiszen ez akár egy nagy viccnek beillene. Pedig nem mindig súrolta a zs kategória alját a színész. Ahhoz, hogy élvezhető mozit találjunk a filmográfiájában eléggé vissza kell tekernünk az idő kerekét. A Hegylakó például klasszikusnak számít, a franchise-t később sikerült szépen elrontani, a Mortal Kombat pedig az egyik legjobb olyan film, amit számítógépes játék alapján készítettek (a folytatásból már ő sem kért), sőt akad olyan is, aki szerint Lambert legjobbja a Gyilkosság lólépésben thriller. Régebben a netet böngészve pedig olyan fórumokat is leltem, ahol a B kategória rajongói a Beowulf (az 1999-es) vagy a Fortress műveket éltették. Szerintem pedig az egyik legjobbja a Feltámadás krimi, melyben ismét Russel Mulcahyval, a Hegylakó direktorával dolgozhatott együtt.
Csak röviden…
Szalagavató (Prom Night): Donna szüleit lemészárolta egy gyilkos, aki azóta a börtön vendégszeretetét élvezi, ám nem maradhat benn emberünk, hiszen akkor nem lenne se thriller, se horror, maximum dráma. Szóval a killer megszökik, az ügyben jártas zsaru pedig a nyomába ered. Eközben Donna nyugodtan készül a szalagavatójára, ahol tiszteletét teszi az emlegetett börtönviselt fickó is.
Megint egy remake-kel van dolgunk, az eredeti 1980-ban készült, ami 5 ponton áll az imdb-n, míg ez az új változat csupán 3,7-el kénytelen beérni. A 2008-as változat vérszegénynek mondható, nem igazán pörög, félelmetesnek sem mondható, így az ásítás elég hamar kitörhet a nézőből, helyettünk csak Brittany Snow reszket.. Felesleges újrafilm, de a stúdió jól jött ki belőle anyagilag. Értékelés: 10 %
Előzetes
Egetverő haderő (Delta Farce): “Hogy is hívják azt a bandavezért? A neve irtózatot vált ki minden rendes emberből a világon, mert úgy hívják Carlos Santana.” Ez az egyetlen értékelhető poén ebben a vígjátéknak nevezett filmből.
A sztoriban egy kisvárosban három havert besoroznak, felcuccolják őket egy Irakba tartó gépre, útközben azonban véletlenül Mexikóba keverednek, ők pedig szentül hiszik megérkeztek oda, ahova szolgálatot kellene teljesíteniük. Egy kisvárosban ütnek tanyát, ahol félnek a környékbeli gonosztól, Carlos Santanatól (Danny Trejo).
Poéntalan az egész, erőltetett. A főszereplő Larry the Cable Guy, aki nem tudom miért erőlteti a színész-és filmszakmát. DJ Qualls szegény pedig úgy néz ki, mint aki nem táplálkozik rendesen. Marisol Nicholsnak örülhetnék, helyette azonban csak azon jár az agyam miért vállalta el ezt a szerepet.
Az Egetverő haderőt egy éve mutatták be Amerikában, kicsit késett, nyugodtan elmondhatom nem lett volna baj, ha kihagyják a hazai kínálatból. Adok neki alamizsnaként 1 %-ot.
