0

The Social Dilemma / The Great Hack (2019)

írta Nikodémus

Le tudod-e tenni okostelefonodat legalább öt percre? Meg tudod-e állni, hogy folyton utánakapj, hogy megnézd legújabb üzijeidet? Képes vagy-e mondjuk naponta félórányi időre elzárni az információ-cunamit, és egyszerűen csak saját magaddal lenni? Talán vállrándítással elintézed, talán fölényesen kuncogsz, de ezek bizony nagyon komoly dilemmák, s a közösségi média elmúlt tíz évének elképesztő térhódítása után most már tényleg ideje, hogy számbavegyük annak árnyoldalait. Két nemrég készült sláger-dokumentumfilm segít nekünk ebben, s most felejtsük el egy pillanatra annak mélységes iróniáját, hogy egy tökélyre fejlesztett algoritmust működtető streaming-csatorna kínálja saját kritikáját, a The Social Dilemma és a The Great Hack igenis fontos film. Előbbi talán kissé tankönyvízű, utóbbi meg széttartó, dehát az igét terjeszteni kell – azt pedig jól teszik, mindannyiunk okulására.

Ma már tudományos konszenzus van afelől, hogy a kütyüzés bizony függőséget okoz, s ha ennek illusztrálására belső titkokat kifecsegő egykori cégvezérek ülnek kamera elé, az bizony csak izgalmas lehet. Az is: felsorakozik a Google, az Apple, a YouTube vagy az Instagram jópár nagyágyúja, hogy megtört tekintettel valljon arról, mit is műveltek anno a Szilikon-völgyben, hogy jól megmanipulálják az ártatlan fogyasztót. Szépen elmagyarázzák nekünk az infómorzsák dopamin-kiváltó mechanizmusát, az azonnali jutalmazás élményére épülő kezelőfelületeket, s persze azt, hogy ez az egész egy hatalmas biznisz, amiben mi vagyunk az áru. A felszolgált vacsora, kinek adatait, preferenciáit egyre fejlettebb algoritmusok követik, hogy hirdetőknek adják el jó pénzért. Így fordulhat elő az a szürreális élmény, hogy az ember megemlít valami csip-csup ügyet napi tevékenysége során, rákeres a Google-ban, öt perc múlva pedig a facebookon jön szembe a célzott hirdetés. A film infografikái hatásosak, a dramatizált példázat (egy családot követünk, miközben próbálnak leszokni a telefonjukról) kicsit suta, ám a Social Dilemma legfőbb ereje nem árnyalt problémafelvetésében, hanem elrettentő erejében rejlik. A témában jártas nézőt ez bizony kissé untatja már a végére (főleg a tech-celebek sokadik Coelho-bölcsessége), ám egy érzékeny korban lévő tininél simán betalál. Tökéletes tananyag ofőikre.

Szélesebb perspektívát fog át, spontánabb a Great Hack, ám részben másféle problémát jár körül, kissé lazábban. Az indítás mesteri: egy hétköznapi honpolgárt követünk útján, aki egy kínos botrány kapcsán ellopott adatait szeretné visszaszerezni, egyúttal a magánélethez (és saját privát információihoz) való jogát citálva. Az ügyből hamar kibomlik a Cambridge Analytica-botrány története, miközben rövid bepillantást nyertünk a brexit-kampányba és a 2016-os amerikai választásokba. Mindezt egyetlen ember köti össze: Brittany Kaiser, a fiatalon sikeressé vált politikai lobbista (vagy agytröszt vagy marketinges vagy… nem is tudni, micsoda pontosan), akihez emberünk végül eljut, s aki elsőként szólal meg nyilvánosan a háttérben lezajlott dolgokról. Brittany egy világnézetileg nem túl tudatos, erkölcsileg pedig “hajlékony nő” (saját kifejezése), aki frissen vásárolt sportkocsik és medencés italkortyolgatás közben döbben rá, mekkora a tét. A valós időben elkapott pillanatoknak hála érezzük a helyzet tragikus összetettségét és iróniáját: egy olyan ember szól ki a rendszerből durván, aki hírnevét és vagyonát kétes politikusokhoz dörgölőzve szerezte, megbánása most mégis őszintének tűnik. A film pedig nincs híjával a sokkoló jeleneteknek, melyek közül kiemelkedik Mark Zuckerberg kongresszusi meghallgatása. A falfehér, megszeppent kisfiúnak tűnő facebook-vezér kijelentéseit folyamatosan kommentálják főszereplőink, miközben percenként érkeznek újabb hírek a Cambridge Analytica tagadásáról, beismeréséről, majd gyors megszüntetéséről. Utóbbi amúgy meglepően ügyes húzás: maguk a kompromittálódott főnökök zárják be a céget, nehogy komolyabban bíróság elé kelljen állni. A Great Hack kétségtelenül felnőttesebb, témáját összetettebben kezeli, a finálé azonban nem elég ütős, hogy sokáig velünk maradjon: az alkotók kezéből kicsusszannak a szálak.

Mindkét film kimondatlanul feszegeti a kérdést: ha ezt tovább nem lehet csinálni, akkor mi legyen? Visszamenjünk a nyomógombos telefonok, az analóg tévék és a betárcsázós internet világába? Szó sincs erről, ez hamis dilemma: az igazi kérdés az, képesek vagyunk-e megőrizni puszta józan eszünket. A világon elhatalmasodó kütyüfüggőség ugyanis már ezzel fenyeget: elidegenedett, érzelmi analfabéta, szorongó tömegek lázadásával.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *