0

Formula 1: Drive to Survive – 2. évad

írta Nikodémus

Ha már a koronavírus miatt májusig várnunk kell az idénykezdetre,
érdemes letelepedni a tévé elé! Az előző évadról itt olvashatsz.

Eltelt egy év, a Netflix pedig újabb évadot forgatott nagysikerű F1-dokusorozatához: fókuszban ezúttal a 2019-es év. A friss évad jó időzítéssel még az új szezon kezdete előtt jött ki, alkalmat adva némi hangulatba hozásra és egy kis visszatekintésre. Van ugyanis mit felidézni, és bár az arányokat nem találja el minden esetben, a Netflix tartja a színvonalat.

A producerek ismét keverik a versenyhétvégék dramaturgiáját és egy-egy csapat viszonyainak bemutatását, és ezt már letisztultabban csinálják, mint egy éve: meg is csappan a fölöslegesen belassított, kissé hatásvadász snittek száma. További jó hír, hogy az újdonság varázsát fenn tudja tartani a sorozat, mégpedig azzal, hogy ezúttal a két nagy, a Mercedes és a Ferrari is beengedte a kamerákat a boxaikba. Ennek érdekes módon felemás hozadéka lesz, de ne szaladjunk előre.

A sorozat továbbra is azoknak készül elsősorban, akik nincsenek belemerülve túlságosan a Forma 1 világába: elszánt pilóták, gyors autók, dörzsölt csapatfőnökök körül forog a cselekmény, megspékelve drámai történésekkel, indulatkitörésekkel, hangos szóváltásokkal. Utóbbiban még mindig a Haas csapatfőnöke, Günther Steiner a legjobb, akit nagy élvezettel figyelünk, hogy bajlódik pilótáival és próbál magyarázkodni mecénásának, Gene Haasnak. Beleshetünk a Red Bull-főnök Christian Horner életébe is, ahogy a reggeli mellett lurkóit kérdezi, ki szerintük a legjobb F1-es pilóta. A gyerekek természetesen visszalőnek, és ebből bontja ki a sorozat a Pierre Gasly-Alexander Albon-szappanoperát. Jó a két pilóta párhuzamos útjának bemutatása, de kicsit túl sok: két és fél részen át tart. S ha már pilótasors: nem is rendezhette volna erősebben az élet Nico Hülkenberg drámáját, aki pont azon a hétvégén szalasztja el legutolsó esélyét a dobogóra, amikor először felmerül a pótlása.

Az a hétvége – a Német nagydíjé – abszolút emlékezetes más szempontból is; főleg a Mercedeséből, akik nagy jubileumot ünnepelni jöttek (125 év a motorsportban), és csúnyán lebőgve távoztak. Toto Wolff, a mindig nyertes csapatfőnök lemondó tekintete sorozattörténeti pillanat (ahogy Hülkenberg és Cyril Abiteboul zavart dialógusa is a repülőn). A feljövőben lévő McLarenről érdekes módon csak Carlos Sainz Jr. nézőpontja felől esik szó, ám a Williams kínlódásának külön részt szentelnek. Én se hagynám ki a ziccert, amikor Paddy Lowe ott sertepertél a boxban épülő autó körül úgy téve, mintha az egészhez neki köze se lenne, Claire Williams pedig keresztülnéz rajta.

A sorozat legkomorabb része természetesen Niki Lauda és Antoine Hubert haláláról szól: utóbbi esetben jó érzékkel nem mutatnak videót, csak a döbbenetet az arcokon (elsősorban Hamiltonén, aki élő interjú közben észleli a balesetet), aztán a gyász pillanatait, a barátok visszaemlékezéseit és a visszavonultatott sisakot, rajtszámot.

Ami érdekes, hogy a Ferrari egészen példásan elszúrt idényét nem veszi górcső alá a sorozat. Van ugyan egy epizód a vörösökről (Mattia Binotto csapatfőnök beszéde kimerül általánosságokban), de az inkább Charles Leclerc megérkezéséről szól; a rivalizálást és Vettel leolvadását nem különösebben feszegetik, ahogy a csapatvezetés ellentmondásos (sokak szerint sorozatosan hibás) döntéseit vagy a motor/benzin-botrányt sem. Még különösebb, hogy a zárórészben – miután elsimítják szépen az idényt – egy kapkodó epilógusban futólag érintik az utóbbi 30 év legdrasztikusabb szabályváltozását, ami 2021-től lép életbe, és hogy addig mi várható. Ez utóbbi talán megérdemelt volna egy extra epizódot, kicsit jobban felfedve a hátteret.

Igen, talán ez kellene leginkább két remek évad után szintlépésnek: kicsit jobban fellebbenteni a fátyolt a kulisszákról. Persze tudom, a súlyos titkokkal teli F1 ezt alig engedi, de hátha a Liberty Media marketingérzékenysége…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *