Dolittle – A kulisszák mögött

Robert Downey Jr. kelti életre az irodalom történetének egyik legnépszerűbb mesehősét, Dolittle-t, aki beszélni tud az állatokkal. Dr. John Dolittle, a viktoriánus Anglia megbecsült orvosa és állatorvosa hét éve elveszítette feleségét (Kasia Smutniak). Azóta bezárkózva él birtokán, egyedüli társai azok az egzotikus állatok, amelyeket maga köré gyűjtött. Ám amikor a fiatal királynő (Jessie Buckley) halálos beteg lesz, a derék doktor akarva-akaratlan kénytelen kihajózni, hogy elképesztő kalandok részese legyen: egy mitikus szigeten meg kell találnia a gyógymódot. Visszatér legendás bölcsessége és bátorsága, mert régi ellenségekkel és csodálatos lényekkel találkozik. A doktort elkíséri önjelölt fiatal tanítványa, Stubbish (Harry Collett), és egy illusztris társaság, barátai, a beszélő állatok: Csi-Csi, az izgatott és öntudatos gorilla, Dab-Dab, a lelkes, de tyúkeszű kacsa, Plimpton, a neurotikus, cinikus strucc, Josi, a fagyoskodó jegesmedve, továbbá egy nyakas papagáj, Poli, aki a derék doktor tanácsadója és bizalmasa, egyben élő lelkiismerete. A szereplőgárda további tagjai: Antonio Banderas mint Rassouli kalózkirály, Monteverde-sziget ura; Michael Sheen dr. Blair Mudfly szerepében, aki Dolittle legfőbb ellensége, hivatását tekintve pedig Viktória királynő udvari orvosa. Carmen Laniado alakítja Lady Rose-t, aki elindítja Dolittle-t és Stubbinst a szédítő kalandok útján. Az Oscar-díjas Jim Broadbent játssza Lord Badgleyt, a fiatal királynő testőrét.

A kaland elkezdődik

Hugh Lofting Dolittle doktorról szóló különös meséi csaknem száz éve bűvölik el a fiatal és kevésbé fiatal olvasókat. A főhős elképesztő képessége, amelynek révén szinte minden állattal szót ért, legyen az tollas vagy szőrös, több médiumban is rabul ejtette a közönséget: könyvekben, rádióban, színpadon, filmen és televízióban. A Roth/Kirschenbaum Films producercég vezetői, Joe Roth és Jeffrey Kirschenbam (Demóna: A sötétség úrnője) már jó ideje fejlesztették a Dolittle-ről szóló filmet. A produkció akkor kezdett alakot ölteni, amikor Thomas Shepherd megírta a forgatókönyvet a mesesorozatból. Ezután csatlakozott a csapathoz Stephen Gaghan Oscar-díjas rendező, és a film már sínen is volt.

Gaghan számára az 1967-es klasszikus Dolittle meghatározó élmény volt „Pont abban a korban láttam a Rex Harrison rendezte változatot, amikor a fogékony gyermeki lélekben ki tud alakulni a becsípődés – mondja a rendező. – Három vagy négyéves lehettem, és teljesen magával ragadott a film. Befészkelte magát az agyam egyik zugába, és 50 évet várt, hogy előjöhessen.” Amikor Gaghan először leült a producerekkel, hogy a filmről beszélgessenek, azon kapta magát, hogy eljátssza nekik azokat a jeleneteket, amelyeket látni akart a filmben. „Hatalmas állatrajongó vagyok, egy farmon nőttem fel Kentuckyban. Amikor a gyerekeim cseperedni kezdtek, mindegyiknek külön meséket találtam ki minden este. Mind a négy – jelenlegi koruk 5-túl 19 évig terjed – saját mesesorozatot kapott, amikről azt hitték, hogy könyvekből származnak, pedig minden este az én fejemből pattantak ki.”

A rendező, amikor kicsik voltak, minden gyermekével megnézette Hayao Miyazaki Chihiro Szellemországban (Spirited Away) című Oscar-díjas animációs filmjét. „Nem érdekelt, hogy nem egészen kisgyerekeknek való – mondja Gaghan. – Tökéletes film!” A mesélés, a filmnézés és Rex Harrison klasszikusa mind segítettek abban, hogy Gaghan megalkossa saját Dolittle-verzióját. „Hat évig érleltük az anyagot, és mostanra teljesen összeállt a kép.”

Az egyszerű koncepció úgy festett, hogy Gaghan olyan filmet akart rendezni, amelyet ötéves gyermeke első moziélményként tekinthet meg, de elég kifinomult ahhoz, hogy a kamaszgyerekeinek is megfelelő élményt nyújtson. „Azt akartam, hogy a srácaim tátott szájjal nézzék a filmet. A családom és a filmkészítés nem volt elválasztható egymástól. A családom iránt érzett minden szeretetemet felhasználtam a munkához.” Kirschenbaum biztos volt abban, hogy Gaghan magasabb szintre emeli a történetet, ezért engedték a rendezőnek, hogy újraírja a forgatókönyv első változatát. A történet középpontjában egy Stubbins nevű kisfiú áll, aki csatlakozik Dolittle-hoz.

A producernek nagyon tetszett, hogy Gaghan személyessé akarja tenni a fiú történetét. „Az volt az alapötlet, hogy Stubbins él a maga kis világában, és nem leli a helyét. A nénikéjével, a bácsikájával és az unokatestvéreivel él, utóbbiak mind vadászok. Stubbins nem akar állatokat ölni, hanem segíteni akar rajtuk. Amikor találkozik Dolittle doktorral, aki a feleségét gyászolja, két rokonlélek elindul a gyógyulás útján. Erre csak kommunikációval és odafigyeléssel van lehetőség. Steve ebbe az irányba vitte el a történetet, és sikerült új minőséget létrehoznia.”

Gaghan szellemesen kötötte össze Dolittle karakterét hangos, agresszív, megosztott modern világunkkal. „Ha a szuperhős-jelenség szempontjából nézzük a dolgot, Dolittle olyan szuperhős, akinek az odafigyelésben rejlik az ereje – magyarázza a rendező. – Azért tud bármilyen állattal szót érteni, mert mély empátiával rendelkezik. Miközben a világban a démonizáció az általános attitűd, Dolittle azt vallja, hogy hallgassuk meg egymást. Isten minden teremtménye szeretne valamit mondani. Különféle nézőpontok léteznek a világban, amelyek megérdemlik, hogy odafigyeljenek rájuk. A Dolittle arról szól, hogy az egyezéseket figyeljük, ne a különbségeket. Bármikor így teszünk, jobbá válunk általa.”

Beszélgessünk az állatokkal! – Robert Downey Jr. és a Dolittle

Amikor Robert Downey Jr. világsztár úgy döntött, hogy a Dolittle lesz az első filmje, miután kiköltözött a Marvel Univerzumból, új hős született a fiatal nemzedék mozistái számára. Gaghan a kezdetektől Downey Jr. nagy rajongója volt, és miután a színész igent mondott, Dolittle figuráját elkezdte Downey Jr. alkatához igazítani. „Roberttel a fedélzeten nagyon frissé vált a figura, és a szöveg, amit írtam, roppant eredetinek tűnt – mondja a rendező. – Nagyon tisztelem a mesesorozatot, de nem akartam a régi gondolatokat beleszőni a történetbe. Arra törekedtem, hogy az új Dolittle-nek modern pszichológiája legyen.” A rendező és a színész első találkozása kulcsfontosságú volt, és hosszú távú következményei lettek. „Robert megkérdezte, hogy addigra milyen döntések születtek már a filmmel kapcsolatban – mondja Gaghan. – Azt válaszoltam, eddig csak egy döntés született, ezért vagyunk most itt. Te leszel Dolittle, minden más lehetőség nyitott. Robert igazi kreatív erő, akivel közösen készíted a filmet. Komoly döntés volt, de helyesnek bizonyult.”

Robert Downey Jr. és producer felesége, Susan, akivel a Team Downey nevű producercéget együtt vezetik, óriási kihívásnak, egyben remek lehetőségnek tartotta a filmet. „Joe Roth azzal a forgatókönyvvel keresett meg minket, amit Stephen Gaghan írt – mondja Susan Downey. – Elárulta, hogy Robert alakja lebegett a szeme előtt írás közben. Elolvastuk, és nagyon tetszett, hiszen ki ne szeretne az állatokkal beszélgetni?” A Downey házaspár régóta azt szerette volna, hogy a Dolittle nagyszabású, izgalmas kalandfilm legyen az egész család számára, ami arról is szól, hogyan találhatunk rá a családunkra és az élet nagy lehetőségeire, pont amikor a legkevésbé számítunk rájuk. „A négyéves kislányom és a 94 éves nagymamám is nyugodtan elmehet a filmre, borzasztóan fogja élvezni – mondja Susan Downey. – Nagyon szórakoztató. Szertelenül bolondos, nagy formátumú, de közben olyan komoly témákkal is foglalkozik, amelyek kortól, nemtől és származástól függetlenül mindenkit megérintenek.”

„Susan már az előtt sikeres volt, hogy Roberttel közösen elkészítette a Sherlock Holmest, és azóta ő volt a férje összes filmjének a producere – mondja Kirschenbaum. – Remek volt együtt dolgozni vele, ráadásul gálánsan beengedték a produkciót a családjukba meg a házukba. Igazi családdá váltunk forgatás közben.” „Ez volt a legvarázslatosabb filmem, amiben valaha is játszottam – mondja Robert Downey Jr. – Mindig valóságos csoda számomra, amikor a sok mozgó alkatrész szórakoztató egésszé áll össze. Miután az emberek megnézték, azt mondhatják, hogy meghatódtak és remekül szórakoztak. Sokat szenvedett oldalbordámnak igaza van, hogy négytől 94 éves korig mindenkinek ad valamit ez a film.”

A karakterek – Dr. Dolittle: Robert Downey Jr.

Rendkívüli és különös zseni, akit sokat őrültnek tartanak. Dr. Dolittle briliáns elme, igaz, goromba fráter; kivételes tulajdonsága, hogy majdnem minden állattal képes szót érteni. A valaha szépreményű orvost óriási veszteség érte, meghalt a felesége, Lily. Az azóta eltelt évek során a doktor megutálta az embereket és úgy döntött, megfejti az összes többi teremtmény világának titkát. Ezen kívül nem érdekli „senki, semmi, sehol, soha többé.” Bár bevallottan mizantróp, aki bárkit képes elmarni maga mellől, titokban emberi kapcsolatokra és családra vágyik. Aztán elindul a feltérképezetlen szigetre Stubbins oldalán, hogy különleges képességeivel megmentse a királynőt és rátaláljon elveszett emberségére.

Downey úgy döntött, hogy Dolittle walesi lesz. „Úgy képzeltem el a karaktert, hogy önkéntes száműzetésbe menekült egy nagy trauma miatt. Az állatok gyógyításának szenteli minden idejét, de igazából arról van szó, hogy hátat fordított az embereknek. Bezárkózott a birtokára, amit a királynőtől kapott. Úgy gondoltam, legyen walesi, mert bár Wales Anglia része, rendszeresen kiakasztják az angolokat.” A kreatív döntés azonban váratlan problémákat okozott. „Kiderült, hogy a walesi a világ legnehezebb akcentusa, teljesen falnak mentem tőle – folytatja Downey. – De azért igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. Kelta eredetű nyelv, nagyon szórakoztató volt megszólalni rajta. Michael Sheen rengeteg tanácsot adott. Sokat mesélt arról, hogyan beszélgetett az apjával, és meg fölvettem és jó hasznát vettem. És volt még walesi beszédtanárom is.”

A Lofting regények olvasója nem részesülhetett abban az élvezetben, hogy megismerje az állatorvos rossz tulajdonságait is. Downey Dolittle-ja sokkal összetettebb figura. „Robert autentikus karaktert akart teremteni, aki bizarr és esendő – mondja Kirschenbaum. – De ettől mit sem veszít hősiességéből.” Downey producerfejjel is végiggondolta a filmet. „Arra koncentrált, hogyan tudnánk minél szélesebb közönséget megszólítani – folytatja Kirchenbaum. – Folyton új ötletekkel és karakterekkel állt elő.”

Tommy Stubbins: Harry Collett

Pajkos 12 éves fiú, aki nagyon szereti az állatokat, ezért miután meglátja, mire képes Dolittle, tanulni akar tőle. Tommy meg akarja találni a helyét a világban valahol messze távol kis falujától, Puddleby-on-the-Marsh-tól. Dolittle vonakodva a szárnyai alá veszi, s együtt indulnak életük legnagyobb kalandjára. Stubbins a legtitkosabb nyelveken is ért, s ráébred különleges képességeire, miközben felfedezi a világ csodáit, amelyeket az emberiség nagy része nem ismer. Gaghan elégedetten figyelte Robert Downey és Collett közös játékát. „Volt egy mesteri, Chaplin-szerű színészünk és egy csupa ösztön kisfiú – mondja a rendező. – Munkakapcsolatuk tökéletesen tükrözte a filmbeli mentor-tanítvány viszonyt. A csupa tehetség gyerek oda akar eljutni, ahol a másik tart. Robert bölcs nyugalommal és jóindulattal kezelte ezt a helyzetet.”

Stubbins megtanulhatja az állatok nyelvét a kacsától a jegesmedvén át egészen a gorilláig, és így fény derül rejtett tehetségére. Collett számára az volt a legnehezebb feladat, hogy elképzelje azokat az állatokat, amelyekkel beszélget. A film állatszereplői ugyanis digitális kreálmányok, így Collett előtt nem állt ott egy igazi zsiráf vagy strucc. „Képeket kerestem, hogy tudjam, melyik állat mekkora, a forgatáson pedig egy teniszlabda vagy egy bot jelezte, merre kell néznem – meséli Collett. – Szeretem, ha mozgósítanom kell a fantáziámat, és el kell képzelnem egy állatot az orrom előtt. Ettől még nehéz, mert teniszlabdához vagy bothoz beszélsz, és közben azt gondolnod, hogy az egy jegesmedve. Nagyon klassz volt Roberttel elképzelni azt a sok állatot a hajón. Nem a szabadban voltunk, hanem a stúdióban, de ringatták a hajót, ezért az egész teljesen valódinak tűnt. Amint elhangzott, hogy ‘tessék’, bele kellett képzelni magunkat egy másik világba, és éreznünk kellett, hogy ott vagyunk.”

Lady Rose: Carmel Laniado

Hamarosan Viktória királynő udvarhölgye lesz Eugenie Archer-Rose, aki megmenti Stubbinst Dolittle birtokán, miután beleesett egy csapdába. Lady Rose egyenesen a Buckingham palotából érkezett, és magával akarja vinni Dolittle-t és Stubbinst, hogy megmentsék a királynőt, akit titokzatos betegség döntött ágynak. Dolittle és Stubbins útnak indul, Lady Rose pedig Jip kutyája és Styx, a sétabot társaságában megfogadja, hogy akár élete árán is megvédi a királynőt. „Lady Rose magabiztos, kedves, határozott, és mindenben és mindenkiben meglátja a szépséget – mondja Laniado. – Meg akarja menteni a királynőt és hozzá akarja segíteni Stubbinst ahhoz, hogy higgyen magában. Lady Rose sok mindent meglát az emberekben, amit mások nem. Első látásra úgy tűnhet, hogy nagyon rideg királyi családból származik, de ha jobban megismerjük, kiderül, hogy teljesen normális gyerek.” „Carmelnek ez az első filmje, de a meghallgatáson nem tudtuk levenni róla a szemünket – mondja Gaghan. – Az első pillanattól tudtuk, hogy ő Lady Rose. A forgatáson úgy tűnt, hogy ez már a huszadik filmje, mert igazi őstehetség.”

Rassouli: Antonio Banderas

Csak egyetlen helyen lehet megtalálni Rassouli kalózkirályt, ez pedig Monteverde kalózkikötője. Kezdetben nem lehet tudni, miért, de a veszedelmes Rassouli nem rajong Dolittle-ért. Súlyos titkot is tud a derék doktorról, és van egy naplója, amely kulcs Dolittle úticéljához: a misztikus Édenfa-szigethez. Rassouli imádja a nagymacskáit, és oroszlánok között alszik. Downey és Banderas már évtizedekkel ezelőtt találkoztak, de még nem volt alkalmuk együtt dolgozni. „Nemrég nyitott egy színházat Spanyolországban, és elindította a Genius sorozatot, amelyben Picassót játszotta – mondja Downey. – Rájöttem, hogy egy velem nagyjából egyidős színésszel fogok együtt dolgozni, ami nagyszerű dolog, mert azt jelenti, hogy ő is ugyanolyan régen űzi az ipart, mint én – évtizedek óta! Banderas félelmetes Rassouli. Fantasztikus figura.”

Banderas szereti úgy megtámadni a szerepeit, mintha egy szirtről ugrana le – nem tudhatja, a sziklák közé esik-e, vagy a tengerbe. Rassouli esetében is így dolgozott, és az első forgatási napját találta a legintenzívebbnek mind közül. „Az első jeleneteim a tömlöcben játszódnak, ahová Rassouli Dolittle-t és Stubbinst záratja – mondja a színész. – Gondolkodtam, itt van a két főszereplő, milyen viszonyban vagyok velük? A karakterem múltja tökéletesen van megírva. Semmi mást nem kellett tennem, mint felfognom, hogy a múltban valami nagyon nagy gebasz történt, és bosszút akarok állni, különösen Dolittle-n. Ez elég információt adott ahhoz, hogy beleugorjak a karakter bőrébe, és felizzítsam körülötte a levegőt.” A színész nagyon élvezte, hogy Downey-val folyton ugratták és cikizték egymást filmkészítés közben. „Ez több dologtól függ: kémia, időzítés, ritmus és annak megértése, mit lehet szavak nélkül kifejezni – magyarázza Banderas. – Ez benne van az ember vérében. Amikor Roberttel találkoztunk, tudtam, hogy működni a fog a dolog. Ez olyan, mint amikor az ember játszani akar, és azt mondja: tudom, mik a szabályok, játsszunk együtt, csapjunk a lovak közé!”

Mudfly: Michael Sheen

Dr. Blair Mudfly királyi orvos minden tudománya megáll, amikor hasztalan próbálja meggyógyítani a halálos beteg Viktória királynőt. Az általa ajánlott gyógymód: piócák elhelyezése a kipárolgás fokozása céljából. Mudfly évfolyamtársa volt Dolittle-nek az Edinburgh-i Egyetemen, meglehetősen féltékeny rá, és ez nem áll jól neki. Mudfly folyton elismerésre vágyik, és fenemód bosszantja, mekkora tekintélye van Dolittle-nak a királyi palotában. Dolittle elleni haragja oda vezet, hogy bosszút akar állni rajta. A karaktert tökéletesen alakítja Michael Sheen. „Hihetelenül dinamikusan játssza az ármánykodó orvost – mondja Kirschenbaum. – Ő Salieri, Dolittle pedig Amadeus.”

Gaghan egyetért. „Imádom Michaelt, fantasztikusan gyors a processzora. Folyton ötletekkel bombázott, és minden ötlete jobb volt, mint gondoltam volna. Amikor kitalált valamit, csak annyit tudtam mondani: nagyszerű, csináld! Roberttel versenyeztek abban, melyikük tudja lekörözni a másikat.” Sheen nagyon viccesnek tartja, hogy folyton emlékeztetnie kellett magát, hogy egy csomó állat van a szobában a különféle jelenetek felvételekor, miközben egyedül állt a díszletben. „Ezt nem szabad elfelejteni, és ha sikerül, nagyon szórakoztató a játék. Például az első jelenetem is ilyen volt, a piócás, amelyben hirtelen megjelenik egy állat a lábam mellett. Ez olyan, mint amikor kisgyerekként játszottunk: nem voltak kellékek, díszletek vagy más emberek, mindent a képzeletünkre kellett bíznunk. Bizonyos értelemben ez a színészet legtisztább formája.”

Viktória királynő: Jessie Buckley

A 18 éves királynőt titokzatos betegség támadja meg. Viktória a legfiatalabb királyi sarj, aki valaha trónra került, és meg akarja mutatni, hogy nem csupán uralkodásra termett, de elég ereje is van ahhoz, hogy legyőzzön bárkit, aki el akarja venni, ami jogosan az övé. Egyetlen reménye egy olyan gyógymód, amelyet még soha nem próbáltak ki, és a gyógyír olyan fáról származik, amit még senki sem látott… és olyan szigeten áll, amelyet még föl sem fedeztek.” A forgatás előtt Jessie Buckley elolvasott egy könyvet Viktóriáról, hogy hitelesebben alakíthassa szerepét. „Viktória nagyon fiatalon lett királynő, és dróton rángatták az udvarban – mondja Buckley. – Stephennel és Roberttel sokat beszélgettünk arról, hogy mekkora veszélyben volt. A dróton rángatás odáig fajult, hogy már az élete is veszélybe került.”

A vizuális és a különleges effektusok

A kétszeres Oscar-jelölt Nicolas Aithadi (A galaxis őrzői, X-Men, Harry Potter) és a kétszeres Oscar-díjas John Dykstra (Pókember, Csillagok háborúja) trükkmesterek vállalták Dolittle állatai életre keltésének gigászi feladatát. Gaghan mindenképpen azt szerette volna, hogy az állatok fotórealisztikusak legyenek, vagyis valódinak tűnnek. „Ebben rejlik a varázs – mondja a rendező. – Fogsz egy egyszerű helyszínt, mondjuk egy majorságot vidéken, és beleraksz egy jegesmedvét. Nem viselkedhet úgy, mint egy rajzfilmfigura, mert az nem érdekes. Az az érdekes, ha megmutatjuk, hogy az állatok milyen kulturáltan elbeszélgetnek Dolittle-lel és egymással. Azt akartam, hogy minden állatnak legyen valamilyen egészségügyi problémája, sérülése vagy betegsége, amiért Dolittle-hez fordulnak. Végtére is híres állatorvos, ezért ha baj van, őt keresik. Az is fontos volt számomra, hogy Josi, a jegesmedve kötött sapkában legyen. De minek egy jegesmedvének kötött sapka? Hát mert fázós!”

Dolittle bedugja a fejét Leona, a polip akviáriumába a királynő palotájában, megműti Kevint, a mókust, egérsakkot játszik Csi-Csivel – alig van olyan jelenet a filmben, amiben a számítógép generálta állatok ne kommunikálnának az emberekkel. Hihetetlen méretű feladat volt ennyi állat életre keltése, ráadásul úgy, hogy zökkenőmentesen belesimuljanak a környezetbe és az emberi szereplők közé. Az eredmény elképesztő lett: senki meg nem mondaná, hogy a hősök nem valódi állatokkal folytatnak interakciót.

UIP Dunafilm