1

Röviden: Instant család / Holmes és Watson / Végtelen útvesztő / Az eltűntek / Replicas

írta Minime

Instant család (Instant Family) – Pete (Mark Wahlberg) és Ellie Wagner (Rose Byrne) házasok, akik saját elhatározásukból és rokonaik nyomásának engedve a gyermekvállalás rögös útjára lépnek. Mivel a pár már a negyvenes éveit tapossa, úgy döntenek, számukra az örökbefogadás jelenti a végső megoldást. Az adoptáló szülők felkészítő összejövetelein két szociális munkás, Karen (Octavia Spencer) és Sharon (Tig Notaro) ösztökélésére belevágnak a dologba. Az ismerkedés után úgy döntenek, nem is egy, hanem három gyereket fogadnak örökbe. A 15 éves Lizzy-t (Isabela Moner) és annak két kistestvérét, a 10 éves Juan-t és a 6 éves Litát. A kezdeti nehézségek természetesen mindkét oldal életét megnehezítik kezdetben, de számos humoros és érzelmes epizódon keresztül érkezünk el a szülők és gyermekeik közös nevezőre jutásához. Sean Anders saját élményein alapuló forgatókönyve és rendezése egyaránt szembesíti a nézőket az örökbefogadás napos és árnyoldalaival is, és teszi mindezt úgy, hogy a színészei alakításaira nem lehet panaszunk. Továbbá a humor és dráma egyensúlya is érzékletesen megmarad. A családi összejövetelek vicces oldala, valamint Lizzy vívódása az igazi és a „kamu” szülei között jól példázza mindazon eseményeket, amelyek egy ilyen „szélsőséges” családalapítás során előfordulhatnak. Kifejezetten nézhető film, jó alakításokkal és mély tartalommal, de nem túl drámai köntösben, sem túltolt vígjátékként. Értékelés: 80%

Holmes és Watson (Holmes & Watson) – Sherlock Holmes (Will Ferrell) és dr. Watson (John C. Reilly) a világ első számú nyomozópárosa ezúttal a zseniális lángelme, James Moriarty professzor (Ralph Fiennes) ellenében veszi fel a kesztyűt, aki Viktória királynőt fenyegeti meg egy halálos merénylettel. Ethan Cohen író-rendező második filmje bekerül a fiatal filmes alkotáslistájába, valószínűleg mint annak legmélyebb és leggyalázatosabb mélypontja. Ugyanis ez a film olyannyira bárgyúan sértő és humortalan, pocsék színészi alakításokkal tarkított blőd ostobaság, hogy még a sokak által csak ripacsnak tartott Ferrell is vastagon szégyellheti magát. Hiába dobják be látványelemként Rebecca Hall-t, ezen a mozin semmi nem tudott volna segíteni. Szánalmas, ötlettelen, bugyutaság, amelyet még a legelvetemültebb Ferrell rajongóknak is hosszú időbe telik majd megemészteni és megérteni. Gyakorlatilag a 2018-as év legrosszabb filmje A kém, aki dobott engem-mel holtversenyben. Értékelés: 0%

Végtelen útvesztő (Escape Room) – Hat egymásnak teljesen idegen személy meghívást kap egy cégtől, annak szabaduló szoba alapokon nyugvó játékába. Mivel a meghívást mindannyian hozzájuk közel álló személyektől kapják, így fel sem merül bennük a gyanú, hogy valami esetleg ne stimmeljen. Mindannyian megjelennek a kért helyen és időben, ahol legnagyobb meglepetésükre szinte azonnal kezdetét is veszi a játék, amely azonban korántsem tűnik játéknak a szobákban elhelyezett csapdák működését tekintve. A főhősöknek nincsen tehát más dolguk, mint túlélni a szobák csapdáit, megtalálni a kiutat és rájönniük, ki és miért is teszi ezt velük. A Fűrész franchise nyomdokain lépkedő, jelenleg nagyon divatos szabaduló szoba témát horrorisztikus elemekkel feltöltő alkotás Adam Robitel rendező munkája. A szereplők felsorolásától nyugodtan tekintsünk el, hiszen gyakorlatilag ismeretlen színészek, átlagos vagy annál is rosszabb alakításai jellemzik a filmet, amely igazából a rejtvények megoldásában és a csapdák kikerülésében csúcsosodik ki. Mivel az alkotás viszonylag kis költségvetése ellenére elég meggyőző bevételt termelt, így gyaníthatóan érkezni fog egy folytatás, amelynek ez a jelen epizód elég rendesen meg is ágyaz. Valamint a jelenleg működő horrortrendet figyelembe véve azt kell mondanunk, minél butább és igénytelenebb egy horror, annál jobb bevételeket produkál, és kénytelenek leszünk elviselni a folytatásait. Valószínűleg ez a nézői igénytelenség-szint emelkedésével egyenes arányban kialakult tendencia folytatódni is fog még jó ideig… Értékelés: 30%

Az eltűntek (The Vanishing) – Krystoffer Nyholm rendező filmje egy, a XX. század fordulóján történt rejtélyes eseményre keresi a választ. A Flannan szigeti világítótorony őreinek eltűnését feldolgozó thriller a tények ismeretének hiányában egy lehetséges eseménysorozatot dolgoz fel, amely megmagyarázhatná a három toronyőr eltűnését. A valóság adta alapra helyezett fiktív történet remek táptalajt biztosít arra, hogy az őröket játszó három színész kiváló alakításokkal hívja fel magára a figyelmet. Thomas (Peter Mullan), James (Gerard Butler) és Donald (Connor Swindells) alakítják a furcsa triót, akik hat hetes műszak-szolgálatuk letöltésére érkeznek a szigetre, és élik mindennapjaikat, egészen addig, amíg egy hajótörött testét partra nem sodorja a víz és vele együtt egy faládát is, amelynek tartalma teljesen felbolygatja a kis kommuna életét. Az események alakulása megmutatja mindhárom őr világosabb és sötétebb lelki oldalát, miközben próbálnak önmagukkal, egymással és a hajótörött nyomában járó idegenekkel kapcsolatban is kompromisszumokat kötni és jó döntéseket hozni. A színészi alakítások mindenképpen a film erősségei, azonban a drámai hangvétel és az ingerszegény környezet okozta nyomasztó hangulat egy idő után a filmre is rányomja bélyegét. Nyholm rendezése szinte már skandináv krimis pszichózisba rántja szereplőit, azonban egy idő után már ő sem képes megújítani a történet egyre laposabbá váló, ám ennek ellenére mégis feszültséget teremtő hangulatát. Egyáltalán nem rossz film, de az akciódús eseményekre hajtó nézők kerüljék. Értékelés: 70%

Replicas – William Foster (Keanu Reeves) kutató, éppen egy olyan projekten dolgozik, amelynek során az elhunytak emlékeit és személyiségét, egy szintetikus testbe szeretné adaptálni, amelynek segítségével az adott személy zökkenőmentesen folytathatná addigi életét, természetesen módosított emlékezettel. A halála körülményeit törölnék ugyanis. A kísérletek jól haladnak, de az igazi áttörés nem akar megérkezni. A Byodine szervezet vezetője (John Ortiz) egyre inkább sürgeti Fostert eredmények felmutatására. Egy családi utazás azonban mindent megváltoztat, ugyanis egy szörnyű balesetben Will elveszíti nejét, Monát (Alice Eve) és mindhárom gyermekét. A férfi súlyos elhatározásra jut, és kollégája, Ed (Thomas Middleditch) segítségével átlépi a határt a „teremtés” és újjászületés vékony mezsgyéjén. Titka azonban nem maradhat sokáig rejtve, így a tudós hamarosan üldözötté válik. Jeffrey Nachmanoff jegyzi a filmet rendezőként, és sajnos azt kell mondanunk, hogy csak jegyzi: a történet és annak megvalósítása mélyen és megalázóan sablonos. A szereplők béna játéka oly mértékben idegesítő, hogy erre a produkcióra teljesen érthetetlen módon áldoztak 30 millió dollárt. Reeves esetében pedig lassan kijelenthetjük, amelyik szerepe nem Johnnal kezdődik és Wickre végződik, az mind totális és megalázó bukás, neki is és a nézőknek is. Értékelés: 10%

Egy komment

  1. Az egyikre nagyon kíváncsi voltam. Kössz, hogy megspóroltál az életemből másfél órát… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *