Röviden: Tombolás / Tűzgyűrű: Lázadás / Caught / Wildling / Ketrecben

írta Minime

Tombolás (Rampage) – Az Athena-1 kutató űrállomáson, Claire (Malin Akerman) és Brett (Jeff Lacy), azaz a Wyden testvérpár által birtokolt Energyne illegális genetikai kísérleteket folytat. A kísérlet balul sül el és a menekülő tudós mentőkabinja az atmoszférába érve darabokra hullik. A 3 tartályban található módosított genetikai patogén pedig az Egyesült államok három különböző pontján landol és fertőz meg három különböző vadállatot. Az egyik a San Diego-i főemlőspark közepén csapódik be, ahol George az fehér óriásgorilla fertőződik meg. Davis Okoye (Dwayne Johnson), az állat gondozója és főemlősszakértő értetlenül áll a dolgok előtt, amíg dr. Kate Caldwell (Naomie Harris) génkutató fel nem keresi és el nem meséli neki az igazságot arról, mi is történik valójában. George eközben a növekedési hormontól, ami a szerben található folyamatosan növekszik ahogyan a hasonlóképpen fertőzött ismeretlen farkas és alligátor is. Az Energyne igyekszik eltüntetni a hozzájuk vezető nyomokat, miközben a fenevadakat magukhoz akarják csalni, hogy későbbi kutatásaikhoz felhasználják őket. Egy speciális rádiójellel ingerlik az állatokat amelyek meg is indulnak Chicago belvárosa felé, ahol rendkívüli pusztítással járó katasztrófához vezetne a megjelenésük. Okoye és Caldwell pedig mindent megtesz George megmentése és a katasztrófa megállítása érdekében, amelyhez Harvey Russell (Jeffrey Dean Morgan) személyében szövetségest is találnak. Brad Payton rendező mozija a híres ’80-as évekbeli akciójáték alapján készült és egyértelműen a látványra helyezte a hangsúlyt. Szereplői átlagos alakítást produkálnak, jelenlétük másodlagos. A Godzilla-filmekhez hasonlóan egy zúzós, pörgős akciómozit láthatunk, amely rugalmasan kezeli a fizika és a fantasztikum keveredését, ezzel egy egészen szórakoztató elegyet alkotva, amint helyenként humorral is felönt. Nem világmegváltó alkotás, de meglepetésre kellemesen szórakoztató. Értékelés: 60%

Tűzgyűrű: Lázadás (Pacific Rim: Uprising) – 10 évvel a hasadék lezárása után, az emberiség még mindig nem heverte ki a kaijuk okozta sokkot és pusztítást. A jaeger-programot fokozatosan leépítik és a Shao vállalat drónjaira kívánják cserélni. A vállalatot vezető igazgató Liwen Shao (Jing Tian) tanácsadója nem más, mint a már ismert Dr. Newt Geiszler (Charlie Day). Eközben Jake Pentecost (John Boyega) jaeger-alkatrészekkel seftel a feketepiacon, ami miatt börtönbe kéne vonulnia, ám Mako Mori kiváltja, ha visszatér pilótákat oktatni, régi társa, Nate Lambert (Scott Eastwood) mellé. A 15 éves Amara Namani (Cailee Spaeny) szintén bekerül hallgatóként a programba, mivel saját építésű jaegerével felkelti a Védelmi Erők vezetésének figyelmét. Ahogyan az várható a drónprogram kudarcot vall, amelynek okaira csak később derül fény, ám mindezért súlyos árat kell fizetniük a Védelmi Erőknek. Pentecost és tanítványai kénytelenek felvenni a harcot a nem várt ellenséggel és újra megjelennek a minden eddiginél nagyobb kaijuk is, akiknek feltett célja a Tűzgyűrű aktiválása, amellyel kiirtanák az emberiséget és elfoglalhatnák a bolygót. Steven S. DeKnight rendező odatette magát és olyan szépen kreált számunkra egy átlagos Transformers mozit, hogy Michael Bay is megnyalná az ujjait utána. A forgatókönyv és a történet teljesen mellékes és esetleges, bár nem rosszabb mint elődjéé. A harcok élvezetesek és látványosak. A történet fordulópontjának tekinthető események kissé komolytalanok és eltúlzottak, de adnak egy fanyar humort az egész alkotásnak. A színészi játékok sziruposak és gyengék, de ha ezektől el tudunk tekinteni ugyanazt mondhatjuk, amit már a Tombolás esetében is. Látványnak, laza szórakozásnak egyszer teljesen megfelel. Értékelés: 60%

Caught (2016) – 1972-ben egy angliai kisvárosban élő újságíró házaspár, Andrew (Ruben Crow) és Julie (Mickey Sumner) békésen éldegél otthonában és keresi a legújabb sztoriját, miközben két gyermeküket nevelik. A közeli mocsárnál fényképeket készítenek egy titkos projektről, amelyről azt feltételezik, nukleáris rakétasiló épül. Egy idilli napon azonban két idegen érkezik a házukhoz a mocsár felől, akik meglehetősen konszolidált öltözékben kérnek bebocsájtást a házukba, hogy kérdéseket tegyenek fel. Mr. és Mrs. Blair (Cian Barry és April Pearson) azonban egyre furcsábban kezd viselkedni, kérdéseikkel és viselkedésükkel megijesztik a vendéglátóikat, majd idővel fenyegetni és bántalmazni kezdik őket. Idővel kiderül, hogy a furcsa pár valamilyen idegen eredetű életforma képviselői, akik mindenképpen szeretnének valamit, amit a házaspár „lekapott.” A megfélemlített duó próbál kiutat találni szorult helyzetéből és próbálnak rájönni mit is akarnak az idegenek, miközben gyermekeiket is védelmezniük kell. Jamie Patterson rendezése helyenként kellemesen ijesztő, morbid és barátságtalan, ugyanakkor a titokzatosság leplét nagyon lassan rántja le önmagáról és nem szolgál értékelhető magyarázattal. A feszült alaphelyzet lassan leereszt és sajnos a végére már elveszti azt a lehetőséget, hogy katarzist okozhasson. Ugyanakkor a ’70-es évek hangulatát szépen megidézi. Egy potenciálisan jó alapanyag és érdekes trailer után sajnos a végeredmény nem éri el a benne rejlő lehetőségek maximumát és középszerűvé válik. Értékelés: 60%

Wildling – Anna (Bel Powley) egészen babakorától egy ház elzárt pincéjében nevelkedik, „apja” (Brad Dourif) gondoskodó felügyelete mellett. Az apa szerint a kislányt védelmezni kell egy sötét és gonosz vadállattól, amely gyermekeket eszik. Emiatt nem mehet sehová Anna a szobájából. Azonban miután eléri a tinédzserkort és nővé érik, „apja” orvosi szerekkel igyekszik késleltetni Anna felnőtté válását, azonban ebbe belefáradván öngyilkosságot kísérel meg. Az apa végül kórházba, míg Anna a helyi seriff, Ellen Cooper (Liv Tyler) és öccse Ray házába kerül, amíg ki nem derül kik az igazi rokonai, mivel a genetikai vizsgálat bebizonyítja, hogy az „apja” nem a valós apja. Miközben egyre furcsább dolgok derülnek ki a seriff számára Annáról, apáról és az egész történetről, a lány szintén meglehetősen érdekesen kezd viselkedni az iskolában és a magánszférában egyaránt. Idővel azonban minden kérdésre választ kapunk. Az alakítások tekintetében egész kellemesen csalódhatunk, hiszen egy kisköltségvetésű „horror”-filmben ritkán jellemzőek ezek a jelenségek. Kellemes újra látni Liv Tyler-t. Powley remekül alakít és Dourif rutinja is sokat segít a filmen. Fritz Böhm rendező egy többnyire már lerágott csontnak is nevezhető történetet mesél el, de sikerül kellemesen fogyaszthatóvá tennie ezt a nézők számára. Alapjaiban véve egy egészen kellemes egy estés szórakozást nyújtó produkció kerekedik ki az egészből, amely több helyen mélyebb jelentéssel és megmagyarázatlan kérdésekkel szembesíti a nézőket, de nem zavaró vagy unalmas arányban, éppen csak annyira, hogy a filmélmény és a gondolatmenetünk ne károsodjon. Egészen jó kis film. Értékelés: 70%

Ketrecben (Pet, 2016) – Seth (Dominic Monaghan) állatgondozóként éli sivár hétköznapjait, közhelyes magányában, egészen addig a napig, amíg hazafelé tartva a buszon fel nem ismeri Holly-t (Ksenia Solo), régi gimis zsánerét. A lány egyáltalán nem fogadja kedvezően Seth közeledését és semmilyen hatást nem vált ki belőle a férfi közeledése. Seth ettől frusztrálttá válván úgy dönt, elrabolja Holly-t és a munkahelyének egy pincehelyiségében, az önmaga által legyártott vasketrecben fogja tartani, amíg a hölgy érzései a helyes útra nem terelődnek. Miután tervének első lépéseit sikeresen végrehajtva foglyul ejti a lányt és vár a „szerelemre”, egyre több titokra derül fény Holly-val kapcsolatban és ez egyre inkább megváltoztatja a felek közötti erőviszonyokat. Végül már kérdésessé válik ebben a pszichológiai kis csatában, ki is az aki szabad és ki kit tart fogva. Jeremy Slater forgatókönyve remek darab és Carles Torrens rendező is korrekt munkát végez, ahogyan a két vezérszereplő alakításai sem okoznak csalódást. Sokszor előfordul sajnos, hogy az ilyen kis „gyöngyszemek” csak kevés promóciót kapnak, ezáltal nem futnak be olyan pályaívet, amilyet a rosszabb és igénytelenebb, de jobban reklámozott produkciók igen. A történet nem egyedi, hiszen a 10×10 című filmben is hasonló szálakon fut a cselekmény, azonban ez a film némileg szélsőségesebb és erőteljesebb. Kiemelkedőbb nevű színészekkel és rendes marketinggel teljesen más végeredmény születhetett volna belőle anyagilag és kritikailag, azonban véleményem szerint így is a jobbak közé tartozik. Értékelés: 80%