Kibeszélő: Alien 3

Mivel a Viasat3 péntekenként leadja az Alien tetralógiát, arra gondoltam, beszéljünk egy kicsit a harmadik részről.

Mielőtt bármit is írnék, nézzük milyen viszontagságos útja volt a filmnek. (Ha csak idetennék egy linket, tuti, hogy sokan nem kattintanának rá, ezért másolni fogok a Wikipédiáról. Köszönet a fordítóknak.)

A bolygó neve: Halál után a 20th Century Fox megkereste a Brandywine Productionst, hogy készítsenek el egy újabb folytatást az Alien-franchise-hoz. David Giler és Walter Hill producerek neki is láttak az ötletelésnek. A kezdeti tervek között szerepelt az idegenek földi inváziója, melynek során egy óriási lénnyé egyesülnének, mely elpusztítja New York Cityt.

Egy másik terv szerint Ripley és Newt menekültek volna egy idegen elől egy hatalmas metropoliszban, mely leginkább a Szárnyas fejvadászra emlékeztetett. Giler és Hill végül úgy határoztak, hogy két filmet készítenek elő, amelyek végül lezárják a teljes történetet. A cselekmény a Weyland-Yutani Társaság szembenállását mutatta volna be egy társadalomból kirekesztett, szocialista, katonailag agresszív csoportosulással. Sigourney Weaver csak epizódszerepben bukkant volna fel a harmadik filmben, a főszereplők az előző filmből ismert Hicks tizedes és Bishop lettek volna. Az Alien 4 főhőse viszont már Ripley lett volna, aki a Földet fenyegető idegenekkel szemben szervezte volna meg az ellenállást. A 20th Century Fox mindebbe csak azzal a feltétellel egyezett bele, ha megpróbálják megnyerni Ridley Scottot rendezőnek, és ha a két filmet költségcsökkentési okokból egyszerre veszik fel. Scott egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni a rendezést, felkérték viszont William Gibsont a film forgatókönyvének megírására.

Gibson 1987-ben állt elő első forgatókönyvével, melyből Ripley karaktere szinte teljesen kimaradt, a főszerepben pedig Hicks és Bishop lett volna látható. A helyszín egy Anchorpoint nevű űrállomás lett volna, ahol a Weyland-Yutani kísérleteket folytatott volna le a Bishop torzójából kimentett idegen eredetű anyaggal. Ezzel szemben a rivális “Haladó Népek Uniója” nevű szervezet is nekilát a saját kísérleteinek, akik még a Sulacóról szerezték volna meg a szükséges genetikai anyagot. Végül mindkettejük űrállomását elárasztották volna az idegenek, Hicks és Bishop pedig a túlélőkkel szövetkezve látott volna neki az irtásuknak. A film nem lett volna lezárva, ugyanis utalást tettek volna a közelgő negyedik részre azzal, hogy a genetikai anyag egy része a Sulaco fedélzetén éppen a Föld felé tart. Bishop itt utalt volna arra, hogy a közös ellenséggel szemben az emberiség talán képes lesz egyként fellépni, és megkeresik az anyabolygójukat, hogy mind egy szálig kiirtsák őket. A film akciódúsnak készült volna, számtalan harci jelenettel, bár a forgatókönyv második változata már jóval visszafogottabb lett, és inkább az első epizódhoz közelített. Ebbe a változatba írt volna bele az újonnan leigazolt rendező, Renny Harlin, de Gibson nem volt hajlandó változtatni rajta.

Ennek következtében 1989-ben új forgatókönyv készült, már Eric Red által, aki az előző film túlélőit már a nyitó képsorokban kiírta volna a történetből. Ebben a változatban a helyszín egy óriási űrállomás lett volna, amely egy amerikai vidéki városka mintájára lett volna mesterségesen berendezve, egy óriási kupola alatt. De a város alatt, titkos, lezárt részeken a hadsereg tudósai titokban kísérleteket végeztek volna az idegeneken. A lények azonban elszabadultak volna, megölték volna a tudósokat és a katonákat, így az életben maradt városiaknak maguknak kellett volna felvenniük a harcot. Az itteni idegenek, hasonlóan Gibson tervezetéhez, a genetikai mutációk miatt (amelyeket végeztek rajtuk), képesek a fertőzésre: csakhogy amíg a Gibson-féle változatban egy spórafelhőnek köszönhetően változtak volna az emberek idegen lényekké, addig itt bármilyen közvetlen érintkezéssel, és nemcsak a szerves anyagok. A történet legvégére maga az űrállomás is egy hatalmas biomechanikus idegen lénnyé változott volna. Ezt a forgatókönyvet azonban csapnivalónak találták (maga Red is bevallotta, hogy néhány hét alatt került összedobásra), Renny Harlin rendező pedig otthagyta a projektet. Giler és Hill innentől kezdve már csak egyetlen film elkészítésében gondolkodott.

Újabb forgatókönyvet rendeltek be, ezúttal David Twohytól. Ez még messzebb került volna az előző két filmtől, az egyetlen kapcsolat velük egy fénykép lett volna, ahol Ripleyt halottként mutatták volna be. A sztrori helyszíne egy, a Föld körül keringő űrállomás lett volna, a Moloch-sziget, ahol elítéltek dolgozták volna fel az aszteroidákból kinyert nyersanyagokat. A börtön alatt pedig a Weyland-Yutani kísérletezett volna az idegen lényekkel, ahol halálraítéltek felhasználásával szaporították volna őket. A lények egy baleset következtében kiszabadultak volna, az elítéltek pedig rá lettek volna kényszerítve, hogy szövetkezzenek, és együttes erővel meneküljenek el. A forgatókönyvet végül ismételten elvetették, mert a leigazolt rendező, Vincent Ward inkább a saját ötletét szerette volna megfilmesíteni. (Részletesen ITT. Lett volna benne kaméleon-alien.)

Ward 1990-ben megírta a saját vázlatát John Fasano segítségével. Ebben a változatban Ripley a mentőkapszulájával egy kolostor-szerű űrállomáson landolt volna, amely régies stílusban készült volna, jórészt fából. Az Arceon névre keresztelt állomás lakói szerzetesek lettek volna, akik önmegtartóztató életet éltek volna, és teljes egészében elvetették volna a modern technológiát. Ripley érkezését hullócsillagként élték volna meg a szerzetesek, akik először jó jelként vették volna. Ám a véletlenül vele tartó idegen elszabadulása után Ripleyt balszerencse hozójaként megátkozták volna, amiért elhozta közéjük az “ördögöt”. Ezért, és mert évek óta egyikük sem látott nőt, Ripleyt az űrállomás alsó szintjein található börtönbe zárják, s nem hallgatnak a figyelmeztetéseire. Egy szerzetes és egy Anthony nevű szintetikus segítségével viszont megszökik, és közös erővel próbálják meg elhagyni az Arceont. A forgatókönyv-tervezet általános sikert aratott, de a 20th Century Fox úgy döntött, az ígért alkotói szabadság helyett belenyúl a dolgokba, mely azt eredményezte, hogy Ward is elhagyta a projektet. Helyette David Finchert igazolták le, aki nem igazán szerette volna Ward ötletét leforgatni, noha a végleges filmbe és forgatókönyvbe egészen sok minden bekerült ebből a verzióból.

Itt muszáj megjegyeznem, hogy Wardnak voltak még kemény elképzelései.

Nézzük mit ír az IMDB a triviák közt: The concept by Vincent Ward based on which the movie was green-lighted involved an artificially constructed wooden planetoid and a group of monks who thought they were living in post-apocalyptic dark ages, and had a middle-ages lifestyle. The group refused all kinds of modern technology, and when Ripley and the Alien crash-land on it, they would blame Ripley for the Alien attacks. Ripley was to be impregnated by the Alien “the old-fashioned way” rather than through a face-hugger, and therefore being impregnated with a human-alien hybrid. According to the storyboards, she would dream of half human-half Alien hybrids. Other storyboards included horse-Alien and sheep-Alien hybrids. The film was to end with one of the monks performing an ‘exorcism’ on the Ripley, transferring the Alien embryo to his own body, and then killing it by walking into a fire. Ward left the project after the producers insisted that he change the monks to prisoners and drop the wooden planet idea. However, since many of Ward’s ideas were carried over to the final screenplay, it still earned him a story credit.

Tömören és nagyon leegyszerűsítve annyi, hogy a szerzetesek közé érkezve, Ripley a „hagyományos módon” termékenyült volna meg az Alien embrióval, nem az arctámadó által. A sztori szerint egy félig ember-félig alien hibridről álmodott volna. Más forgatókönyv tartalmazott volna még ló-alien és juh-alien hibrideket is. A végén afféle „ördögűzést” láthattunk volna, amikor az embrió Ripley-ből egy szerzetesbe kerül, aki tűzbe sétálva elpusztítja. (Ejha!) Azonban a producerek a szerzeteseket lecserélték rabokra és a fabolygó ötletet is kihajították, ezért Ward lelépett. Ugyanakkor nem vesztek kárba elképzelései, jó néhány bekerült a forgatókönyv végső változatába, ezért neve felkerülhetett a stáblistára. (Kösz Koi)

További elképesztő képek és sztori  itt.

Folytassuk a wikivel: Még mielőtt a forgatás elkezdődött volna, Giler és Hill úgy döntöttek, a kezükbe veszik a forgatókönyvet, és egy újat írtak, megpróbálván egyesíteni Twohy börtönös történetét Ward szerzeteses koncepciójával. Még ennek ellenére is tisztázatlan volt a forgatókönyv több ponton is, és a forgatás során is módosult. David Fincher és Rex Pickett is kivették a munkából a részüket, kisebb mértékben.

Amikor először láttam a filmet, esküszöm nem értettem. Logikátlan katyvasznak tűnt, és megnéztem vagy ötször, de még akkor sem változott a véleményem. Aztán jött a másik Alien 3, igen, nem egy bővített Alien 3, hanem egy másik film, és minden a helyére került. Azt tudom javasolni, hogy aki még nem látta ezt az alternatív verziót, feltétlenül nézze meg.

Wiki: Az eredeti, 1992-es változatot jócskán átalakították David Fincher eredeti elképzeléseihez képest. Ezért aztán amikor a négy filmet bővített változatban szerették volna kiadni, sértettségében nem vállalta a közreműködést. Így végül a különleges változatot a film producere, Charles de Lauzirika segítségével rakták össze, Fincher eredeti elképzeléseinek vázlatos leiratai alapján. Ez a verzió nem tekinthető tehát rendezői változatnak, sőt több jelenete oly mértékben írja át a cselekményt, hogy talán alternatív verziónak lenne nevezhető. A pótlólag behelyezett jelenetek egy részének hangminősége technikai okok miatt rossz volt, ezért aztán 2010-ben a Blu-Ray változat kiadásakor újraszinkronizáltatták a kifogásolható részeket a színészekkel.
A film bevezetése szinte teljesen megváltozott. Láthatjuk, amint a tengerparton sétáló Clemens megpillantja a lezuhant EEV-t, majd a partra sodort Ripleyt (a moziváltozatban a jármű egyik fagyasztókapszulájában találják meg).

A doktor berohan a nővel a telepre, majd kiküldi a többieket túlélők után kutatni.

A rabok ökrök segítségével kivontatják a mentőjárművet a vízből. Miközben Andrews igazgató jelentést küld az eseményről a Társaságnak, az utasok maradványait látjuk, az eredetitől eltérő képeken. A rabok ezután kihordják az EEV-ből a testeket.

Kimaradt minden képsor, melyben Spike kutya volt látható, illetve a mentőhajóban mászó arctámadót sem láthatjuk.

Andrews igazgató eligazítása előtt Dillon tart egy kis vallásos bevezetőt.

Newt boncolása előtt Ripley, Clemens és Kevin egy csigalépcsőn jönnek le a hullaházba. Clemens rákérdez, hogy biztosan szükség van-e a boncolásra, illetve hogy Newt Ripley lánya volt-e.

A jelenetet, melyben Murphy ráakad sebhelyes kutyájára, kivágták. Helyette azt látjuk, ahogy Murphy és Frank egy döglött ökröt vonszolnak be a vágóhídra. Miközben felkötik a vágósorra, disznóságokat beszélnek Ripleyről, majd azt találgatják, miért pusztult el az ökör. Végül Murphy rábukkan egy elpusztult szuper-arctámadóra.
A temetési jelenet is megváltozott. Az idegen természetesen nem a kutyából “születik” meg, hanem az ökörből. Hosszabb képsoron láthatjuk, ahogy a kis bestia eliszkol.

Az ebédlőben Boggs és Rains elpanaszolják Dillonnak, hogy Golic hibbant és büdös, ezért nem akarnak vele együtt dolgozni az alagutakban. Dillon közli velük, hogy nincs más választásuk.

Amikor Ripley belép az ebédlőbe, Clemensnek és Aaronnek van egy rövid plusz párbeszéde, melyben az igazgató közli, hogy ezt megmondta előre, “85” pedig buzgón helyesel neki.

A beszélgetés, melyben Ripley megkérdezi Clemenst, hogy vonzódik-e hozzá, az eredeti változatban Ripley mondatával ért véget: “Sokáig voltam úton.” Az SE-ben Clemens válaszol: “Akárcsak én.”

Bogg, Rains és Golic elindulnak végzetes felderítőútjukra a régi bánya alagútjaiban. Közben szó esik Murphyről, az idegen első áldozatáról is.

Kibővült a jelenet, melyben Andrews igazgató kihallgatja Clemenst Ripleyvel kapcsolatban. Látjuk az orvos érkezését, majd Andrews kiküldi a szobából Aaront. A beszélgetés vége hosszabb lett, többek között Andrews célozgat Clemens és a nő kapcsolatára, majd az orvos elmondja, hogy Ripley egy harci egység tagja volt, de a részletek titkosak.

Boggs, Rains és Golic rábukkannak egy régi cigarettaautomatára, amit Golic azonnal ki is foszt.

Miközben Ripley életre kelti Bishop roncsait, láthatjuk a véres és őrült Golicot az ebédlőben, ahogy megijeszti Ericet, majd ahogy társai elhurcolják a gyengélkedőre.

A Clemens és Andrews halála közötti jelenetet is jelentősen újravágták. Miközben Clemens és Ripley a betegszobában beszélgetnek, a lekötözött Golicnak van néhány közbevetett, igen “filozofikus” mondata. Ezután részletesebben láthatjuk az idegen megérkezését a helyiségbe (lenyomódó ágy, árnyék, tükröződések, láb a függöny alatt, Golic rémült arcai). Miután az idegen megöli az orvost, és Ripley kirohan a gyengélkedőből, a megbabonázott Golicot mutatják közelről, amint ezt mondja: “Lenyűgöző!” Ezután Clemens vére ömlik ki az aknából, ahová a szörny húzta. Közvetlenül ezután Andrews eligazítását ismét megelőzi Dillon vallásos bevezetője.

Az igazgató halála utáni megbeszélésen Morse azt javasolja, hogy Ripley fejét szét kéne loccsantani a falon. Az SE-ben a nő válaszol is neki: “Szerintem jól hangzik…”

Miközben az idegen elfogására készül a társaság, két rab működőképes lámpaelemeket keres egy raktárban.

Miután az alagutakban megtörténik a kvinitricetilin-robbanás, új képekkel megtoldva láthatjuk a rabok pusztulását. Ripley és Dillon próbálja őket biztonságos helyre terelni. A nő segíteni akar az egyik súlyosan sérült elítéltnek. A zűrzavar közepette az idegen ereszkedik le a falon. Junior futva becsalogatja a veszélyeshulladék-tárolóba, így áldozva fel életét a társaiért. Dillon beindítja a tűzoltóberendezést, majd imát mond a holtakért.

Ripley és Aaron a rabok vallásáról, majd a Társaság lehetséges szándékairól beszélgetnek. A gyengélkedőben Golic addig könyörög Morse-nak, míg az kiszabadítja. Az őrült rab leüti társát, majd a veszélyeshulladék-tárolóhoz siet.

A következő jelenetben Aaron és Ripley üzenetet küld a Társaságnak, akik megtiltják, hogy végezzenek az idegennel. Közben Golic a tárolónál megöli Arthurt, majd kiengedi a szörnyet, melynek első dolga, hogy elpusztítsa szabadítóját.

Ezután Ripleyt látjuk, amint Dillont győzködi a Társaság veszélyes voltáról, akit ez nem nagyon érdekel. Morse rohan be és beszámol Golic szökéséről. Ripley, Dillon, Aaron és Morse a tárolóhoz sietnek, ahol megtalálják a halott rabokat, majd vitába keverednek a további teendőket illetően, végül Ripley elindul az EEV neuroszkenneréhez. (utóbbi jelenet rövidített változata a moziverzióban is megtalálható)

A rabok megbeszélést tartanak a gyűlésteremben. Dillon azt javasolja, hogy maradjanak ott, mígnem egy rab gyufát gyújt; erről eszükbe jut, hogy az idegen fél a tűztől, így átvonulnak a kohóhoz.

Ripley az eredetinél hosszabban beszél a jelenetben, amikor beszámol Dillonnak arról, hogy az idegen nem akarta megölni, illetve arról, hogy mi történhet a királynő világra jötte után. Miután Ripley megpróbálja rávenni a férfit, hogy ölje meg, a rabnak van egy plusz mondata: “Menjen és ölje meg magát!”

A következő gyűlésjelenetben is hosszabbodtak a párbeszédek, köztük a közeledő mentőosztag szándékairól kitörő vita, illetve Dillon lelkesítő beszéde.

A folyosókon és az ólomöntőben zajló végső üldözéses jelenet is átesett néhány változtatáson. Többek között az elején kicserélték Jude és David félelmeikről folytatott párbeszédét William és Gregor hasonló témájú diskurzusára; ezután új elemként a rabok ideges nevetését halljuk visszhangzani a folyosókon; kimaradt a képsor, ahol Aaron letörli a tükörről a párát; David megtalálja Vincent hulláját; Morse rossz irányba fut, az egész terv összeomlani látszik, mire Ripley megkérdezi Dillontól, hogy most mi legyen. Erre a válasz: “Improvizálunk!”

A Ripley és Bishop II közti párbeszéd jelenete is hosszabb lett valamivel, illetve hallhatjuk, ahogy az ázsiai tudós elmagyarázza, hogy zajlana a nő műtéte.

Egy új képsoron az Aaron által fejbevágott Bishop II fájdalomtól eltorzulva, vérző fejét szorítva azt kiáltja: “Nem vagyok droid!” Nem sokkal ezután ráförmed operatőrére, hogy ne készítsen felvételeket.

Mielőtt Ripley leugrik a halálba, kicsit tovább vívódik, majd ezt mondja Bishop II-nek: “Maga őrült.”
Ripleyből nem tör elő a mellkasrobbantó, így a zuhanás jelenete rövidebb, továbbá a nő teste még a levegőben elég, mielőtt az olvadt fémbe érne. A zenét hozzáigazították a jelenet új vágásához. (Még több érdekesség ITT)

És mire végeztem ezzel a poszttal, kapom az infót Nikodémustól, hogy korábban már volt szó az Alien 3 nehézségeiről.

Egy szó, mint száz, akinek van lehetősége,  nézze meg az alternatív változatot.