Anilogue 2012 – Egészestés filmek versenyen kívül

Néhány nap múlva, november 21-én kezdődik az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, az egyik legizgalmasabb esemény a magyar filméletben. Az animáció bizonyos szempontból virágkorát éli, talán soha nem került ennyi rajzfilm a mozikba, mint manapság. De a rajzfilmek amik eljutnak hozzánk általában ugyanolyan homogének és mentesek a kreativitástól, mint az élőszereplős filmek. Szerencsére a rajzfilmek világa sokkal sokszínűbb, változatosabb és bizarrabb annál, mint amit a Madagaszkár 3 vagy a Jégkorszak 4 sejteni enged, és az Anilogue fesztiválnak köszönhetően öt intenzív napon keresztül bepillantást nyerhetünk abba, hogy mi is történik az animáció élvonalában Hollywoodon innen és túl. A programban lesznek egészestés és rövidfilmek, versenyben és azon kívül, a világ minden részéről, amelyek közül a többség Magyarországon a fesztiválon lesz először és utoljára látható. Több információért és a részletes programért látogassatok el az Anilogue honlapjára.

Paranorman (Chris Butler, Sam Fell, USA, 2012, 92′)

Egy kisvárost zombik ostromolják. Vajon ki mentheti meg őket? Csakis Norman, a halottakkal beszélni képes, meg nem értett helyi kissrác jöhet szóba. A gond, hogy nem csak zombikkal, hanem szellemekkel, boszorkányokkal, – és ami legrosszabb -, felnőttekkel is fel kell vennie a harcot, hogy a városon ülő több száz éves átkot megtörje. A fiatal szellemekkel suttogó paranormális tevékenységeinek köszönhetően a másvilágig feszegeti önnön határait. A LAIKA legújabb 3D stop-motion thriller vígjátéka a Focus Features csapatával megtámogatva méltó utódja az Oscar-díjra jelölt Coraline-nak.

Consuming Spirits (Chris Sullivan, USA, 2012, 135′)

Egy melankólikus és elbűvölő látomás Amerika elhagyatott vidékeiről. A Mohó lelkek egyesíti a kollázs, a ceruzarajz és a stop motion (kockázás) technikákat; A chicagói rendező, Chris Sullivan nem véletlenül készítette 15 éven keresztül ezt az animációt. Sullivan filmjében a népmesei elbeszélés David Lynch sötét szürrealizmusával ötvöződik. Így jön létre a kívülállók és beilleszkedni képtelenek magával ragadó, vicces és alkalmanként szívszorító története.

Lotte és a Holdkő Titka (Heiki Ernits & Janno Põldma, Esztónia, Latvia   2011, 75′)

Egy este két idegen az öreg vándor-kutya Klaus utazótáskáját keresve lopódzik Gadgetville-be. Lotte a kölyökkutya éri tetten a tolvajokat, akik menekülés közben egy sárga követ ejtenek el. Klaus az utolsó hegyi utazásán találta a követ, amiből igazából három létezik: a másik kettőt Klaus kutya barátai, Fred és Ville őrzik. Lotte rájön, hogy új szerzeménye nem egy átlagos kő, hisz egy bonyolult szerkezetet rejt. Klaus és Lotte Fred és Ville keresésére indulnak, hogy a másik két kő segítségével oldják meg a rejtélyt. Két idegen követi őket. Nemsokára még egy érdeklődő bukkan fel – Paul, a macska. Nem kell sok idő, hogy Lotte rájöjjön helyzetük sokkal súlyosabb egy átlagos kalandnál.

Midori-ko (Keita Kurosaka, Japán, 2010, 55′)

Kurosaka Keita, a japán animációs műfaj kiemelkedő alkotója, aki a tengeren túlon is ismert. Rajongótábora tudhat maga mögött, akik imádják az elbeszéléseinek lélegzetelállító tempóját, és képi világa félelmetes erejét. A Midori-ko című animációs film egy több mint 10 éves munka gyümölcse. Lenyűgöző, hogy az 55 perces film minden egyes képe kézzel rajzolt, színes ceruzával festett, és Kurosaka az egyedi stílusával és színvilágával teli animációt majdnem teljesen egyedül készítette. A zenét Hiromichi Sakamoto, egy, a fantáziadús előadásairól ismert csellista írta. Maga mögött tudván több ünnepelt japán zenész támogatását, az avantgarde beütésű dallamai ütős elegyet alkotnak Kurosaka képi világával.

Plymptooni kalandok (Alexia Anastasio, USA, 2011, 85′)

Ez a dokumentumfilm Amerika legfüggetlenebb animátora, a Portland-i otthonában ügyesen megbúvó Bill Plympton módszereit és különcségét tárja elénk. A film őszinte beszélgetéseket mutat be különböző színészekkel, mint például az Oscar-díjas Keith Carradine-nel (DEXTER), Ed Begley, Jr.-ral (ST. ELSEWHERE), interjúkat Plympton számos munkatársával; Tom Kenny-vel (Spongya Bob amerikai szinkronhangja), David Silverman-nel (a Simpson család filmjének rendezője), Terry Gilliam-mel (a Gyalog Galopp rendezője), Martha Plimpton-nal (Nevelésből elégséges) és Matthew Modine-nel (Acéllövedék). Petes Jason, Moby és “Weird Al” Yankovic őszinte és komikus bepillantást nyújt e fesztelen ember elméjébe, aki úgy ért el nemzetközi sikereket, hogy közben nem adta el magát.

Crulic, a túlvilágra vezető út (Anca Damian, Románia/Lengyelország, 2011, 73′)

Az egészestés dokumentum-animáció valós eseményeket, Crulic, a 33 éves román életét meséli el, aki egy lengyel börtönben halt meg. Saját történtét maga a főszereplő meséli el a túlvilágról: miután bevándorlóként Lengyelországban lopással vádolják meg, éhségsztrájkba kezd a krakkói börtönben, hogy ezzel is felhívja magára a figyelmet és bizonyítsa ártatlanságát. Hiába, a felmentő ítélet néhány órával a halála után születik meg.