7

Haldoklik a horror?

0hm1

Az alábbi írást a Films Free Fantasy küldte. Remélem, érdekesnek fogjátok találni.

Utazás a filmes horror korain, szereplőin és technikáin keresztül.

Haldoklóban a horror? A válaszhoz meg kell vizsgálnunk az egyéni sajátosságait. Honnan származik és hová tart, valamint, hogy ez a változás nem fogja e süllyesztőbe vinni egyszer, ahonnan majd nem tud kilábalni. A horror, mint műfaj, származására nagyon egyszerű a válasz: félelmeink megnyilvánulásai különböző fiktív történetekben. Félelmeink az identitásvesztéstől, a haláltól, az elidegenedéstől, a szexualitástól és elsősorban félelmeink az ismeretlentől. Így akár azt s mondhatjuk, hogy a horror műfaj a mai értelemben vett emberrel született meg. Ezek után természetesnek vehetjük, hogy ezeknek a művészeti megnyilvánulásai tömegeket vonzottak magukhoz, mint pl Edgar Allan Poe írásai,Étienne Robertson “Fantazmagóriá”-ja, majd a belőlük kialakult mozgóképes horror. A némafilmek korában is többféle irányzatra oszlott, mint például a német expresszionizmus (Das Cabinet des Dr. Caligari- 1920) az amerikai realizmus (The Cat and the Canary- 1927) és természetesen a magyar fantasztikus és rémfilmek (A halál után- 1920), sajnos utóbbiból kevés maradt fenn. A németek kitűntek a sokáig elveszettnek hitt Nosferatuval, ami Dracula gróf legkorábbról fennmaradt feldolgozása, az érdekesség, hogy azért kapta a Nosferatu nevet és azért változtatták meg az összes tulajdonnevet a filmben, mert nem tudták megszerezni a Bram Stoker: Dracula megfilmesítési jogait. Egy nagyon érdekes film, teljesen más nézőpontba helyezi az erdélyi vámpír gróf történetét, és mivel német az expresszionizmus is nagy nyomot hagyott benne. A filmmel és a készítésével a nagyszerű Vámpír Árnyékában c. film foglalkozik, melyben Willem Dafoe játsza Max Shreket a Nosferatut alakító színészt. Ezért a produkciójáért Dafoe Oscar jelölést kapott.

A néma horror filmek amerikai képviselője az „ezerarcú ember” Lon Chaney volt. Sokan csak a „horror Chaplin”-jének nevezik, ami talán abban téved, hogy Lon Chaney – Chaplinnel ellentétben – a némafilmekkel együtt távozott tüdőrákban. Híres filmjei az Operaház Fantomja és a Notre Dame-i toronyőr első feldolgozása. Leghíresebb filmjének hollétét azonban homály fedi, ugyanis utolsó ismert kópiája egy filmstúdió kigyulladáskor elveszett. Ez a film nem más, mint a London After Midnight. Kérdezhetnénk, miért éppen egy elveszett horror lett Lon Chaney ékköve? Nos, képek fennmaradtak valamint élnek emberek, akik látták, szerintük pedig nagy tragédia a horror történelem számára, hogy a London After Midnight elveszett. Érdekesség az, hogy Lon Chaney-nek felajánlották Drakula gróf szerepét, a London After Midnight alapján, amiben éppen egy vámpírt alakított. Ha már vámpíroknál és Drakulánál tartunk, Magyarország néma filmes (és később hangos filmes) horror sztárja nem volt más, mint Olt Arisztid! Nem ismerős név? És így: Blaskó Dezső Ferenc Béla? Talán, ha azt mondom Lugosi Béla, beugrik?

Így van, Lugosi Bélának nagy filmes karrierje volt a szülőhazájában is, mielőtt nemzetközileg híres lett az Államokban. Számos némafilmben szerepelt, melyek közül alig maradt meg, és azok sem a legjobb állapotban, de biztosan tudni, hogy játszott Dorian Grey-ként, az Élet Királyában, valamint az Ezredes c. filmben. A híres Dracula szerepét annak köszönhette, hogy az Amerikai Brodway előadásain több mint ötszázszor alakította a gróf szerepét és a kritikusok imádták, valamint az első választott Lon Chaney elhalálozott, ahogyan a néma filmek is.

0hm3

A hang megjelenésével a műfaj is változott, bár a technika elmaradottsága miatt a csend meghatározó maradt másfél évtizedre, ahogyan például a Lugosi féle Drakulában is látható. A Universal stúdió ezekben az időkben termelte ki híres mozi szörnyeit, Drakula mellett megjelent Frankeinsten szörnye, A múmia és a farkasember. Frankeinstein szörnyeként Boris Karloff lépett színre új horror ikonként Lugosi mellett a 30-as 40-es évek nagyköltségvetésű filmjei az ő kettejük „párharcáról” szólt a horror királyának koronájáért, amiből végül Karloff került ki győztesen, amiben az érdekes az, hogy miután a Drakula által Lugosi Béla nagy hírnévre tett szert, felajánlották neki Franeinstein szerepét, de visszautasította, mert túl visszamaradott karakter volt. Végül miután Karloff lett a „horror királya” Lugosi elvállalta a szerepet az egyik folytatásban.

Lugosi és Karloff „párharcát” két film nagyon jól szimbolizálja. Mindkettőben egyszerre szerepeltek és mindkettő Edgar Ellen Poe vers filmfeldolgozás. A Raven és a The Black Cat két csavaros történet, mely a két főszereplő rivalizálásán alapul, az egyik jó karaktert a másik rosszat játszik, majd szerepük cserélődik a másik filmre. Nagyon jó egy órás alkotások, valamint Lugosi és Karloff is a legjobbat adja magából. Igazi csemege horror rajongóknak.

A farkasember, pedig szintén egy érdekes történet. Eredetileg nem lett volna benne igazán farkasember, csak utaltak volna rá, illetve bizonytalanságba akarták ejteni a nézőt a film végéig. Végül a producerek úgy döntöttek mégis belerakják a szörnyet. E miatt a hirtelen változás miatt, az első farkasember film másféleképpen szórakoztat, mint elvárnánk. Nincs benne átváltozás jelenet, de még egy telihold képe sem, amit kapunk az inkább egy pszichológiai történet, mely az emberben élő szörny gondjával foglalkozik. Még egy érdekesség, hogy a farkasembert nem más, mint a fiatalabb Lon Chaney alakította, folytatva ezzel apja örökségét.

A tömegfilmek megjelenésével a horror is nőni kezdett, a 40-es évekre, főleg az Államokban létrejöttek kis költségvetéssel dolgozó stúdiók, melyeknek horrorfilmjei nem tartalmaztak általában semmilyen (vagy nagyon kevés) természetfeletti dolgot, a félelmet arra építette, amit nem látunk, tehát az ismeretlenre, és emiatt kis költségvetéssel ugyan, de nagy sikereket értek el (Cat People- 1942). Ezen kívül ez az évtized a horror műfajában nem adott nagy alkotást. Az eredeti Universal-os szörnyek (Dracula, Frankeinsten, Mummy, Wolfman) folytatódtak tovább, egészen addig, míg a történeteik nem lettek egyszerűbbek és már-már komikusak, egy film erejéig még Drakula is találkozott Abottal és Costelloval az akkori nevettető- duóval. 1943-ban a Frankenstein és Vérfarkas c. filmben, Lugosi Béla feladta a korlátait és eljátszotta Frankenstein szörnyét, ez a rajongói számára egy szimbolikus kijelentése volt annak, hogy: Boris Karloff nyert.

Az 50-es évekre a klasszikusnak nevezett horrort elcsendesítette az atomháború, majd az űrverseny témája, emiatt a korszakban főleg a tudományos fantasztikus – féle horror dominált ezen filmcímek ismerőseknek hangozhatnak, hiszen az utóbbi években tonnaszámra készítették el újra ezeket a régi klasszikusokat, mint pl: Világok Háborúja; A nap, amikor megállt a föld; Testrablók támadása. Ebbe a felsorolásba tartozik A fekete lagúna szörnye is, mely az Universal stúdió utolsó klasszikusnak tartott szörnye, így általában Drakula, Frankenstein szörnye és a Farkasemberrel együtt sorolják. Klasszikus horrorban csupán pár említésre méltó alkotás született, ezeknek nagy része az akkori horror-sztár Vincent Price nevéhez fűződnek, mint például a Légy, Panoptikum a viaszbabák háza, Ház a kísértet hegyen valamint Roger Corman, Raven és Black Cat feldolgozása, ahol Jack Nicholson is kezdte a pályafutását. Vincent Price több mint húsz évig uralta a horror trónját, általában őrülteket, vagy anti-hősöket játszva, színészete új volt és különleges. Félelmetes megjelenését jól szimbolizálja, hogy Michael Jackson híres Thriller száma előtt Vincent Price szólal fel, majd a szám az ő nevetése közepette hangzik fel. Price egyik leghíresebb szerepe Dr. Phibes a „The Abominable Dr. Phibes” c. filmben volt, mely a közvetlen inspiráció volt Jigsaw-hoz a Fűrész filmsorozatban. A Panoptikum a viaszbabák háza c. film késztette Tim Burtont, filmes karrierjének megkezdéséhez.

Japánban is (nem véletlenül) tombolt az atomháború elleni félelem, így ott is ennek szellemében készültek a filmek. Ebből a leghíresebb a Godzilla, mely ma már talán vicctéma, és a mai Godzilla filmeknek semmilyen üzenete nincs. Az első viszont egy elég komoly atomháborúval foglalkozó film, melynek sok csendes, szomorú jelenete van.

0hm2

A 60-as 70-es évekre Anglia vette át a vezetést a horrorban, a Hammer stúdió filmjei újra elkészítették a régi klasszikusokat (Frankeinstein, Dracula), de a saját nézőpontjuk szerint és mivel ezúttal a színes film technikája is rendelkezésükre állt, ezek a filmek bővelkedtek az erőszak és vér mennyiségében. Ezen filmek valamelyikében megtartották a rég bevált formulát valamelyikben nem. A felújított Frankensteinben, nem a szörnyre, hanem inkább a tudósra fektették a hangsúlyt, akit az angol horror ikon Peter Cushing játszott. Cushing emellett a Drakula feldolgozásban játszotta Dr. Van Helsinget, de a legismertebb szerepe a Csillagok Háborújában volt Tarkin tábornokként. Ez utóbbiban van még egy érdekesség, az egyik Frankenstein filmjében a Frankenstein and the monster from hell-ben Cushing együtt játszott David Prowse-al, aki ugyancsak a Csillagok Háborújában volt, Darth Vader fizikai megjelenése. A Hammer féle Drakula filmekben, pedig a ma is híres Christoper Lee játszott, akit Lugosi után a második legjobb Drakulának tartanak. Lee is játszott a Star Wars előzményfilmekben egy Dooku gróf nevű sith-et, Drakula gróf után szabadon. Úgy tűnik George Lucas nagy rajongója volt a Hammer filmeknek.

Egyesek ebben a pontban megjósolták a horror halálát, hiszen a csendet és az abból eredeztető atmoszférát, valamint a rejtélyes sötétben játszódó jeleneteket felváltották a hirtelen erős hangok, sikolyok, valamint a sokkal látványosabb brutális erőszak, sajnos mai napig ezekkel azonosítják a horror műfaját. Ám még a 60-as 70-es években voltak nagy kiugrások, mint például a Psycho, Alfred Hitchcock remekműve, vagy az Oscar díjas Ördögűző, a zombi filmek bibliájaként megjelent a mai napig híres Élőholtak éjszakája.

Addig feszegették a ingerküszöbünk határait, míg elmúlt a félelem, és a horror társműfajává vált a vígjáték (Sikoly- 1996, Horrorra akadva-2000). A végére had említsem meg azt is, hogy vannak kitörések ebből a süllyesztőből, ahogyan voltak is az évek során, mint például Az ördögűző (1973), mely két Oscar díjat is kapott, vagy akár a Nyolcadik utas a halál (1979), A bárányok hallgatnak (1991) és még sorolhatnám. Tehát a horror lehet, hogy haldoklik, egyelőre, de kihalni nem fog, mivel az embernek, mint érző lénynek mindig lesznek félelmei. Így a lecsupaszított műfaj csak vár a nagy visszatérésére, reméljük, ez hamarosan bekövetkezik majd.

7 komment

  1. az tény hogy már nem érdekel annyi embert de, egy jó ötletre szerintem még mindig vevők lennének az emberek csak ügye abból kevés van mostanság…

  2. Saját írás?
    Tök olyan mintha Angry Video Game Nerd videoinak szövegkönyvét olvasnám.

  3. jó írás, de a vége kissé összecsapott, továbbá nem tér ki olyan újhullámos részekre, mint pl. a splatter megjelenése.

  4. Szerintem eléggé céltalan volt ezt az írást így, ebben a félkész formájában iderakni (vagy bárhogy közzétenni).
    A címadó felvetésre egyáltalán nem kapunk választ, és az is nonszensz, hogy a fekete-fehér korszak utáni filmek gyakorlatilag csak említés szintjén mozognak…

  5. felettem szólónál az igazság. a címben feltett kérdésre legkisebb mértékben sem kapunk választ. Plusz még ha átfogó horrortörténet is volt a szándék (nem jött össze), akkor is sikerült bezsúfolni pár bekezdésbe a legtriviálisabb tudásanyagot a horrorról, amit – ahogy egy másik hozzászóló nagyon figyelmesen megjegyezte – James Rolfe munkáiból is megtudhat bárki (hozzáteszem lényegesen szórakoztatóbb minőségben). Egyébként meg elég sok kijelentésed alapból nagyon vitatható, forrás nélkül meg végképp nincs semmi hitele. komolyabb helyeken ezért arconnevetnének, de ez még egy blogon is vállalahatatlan. amúgy lon chaney végül torokvérzésben halt meg (valóban a ráktól származóan), az irónia nyilván itt rejlik. az ingerküszöbfeszegeés-félelemelmúlás rész pedig különösen értékelhetetlen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *