10

Rendezőportrék: Lars von Trier

Legutóbb Lars von Trier-t választották a Facebook szavazásunk során, úgyhogy ma a különc Dán rendezőről olvashattok Rendezőportrék rovatunkban. Hamarosan David Fincher és Hayao Miyazaki is fel fog bukkanni itt a Filmdroidon.

Lars Trier Koppenhágában született, egészen anyja haláláig azt hitte, hogy valódi apja a zsidó Ulf Trier, de édesanyja a halálos ágyán bevallotta, hogy egy egykori német alkalmazottja, Fritz Michael Hartmann a biológiai apa, aki római katolikus vallású klasszikus zenész volt. Ekkor nyilatkozta, hogy: ” Addig azt gondoltam, hogy zsidó hátterem van. De inkább vagyok náci.”

Mindkét szülő elkötelezett nudista volt, így aztán az ifjú Lars gyerekkorában sok időt töltött nudista táborokban, nemhiába köszön vissza filmjeiben is ez a téma. A filmkészítés iránt már gyerekkorában érdeklődést mutatott. Az első rendezése 1967-re tehető, tehát mindössze 11éves volt, amikor ezt az alkotást jegyezte. 1979-ig, amíg fel nem vették a filmiskolába összesen 8 filmet rendezett a dán tehetség.

1979-ben jelentkezett a Dán Nemzeti Filmiskolába, ahol társai nevéhez hozzáragasztották a von szócskát, amit meg is őrzött, és most már így használja szerzői nevét. Itt szerzett diplomát 1983-ban. Az iskolában már jó pár kisfilmet letett az asztalra, melyek közül kettővel el is nyerte a Müncheni Nemzetközi Filmfesztivál filmes iskolák tanulóinak jár díját.  A Nocturne (1981) és a Befrielsesbilleder (1982) nemzetközi sikert hozott számára. Egy évvel a suli vége után megrendezte A bűn lélektana című nagy sikerű moziját, mely Tarkovszkij és Orson Welles munkásságára reflektált, és melynek sárgás képeiért technikai elismerést kapott a Cannes-i Filmfesztiválon.

Ez a film volt Európa trilógiájának első darabja, a folytatás a Járvány amely egy horrornak eladott európai körút egy forgatókönyv mentén, mely végül az ígért hátborzongatásokba csap át, a dán rendező pedig lélektani hadviselést folytat nézőivel.

Európa című filmje, a trilógia záró darabja, Cannes-ban elnyerte a zsűri díját és más fesztiválokon is számos győzelmet aratott, a trilógia lezárásaként alaposan bemutatja, az előző alkotásban csak stilizált „járványt”. Az Európa-trilógia legfontosabb tanulsága, hogy a saját magában, önnön jóságában és tehetségében bízók önkéntelenül, mégis szükségszerűen buknak el.

Lars von Trier ezután is megmaradt a trilógiáknál. A mozi mellett ráadásul a televíziós műfajban is letett egy örökbecsű darabot az asztalra. A birodalom című minisorozat David Lynch-et idéző szűrrealitása hozta meg számára az első, igazi közönségsikert. A sorozat mindent elsöprő sikert aratott nem csak Dániában, hanem egész Európában: részleteiből összevágott változatát mozifilmként forgalmazták.

1995-ben Thomas Vinterberg rendezővel, együtt találták ki a Dogma-mozgalmat, ami egy olyan, jellegzetesen skandináv filmes irányzattű nőtte ki magát, melyben az alkotók szigorú szabályokhoz kötik a filmkészítést. Nem forgatnak stúdióban, csak kézi kamerával lehet forgatni, nincsenek effektek, stb.

Ennek első von Trier darabja a méltán népszerű Hullámtörés volt, mely az Aranyszív-trilógia nyitódarabja (ebben a hármas csokorban olyan filmeket készített, melyeknek középpontjában a csupaszív, törékeny nő áll, akit általában megaláznak, kihasználnak).

Ezután következett az Idióták, amely a Dogma szabályai szerint eszköztelen, dokumentumfilmszerűen, kézi kamerával felvett alkotás. A trilógia záró darabjával A Táncos a sötétben című filmjével Cannes-ban elvitte az Arany Pálmát. Björk játszotta a főszerepet, és állítólag annyira nem jöttek ki egymással a rendezővel, hogy az izlandi énekesnő nem is szándékozik többé filmben szerepelni.

A komor történet ellenére A Táncos a sötétben Trier talán legkedvesebb mozija, szenzációs és érző alakításokkal – nem csak a főszerepben remeklő Björk, hanem mellékszerepben brillírozó Catherine Deneuve, vagy a férfiak, David Morse és Peter Stormare miatt is. A zenés betétekkel teletűzdelt szívszaggató mozi Oscar-jelölést szerzett a legjobb betétdal kategóriában.

A Táncos a sötétben zajos nemzetközi sikerével lehetővé vált, hogy a rendező azzal dolgozzon együtt, akivel csak szeretne. Így lehetett, hogy tervezett (és máig befejezetlen) Amerika-trilógiája első filmjének hősnőjéül az ikonikus, ausztrál származású, ám ízig-vérig amerikai színésznőt, Nicole Kidmant választotta.

Lars von Trier a főhős mellett a Dogville című filmet csupa nagy névvel és tehetséggel töltötte meg: Lauren Bacall, Paul Bettany, Ben Gazzarra, Chloe Sevigny mellett kedves férfiszínészei is feltűnnek: Jean Marc-Barr és Stellan Skarsgard, villanásnyi szerepben pedig Udo Kier.

A Dogville feledhetetlen felütése után mind a szakma, mind a közönség nagy izgalommal várta az Amerika-trilógia következő darabját. A Manderlay Grace további kalandjait mutatja be, Nicole Kidman helyett azonban Bryce Dallas Howard  főszereplésével.

Sajnos a vérfrissítés nem tett jót a koncepciónak, mint ahogy az sem, hogy a Dogville-ben lélegzetvisszafojtva figyelt brechti újításokat itt már ismerősként üdvözölhette a néző: rutinosabban csak a történetnek szentelhette figyelmét, ami még jobban kidomborította a forgatókönyv hibáit.

Az Amerika-trilógia befejező darabjával, a Washingtonnal azóta is adós a rendező, aki ezek után megírta a Kedves Wendy forgatókönyvét (melyet dogmás cimborája, Thomas Vinterberg rendezett), majd visszatért A birodalom által kijelölt sötét, horrorisztikus, szürreális útra. Az Antikrisztussal azonban nagyot bukott a rendező.

Eddigi utolsó munkájában A Melancholiában, a valós apokalipszist, a föld teljes pusztulását vizionálja, amit két nővér szemszögéből mutat be. A világvége filmes ábrázolása általában koszos és lehangoló, von Trier azonban lenyűgöző képekkel dolgozik. Természetesen óriási siker lett és ha nincs a nácizó rendező, valószínű még nagyobb nemzetközi sikert ér el a film.

Trier jelenleg a Nymphomaniac című filmen dolgozik. A Nymphomaniac egy könnyed, költői történet, amelyet egy nimfomán nő saját szemszögéből mesél el. A nő erotikus utazását láthatjuk születésétől egészen 50 éves koráig. A sztori szerint egy hideg téli estén egy agglegény rátalál a nőre, akit összeverve, félig eszméletlenül hagytak egy sikátorban. Felviszi a lakására, hogy ellássa sebeit, s közben megpróbálja kideríteni, mi történhetett a lánnyal. Amikor magához tér, a lány nyolc fejezeten keresztül meséli el hosszú, szerteágazó történetét, s nem titkolja el a buja, intimebb részleteket sem. A főbb szerepekben Nicole Kidman, Charlotte Gainsbourg, Stellan Skarsgard, Willem Dafoe és Shia LaBeouf. A The Nymphomaniac forgatása idén ősszel fog kezdődni Németországban, és két verzióban adják majd ki: egy lightosabb, és egy jóval durvább verzióra kell majd számítani.

10 komment

  1. Egyik kedvenc rendezőm, de van még bőven mit pótolnom munkásságából, főleg csak a mostani alkotásait ismerem, de azokat nagyon szeretem, főleg mert kétes érzéseim vannak minddel szemben, pl az Antikrisztus nagyon emlékezetes film volt a számomra, viszont abban bizots vagyok hogy soha többé nem akarom megnézni, pedig tényleg jó filmként van a fejemben :) Jó írás volt ismét, megint lehetett olvasni egy-pár eddig ismeretlen és érdekes információt :)

  2. 16 éves fejjel ajánlott már nézni? (Mármin érteném szerintetek?) Vagy talán túl korai? Mert eddig sok jót és ugyanannyi rosszat hallottam róla.

    • Sztem Dogville-el nyugodtan bepróbálkozhatsz, annak már az egész egyedisége elviszi hátán a filmet.

    • Vannak jó filmjei amik nem olyan elvontak (Dodgville) de nekem közel 30 évesen néha rohadt elvont figura a Dán direktor. Amúgy nem értem azt a fajta imádatot ami övezi néhány ember részéről. Igen megvan a különleges látásmódja, de nálam még nem bizonyított, nem voltképes egy igazi mestermunkát letenni az asztalra…

    • Hat en az osszes “fontos” filmet es konyvet tizenevesen neztem es olvastam, akkor meg sokkal nyitottabb voltam az elvont dolgokra, most mar nincs tutelmem ilyesmihez es csak szorakozni akarok. Semmi oka nincs, hogy kevesbe ertened, mint 10 ev mulva, ha nem tetszik az nem azert lesz mert tul fiatal vagy.:)

    • Köszönöm a sok választ. A Dogville-t megpróbálom megnézni. Remélem azért nem öncélú művészkedésbe fog torkolni, mert azt nem bírom (pl. Tarr Béla). 😀

  3. Nem az én világom. Filmjeiből érződik, hogy rettenetesen be van fordulva és úgy gondolom, hogy ő inkább az az ember, aki inkább saját magának forgat. Mindenesetre a sztároknak, ismert neveknek pont kapóra jön, ha művészkedni akarnak egy picit:)

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


három − 2 =