Nem túl szerencsés John Smith néven mászkálni egy olyan Isten háta mögötti kisvárosban, ahol a kaszinó és a település egy része egy törzsfőnök kézen van, a maradékot pedig egy Farmer nevezetű fickó uralja. Smith angol kalandor és katona volt, aki az Új Világban meghódította Pocahontas szívét, de néhány katona társa nem nézte jó szemmel, hogy az indiánokkal cimborál és a bennszülöttek sem kedvelték túlzottan, kétszer elkapták és halálra ítélték, de a jóember sínylődött tatárok és kalózok fogságában is. Olvasd tovább →
Olykor előtérbe kell helyezni a piálni szerető embereket. Oltári nagy klisé, hogy egy alkoholista karakter a játékidő egy bizonyos pontján szájához emeli a szeszt, majd meggondolja magát, néhány pillanat erejéig rámered az üvegre, majd kiönti a drága nedűt. Ő mostantól józan lesz. És bizony egyes esetekben a gondolkodásban is segít, tudnának erről mesélni a Bélák is A legényanyában. Mindenesetre nagy általánosságban elmondható, hogy az italozás nem old meg semmit, nem hárítja el a gondokat. A Csáposokban azonban a pia védelmi eszközként funkcionál. Egy ír, partmeni kisváros zsaruja nap, mint nap alaposan felönt a garatra, unatkozik szegény, nem történik semmi. Az sem villanyozza fel, hogy új kollégát kap, Lisa Nolan áthatóan lelkes és örül, hogy eme helyen állhat munkába. Hamarosan rálelnek egy csápos lényre, a helyi biológus némi vizsgálódás után arra a következtetésre jut, hogy a szörnyikének vérre és vízre van szüksége az életben maradáshoz. Néhány támadása azért volt sikertelen, mert ittas személyre próbálta rávetni magát. Ergo facto a részeg embernek nagyobb az esélye a túlélésre, inni kell, mint a homok. Nem is azzal van itt a gond, hogy a falu lakói ne kedvelnék a piát, hanem inkább azzal, hogy a szolgálatban lévő két rendőr nem szeretné, ha a pánikhangulat törne ki és még segítségre sem számíthatnak Éppen ezért valami olyasmit kell kitalálni, amivel be tudják csődíteni a lakosokat a helyi vendéglátó egységbe. Mint sejteni lehet, a film is inkább vicces, mint félelmetes, de a hatalmas szörnyet a kisköltségvetés ellenére is korrekt módon alkották meg, akárcsak az apróbb lényeket, Richard Coyle és Ruth Bradley párosa is jól működik, megvan közöttük az a bizonyos szikra. Ugyanakkor elmondható, hogy a többi karakterrel sincs semmi probléma. A 75 %-ot adok rá, megkockáztatom, hogy hangulatban a Tremors-ra hajaz. Hangulatban és szórakoztatásban könnyedén kenterbe ver pár nagyobb költségvetésű űrlényes-szörnyes-inváziós filmet.
Nem biztos, hogy mindenki azt várná Gerad Butlertől, hogy akcióhős legyen, ám az tuti, hogy minden ember, aki jegyet vár filmjeire arra vágyik, hogy a játékidő letelte után azt mondhassa, hogy az eltelt másfél-két óra megérte az árát. Más részről ha Butler visszapörgeti magában az elmúlt éveket, láthatja, hogy sokkal jobb lenne neki, ha minőségi akciófilmekben vállalna szerepet, hisz a Támadás a Fehér Ház ellen (amerikai) bevétele minden utóbbi időben készült filmjének eredményét maga mögé utasítja. Tavaly két produkcióval próbálkozott, egy drámával és egy romantikus vígjátékkal, egyik sem volt az igazi.
Jay Moriarty gyerekkora óta arról ábrándozott, hogy hatalmas hullámokat fog „meglovagolni”. Rendszeresen figyelte, szorgosan tanulmányozta a tengert, gondolatban osztott-szorzott, tudta és érezte, hogy alaposan meg kell ismernie a vizet, a hullámokat, mielőtt szörfdeszkára pattanna. 16 évesen beírta magát a sport nagykönyvébe, sajnálatos módon pár év múlva 22. születésnapja előtt elhunyt. A Mavericks – Ahol a hullámok születnek a felkészülési időszakot meséli Moriarty életéből. A közelében élő Frosty Hesson tanítja ki minden lényeges, apró dologra a szörföléssel kapcsolatosan, még esszéket is írat vele. Moriarty kitartó és akaratos, de sajnos el kell viselnie, hogy több tini folyamatosan szívatja és beszól neki, illetve édesanyját is noszogatnia kell, hogy a piálásai után fel tudjon kelni és elinduljon dolgozni. Olvasd tovább →
Danny Boyle mondta nem is oly rég, hogy a zombirajongók alaposan be tudnak rágni, ha valaki változtatni mer a szabályokon, összekoccan a szemöldökük, ha valaki arra mer gondolni, hogy esetleg mással próbálkozna a műfajon belül. Minden szörnyűséges lénynek, vérszomjas teremtmények, ádáz szörnynek megvannak a fanatikus kedvelői és ők bizony manapság folyamatosan átkozódhatnak, hiszen Hollywoodban a stúdiók éppen azon munkálkodnak, hogy kissé csiszoljanak, alakítsanak az évtizedes (évszázados) hagyományokon. De mégis van valami közös ezekben az újabb produkciókban: A tiniszerelem. Komolyan, már csak az hiányzik, hogy a jeti lejöjjön a hegyről, megborotválkozzon és belezúgjon az első útjába kerülő szőkeségbe. Olvasd tovább →
A Tökéletes hang első ránézésre csajos film, sőt, tini csajos. Na jó, másodikra is, ráadásul az alaphelyzet egy az egyben Glee. De ha ennek ellenére valaki beül rá, egy igazán vicces filmet kap tele jó számokkal, amin nem lehet nem vigyorogni elejétől a végéig. Olvasd tovább →
Harry Deane (Colin Firth) egy szerencsétlen kurátor, a visszataszító milliomos Lionel Shahbandar (Alan Rickman) szolgálatában. De Deane-nek van egy merész terve, hogy álljon bosszút főnökén: el akar adni neki egy hamis Monet-t a tűzrőlpattant texasi cowgirl, PJ Puznowski (Cameron Diaz) segítségével.
Christopher Walken és Al Pacino gengsztereket játszanak? Még szép, hogy érdekel. Ugyanakkor nem egy komolyabb hangvételű filmről van szó, ezt az elején könnyedén leszűrhetjük, amikor Val (Pacino) kisétál a börtönkapun, ahol régi jó barátja, Doc (Walken) várja obelixesen felhúzott gatyával, szóval majdnem melléig ér a ruhadarab. Val 28 évet húzott le a rácsok mögött, érthető, hogy kicsit élni akar, a következő órákban ide-oda ráncigálja Doc-ot, aki ugyan kissé morózusan, de követi őt. Amúgy is el kell végeznie egy melót az egyik helyi maffiózó számára: Ki kell nyírnia a frissen szabadult cimborát. Olvasd tovább →
Sokszor és sok helyen elmondták már ha csörög a telefon és a vonal túloldalán az illető egy bizonyos bank vagy cég munkatársaként mutatkozik be és adategyeztetés címén próbál kihúzni néhány személy információt belőlünk még véletlenül se mondunk egyetlen adatot, csak ha teljes mértékben bebizonyosodtunk róla, hogy az illető valóban az, akinek mondja magát. Előfordulhat, hogy a következő nap egy üresen kongó bankszámlára nézünk tátott szájjal vagy pár hét múlva néhány keménylegény becsönget, hogy legyünk már oly kedves rendezni a pár száz mérfölddel odébb összehozott hatalmas számlát. Olvasd tovább →
Az idei Oscar-jelölések közül talán a Napos Oldal 8 jelölése lóg ki a leginkább olyan fajsúlyos filmek között, mint a Lincoln és a Zero Dark Thirty, az Akadémia egyébként is ritkán szokott romantikus vígjátékokat díjazni, szóval mi állhat film sikere mögött?Olvasd tovább →
A Kvartett, Dustin Hoffman első rendezése, egy bájos elmélkedés az öregedésről. Nem operál mélyreható meglátásokkal, de érzékenyen és szimpatikusan kezeli a témát. Bár a négy főszereplő kombinált életkora a múmiákkal vetekszik, bárki, aki elég öreg ahhoz, hogy már ne érezze magát elpusztíthatatlannak erőt meríthet ennek az életigenlő vígjátéknak a nem túl bonyolult üzenetéből: amíg nem haltál meg, addig mindig van tovább.
Rettentően nehéz a forgatókönyvírók élete, állandóan szem előtt kell tartani a közelgő határidőt és mindig van, aki noszogató hangnemben emlékeztet arra, hogy most már illene lenne bemutatni valamit a várva várt irományból. Van aki különféle pirulákhoz nyúl, jobb esetben egy frissiben hallott sztoriból merít ihletet, rosszabb esetben lenyúlja valakinek a csodajó írását, mások a pohár fenekén keresnek használható ötleteket. Marty (Colin Farrell) is alkotói válságban szenved, a tervezett film címén gyakorlatilag nincs is más értelmes papírra vetett gondolata, éppen ezért gyakran töltöget poharába bort vagy erősebb itókákat, hátha a legurított mennyiség hatására esetleg homlokon csókolja a múzsa. Olvasd tovább →
Egy kertvárosban kevés érdekes dolog történik, illetve úgy is mondhatnám, hogy nem túl izgalmas az élet. Ez egyeseknek jó, hiszen nyugodt környezetre vágynak olyan arcokkal körülvéve, amelyeket minden nap lát és ismer. Ezzel bizony együtt járhat az unalom is. Mit tehet ilyenkor a nagyon kreatív ember? Programokat talál ki, mintegy saját maga szórakoztatására.
FilmDROID 
