Körülbelül egy éve mutatták be Amerikában ezt a produkciót, hozzánk jó egy év késéssel jött el, egyből a tékákban landolt. A bevételét nem rakják ki az ablakba az egyszer tuti, talán ezért nem is erőlködtek a terjesztéssel. Pedig ha még tavaly látom biztos bekerül az év legjobbjai közé, mondjuk így is bekerül, csak utólag.
Sok ember szeretett volna egy napot újra meg újra átélni, bizonyos dolgokat újra véghezvinni vagy a megtörténteket máshogy alakítani. Bill Murray az Idédten időkigben lehetett benne ugyanabban az egy napban újra és újra, a nézők pedig élvezhették. Azóta sok hasonló film, sorozat született, de az Idétlen időkig örök klasszikus marad.
Főhősünk egy zsaru, barátnője mellett ébred, közösen zuhanyoznak, jól indul a nap. A folytatás rosszabb, gyilkossággal gyanúsítják, kihallgatják, mellékesen valami nagy gengszter főgerda is elbeszélget vele. Aztán újra reggel van, megint a barátnője mellett ébred. Ugyanaz a nap játszódik le ismét, ő pedig minden egyes eltelt nappal több információhoz
Színészek is elég gyengék. Egyrészt a főszereplő Taye Diggs nem volt túl meggyőző, másrészt szinkronosan láttam, és az ő és a barátnője hangja csúnya mellékfogás. A barátnőjét Ritát Moon Bloodgood alakítja. Megjegyezném ez aztán jó név, én miért nem hasonlóval rohangálok a világban ? Sajnos csak a nevét tudom megdícsérni. A mellékszerepekben Adam Baldwin, ki nem meglepő módon megint keménylegényt alakít. Mitch Pileggi pedig az X aktákból sorozatból lehet ismerős Mulderék főnökeként.
Akció-thiller lenne. Az ötlet jó volt, minden nap új információval gazdagodhat a főszereplő és a néző egyaránt. Az akció részeken mindenki le volt hidalva, legalábbis ahogy én olvasgattam. És mégis mi volt az a rohadt nagy akció? Mert én sajnos nem tátottam a szám sehol sem.
Nem fogott meg, nem volt izgalmasan megcsinálva vagy megrendezve. Pedig Rob Bowman rutinos rendező a sorozatok terén, számos X-Akták rész fűződik a nevéhez. A sorozat 13 részes, a nézettség részről részre folyamatosan csökkent, míg levették a műsorról. Később azonban a netről le lehetett tölteni, nálunk az AXN adta. Részemről két részt letudtam, nem folytatom. Hiányzott valami, ami nélkül nem kezdtem bele a harmadik részbe és az nem a fejemhez szorított pisztolycső:)
A filmet még a Szigeten láttam anno először. Éppen nem volt számomra abban a hajnali órában semmi érdekfeszítő, amire elmentem volna, ezért a mozizónában csücsültem le, mivel nemsokára kezdődött a Hullahegyek, fenegyerek. Mellém telepedett le egy pár, kik hamarjában belekezdtek egy előjátékba. Sajnos ők a film kezdetekor távoztak, pedig az éppen lassan szoftpornóvá váló látvány jobb előadás lett volna, mivel a film nem tetszett. 8 évvel később most ismét megnéztem a filmet.
Nem is tudom hol kezdjem… Atya úr isten!
Nagyon, de nagyon kevés film van amit nem nézek végig. Barátnőm kérdezi is sokszor, hogy „hogy tudtad megnézni azt a szart?” Ennek ellenére ezt filmet egyszerűen képtelen voltam megnézni. A kritikám, már ha ezt lehet annak nevezni, akkor a film első feléről fog szólni, a második fele már nem érdekelt.
Vannak olyan filmek amik magyarázattal kezdődnek, tehát elkezded nézni és néhány percben felvázolják a világot, ahol az egész történik, hogy értsd nagyjából ki kivel, hol és miért van. Ilyen például a Starship Troopers is, ahol az elején elmagyarázzák, hogy ez a jövő, vannak katonák, ha állampolgár akarsz lenni, akkor legyél katona, mert az neked jó, stb…
A Southland Talesban a magyarázat nem néhány percig tart, ami még elfogadható lenne szerintem, hanem az első 10! perc gyakorlatilag ilyen magyarázat. Na most első nekifutásra ez nagyon tömény, és a néző teljesen elveszti az érdeklődését, Elsőre itt hagytam abba a barátnőmmel, és egy haverommal együtt.
Aztán csak elővettem tegnap újra egyedül, mert untam magam, és úgy voltam vele, nehogy kifogjon már rajtam ez a vacak… és néztem újra az elejéről. De nem kellett volna.
Ilyen filmet én is, vagy ti is tudnátok csinálni. Ki kell találni egy bugyuta háttérsztorit, fogni néhány szereplőt, bedobni őket a turmixgépbe a párbeszédekkel és helyszínekkel együtt, ami a végén kijön, azt kell leforgatni, és kész a is „Southland Tales 2 – A húzentróger visszavág”
A tavalyi őszi sorozatidényben megnéztem egy rakat sorozat pilotját, első részét, de ezek közül alig egy-kettő maradt fenn a rostán. Ezek közé tartozik a Chuck, amely egészen jól indult.
Titkos kormányépület, egy nagy szoba, benne szuperszámítógép, amelyre feltöltötték az összes létező infót mindenkivel, mindennel kapcsolatban. Egy ügynök azonban megszerzi az adatokat, a gépet pedig használhatatlanná teszi, de nem jut messzire. Mielőtt még a túlvilágra költözne elküldi e-mailben a megszerzett anyagot egy régi ismerősének, aki miután megnyitja az üzenetet az az agyába sugározza a tartalmat. Chuck fontos ember lesz a nemzetbiztonság számára, ezért két kormányügynökség próbálja megszerezni magának ezt a személyt, majd később mindkét cég küld egy saját embert a mindenttudó információsagy védelmére.Az egyik egy szőke ügynökcsaj (Yvonne Strahovski), a másik pedig egy bősz fickó (Adam Baldwin).
Sárkánydárda Krónikák-Dragonlance: Margaret Weis és Tracy Hickman Sárkánydárda krónikák könyvével unokatesómnál találkoztam először, kölcsönadta, elolvastam, aztán még néhány részt. Ez sem mostanában volt. Aztán hallottam, hogy film lesz belőle, nem volt rossz ötlet. Végül azonban csak egy mese született belőle (állítólag trilógia lesz).
Adott hat különböző egyéniség: Sturm, a lovag, Tasslehoff , a surranó, Kova a törpe, Raistlin a nagyhatalmúvarázsló, Tanis a fél-elf és Caramon.
A történet szerint Krynn világát évszázadokkal ezelőtt elhagyták az istenek, az emberek többsége már el is feledkezett róluk, imáik másokhoz szólnak. A hat barát egy néhány év elteltével találkozik ismét egy fogadóban, újra egyesülnek, együtt indulnak útnak. Krynn azonban korántsem veszélytelen, sötét seregek gyülekeznek, háború közeleg.
Nem hiába csúszott a megjelenés, a megvalósítás, a képi világ néhol még a 80-as éveket is alulmúlja, így az élményt, az élvezhetőséget is jelentősen rontja.
Kiefer Sutherland, Lucy Lawless (Xéna) kölcsöznik a figuráknak többek között a hangjukat, de a szinkron miatt nem hallhatóak 🙂
Régen volt már kezemben a könyv, de abban biztos vagyok, hogy a másfél órás rajzfilmből maradt ki rendesen. A megtekintése helyett javallanám a könyv elolvasását, bár egy nagy rajongó ennek is biztos örülni fog. Értékelés: 30 %
Elah völgyében (In the Valley of Elah):Hank Deerfield (Tommy Lee Jones) fia visszatér Irakból, de eltűnik. Nem tudja senki hova lett. Hank a helyszínre utazik, ahol egyre több gyanús dolog tűnik fel számára, ezért ő maga is nyomozásba kezd. A hadsereg és a helyi rendőrség se nézi jól szemmel a kutakodását. Végül is egy nyomozónő (Charlize Theron) segít neki az ügyben.
Elah völgye egy bibliai helyszín, ahol Dávid és Góliát vívta meg rövid harcát, itt pedig Deerfield helyezkedik szembe a katonasággal, a rendszerbe vetett hitét is fokozatosan veszti el.
A film maga egy lassú folyású, néhol unalomba fúló alkotás. Paul Haggis ugyan nem arról híres, hogy pörgős filmeket ír (én az Ütközéseket kedveltem), de lehetett volna egy izgalmas krimi is ebből. Értékelés: 50 %
Anyámon a tanárom (Mr. Woodcock): Megint egy film, amit már több, mint fél éve mutattak be Amerikában és hozzánk később érkezik, ráadásul dvd-n.
Wood=fa, cock=f*sz. Magyarosan fatökű talán. Woodcock (Billy Bob Thornton) a város tesitanára és egyáltalán nem fatökű. Órái a terror jegyében telnek, a tanulók rettegve vágnak neki a tesióráknak. Johnny Farley (Sean William Scott) is tanítványa volt egykoron, de mára már a duci gyerekből egy amolyan kigyúrt, sikeres könyvíró lett. A szülőhelye a város Kukoricakulcsát adná neki. Azonban kiderül, hogy az egykori rettegett iskolai dolgozó az anyjával (Susan Sarandon) randizgat. Ezt nem tűrheti, akcióba lép, megpróbál olyan bizonyítékokat szerezni amivel közutálat tárgyává tehetné Woodcock mestert.
Billy Bob Thornton ismét egy olyan filmben, amelyben a diákjával szivatják egymást, legutóbb a Balek-suliban láthattunk hasonlót tőle.
Az Anyámon a tanárom egy olyan vígjáték, ahol ki kell kapcsolni az agyat , ahol lehet jókat mosolyogni.
Értékelés: 70 %
– Ideadná a pénztárcáját és a karóráját?
Így lehetne elképzelni azt, amit Hollywood művel lopás címszó alatt, hétköznapi nevén úgy nevezzük remake. Jobb ötlet híján régebbi klasszikus filmjeikhez nyúlnak vissza, esetleg határon kívüli sikeres, ismert művek között szemezgetnek. Ha horrorról van szó, akkor természetesen a távol-keleti „piacokon” kell körültekinteni. Akad itt nem egy olyan alkotás, mit már úgymond „amerikaiasítottak”. A kör szépen hozott, jól is sikerült, jött a többi is, futószalagon, néhány minőség-ellenőrzés nélkül.
Sydney (Jessica Alba) gyerekkorában vesztette el látását, habár volt már kísérlet arra, hogy a látását helyrehozzák sajnos nem értek el eredményt. Újra próbálkozik, a műtét sikeres lesz, a fiatal hegedűművész újra lát, de olyan alakokat, amelyeket senki más, látja a halál „dolgozóit”, ahogy dolgoznak. A kezdeti látomások később gyakrabban, erőteljesebben, erőszakosabban törnek elő, így Sydney már-már az őrülettől vezérelve nyomozni kezd.
Az elnököt veszély fenyegeti? Mindig jön valaki, legyen akár egyszemélyes kommandó vagy csapatjátékos, aki felgöngyölíti a szálakat, olykor maga az elnök veszi kézbe a dolgokat. Tucatszor láthattunk már olyat, hogy amcsiföldet támadás érheti. Jöhetnek a terroristák, támadhatnak az ufók, támadhatnak ügyesen a mesterlövészek. Legutóbb a Transformersben veszélyeztette az Air Force One-t egy robot, egy pillanatra láthattuk is az elnök zokniját. Előtte Harrison Ford rázta gatyába a terroristákat (Az elnök különgépe), de megemlíthetném a Rettegés arénáját, amiben Ben Affleck lohol egy atombomba után vagy a Függetlenség napját, ahol maga az elnök mutatja meg a genyó földönkívülieknek, hogy velük nem packázhatnak.
Mikor nagyon magam alatt voltam, mondták rengetegen, hogy nézzek Szex és New York-ot, mert az milyen jó. Tudtam, hogy van és hogy körülbelül miről szól, de annyira nem vonzott, mivel egy részt sem láttam még akkor belőle. Soha nem volt kábel tv-nk és természetesen ez is a kábel csatornákon ment. Nah ennek örömére mostanra már az 6. évaddal be is fejezték az egész sorozatot és nemsoká jön a mozifilm változat. Mindig mindenki emlegette, hogy olyanok vagyunk mint a Szex és New York-ból Carrie és csapata, csak nincs köztünk egyenes szőke. Hát eddig azt hittem, hogy ez bók.
Az elmúlt hónapban elkezdtem nézni, természetesen logikusan, így az első évaddal kezdtem. Az első rész elment, gondoltam, azért nem fogott meg annyira, mert még nem ismerem a sztorit és a szereplőket. Hát a 2. részt már szószerint végigszenvedtem. Valahogy nekem ez túl sok. Talán valahol túlzottan feminista. 4 szingli nő flangál együtt, az életük olyan könnyű, hogy könnyebbet nem is kívánhatnának. Alig dolgoznak, ha dolgoznak is nem fulladnak ki benne, minden este buliznak, méregdrága cuccokat vesznek, rengeteget költenek, pedig elvileg le vannak égve. Karrierjükben sikeresek, mégsem törik meg túlzottan magukat. De oké, ez csak fim, lehetséges bármi, de egy valamiért én szégyenlem, hogy ez a sorozat futott eddig és ennyire sikeres volt: kategorizálják a férj és pár nélküli nőket, valamint különböző tuladjonságokkal ruházzák fel őket, olyanokkal amivel tipizálásukat érik el.
FilmDROID