Hullahegyek, fenegyerek (The Way of the Gun, 2000)

A filmet még a Szigeten láttam anno először. Éppen nem volt számomra abban a hajnali órában semmi érdekfeszítő, amire elmentem volna, ezért a mozizónában csücsültem le, mivel nemsokára kezdődött a Hullahegyek, fenegyerek. Mellém telepedett le egy pár, kik hamarjában belekezdtek egy előjátékba. Sajnos ők a film kezdetekor távoztak, pedig az éppen lassan szoftpornóvá váló látvány jobb előadás lett volna, mivel a film nem tetszett. 8 évvel később most ismét megnéztem a filmet.

Parker és Longbaugh (Ryan Philippe és Benici Del Toro) életművészek, dolgozni nem szeretnek. Pénzük azért akad, leadnak egy kis spermát, némi vért, ezért kapnak valamennyit. Véletlenül fültanúja lesznek annak, hogy egy gazdag házaspár béranyát (Juliette Lewis) fogadott fel, mivel annak felesége képtelen teherbe esni, a felfogadott nő pedig pár nap múlva szülni fog. Kézenfekvő tehát, hogy el kell rabolni a leendő anyukát, cserébe pedig milliókat lehet követelni. Van viszont egy fontos tényező, az apuka nem sima üzletember, amolyan gengszterféle, aki a saját kezét nem mocskolja be, a munkát másra bízza. A testőrei megbízhatóak, az anyát vagy a gyereket bármi áron szeretnék visszaszerezni. A képbe belép még egy bérgyilkos (James Caan) is, kit az apuci bízott meg.

1995-ben Christopher McQuarrie megírta a Közönséges bűnözőket, amelyet az imdb-n a legjobb 20. filmként tartanak számon. A következő filmjére 5 évet kellett várni, amelyet már nemcsak írt, hanem maga is rendezett és több kritikus is Tarantino műveihez hasonlította az alkotást. Ám hiába próbált megint egy amolyan „ritka, mint a fehér Zorró” történettel előállni ez már nem aratott osztatlan sikert, a film megbukott.

A film jól indul, ezután erősen leül a történet, ami pedig egy két órás alkotás esetében nem túl pozitív, vontatottá válik, sok a felesleges duma. Akad ugyan pár csavar, kiderül néhány dolog az orvosról, a leendő mamáról, az egyik testőrről vagy a bérgyilkosról, de egyiktől sem vágjuk hanyatt magunkat, sőt még csak meg sem lepődünk. Erősen hullámzó mű ez, amely az utolsó negyed órára kap ismét magához.

A színészek jók, nem volt gond velük. Benicio Del Toronak alapból gengszter feje van, róla bármikor elhiszem, hogy rabló vagy éppen gyilkos, esetleg mindkettő. Ryan Philippevel sem volt gond, ő talán azért vállalta a szerepet, hogy kitörjön a skatulyából, ahova a tini filmjeivel (Tudom, mit tettél tavaly nyáron, Szeress, ha tudsz, Kegyetlen játékok) miatt került. Juliette Lewis a terhes anya szerepében határozottan idegesítő. James Caan pedig már öreg motoros a szakmában, ő már 8 éve is jó volt. Nem is nagyon kell tennie semmit, a rutin meg az évek elvégzik helyette amit kell.

A szereplők közül sajnos senkivel sem tudunk azonosulni, ez pedig szintén ront a filmen, ha nem tudunk drukkolni senkinek. Ha viszont választani kéne mindenképpen, akkor talán csak a James Caan által alakított bérgyilkos-közvetítő lenne az.

A film eredeti címe: The Way of the Gun, ebből hogy lett Hullahegyek, fenegyerek talán senki se tudja megmondani. Van pár elhalálozott egyén, de nem nevezném nagynak. Bár van akinek a kettő is már több (ami matematikailag helyes), a három meg már hegy. Ráadásul ez is csak a film végén történik, amit már láthattunk régi klasszikusokban. A fenegyerek ki lenne? Találgathatunk: talán a doki, talán az egyik főhős vagy az egyik testőr, esetleg maga a néző. A cím ellenére is McQuarrie eddigi egyetlen rendezése egy közepes, túlnyújtott film, amiből többet is ki lehetett volna hozni.

És a végére egy jótanács: „Ha gyors pénzszerzés céljából mégis emberrablással próbálkoznánk, először nézzünk utána az áldozat “családi” hátterének is.”

Értékelés: 50 %

Előállítás: 21 M $
Amerikai bevétel: 6 M $
Összbevétel: 13 M $

imdb: 6,5
rottentomatoes: 48 %