kritika

Scrooge úr mogorván és magányos éli életét, magasról tesz mindenkire, a Karácsonyt is utálja rendesen, csakis a saját érdekeit tartja szem előtt. A szeretet ünnepén meglátogatja őt egykori üzlettársának a szelleme és bejelenti három másik kísértet érkezését, akik megmutatják a főhősnek a múltját, jelenét és jövőjét és a látottak új embert varázsolnak Scooge úrból. Ismerős sztori? Charles Dickens klasszikus tanmeséjét kismilliószor dolgozták már fel, jómagam is láttam néhányat belőlük, de bennem leginkább a Bill Murray főszereplésével készült Szellemes karácsony maradt meg.. Az Excsajok szelleme is Dickens művét veszi alapul, bár a történetből romantikus vígjátékot faragtak és jelentős kozmetikázáson esett át a sztori, de a lényeg végül is ugyanaz maradt. És ha nem lenne elég Dickensből erre az évre, akkor még télen is jön egy Robert Zemeckis által dirigált  produkció, aminek az alapja szintén a szerző műve.

Olvasd tovább →

A filmről Koimbra és Armida is írt.

Leszögezem, nem olvastam el a kollegák posztjait. Szóval, ha ismételnék teljesen véletlen. Elvonatkoztatva írok, saját véleményem fejezem ki a HARRY POTTER ÉS A FÉLVÉR HERCEG c. filmmel kapcsolatban.

Olvasd tovább →

A filmről vadoc/csillagmoha is írt.

Őszintén szólva nem került egy Harry Potter könyv se kezeim közé, azokat nem olvastam. Egyrészt azért mert korábban láthattam néhány regény filmváltozatát, ezek pedig egyáltalán nem nyerték el tetszésem, alig hasonlítottak az olvasott verzióhoz, másrészt pedig a nem kaptam kedvet a Potter kölyök mozis kalandjai után, hogy megvegyem/kikölcsönözzem/kölcsönkérjem valamelyik regényt. Részemről az eddigi filmekkel nem volt nagy problémám, az első 4 rész nálam a nézhető kategóriába tartozik, az ötödik felvonást viszont már teljesen élveztem.

Olvasd tovább →

Időről-időre jönnek vagy éppen érkeznének olyan filmek, amelyektől a stúdió túl sokat vár a nézőkkel egyetemben, aztán a magukat rafináltnak képzelt marketingesek néhány tévedése után az egyik fél sem jár jól. A The Soloist drámát tavaly mutatták volna be, a legtöbben Oscarról pusmogtak a háttérben, ám végül november helyett áprilisra tolták a premiert, azzal a magyarázattal, hogy így biztos többet fog termelni a kasszáknál és Downey Jr.-t a Trópusi vihar kapcsán volt esélyes néhány díjra vagy jelölésre. Nos, a taktikázás nem vált be, a mozikban csúnyán megbukott és a bemutató után sem ordibáltak olyasmiket, hogy OSCART NEKI(K), szóval befürödtek mindenféle téren.

Olvasd tovább →

Nem vagyok jártas az animékben, habár az eltelt évek alatt sikerült belefutnom néhányba. Ezek nagy többsége nem igazán nyerte el tetszésem, de volt olyan is, amit kifejezetten élveztem. Az egyik méltán híres anime alkotást is sikerült letudnom anno, nem sok mindenre emlékszem már a Blood: The Last Vampire-ból, de az megmaradt, hogy az elején egy vonaton kettévágnak egy fickót, a műveletet végrehajtó lány pedig éles kardjával irtogatta a vérszopókat.

Olvasd tovább →

A 2006-os év egyik meglepetés sikerének, a Little Miss Sunshine-nak a 8 producere közül hárman újra összedugták a fejüket. Jeb Body, Peter Saraf és Marc Turtletaub úgy gondolta, hogy amit egyszer szépen el tudtak adni, arra esetleg még mindig lehet igény, sőt az új filmjük címébe még a Sunshine is belekerült.

Olvasd tovább →

Ha fel kellene eleveníteni néhány filmet a 80-as évekből, akkor még véletlenül se jutna eszembe a Zsarulesen. Főleg azért, mert totálisan középszerű akció-vígjátékot hozott össze John Badham rendező, pedig ő aztán fel tud mutatni néhány klasszikust ebből az időszakból, nevéhez fűződik a Kék villám, a Rövidzárlat és a Háborús játékok is. A film viszont teljesen jól szerepelt a mozikban, 65 millió dollárt hozott. A második felvonásra ismét sikerült megnyerniük Richard Dreyfusst-t és Emilio Estevezt, ezt a részt is Badham rendezte.

Olvasd tovább →

Az Arctic Warrior legénysége a piac legprofibb roncsmentő csapata, egy sikeres feladat után éppen egy kocsmában múlatja az időt a legénység, mikor valaki képeket dug az orruk alá, ami alapján úgy vélik az emberek, hogy ez bizony egy hatalmas nagy hajót ábrázol. A nemzetközi vizeken lelt hajón fellelhető értékek a megtalálót illeti meg a jog szerint, így hát a csapat némi tanakodás után a nagy kincs reményében úgy dönt, hogy ránéznek erre a „teknőre”, amit könnyen meg is találnak, mint kiderül igen régóta hányódik a vízen ez a luxusbárka, egy teremtett lélekkel nem találkoznak a fedélzeten, aztán viszont jönnek/történnek az érdekességek.

Olvasd tovább →

Halálos közellenség: Több helyen is olvastam, hogy a Mesrine (ejtsd: Merina) a whiskys rablóhoz hasonlították,. Ezek szerint 30-40 év múlva róla is fog valami hasonló film készülni (mondjuk már be volt tervezve egy, állítólag Johnny Depp lett volna a főszereplő, de hát szvsz nem lesz abból semmi, vagy ha igen, nem egyhamar). Mesrine 1959-ben érkezett vissza Franciországba Algériából, aztán elég hamar elkezdte járni a bűnözők útját. Bankot rabolt, betört, leszámolt másokkal és hamarosan tele voltak vele a lapok, az Első Számú Közellenséggé vált. Hiába csukták le többször is ő mindig talál módot a szökésre. Sokan drukkoltak neki, mivel szimpatikusnak találták, ám mikor meggyilkol egy újságírót szinte mindenki ellene fordul.

A főszerepet Vincent Cassel játssza el, szinte a kisujjából kirázta a szerepet, alakított már korábban is jó pár hasonló figurát, ezúttal a szerep kedvéért pár kilót fel kellett szednie. Mellette feltűnik még néhány ismert színész, sajnos egyikük sem szerepel túl sokat, bemutatják a gengszter barátait és barátnőit, egyikük sincs jelen túl sokáig, pedig szívesen elnéztem volna még őket, de hát szűk négy órába bele kellett sűríteni a 2 részt.

A második felvonás mintha akciódúsabbra, pörgősebbre sikeredett volna, ám mindkét rész ugyanolyan jó, egyik sem válik unalmassá, de annyira nem kötött le, 65 %-ot megérdemel összességében.

Kémnők: Ritkán látni olyan akció-vagy háborús filmet, ahol nők a főszereplők, sajnos mindig a férfiak lövöldöznek és verekednek, a másik nem pedig maximum mellékszereplőként szerezhet pár emlékezetes percet. A Kémnőkben teljesen a nőké a főszerep, ugyanis néhány hölgyön áll vagy bukik az, hogy a németek ne jöjjenek rá mi fog történni Normandiában. A sztori a második világháború alatt játszódik, egy női különítménynek kell kimenekítenie egy brit geológust a németektől, ugyanis a fickó éppen Normandiában vizsgálódott, mikor a nácik kezére került. Ezen felül pedig ki kell nyírniuk az a tisztet, aki sejti, hogy mit terveznek a szövetségesek.

A film legnagyobb baja, hogy a főszereplők egyikével, még a dögös Sophie Marceau-val sem tudunk igazán szimpatizálni, valahogy nem tudtam nekik drukkolni, egyszerűen hiányzik a produkcióból ez a dolog, mintha a rendező csak azzal lett volna elfoglalva, hogy letudja a filmet, mint valami kötelező dolgozatot, a többi pedig már nem számít. A külalakkal nincs baj, szépen összehozta a filmet, de ez így csak egy közepes (50 %), ami elég hamar kiszellőzött a fejemből, az viszont megmaradt, hogy nézése közben néhol úgy tűnt, hogy kozmetikázták a sztorit, a valóságban tuti nem így volt.

Messengers 2: The Scarecrow: 2007-ben a Pang tesók egy horrort tettek le az asztalra, A hírnök nem volt valami nagy szám, egynek azért jó volt, Kristen Stewart, Penelope Ann Miller és John Corbett rohangált rémült arccal a kukoricatáblában. A film hozott annyit, hogy elkészítsék a második részt, ami nem sequel, hanem prequel (azaz előzményfilm) ezt már viszont egyből dvd-re száműzték.

John Rollins farmernek nem megy igazán jó a sora, tele van tartozással, ráadásul a termését is folyamatosan támadják a gaz varjak. A fészerben véletlenül rálel egy madárijesztőre, amit ki is helyez. Hirtelen minden megjavul, a varjak hullanak, a termés már nem néz ki trén, de néhány úgymond rosszakarója a környéken halálozik el.

Nincs egy jó pillanata sem a filmnek (hacsak Darcy Fowers meztelenkedését nem vesszük annak), tökéletesen felesleges folytatás ismeretlen színészekkel és egy tehetségtelen rendezővel. A halálesetek olyan semmilyenek, az izgalomfaktor nulla. 10 %

 Amerika, tinik, gimi, vígjáték – miről is szólhat egy ilyen film? Hát arról, hogy a tanárok milyen derűsen magyarázzák a diákságnak a tananyagot, akik az órák után boldogan gyűlnek össze közös tanulásra, ahol egy-két poén is elcsattan. Na persze! Ilyet soha nem láthattunk, természetesen a szex a fő téma, mi más?

Olvasd tovább →

A cím hallatán először arra gondoltam, hogy itt leszbikusok lesznek a főszereplők, akik vámpírokat öldösnek. Aztán persze kiderült miről is szól ez a film, tehát itt a vérszopók lesznek leszbik, ezek fogják kavarni azt a bizonyost. Nagy baromságnak tűnt már első látásra is, de hát híján vagyunk az olyan filmeknek, amelyekben ezen élőholtakon lehet mulatni. Leslie Nielsen próbálkozott anno a témában, ám a Drakula halott, de élvezi nem talált célba.

Olvasd tovább →