kritika

Piroska és a farkas története már évszázadok óta kering az emberek között, mi leginkább a Grimm tesók sztoriját ismerhetjük, amiben egy kislány a nagymamihoz igyekszik, útközben találkozik az ordassal, aki aztán bevet némi cselt, hogy hamarabb érjen a nagyihoz, akit aztán felfal. Később a piros köpenyes lány is a bendőjébe kerül, aztán a vadász megmenti őket, a gonosz toportyán pedig megbűnhődik. Ez lenne nagyjából a klasszikus mese sztorija, amit gyerekkorában az átlaggyermeknek is elmesélnek párszor a szülei. A Pirosszka ebből ragadta ki a fontos karaktereket és a sztori az eredeti történet végétől veszi fel a fonalat, persze kicsit másképpen.

Olvasd tovább →

2 napja szó volt róla, hogy elkészítik az Árvaház amcsi remake-jét. Ígértem róla kritikát, ami abból a szempontból lehet érdekes, hogy aki annak idején nem látta a moziban ezt a filmet, érdemes beszereznie. Nálam 9/10-es volt a film.

Laura (Belén Rueda) 37 évesen dönt úgy, hogy visszatér gyermekkora otthonába, egy árvaházba. Vele költözik férje, Carlos és gyermekük, Simón.
A házat felújítják, és mivel – ki tudja, miért(!) – már régen nem funkcionál árvaházként, kerti partival egybekötött megnyitóval próbálnak neki újra bizalmat és lakókat szerezni.
Csakhogy a parti rosszul sül el, Laura és Simón csúnyán összevesznek, hazugságokon és elhallgatásokon, titkokon és bizalmon, aztán a kisfiú elfut, az anyja meg utána, de nem éri utol, sőt, örökre elveszíti…

Olvasd tovább →

Megpróbálom az alapkritikát spoiler nélkül írni, akit viszont nem zavar az ilyesmi, esetleg már látta a filmet, az mindenképp kattinson a “továbbra”! Jó olvasást!

Olvasd tovább →

Scrooge úr mogorván és magányos éli életét, magasról tesz mindenkire, a Karácsonyt is utálja rendesen, csakis a saját érdekeit tartja szem előtt. A szeretet ünnepén meglátogatja őt egykori üzlettársának a szelleme és bejelenti három másik kísértet érkezését, akik megmutatják a főhősnek a múltját, jelenét és jövőjét és a látottak új embert varázsolnak Scooge úrból. Ismerős sztori? Charles Dickens klasszikus tanmeséjét kismilliószor dolgozták már fel, jómagam is láttam néhányat belőlük, de bennem leginkább a Bill Murray főszereplésével készült Szellemes karácsony maradt meg.. Az Excsajok szelleme is Dickens művét veszi alapul, bár a történetből romantikus vígjátékot faragtak és jelentős kozmetikázáson esett át a sztori, de a lényeg végül is ugyanaz maradt. És ha nem lenne elég Dickensből erre az évre, akkor még télen is jön egy Robert Zemeckis által dirigált  produkció, aminek az alapja szintén a szerző műve.

Olvasd tovább →

A filmről Koimbra és Armida is írt.

Leszögezem, nem olvastam el a kollegák posztjait. Szóval, ha ismételnék teljesen véletlen. Elvonatkoztatva írok, saját véleményem fejezem ki a HARRY POTTER ÉS A FÉLVÉR HERCEG c. filmmel kapcsolatban.

Olvasd tovább →

A filmről vadoc/csillagmoha is írt.

Őszintén szólva nem került egy Harry Potter könyv se kezeim közé, azokat nem olvastam. Egyrészt azért mert korábban láthattam néhány regény filmváltozatát, ezek pedig egyáltalán nem nyerték el tetszésem, alig hasonlítottak az olvasott verzióhoz, másrészt pedig a nem kaptam kedvet a Potter kölyök mozis kalandjai után, hogy megvegyem/kikölcsönözzem/kölcsönkérjem valamelyik regényt. Részemről az eddigi filmekkel nem volt nagy problémám, az első 4 rész nálam a nézhető kategóriába tartozik, az ötödik felvonást viszont már teljesen élveztem.

Olvasd tovább →

Időről-időre jönnek vagy éppen érkeznének olyan filmek, amelyektől a stúdió túl sokat vár a nézőkkel egyetemben, aztán a magukat rafináltnak képzelt marketingesek néhány tévedése után az egyik fél sem jár jól. A The Soloist drámát tavaly mutatták volna be, a legtöbben Oscarról pusmogtak a háttérben, ám végül november helyett áprilisra tolták a premiert, azzal a magyarázattal, hogy így biztos többet fog termelni a kasszáknál és Downey Jr.-t a Trópusi vihar kapcsán volt esélyes néhány díjra vagy jelölésre. Nos, a taktikázás nem vált be, a mozikban csúnyán megbukott és a bemutató után sem ordibáltak olyasmiket, hogy OSCART NEKI(K), szóval befürödtek mindenféle téren.

Olvasd tovább →

Nem vagyok jártas az animékben, habár az eltelt évek alatt sikerült belefutnom néhányba. Ezek nagy többsége nem igazán nyerte el tetszésem, de volt olyan is, amit kifejezetten élveztem. Az egyik méltán híres anime alkotást is sikerült letudnom anno, nem sok mindenre emlékszem már a Blood: The Last Vampire-ból, de az megmaradt, hogy az elején egy vonaton kettévágnak egy fickót, a műveletet végrehajtó lány pedig éles kardjával irtogatta a vérszopókat.

Olvasd tovább →

A 2006-os év egyik meglepetés sikerének, a Little Miss Sunshine-nak a 8 producere közül hárman újra összedugták a fejüket. Jeb Body, Peter Saraf és Marc Turtletaub úgy gondolta, hogy amit egyszer szépen el tudtak adni, arra esetleg még mindig lehet igény, sőt az új filmjük címébe még a Sunshine is belekerült.

Olvasd tovább →

Ha fel kellene eleveníteni néhány filmet a 80-as évekből, akkor még véletlenül se jutna eszembe a Zsarulesen. Főleg azért, mert totálisan középszerű akció-vígjátékot hozott össze John Badham rendező, pedig ő aztán fel tud mutatni néhány klasszikust ebből az időszakból, nevéhez fűződik a Kék villám, a Rövidzárlat és a Háborús játékok is. A film viszont teljesen jól szerepelt a mozikban, 65 millió dollárt hozott. A második felvonásra ismét sikerült megnyerniük Richard Dreyfusst-t és Emilio Estevezt, ezt a részt is Badham rendezte.

Olvasd tovább →