FilmDROID
Banlieue 13 – Ultimatum: Az előző rész elején felvilágosították a nézőt arról, hogy Párizsban 2013-ben egy fallal vették körül a gettót, ott aztán a bandák azt csinálnak, amit csak akarnak. Damient, a rendőrség kiválóságát bízták meg egy feladattal, aminek teljesítése érdekében a fallal elzárt övezetben kellett tevékenykednie. A folytatásban eltelt néhány év, Damien még mindig a rendőrség berkein belül dolgozik, a húzós melókat mindig rábízzák. A sztori szerint egy fejes le akarja rombolni az elzárt negyedet, hogy a helyére szép, csillogó-villogó épületeket húzzon fel, csakhogy Damien az útjában áll, aki újra szövetkezik Lettoval és a bandák segítségére is számíthat.
Az első részben az akciók úgy ahogy még jók voltak, a folytatásra Pierre Morel rendező nem maradt, helyére a Pelenkás bajkeverő direktora, Patrick Alessandrin került. Nos az akciók többsége nem sikerül valami látványora, akad persze köztük egy-két jobb, de nem dobtam hanyatt tőle magam, ez pedig nagy hátrány egy olyan produkciónál, ami az ilyen jelenetekre épít. A tetovált harcos lány, Elodie Yung többet is szerepelhetett volna, ha esetleg neki is adtak volna néhány jobb jelenetet, akkor még boldogabb lettem volna.
Unalmas volt, nem kötött le, az első rész valamivel jobb, Luc Besson jobban is ránézhetett volna a produkcióra. Összességében 30 %-ot tudok rá adni.
12 Rounds: Izomtól duzzadó hős rendőrünk (John Cena) elfog egy körözött bűnözőt, viszont annak barátnője a másvilágra távozik, ami érthetően nem tetszik a bilincsbe vert fickónak és azt ígéri bosszúja nem marad el. A börtönből kijutván első dolga az,, hogy rafinált tervet eszeljen ki a zsaru megszívatására. Barátnőjét elrabolja és emberünket keresztülhajtja a városon, 12 feladatot kell teljesítenie ahhoz, hogy viszontláthassa szeretett asszonyát.
Izgalmas akciófilmet készíthettek volna ebből az alapötletből, Renny Harlin direktor mögött van azért némi tapasztalat, de úgy tűnt, mintha nem is igazán törődne a filmmel, csak gyorsan lezavarta az alkotást. A feladatok többsége nem érdekes, se fantáziadús, úgy érzem, mintha csak fogtak volna egy jónak tűnő sztorit, majd összecsapták az egészet, több potenciál volt ebben. John Cenából sem lesz akcióhős, ha így folytatja. Szép nagy darab, de futni nem tud, csak kocogni. Nekem legalábbis úgy tűnt, hogy próbálják sokszor úgy beállítani, mintha loholna, pedig pont, hogy nem, ez pedig így elég vicces. Bénára sikeredett, 30 %-ot adok rá.
Personal Effects: Andrew Wakefield (Ashton Kutcher) előtt és mögött nehéz idők állnak, testvérét megölték, a feltételezett gyilkos elkapták és szorgalmasan jár a tárgyalásra, hogy megtudja mi lesz eredmény. Egy étterem előtt áll tyúknak beöltözve, ez a jelenlegi munkája, de elég sokan kiröhögik ebben a jelmezben és nem is kedveli túlzottan a melót. Megismerkedik egy nővel (Michelle Pfeiffer), akinek dettó nem túl boldog élete.
Ritkán láthatjuk Kutchert komoly szerepben, eddig leginkább romantikus filmekben játszott, ám a Pillangó-hatásban már bizonyított, hogy elbír másféle szereppel is. Michelly Pfeiffert sajnos ritkán látjuk, vele sincs gond, ráadásul még túl az ötvenen is rettentően szívdöglesztően néz ki.
Engem magával ragadott a történet, egy szívszorító drámát és egy nem túl vidám love storyt láthattam, néhol még izgalmassá is válik a nem túl gyorsfolyású történet. Egy-két helyen leül a cselekmény, de szerencsére újra magával ragadja az embert, 80 %-ot adok rá.
