2 napja szó volt róla, hogy elkészítik az Árvaház amcsi remake-jét. Ígértem róla kritikát, ami abból a szempontból lehet érdekes, hogy aki annak idején nem látta a moziban ezt a filmet, érdemes beszereznie. Nálam 9/10-es volt a film.
Laura (Belén Rueda) 37 évesen dönt úgy, hogy visszatér gyermekkora otthonába, egy árvaházba. Vele költözik férje, Carlos és gyermekük, Simón.
A házat felújítják, és mivel – ki tudja, miért(!) – már régen nem funkcionál árvaházként, kerti partival egybekötött megnyitóval próbálnak neki újra bizalmat és lakókat szerezni.
Csakhogy a parti rosszul sül el, Laura és Simón csúnyán összevesznek, hazugságokon és elhallgatásokon, titkokon és bizalmon, aztán a kisfiú elfut, az anyja meg utána, de nem éri utol, sőt, örökre elveszíti…
“Csak az a kérdés, meddig hajlandó elmenni a gyermekéért.”
A fenti mondatot egy médium (Geraldine Chaplin) mondja a gyermekét 9 hónapja kereső Laurának arra válaszolva, hogy visszakaphatja-e Simónt valaha is. A médiumra pedig azért van szükség, mert Laura érzi gyermeke és annak korábbi, titokzatos, képzeletbeli játszótársa jelenlétét a házban, és hinni akarása a végső társadalmi és pszichés akadályokon is áttaszítja.
Simón nem édes gyermek, hanem fogadott, ráadásul beteg is, a napjai meg vannak számlálva. Amikor ez kiderül, akkor sejthetünk meg valamit Laura küldetésttudatából, ami talán lelkiismeret-furdalásából ered, amiért őt kimentették 7 éves kora környékén az árvaházból.
Gyermek, titok, játék/küldetés, túlvilág, médium, szimbólumok (9 hónap, kulcs, út, tenger, barlang stb.), félelmek és bátorságpróba… ezek a motívumok mind-mind azt bizonyítják, hogy a mexikói zseni, Guillermo del Toro nem csak reklámfogás volt a filmplakátokon, hanem valóban kreatív munkát végzett a színfalak mögött, immáron “csak” producerként. Az intelligens művészhorror mesterének jelenléte a kópia minden celluloiddarabkájából árad, nem is értem, miért volt szükség a rendezőre.
A színésznő jelenléte annál plasztikusabb: isteni tehetséggel tölti fel a kissé egydimenziós karaktert élettel, múlttal, hússal-vérrel, olyan makaccsággal és erővel, ami az utóbbi időkben divatos anyatigris szerepeket (pl. Jodie Foster – Légcsavar vagy Pánikszoba) is simán überelni tudja. A karakter szó szerint erősebb minden másnál, amit valaha filmvásznon láthattunk, hiszen valóban képes a legvégsőkig elmenni, hogy visszakapja a fiát.
Átmehetne a film az antik eposzok modern feldolgozásába, ha csak a primér történéseket néznénk: az anya pokolra száll a gyermekéért. Mivel azonban tökéletesen kidolgozott pszichológiai kórkép érződik a sztori mögött (amit elég egyetlen flashback-kel, és pár rövid dialógussal felszínre hozni), valóban intelligens és elgondolkodtató alkotás lesz, nem csak egy ijesztgetős parafilm.
Hogy valóban vannak/voltak-e valaha is kísértetek a házban, soha nem tudjuk meg. Habitusunktól függően, a film közben, vagy a moziból kilépve és sommázva a látottakat, felmerülhet bennünk annak totálisan kettős értelmezhetősége. Hogy melyiket választjuk, az pusztán hit kérdése, és ezzel az eszközzel az alkotók a nézőre is kiterjesztik a főhős kálváriáját: attól a ponttól kezdi megtalálni az utat a fiához, amikor hinni kezd. A készítők tartogattak ugyan egy amolyan Hatodik érzék jellegű csavart a film végére, de ez is inkább csak erősíti a kételyeinket.
Borzongató végignézni, hogyan teljesíti be valaki a sorsát, hogyan áll vissza mégis a rend a világba. A borzalmas vég paradox módon hoz enyhülést, megmutatja, hogy nincs más fontosabb, csak a család és az elfogadás. A kettő pedig, itt és most, ugyanaz.
http://www.imdb.com/title/tt0464141/
- Doctor Strange - 2016. november 04.
- Gravitáció (Gravity) - 2013. október 07.
- Geek mashups - 2013. június 09.
- Az óriásölő (Jack the Giant Slayer) - 2013. március 28.
- Felhőatlasz (Cloud Atlas) - 2012. november 26.
- Avatar hozzáadása - 2012. november 01.
- Eheti színészünk: Joseph Gordon-Levitt - 2012. szeptember 26.
- Szexi képek Charlize Theronról és Michael Fassbenderről - 2012. szeptember 20.
- Eheti színészünk: Jeffrey Dean Morgan - 2012. szeptember 19.
- Plasztik szerelem (Lars and the Real Girl, 2007) - 2012. szeptember 18.
Nagyon jó film volt, akárcsak Guillermo del Toro (producer volt) összes filmje.
Nem hallottam még a filmről, de a kritika alpján nagyon jó lehet, megnézem én is.
Nem volt rossz film. Én 70%-ot adtam rá.
Elég jó film volt, bár már régen láttam….
Szintén tetszett, a fordulat pedig eléggé ledöbbentett. Azért ezek a spanyolok tudnak nyomasztó (horror)filmeket csinálni az biztos.