1

A szólista (The Soloist)

 

Időről-időre jönnek vagy éppen érkeznének olyan filmek, amelyektől a stúdió túl sokat vár a nézőkkel egyetemben, aztán a magukat rafináltnak képzelt marketingesek néhány tévedése után az egyik fél sem jár jól. A The Soloist drámát tavaly mutatták volna be, a legtöbben Oscarról pusmogtak a háttérben, ám végül november helyett áprilisra tolták a premiert, azzal a magyarázattal, hogy így biztos többet fog termelni a kasszáknál és Downey Jr.-t a Trópusi vihar kapcsán volt esélyes néhány díjra vagy jelölésre. Nos, a taktikázás nem vált be, a mozikban csúnyán megbukott és a bemutató után sem ordibáltak olyasmiket, hogy OSCART NEKI(K), szóval befürödtek mindenféle téren.

Steve Lopez (Robert Downey Jr.) újságíró épp túl van egy hatalmas biciklivel való pofára esésen, de még csöppet horzsolt fejével is a sztorit keresi, vannak ötletei, de mintha egyikben se látna potenciált, fantáziát inkább csak úgy írogat. Egy nap belefut a hajléktalan Nathanielbe (Jamie Foxx), aki ugyan kissé zakkant, de a zenéhez nagy érzéke van, a találkozásukkor is két húros hegedűjét pengeti. Lopez első pillantásra még csak egy kiváló témalehetőséget lát a muzsikus tehetségben, akiből frankó cikkeket tud kanyarintani az újságba, ám elég hamar pártfogásába veszi a srácot, aki nem valami egyszerű eset, hiszen Nathaniel sokszor csak úgy eltűnik, majd hirtelen újra összefut vele és a vele való kommunikáció sem túl könnyű.

Joe Wright rendező ezúttal is könyv alapján dolgozott, ám most nem kosztümös filmet forgatott, talán ez zavarhatta meg valamennyire, na meg talán az is, hogy ezúttal nem Keira Knightley mosolygott rá szépen (az előző két alkotásában ugyanis ő volt a főszereplő). De talán az is közre játszhatott, hogy az előző két művét jó pár elismerésre, köztük Oscarra is jelölték. Csak találgatni tudok miért, de az tény, hogy hosszú lett, amibe teljesen felesleges, unalmas jeleneteket sikerült rakni. Szintén hiány volt a jellemfejlődés terén, ami akciófilmnél nem gond, ha nincs, de azért egy drámába csak kellene, valahogy úgy hiányzik, a sztori nem hagy esélyt a szereplőknek semmi ilyesmire. Nekem valamiért elsőre a Rain Man jutott eszembe, ott ugyebár Tom Cruise a játékidő előrehaladtával kedvelte meg Dustin Hoffman karakterét, itt pedig nincs felépítve az egész, szinte már az első találkozáskor megkedveli Lopez az utca emberét, nincs benne semmi nyereségvágy, meg se fordul a fejében, hogy kihasználná, egyszerűen csak egyenesbe terelné a zenész lelkületű fickó életét, helyzetét. Nincs benne sok dráma sem, vagyis úgy mondanám, hogy drámai jellegű az egész, de valahol mégsem lehet átérezni a helyzet súlyát, csak úgy megy előre, telnek a percek, majd jön a The End én meg pislogtam, hogy hol volt a csúcspont? Ja, az kimaradt, hoppá. A flashbackek pedig úgy kilógtak, nem illettek oda, megtört az amúgy sem vágtató lendület ereje.

Azért a két főszereplő kitett magáért, Jamie Foxx a Ray után ismét zenélhetett, Robert Downey Jr, pedig a Zodiákus után megint újságírót alakíthatott. Jók voltak, ám mégis valahogy hiányzott valami belőlük, Foxx pedig pár alkalommal túlságosan is rájátszott, így átbukott a ló túlsó oldalára.

Több volt ebben a sztoriban, mint amit kihoztak belőle, néhol nem ártott volna rövidíteni, kihagyni ezt-azt, vagy hozzátenni esetleg egy vágószobában maradt jelenetet. Néha úgy a nézhető szint útjáról letér negatív irányba, ám újra visszatér az eredeti kerékvágásba. A sok negatívum ellenére a The Soloist nem egy elcseszett film, bár nem sok kellett volna ahhoz, hogy azzá váljon, szerencsére nem süllyedt le az unalmas szintre és örülhetnek a producerek, hogy két ilyen színész játszik benne. A film megtekintése után én 60 %-ot adnék rá, legfőképpen a zenélések dobtak sokat hozzá az értékeléshez és. Talán pár óra múlva talán ennél kevesebbet nyomnék rá.

imdb: 7,1

rottentomatoes: 55 %

Büdzsé: 60 millió dollár

Amerikai bevétel: 31 millió dollár

 

Egy komment

  1. Egyetértek az írással, sokkal többet, jobbat ki lehetett volna hozni az induló adottságokból. Sajnos csalódás volt a film.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *