kritika

Az Arctic Warrior legénysége a piac legprofibb roncsmentő csapata, egy sikeres feladat után éppen egy kocsmában múlatja az időt a legénység, mikor valaki képeket dug az orruk alá, ami alapján úgy vélik az emberek, hogy ez bizony egy hatalmas nagy hajót ábrázol. A nemzetközi vizeken lelt hajón fellelhető értékek a megtalálót illeti meg a jog szerint, így hát a csapat némi tanakodás után a nagy kincs reményében úgy dönt, hogy ránéznek erre a „teknőre”, amit könnyen meg is találnak, mint kiderül igen régóta hányódik a vízen ez a luxusbárka, egy teremtett lélekkel nem találkoznak a fedélzeten, aztán viszont jönnek/történnek az érdekességek.

Olvasd tovább →

Halálos közellenség: Több helyen is olvastam, hogy a Mesrine (ejtsd: Merina) a whiskys rablóhoz hasonlították,. Ezek szerint 30-40 év múlva róla is fog valami hasonló film készülni (mondjuk már be volt tervezve egy, állítólag Johnny Depp lett volna a főszereplő, de hát szvsz nem lesz abból semmi, vagy ha igen, nem egyhamar). Mesrine 1959-ben érkezett vissza Franciországba Algériából, aztán elég hamar elkezdte járni a bűnözők útját. Bankot rabolt, betört, leszámolt másokkal és hamarosan tele voltak vele a lapok, az Első Számú Közellenséggé vált. Hiába csukták le többször is ő mindig talál módot a szökésre. Sokan drukkoltak neki, mivel szimpatikusnak találták, ám mikor meggyilkol egy újságírót szinte mindenki ellene fordul.

A főszerepet Vincent Cassel játssza el, szinte a kisujjából kirázta a szerepet, alakított már korábban is jó pár hasonló figurát, ezúttal a szerep kedvéért pár kilót fel kellett szednie. Mellette feltűnik még néhány ismert színész, sajnos egyikük sem szerepel túl sokat, bemutatják a gengszter barátait és barátnőit, egyikük sincs jelen túl sokáig, pedig szívesen elnéztem volna még őket, de hát szűk négy órába bele kellett sűríteni a 2 részt.

A második felvonás mintha akciódúsabbra, pörgősebbre sikeredett volna, ám mindkét rész ugyanolyan jó, egyik sem válik unalmassá, de annyira nem kötött le, 65 %-ot megérdemel összességében.

Kémnők: Ritkán látni olyan akció-vagy háborús filmet, ahol nők a főszereplők, sajnos mindig a férfiak lövöldöznek és verekednek, a másik nem pedig maximum mellékszereplőként szerezhet pár emlékezetes percet. A Kémnőkben teljesen a nőké a főszerep, ugyanis néhány hölgyön áll vagy bukik az, hogy a németek ne jöjjenek rá mi fog történni Normandiában. A sztori a második világháború alatt játszódik, egy női különítménynek kell kimenekítenie egy brit geológust a németektől, ugyanis a fickó éppen Normandiában vizsgálódott, mikor a nácik kezére került. Ezen felül pedig ki kell nyírniuk az a tisztet, aki sejti, hogy mit terveznek a szövetségesek.

A film legnagyobb baja, hogy a főszereplők egyikével, még a dögös Sophie Marceau-val sem tudunk igazán szimpatizálni, valahogy nem tudtam nekik drukkolni, egyszerűen hiányzik a produkcióból ez a dolog, mintha a rendező csak azzal lett volna elfoglalva, hogy letudja a filmet, mint valami kötelező dolgozatot, a többi pedig már nem számít. A külalakkal nincs baj, szépen összehozta a filmet, de ez így csak egy közepes (50 %), ami elég hamar kiszellőzött a fejemből, az viszont megmaradt, hogy nézése közben néhol úgy tűnt, hogy kozmetikázták a sztorit, a valóságban tuti nem így volt.

Messengers 2: The Scarecrow: 2007-ben a Pang tesók egy horrort tettek le az asztalra, A hírnök nem volt valami nagy szám, egynek azért jó volt, Kristen Stewart, Penelope Ann Miller és John Corbett rohangált rémült arccal a kukoricatáblában. A film hozott annyit, hogy elkészítsék a második részt, ami nem sequel, hanem prequel (azaz előzményfilm) ezt már viszont egyből dvd-re száműzték.

John Rollins farmernek nem megy igazán jó a sora, tele van tartozással, ráadásul a termését is folyamatosan támadják a gaz varjak. A fészerben véletlenül rálel egy madárijesztőre, amit ki is helyez. Hirtelen minden megjavul, a varjak hullanak, a termés már nem néz ki trén, de néhány úgymond rosszakarója a környéken halálozik el.

Nincs egy jó pillanata sem a filmnek (hacsak Darcy Fowers meztelenkedését nem vesszük annak), tökéletesen felesleges folytatás ismeretlen színészekkel és egy tehetségtelen rendezővel. A halálesetek olyan semmilyenek, az izgalomfaktor nulla. 10 %

 Amerika, tinik, gimi, vígjáték – miről is szólhat egy ilyen film? Hát arról, hogy a tanárok milyen derűsen magyarázzák a diákságnak a tananyagot, akik az órák után boldogan gyűlnek össze közös tanulásra, ahol egy-két poén is elcsattan. Na persze! Ilyet soha nem láthattunk, természetesen a szex a fő téma, mi más?

Olvasd tovább →

A cím hallatán először arra gondoltam, hogy itt leszbikusok lesznek a főszereplők, akik vámpírokat öldösnek. Aztán persze kiderült miről is szól ez a film, tehát itt a vérszopók lesznek leszbik, ezek fogják kavarni azt a bizonyost. Nagy baromságnak tűnt már első látásra is, de hát híján vagyunk az olyan filmeknek, amelyekben ezen élőholtakon lehet mulatni. Leslie Nielsen próbálkozott anno a témában, ám a Drakula halott, de élvezi nem talált célba.

Olvasd tovább →

Akad a Marvel univerzumban néhány olyan hős, akik nem moralizálnak annyit, mint a többiek, mindenféle szívfájdalom nélkül odasóznak ellenfélüknek, amelyek többsége feldobja a pacskert. Rozsomák örömmel meríti bele bárkibe a karmait, a Megtorló pedig munkaköri kötelességéből fakadóan pusztítja az alvilág tagjait. Penge sem az a kis finomlelkű alak, ő maga a vámpírokat tizedeli.

Olvasd tovább →

A rejtély a Ringuval kezdődött… Dr. Ando nehezen tudja feldolgozni gyermeke halálát. A patológus foglalkozású férfit az is nagyon megrendíti, hogy saját barátja, a váratlanul elhalálozott Takayama boncolásához hívják. Boncoláskor egy rejtett üzenetet talál barátja gyomrában.

Olvasd tovább →

Éljenek a dínók!

Tegnapi nap folyamán volt szerencsém megtekinteni a Jégkorszak 3: A dínók hajnala című filmet. Természetesen az újdonság varázsa miatt 3D-ben láttam.

Olvasd tovább →

Street Fighter: Legend of Chun-Li: Régebben a Mortal Kombatot nyüstöltem, mivel az volt meg itthon a gépen, a Street Fighterhez is volt szerencsém, nem is egyszer, olykor-olykor suli után az egyik osztálytársamnál játszogattunk vele. Az első mozifilm Van Damme főszereplésével nem hagyott bennem mélyebb nyomot (tavaly újranéztem, kár volt). Habár közel 100 milliót hozott a produkció mégsem érkezett meg a folytatás. Idén viszont ismét jelentkeztek egy olyan művel, amiben a játékbeli karakterek a főszereplők, de gyakorlatilag ebben ki is merül a hasonlóság.

Chun Li-t (Kristin Kreuk) tették meg főhősnek, ami nagyszerű ötlet lett volna, ritkán látni olyasmit, hogy egy nő veri halomra a jónépet. Sajnos elég kevés verekedési jelenet látható az alkotásban, azok is elég rövidek. Alapvetően pedig egy olyan játékon alapszik a film, amiben egymást gyepálják a karakterek, ráadásul még az öreg Jackie Chan is különb kunsztokat hajt végre, mint amit ebben a műben véghezvisznek.

Szóval elcseszett lett ez a Street Fighter film, pedig a jól kivitelezett, hosszabb harcok megmenthették volna ezt a produkciót. Andrzej Bartkowiak eddig rossz és közepes dolgozatokat volt képes letenni az asztalra, a legutóbbi alkotása, a Doom is gyengére sikeredett. Uwe Boll úgy néz ki abbahagyja a játékok meggyalázását, helyére Bartkowiak nyugodt szívvel pályázhat.

10 %-ot ér a film.

Bathory: Juraj Jakubisko Báthory Erzsébetről forgatott filmet. A hölgy a legendák és a mendemondák szerint fiatal lányokat kínzott és gyilkolt meg, vérükből ivott és fürdött fiatalságának megőrzése érdekében. Báthoryt később letartóztatták, de eljárás nem indult ellene, a csejtei várban tartották fogva élete végééig.

Néhány hónapja az imdb-n még horrorként is meg volt jelölve, ez azóta eltűnt onnan, a fantasy viszont maradt. Én konkrétan arra számítottam, hogy ezt a vérengzősdit domborítják majd ki legjobban, ám az alkotás inkább Báthory Erzsébet ártatlanságát és inkább Thurzó György vagyonának megszerzésére irányult kísérletét emeli ki.

A több, mint két órás játékidő helyenként leül, de nagyjából leköti az embert. Úgy látszik itt a közelben nem találtak megfelelő főszereplőt, ezért Anna Frielt szerződtették le, bár mondjuk mi sem találtunk itthon megfelelő színészt Árpád szerepére a Honfoglalásban és muszáj volt Franco Nero-t felkérni. (Egyébként Nero itt is feltűnik.) 70 %-ot kap tőlem a film.

A Bathoryban néha-néha elhangzik egy-két jóízű magyar káromkodás, sőt egy magyar nótát is hallhatunk. Elvileg angol nyelven forgatták a produkciót, nekem azt hiszem szlovákul sikerült megnéznem.

Transmorphers: A történet szerint 2009-ben üzenetet küldtünk egy másik bolygóra, ahol értelmes életet véltünk felfedezni. Az idegenek néhány évvel később lerohanták a Földet, rövid időn belül a lakosság 90 %-át kiírtották, az emberi faj pedig a felszín alatt keresett menedéket. A végső leszámolás órája viszont hamarosan elérkezik, esély kínálkozik arra, hogy újra visszahódítsuk világunkat.

Asylum film, aki látott már tőlük valamit, az tudja mire számíthat. Még csak nem is low budget , hanem nullköltsévetésű alkotásnak tűnik. Olyan mintha fan-made inváziós paródiát látnék, a probléma csupán csak az, hogy ezt komolynak szánták, én mégis végig vigyorogtam. Egyszerűen nem lehet mosolygás nélkül elmenni az effektek, a színészi játék és a díszletek mellett. Ez bármely kamerával rendelkező lelkes csapat meg tudja csinálni. A trükköket szerintem egy jobb számítógéppel és egy valamilyen programozó tudással rendelkező valaki simán össze tudja hozni, a forgatási helyszín pedig simán lehetett valakinek a sufnijában és a közeli erdőben. A díszletek pedig olyanok, mintha a szereplők otthonról elhozták volna a feleslegesnek talált tárgyakat és még lomtalanításkor is szereztek volna ezt-azt. Szintén nevetséges volt, ahogy a legjobbaknak nevezett szuperkommandó csak lövöldözget össze-vissza, a legjobban azon röhögtem, mikor beálltak pozícióba, na az valami haláli volt és az egyes szereplők nézése, a „huh, most mi van?” sem volt semmi.

Csupó Gábor televíziós művei nekem teljesen kimaradtak, a Híd Terabithia földjére rendezését viszont sikerült megnézni. Teljesen másra számítottam, mint amit kaptam, ugyanis kissé visszafogott produkciót láthattam, de Csupó bebizonyította, hogy nem kell megaköltségvetés és szintén nem muszáj rakás CGI-vel megpakolni egy fantasy filmet, hogy egy totálisan élvezhető alkotást láthassunk, sőt a játékidő egy pontján csak úgy eleredt a könnyem, ami ritkán fordul elő. Szóval érdeklődve vártam a direktor következő filmjét, a Holdhercegnőt, ami Elizabeth Goudge The Little White Horse mesekönyvén alapszik.

Olvasd tovább →

Új nap, még egy feleslegesnek tűnő remake, manapság horrorok terén ez az új(?) divat, régi klasszikus és közkedvelt vagy mesterműnek számított izgalmas és félelmetes alkotásokat dolgoznak fel ezen a műfajon belül. A Michael Bay-féle horrorüzem nagyban köpi ki magából azokat a termékeket, amelyekért régen a közönség odavolt. Ám marad még bőven kiaknázatlan terület, így 1972-es Wes Craven által rendezett Az utolsó ház balra sem kerülhette el sorsát, új köntösbe csomagolva rakták az igényeit egyre lejjebb adó nézőközönség elé.

Olvasd tovább →

Ha valami rejtélyes ügyet kell kibogozni, keresd fel a briliáns elméjű Sherlock Holmes-t, ha szellemek ás kísértetek zargatnak, akkor hívd fel a Szellemírtókat, de ha eltűnt a kis házikedvenced Ace Ventura a Te embered. Az állati magánnyomozoo megkeresi az eltűnt kiscicád, utána ered az elszökött galambnak és visszaszerzi az ellopott kutyulit. Ventura sikerdíjából, azaz a megtalálás után járó jutalomból tartja el magát és az albérletében fellelhető ezernyi állatot, nem megy olyan jól a sora, előfordul, hogy a boldog ügyfél természetben fizet. Úgy ügyével sokat kaszálhat, eltűnt egy kabaladelfin, hősünknek pedig meg kell találnia záros határidőn belül a „halat” és a tetteseket is.

Olvasd tovább →