Akad a Marvel univerzumban néhány olyan hős, akik nem moralizálnak annyit, mint a többiek, mindenféle szívfájdalom nélkül odasóznak ellenfélüknek, amelyek többsége feldobja a pacskert. Rozsomák örömmel meríti bele bárkibe a karmait, a Megtorló pedig munkaköri kötelességéből fakadóan pusztítja az alvilág tagjait. Penge sem az a kis finomlelkű alak, ő maga a vámpírokat tizedeli.
A rejtély a Ringuval kezdődött… Dr. Ando nehezen tudja feldolgozni gyermeke halálát. A patológus foglalkozású férfit az is nagyon megrendíti, hogy saját barátja, a váratlanul elhalálozott Takayama boncolásához hívják. Boncoláskor egy rejtett üzenetet talál barátja gyomrában.
Éljenek a dínók!
Tegnapi nap folyamán volt szerencsém megtekinteni a Jégkorszak 3: A dínók hajnala című filmet. Természetesen az újdonság varázsa miatt 3D-ben láttam.
.jpg)
Street Fighter: Legend of Chun-Li: Régebben a Mortal Kombatot nyüstöltem, mivel az volt meg itthon a gépen, a Street Fighterhez is volt szerencsém, nem is egyszer, olykor-olykor suli után az egyik osztálytársamnál játszogattunk vele. Az első mozifilm Van Damme főszereplésével nem hagyott bennem mélyebb nyomot (tavaly újranéztem, kár volt). Habár közel 100 milliót hozott a produkció mégsem érkezett meg a folytatás. Idén viszont ismét jelentkeztek egy olyan művel, amiben a játékbeli karakterek a főszereplők, de gyakorlatilag ebben ki is merül a hasonlóság.
Chun Li-t (Kristin Kreuk) tették meg főhősnek, ami nagyszerű ötlet lett volna, ritkán látni olyasmit, hogy egy nő veri halomra a jónépet. Sajnos elég kevés verekedési jelenet látható az alkotásban, azok is elég rövidek. Alapvetően pedig egy olyan játékon alapszik a film, amiben egymást gyepálják a karakterek, ráadásul még az öreg Jackie Chan is különb kunsztokat hajt végre, mint amit ebben a műben véghezvisznek.
Szóval elcseszett lett ez a Street Fighter film, pedig a jól kivitelezett, hosszabb harcok megmenthették volna ezt a produkciót. Andrzej Bartkowiak eddig rossz és közepes dolgozatokat volt képes letenni az asztalra, a legutóbbi alkotása, a Doom is gyengére sikeredett. Uwe Boll úgy néz ki abbahagyja a játékok meggyalázását, helyére Bartkowiak nyugodt szívvel pályázhat.
10 %-ot ér a film.
Bathory: Juraj Jakubisko Báthory Erzsébetről forgatott filmet. A hölgy a legendák és a mendemondák szerint fiatal lányokat kínzott és gyilkolt meg, vérükből ivott és fürdött fiatalságának megőrzése érdekében. Báthoryt később letartóztatták, de eljárás nem indult ellene, a csejtei várban tartották fogva élete végééig.
Néhány hónapja az imdb-n még horrorként is meg volt jelölve, ez azóta eltűnt onnan, a fantasy viszont maradt. Én konkrétan arra számítottam, hogy ezt a vérengzősdit domborítják majd ki legjobban, ám az alkotás inkább Báthory Erzsébet ártatlanságát és inkább Thurzó György vagyonának megszerzésére irányult kísérletét emeli ki.
A több, mint két órás játékidő helyenként leül, de nagyjából leköti az embert. Úgy látszik itt a közelben nem találtak megfelelő főszereplőt, ezért Anna Frielt szerződtették le, bár mondjuk mi sem találtunk itthon megfelelő színészt Árpád szerepére a Honfoglalásban és muszáj volt Franco Nero-t felkérni. (Egyébként Nero itt is feltűnik.) 70 %-ot kap tőlem a film.
A Bathoryban néha-néha elhangzik egy-két jóízű magyar káromkodás, sőt egy magyar nótát is hallhatunk. Elvileg angol nyelven forgatták a produkciót, nekem azt hiszem szlovákul sikerült megnéznem.
Transmorphers: A történet szerint 2009-ben üzenetet küldtünk egy másik bolygóra, ahol értelmes életet véltünk felfedezni. Az idegenek néhány évvel később lerohanták a Földet, rövid időn belül a lakosság 90 %-át kiírtották, az emberi faj pedig a felszín alatt keresett menedéket. A végső leszámolás órája viszont hamarosan elérkezik, esély kínálkozik arra, hogy újra visszahódítsuk világunkat.
Asylum film, aki látott már tőlük valamit, az tudja mire számíthat. Még csak nem is low budget , hanem nullköltsévetésű alkotásnak tűnik. Olyan mintha fan-made inváziós paródiát látnék, a probléma csupán csak az, hogy ezt komolynak szánták, én mégis végig vigyorogtam. Egyszerűen nem lehet mosolygás nélkül elmenni az effektek, a színészi játék és a díszletek mellett. Ez bármely kamerával rendelkező lelkes csapat meg tudja csinálni. A trükköket szerintem egy jobb számítógéppel és egy valamilyen programozó tudással rendelkező valaki simán össze tudja hozni, a forgatási helyszín pedig simán lehetett valakinek a sufnijában és a közeli erdőben. A díszletek pedig olyanok, mintha a szereplők otthonról elhozták volna a feleslegesnek talált tárgyakat és még lomtalanításkor is szereztek volna ezt-azt. Szintén nevetséges volt, ahogy a legjobbaknak nevezett szuperkommandó csak lövöldözget össze-vissza, a legjobban azon röhögtem, mikor beálltak pozícióba, na az valami haláli volt és az egyes szereplők nézése, a „huh, most mi van?” sem volt semmi.
Csupó Gábor televíziós művei nekem teljesen kimaradtak, a Híd Terabithia földjére rendezését viszont sikerült megnézni. Teljesen másra számítottam, mint amit kaptam, ugyanis kissé visszafogott produkciót láthattam, de Csupó bebizonyította, hogy nem kell megaköltségvetés és szintén nem muszáj rakás CGI-vel megpakolni egy fantasy filmet, hogy egy totálisan élvezhető alkotást láthassunk, sőt a játékidő egy pontján csak úgy eleredt a könnyem, ami ritkán fordul elő. Szóval érdeklődve vártam a direktor következő filmjét, a Holdhercegnőt, ami Elizabeth Goudge The Little White Horse mesekönyvén alapszik.
Az előző részről itt, a következőről itt olvashatsz.
Az Autobotok és Álcák több évszázados küzdelmét először a Kandi Lapok oldalain olvastam, majd az összegyűjtött zsebpénzemből vásároltam egy játékot, ami robotból kocsivá és kocsiból robottá lehetett alakítani. Később szülinapomra a Transformers: A mozifilmet kértem és meg is kaptam, rengetegszer láttam régebben. Eltelt pár év és befutott a mozis produkció. El kell mondanom itt az elején, hogy nekem semmi problémám nem volt az első résszel és Michael Bay alkotásait is kedvelem, rá mindig lehet számítani, ha tetszetős lövöldözésekre vagy látványos robbantásokra vágyunk.
A második felvonásban az Autobotok az amerikai kormány szolgálatában egy elit egységgel kiegészülve vadászgatnak az Álcák rejtőzködő tagjaira. Sam (Shia LaBeouf) eközben az egyetemre készül, holmija között lel rá a Kocka egy darabjára, ami különös jeleket sugároz az agyába, ettől persze a srác után ered azonnal az összes Álca.
Új nap, még egy feleslegesnek tűnő remake, manapság horrorok terén ez az új(?) divat, régi klasszikus és közkedvelt vagy mesterműnek számított izgalmas és félelmetes alkotásokat dolgoznak fel ezen a műfajon belül. A Michael Bay-féle horrorüzem nagyban köpi ki magából azokat a termékeket, amelyekért régen a közönség odavolt. Ám marad még bőven kiaknázatlan terület, így 1972-es Wes Craven által rendezett Az utolsó ház balra sem kerülhette el sorsát, új köntösbe csomagolva rakták az igényeit egyre lejjebb adó nézőközönség elé.
Ha valami rejtélyes ügyet kell kibogozni, keresd fel a briliáns elméjű Sherlock Holmes-t, ha szellemek ás kísértetek zargatnak, akkor hívd fel a Szellemírtókat, de ha eltűnt a kis házikedvenced Ace Ventura a Te embered. Az állati magánnyomozoo megkeresi az eltűnt kiscicád, utána ered az elszökött galambnak és visszaszerzi az ellopott kutyulit. Ventura sikerdíjából, azaz a megtalálás után járó jutalomból tartja el magát és az albérletében fellelhető ezernyi állatot, nem megy olyan jól a sora, előfordul, hogy a boldog ügyfél természetben fizet. Úgy ügyével sokat kaszálhat, eltűnt egy kabaladelfin, hősünknek pedig meg kell találnia záros határidőn belül a „halat” és a tetteseket is.
“The ancient work will be accomplished,
And from the roof evil ruin will fall on the great man:
They will accuse an innocent, being dead, of the deed:
The guilty one is hidden in the misty copse.”
(Nostradamus jóslata a Kennedy gyilkosságról)
Lee Harvey Oswald 1963 november 22.-én három lövéssel végzett John Fitzgerald Kennedy-vel. Aki ebben sziklaszilárdan hisz, az jobb ha meg se nézi Oliver Stone filmjét, mert körberöhögi a benne látottakat. De ki az, aki beveszi a Warren-bizottság jelentését, miszerint Oswald volt a tettes és egyedül követte el a merényletet? Rengeteg bizonyíték látott napvilágot, ezek többségére meg is érkezett a cáfolat, az összeesküvés-elméletek kedvelőit és megannyi embert a mai napig is foglalkoztatja Kennedy halálának a napja.
A filmről Gibson is írt.
Aki fogyaszt alkoholt az bizonyára öntött már fel úgy a garatra, hogy másnap az iddogálás egyes részleteire vagy esetleg esetleg a piálás teljes egészére nem emlékezett és később az újdonság erejével hatott rá, mikor egyes részletek a tudomására jutottak. Egy legénybúcsú pedig nem abból szokott állni, hogy szörpöt szopogatnak a résztvevők, hanem keményen, amolyan mindent bele stílusban folyik le a szesz az ember torkán (ez a minimum), másnap pedig egyesek rimánkodhatnak, hogy a róluk készült videó ne kerüljön fel a youtube-ra. Filmekben is láthattunk már elég ittas embert, legénybúcsús alkotásokkal azonban nem vagyunk eleresztve, így tudnak újat mondani ebben a témában.
A 80-as években ismerhettük meg Jean Claude Van Damme-ot, a Véres játék kötelező filmnek számított az akciófilm szerelmeseinek.. A tinik megvesztek érte, a lányok természetesen ilyen fickóra vágytak, hasonló testfelépítésű fehér lovon közlekedő hercegről sóhajtoztak nem is oly titkos vágyálmaikban, a srácok egy része pedig próbált ilyesféle izomzatot magára pakolni. Van Damme karrierje erősen ívelt felfelé, a csúcs már nem volt messze, de a színész már tudta mi a dörgés. Eljött aztán az idő, mikor a belga színész úgy gondolta hogy eljátszik egy ikerpárt (nem úgy, mint Schwarzenegger az Ikrekben, ahol Danny De Vito volt ikertesója az osztrák izompacsirtának), duplán tudja osztani a pofonokat a vásznon, a rajongóknak ez kétszeres öröm, be is volt zsongva itthon az egész suli ettől a hírtől.
A film előtt a hideg kólát kortyolgatván azon gondolkodtam, hogy mikor is láttam utoljára jó alkotását Sandra Bullocktól. Voltak ebben az évtizedben nézhető művei, de igazán jót csak a 90-es években tudott szállítani. Szóval az utolsó főszereplőként elkövetett produkció, amelyet nagyon élveztem a Beépített szépség volt, amin én konkrétan szakadtam a nevetéstől. A Nász-ajánlat előzetese is valami olyasmit sugallt, hogy itt csapkodni fogja a nézősereg a térdét a nevetéstől, bár mondjuk nem nehéz kiválogatni és összevágni egy adott film legjobb jeleneteit a trailerhez. Nagyon reméltem (azon túl, hogy ne üljön elém egy két méteres ürge, mint a múltkor), hogy végre nem egy közepes filmet fogok látni.
FilmDROID