A szellemhajó (Ghost Ship, 2002)

Az Arctic Warrior legénysége a piac legprofibb roncsmentő csapata, egy sikeres feladat után éppen egy kocsmában múlatja az időt a legénység, mikor valaki képeket dug az orruk alá, ami alapján úgy vélik az emberek, hogy ez bizony egy hatalmas nagy hajót ábrázol. A nemzetközi vizeken lelt hajón fellelhető értékek a megtalálót illeti meg a jog szerint, így hát a csapat némi tanakodás után a nagy kincs reményében úgy dönt, hogy ránéznek erre a „teknőre”, amit könnyen meg is találnak, mint kiderül igen régóta hányódik a vízen ez a luxusbárka, egy teremtett lélekkel nem találkoznak a fedélzeten, aztán viszont jönnek/történnek az érdekességek.

Rögtön a film elején kapunk egy olyan jelenetet, amit a horror rajongók bizonyára többször is visszatekernek, a gyengébb gyomrúak pedig elfordíthatják a fejüket, esetleg arra összepontosíthatnak, hogy a napi bevett táplálék ne jöjjön ki a szabadba. Az első percekben ugyanis a fényűző hajócskán gyakorlatilag az utasok felét kettévágja egy damil (vagy valami ilyesmi). Régen is eléggé látványosnak, szörnyűnek hatott ez a jelenet, hát még most is ugyanolyan kiválóan mutat, mint akkor. Ezzel megalapozzák a hangulatot, a pulzusszám is felemelkedhet csöppet. A későbbiek során ehhez hasonlatos jelenetet sajnálatosan nem kapunk, de legalább nem válik vontatottá vagy élvezhetetlenné.

A filmet Steve Beck dirigálta, aki korábban vizuális effektusokkal foglalkozott. Általában nem szokott jót jelenteni, ha valaki ezt a melót végzi, majd úgy dönt, hogy rendezni szeretne, ilyenkor nagyrészt élvezhetetlen művek kerülnek a nézők elé. Ezúttal viszont fordított a helyzet, ráadásul Beck már felmutatott korábban egy horrort, a 13. kísértet még csak közepes volt, a Szellemhajóra már rá lehet fogni, mondani, hogy jó film. Ezen túlmenően pedig a Dark Castle Entertainment (alapítói Joel Silver, Robert Zemeckis, Gilbert Adler) korábbi alkotásai közül is (pl.Gothika, Ház a Kísértet-hegyen, Viasztestek, A tíz csapás) kiemelkedik.

Akad egynehány ismerős név is a szereplőgárdában. A Vészhelyzet sok szereplője közül még Julianna Margulies-nek sem jött össze, hogy ismertté váljon a mozikban, pedig megnéztem volna még pár hasonló filmben (a Kígyók a fedélzeten sem lett nagy durranás). Gabriel Byrne ekkoriban horrorozott kicsit, az Ítéletnapban maga volt a Sátán, de hát Schwarzenegger ellen még a Pokol Ura sem győzhet. Mondhatni ennek szöges ellentettje volt a pap szerepe a Stigmatában. Ismerős lehet még Isaiah Washington és Karl Urban neve is és Emily Browingot talán itt jegyezhettük (én biztos) meg először.

Mivel kísértethajó lenne nem maradhatnak el a kötelező elemek, mint pl. az ajtók maguktól nyílnak és csukódnak, hirtelen hullával találja szembe magát valamelyik szereplő, de akad még pár más nem mindennapos momentum is (golyószaggatta medence vagy füstölő cigeretta az elhagyatottnak hitt hajón). A feszültség-szint eléggé ingadozó, a látottak mégis lekötöttek, a vége felé láthatjuk mi történt a többi utassal, ezek pedig a film második legjobb pontja, de ez nem jelenti azt, hogy a köztes időszak ne lenne rossz, az órára én egyetlen-egyszer sem néztem rá és Beck effektes múltjának is hasznát veszi, olykor szép, csodás képeket rittyent össze.. Részemről 75 %-ot ér a film.

imdb: 5,3

rottentomatoes: 13 %

Büdzsé: 20 millió dollár

Amerikai bevétel: 30,1 millió dollár

Eddigi összbevétel: 68,3 millió dollár