Kedvenc filmes játékom felismerni magyar helyszíneket az itt forgatott filmekben, reklámokban vagy videókban; a Saroküzletben is az ragadta meg először a figyelmem, hogy magyar feliratok virítottak a díszleteken. Hollywoodban még ma is ritkaságszámba megy, hogy egy történetet nem ültetnek át amerikai környezetbe – vagy nem amerikai karakterek körül forog – a Saroküzlet pedig ennél is különlegesebb, hiszen Budapesten játszódik.
A vámpírokról eddig alkotott képnek hogy úgy mondjam „bealkonyult”, köszönhetően Stephanie Meyer hathatós közreműködésének, de ez nem jelenti azt, hogy ezentúl nem fogjuk viszontlátni a megszokott vérszívókat. Igaz alaposan meg kell izzadniuk a filmeseknek, mire újra megmutatják (főleg a tiniknek), hogy „Lássátok, íme a vámpír, akinek testét, ha napfény éri szépen elporlad”. Dennis Gansel német rendező nem próbált reformálni, sőt talán csak lazításként készítette el a Wird Sind Die Nacht filmet, előző művei – A hullám, Napola – után egy másik műfajban, kereskedelmileg jobban eladható produkcióban akarta kipróbálni magát.
A filmről A nép fia is írt.
A képregényfilmek virágkorát éljük, rengeteg produkció készült az igen népszerű 30-40 oldalas füzetek alapján, de csak kevés mondhatja el magáról, hogy négynél több rész valósult meg belőle és még kevesebb döngetheti a mellét, hogy a folytatásoknál nem következett be minőségromlás. A Pókember 4 sem jött létre, helyette inkább valamilyen furcsa elgondolásból újraindították a franchise-t, pedig ezt a lépést (a bevételek alapján) semmi nem indokolta. Batman negyedik részére teljesen elásta magát, ezért a sötét lovag újrakezdte pályafutását, Superman is visszatért, méghozzá úgy, hogy a harmadik és negyedik eljövetelét figyelmen kívül hagyták, jövőre pedig a kryptoni is újrakezdi. Az X-Men három felvonás után megtorpanni látszott, a nyitva hagyott befejezés ellenére mégis a franchise legnépszerűbb karakteréről készítettek egy különálló filmet, majd azt találták ki, hogy a mutánscsapat megalakulásáról is zengeni kéne egy ódát. Korábban egy Magneto eredettörténet lebegett a fejesek szeme előtt (David S. Goyer rendezésében, jájj), ám újabb ötlet érkezett, amelybe végül beleépítették a Lensherről szóló sztori egyes elemeit is.
.jpg)
John Carpenter a félelemkeltés mestere és nagy horrorguru… volt. Lepakolt néhány klasszikust az asztalra, ám a 90-es évek vége felé elfogyott v a szufla, mintha kiszállt volna belőle a tehetség és az azóta is messzire elkerüli. A Vámpíroknál már nem sikerült megugrani a lécet, A Mars szelleme meg az a kategória, ahol valaki gyorsan összeránt egy újabb produkciót, bemutatván, hogy nem kell még leírni és tud olyan művet felmutatni, amiről érdemes beszélni vagy hosszú időre elmegy pihenni. Carpenter inkább az utóbbi választotta, 2011 óta nem is hallhattunk róla túl sok mindent, de végül újból életjelet adott magáról, mikor kiderült, hogy megcsinálja a The Ward horrort. Egy fiatal lányra rendőrök lelnek rá egy égő ház előtt, rövid úton elmegyógyintézetbe kerül, ahol nem érzi jól magát a viszonylag kedves lánytársaság ellenére sem, azután meg pláne ki akar jutni, hogy időnként ráijeszt valami csúnya szerzet, aztán eltűnik. Eredetiséget ne nagyon keressünk, talán csak nagyítóval, feszültség is erősen hiányzik, ennek szintje nulla körül mozog. A rémisztgető ghoul elég bénának tűnik, ha kihagyták volna, akkor egy tehetségesebb rendező korrekt drámát tudott volna rittyenteni az alapanyagból. Mintha nem is egy veterán horrorfilmes, hanem egy kezdő szerencsétlen direktor ótvar munkáját néznénk. Eme rettenethez semmikép sem kapcsolódhat Carpenter, de sajnos mégis, hiába is nézzük bizakodva a készítők között a nevét, hátha felfedezünk egy betű különbséget és kiderül, hogy csak egy imposztorral van dolgunk. Aztán csak leeshet, hogy miért vállalta be: Amber Heard, Danielle Panabaker, Lyndsy Fonseca. Carpenter, Te vén kujon!! Nincs más magyarázat, csak az, hogy hülye lett volna elutasítani, hogy három fiatal és mellesleg egész jól kinéző hölggyel forgasson hetekig. Így még a sok negatív vélemény sem mossa le az arcáról a kéjes vigyort. Összességében 20 %-ot adnék rá, mivel legalább a csavar rendben volt. A fordulat teljesen várható volt, mivel Heard karakteréről csak elég keveset tudunk meg és egy értelmesebb (a vége felé már bármiféle) magyarázatnak már ideje lett volna.
Az alábbi írást A nép fia – X-Men és képregényrajongó – küldte be. Spoileres
A filmről Koimbra is írt.
A rajongók öt éve várnak egy új X-Men-filmre (az X-Men Origins: Wolverine c. vadhajtástól most jótékonyan tekintsünk el), és ím, a mostani Hollywood-i szokásokhoz híven kapunk egy előzmény-filmet. A történetet a 60-as évek elejére, a kubai rakétaválság idejére tették. Még néhány archív filmfelvételt is mutatnak, hogy elhiggyük, hogy tényleg… Matthew Vaungh hozta el nekünk, aki saját bevallása szerint is tág keretek között értelmezte az X-Men univerzumát. Korábban tőle a habkönnyű Csillagport láthattuk, és a Ha/Ver című, sajátosan értelmezett képregényfilmet. Ez utóbbi jelenthet garanciát arra, hogy Matty barátunk nem teljesen járatlan a szövegbuborékok világában.
Figyelem! A most következő írás helyenként spoiler-t tartalmaz! További olvasása csak saját felelősségre!
Dean6 küldte az alábbiakat, köszi.
A minap unatkoztam és leültem a tv elé, kapcsolgattam, mire a Cool Tv-n akkor kezdődött a Maszk. Gondoltam végre egy normális film, megnézem. Hozzáteszem, hogy tv-ben utálok filmet nézni, leginkább a reklámok miatt. Úgy emlékeztem jó kis film még a Vhs korszakból, amikor egy ismerős ismerősétől csupán egy videókazetta áráért átvették nekem. Rongyosra is néztem, amennyire csak lehetett, nem csak a lejátszó fejét kellett állandóan takarítgatni, de folyton újravenni másik kazettára, ami akkor még elég macerás dolog volt, és persze költséges. Bár gondolom, sokan emlékeznek a „régi szép időkre”. Szóval visszatérve sok idő eltelt az utolsó visszanézés óta,bár még mindig szinte minden jelenetére emlékeztem. Bármennyire is váratlanul ért, jól szórakoztam rajta. Gondoltam be is szerzem DVD-n, de nem kapható…
Le lehet-e erőltetni ugyanazt többször is a kedves néző torkán? Naná, sőt mostanra olyannyira kitágult a nyelőcsöve, hogy akadály nélkül lemegy szinte minden és még repetát is kér, még annak ellenére is, hogy nem túlzottan ízlett az adag. Vidáman elnézegettük, ahogy Bruce Willis véres trikóban megment mindenkit, ahogy Mel Gibson és Danny Glover ezredjére is kiejti a száján, hogy túl öregek ehhez a szarhoz vagy (egy ideig) örömmel láttuk, hogy Hightower és Tackleberry rendet tesz az utcákon (Rendőrakadémia). Van, amit soha nem lehet megunni és még akár a 20. részre is befizetne az ember, ám ha már beugrik egy film alatt, hogy ezt már láttuk valahol és kissé erőltetett akkor baj van. A Másnaposok esetében nem egy sokadik részről beszélünk, hanem csupán a másodikról, ami gyakorlatilag koppintása az előzőnek, csak éppen más helyszínen játszódik. Valamennyire élvezhető, emészthető, de vajon mi ebből a harmadik részre.
BeniMan küldte az alábbi kritikát, sok köszi érte.
Nagy fába vágom a fejszémet hiszen minden idők legtöbbet elemzett filmjéről írok kritikát. Elképesztő hatásai vannak ennek a filmnek nem csak a mozi történetére hanem a mindennapjainkba is beette magát ez a film. A filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusa ez: a Taxisofőr.
A Vietnámot megjárt veterán, Travis nem találja a helyét New Yorkban. Hiába próbál közel kerülni egy szép, politikai aktivista lányhoz, hiába győzködi a vidékről felkerült, kiskorú prostituáltat, hogy térjen jó útra és hiába próbál beszélni a polgármesterjelölttel, hogy tisztítsa meg az utcákat a szeméttől. Úgy érzi, neki kell cselekednie: leborotváltatja a haját, fegyvert vásárol, kigyúrja a testét és nekivág, hogy rendet tegyen.
Mitch Glazer több évtizede munkálkodik a filmiparban, eddig producerként és íróként ténykedett. Nem mondhatni, hogy iszonyat sok műhöz adta a nevét, a Szellemes Karácsonyért és a Beavatásért vagy az Elveszett jelentésért még akár köszönetet is lehetne mondani neki. Azt azonban nem fogják sokan megbocsátani, hogy kipróbálta magát rendezőként is, talán szerencsésnek gondolhatta magát, hogy sikerült megnyerni néhány ismertebb nevet produkciójához, ám azok „tudjuk le mielőbb, aztán menjünk haza” arckifejezéssel nyomják le a feladatukat ebben a lassú, de egyáltalán nem érdekes filmben. Kiderült, hogy semmi érzéke nincs a rendezéshez, színészeiből mintha meg se kísérelte volna előhúzni a tehetséget, azok meg nem is erőlködtek.
Igény volt egy X-Men topikra, s lőn.
Az X-Mennel elindult valami, felvirradt a képregényhősök hajnala a mozikban. A mutánsok eljövetele után már a vászonra költözött jó néhány figura. De az X-ek is nehéz utat tettek meg, mire eljutottak a mozikba. A 80-as évek végén még James Cameron neve keringett a filmes változat körül és a Carolco berkein belül formálódott a projekt. Cameron azonban egy a Pókemberen kezdett dolgozni, a stúdió pedig csődbe ment, a Marvel a jogokat ezt követően a Columbiának adta el. 1994-ben Andrew Kevin Walker írta a forgatókönyvet, amiben három Őrszem robot is benne lett volna. Végül a Fox próbálkozott és ők össze is hozták Bryan Singerrel. A rendező először Russell Crowe-t akarta Wolverine szerepére, majd Hugh Jackmant szerződtették. A harmadik részt már Brett Ratner vezényelte le, ahol már túl sok mutánst mutattak be, de még így is élvezhetővé vált a produkció. Mindenesetre a lezárás folytatásért kiáltott, de eddig még nem készítettek el. Helyette jött a Wolverine film, ami nem csak a főhős rajongóinak, de Deadpool kedvelőinek is részben csalódást okozott. Ennek második része elvileg jövőre fut be, már ha időben elkezdik a forgatást és találnak megfelelő rendezőt a projekt élére. A héten már jegyet válthatunk az X-Men First Classra, a készítők nem mondták, hogy ez egy alternatív világot mutatna be, mégis akad néhány érdekesség. Pl. Bestia átváltozása, Mistique túl fiatal és Plazma kora sem stimmel túlzottan. No de ezekről majd a kommentekben…
Edem küldte az alábbi kritikát, köszönöm.
A 70-es években készült Richard Donner féle Superman – The Movie után, 3 évtized kihagyással került újra a mozivászonra minden idők legrégibb és legsikeresebb szuperhőse. Ez idő alatt sokan megpróbálták feléleszteni az ikont – Tim Burton, Nic Cage, Kevin Smith –, de ez csak a 2000-es évek elejei sikeres képregény adaptációk hatására sikerült Bryan Singer-nek (X-Men), aki 2006-ban mutatta be a Superman Visszatér-t c. filmet.
Nem is oly rég kért meg egy filmművészetis srác, hogy tegyem ki az általa készített videókritikát az oldalra. Állítása szerint nagyon hasznosnak bizonyultak a hozzászólások és sokat tanult belőle. Megcsinálta a következő kritikát is, amelyben a Másnaposok 2-ről esik szó.
FilmDROID