írta Nikodémus
A film elkészültéről itt olvashatsz.
Damien Chazelle egy kirobbanó energiájú sportfilm (Whiplash), egy önironikus musical (Kaliforniai álom) és egy szikár dráma (Az első ember) után újra tobzódik a filmvásznon: a még januárban bemutatott Babylon grandiózus freskója száz évvel repít vissza minket az időben, hogy megmutassa, milyen áldozatokkal váltott Hollywood némafilmről hangosfilmre.
A film nyitánya, mely tulajdonképpen több mint fél óráig tart, elsöprő erejű: a húszas évek Los Angelesének egyik féktelen partiján vehetünk részt a kiöregedő félben lévő mozisztár (Brad Pitt), az épp felfedezésre váró új csillag (Margot Robbie) és egy mexikói, feltörekvő filmrajongó (Diego Calva) kalauzolásában. Elsőként utóbbival vesszük fel a fonalat: a producer rendelkezése nyomán egy elefántot (!) kellene leszállítani a buli helyszínére, ami – némi emésztés-környéki bonyodalom ellenére – végül meg is történik. A lótifuti Manuel ezután egy friss hullát kénytelen eltüntetni, s eközben ismerkedik meg Nellie-vel (Robbie), aki két kokaincsík felszívása között megkérdezi, ugyan miért szeretne a filmiparban dolgozni. A naiv férfi szívmelengető válaszán együtt lelkesednek, hisz fűti őket az ifjonti hév: ide nekem az egész világot! A tompán zúgó másnaposság kicsit elhalasztja ezt a nagy világhódítást, ám hőseinkkel hamarosan mi is egy nagyszabású filmforgatáson találjuk magunkat. Nellie rácsodálkozik a díszlet bazári forgatagára, Manuelt pedig lenyűgözik a méretek. Gyorsan megtalálják a helyüket, Jack Conrad (Pitt) pedig egyfajta mentorként a távolból vigyázza kezdeti lépteiket ebben a kiszámíthatatlan iparágban.
A Babylon sok tekintetben igen merész film. Játékideje három órára duzzad, a 18-as korhatár-besorolást pedig érdemes komolyan vennünk: Chazelle szégyenlősködés nélkül mutat meztelenséget, erőszakot, megalázó és kínos helyzeteket. Öncélúságról azonban szó sincs: míg a harsány forgatag lendülete magával ragad minket, a hedonizmus és pazarlás mértéke már elképeszt, a szórakoztatás (mint bűvészmutatvány) talmisága és a cselekmény során többször érzékeltetett társadalmi különbségek pedig bizony elgondolkodtatóak (nem véletlen a tömör, lényegretörő címadás). Nagyot vállal filmünk azzal is, hogy a számítógéppel vászonra varázsolt mű-univerzumok korában igazi moziélményt kínál, s egységes dramaturgia helyett epizódok laza fűzérével kormányozza nézője figyelmét. Kockázat ez, melyet azonban tompítanak a hívogató részletek: elmerülhetünk egy korabeli filmforgatás részleteiben vagy egy elegáns fogadás kulisszái között, követhetjük egy jazztrombitás kiugrását, megnézhetjük, Manuel hogyan szerez kamerát egy zárójelenethez, miképp kel birokra Nellie egy sivatagi csörgőkígyóval, s hogyan veszekszik Jack-kel nagyestéjiben épp aktuális felesége.
Chazelle forgatókönyve ezúttal is inkább zenei, semmint irodalmi módon építkezik: motívumokként használja karaktereit, cselekményfordulatait és ikonikus helyszíneit, melyek rendre felbukkannak és eltűnnek, összességében mégis egységes tablóvá szervezik a változatos hangvételű epizódokat. Nagy támogatást nyújt ehhez Justin Hurwitz korhű, ugyanakkor eredeti filmzenéje, amely egyetlen zenei magból bont ki szilaj jazzmuzsikát, romantikus lírát, izgalmas egzotikumot és melankolikus elvágyódást.
Lehetne olcsó nosztalgiamozi a Babylon, ám annak egyrészt túl drágára és látványosra sikerült (ráadásul sajnos meg is bukott a mozikban), másrészt tartogat néhány olyan pillanatot, ami messze túlmutat a felszínes múltba révedésen. A hangosfilm-forradalom lezajlását követően eldugott helyszínre visszahúzódó, maffia-pénzelte groteszk tobzódás ugyanúgy borzongató látomás, mint a cselekmény mögött végig ott lappangó Ének az esőben-inspiráció közvetlen megidézése a fináléban. Manuel, miközben Gene Kelly híres táncát figyeli a vásznon, könnyezik. Számára tragédia az, amit lát, hiszen önmaga vágyott, de soha meg nem valósult élete pereg előtte. Chazelle ezután egy virtuóz montázs révén megpróbálja ugyanezt velünk, nézőkkel is: kitekint a cselekményből, és itt, talán először megbotlik egy kicsit. Szerelmeslevelet ír Hollywoodhoz, miközben kíméletlenül bemutatja annak mélységes romlottságát: korszerűtlen merészség ez vészesen leegyszerűsítő korunkban.
(Megjelent: Új Ember, 2023. február)
- Agymanók 2. / A vad robot - 2025. február 09.
- Senna minisorozat - 2025. február 02.
- Brawn: A lehetetlen Formula 1 sztori / A korona – 6. évad / Botrány királyi módra - 2025. január 26.
- Konklávé (Conclave) - 2024. december 08.
- Szent (Święty) - 2024. november 10.
- A csend hangjai – Három kortárs animációs film a gyászról - 2024. november 03.
- Back to Black / Bob Marley: One Love / A popzene legjobb éjszakája - 2024. október 13.
- Montreáli Jézus (Jésus de Montréal, 1989) - 2024. október 06.
- Motorosok (The Bikeriders) - 2024. szeptember 29.
- A szembenézés kényszere - 2024. szeptember 15.