Mrs. Harris Párizsba megy – A kulisszák mögött

Ada Harris (az Oscar-jelölt Lesley Manville alakítja) a második világháború utáni Londonban takarítónőként keresi kenyerét. Magányosan él, amióta szeretett férje, Eddie eltűnt a háborúban, de nem olyan fából faragták, hogy emésztené magát a balszerencse okán vagy panaszkodna a körülmények miatt. Ám amikor a mindig gyakorlatias észjárású Ada felfedez egy elragadó Christian Dior-ruhát az egyik tehetős munkaadója hálószobájában, maga is meglepődik, milyen égető sóvárgást érez. Ha ilyen éteri, gyönyörű műalkotás birtokosa vagy, az valóban megváltoztathatja az életed. Pluszmunkákat vállal és minden fillért félrerak – még a lóversenyen is szerencsét próbál –, így összejön a pénz egy Dior-ruhára. Búcsút int legjobb barátainak, Violetnek (Ellen Thomas) és Archie-nak (Jason Isaacs), és Párizsba indul, hogy felkeresse a nevezetes Dior Házat és valóra váltsa álmait. Ám amikor megérkezik, Ada előtt meglepő akadályok tornyosulnak, például a Diort képviselő félelmetes Madame Colbert (az Oscar-jelölt Isabelle Huppert alakítja), akinek feláll a hátán a szőr pusztán a gondolattól, hogy egy takarítónő dizájnerruhát akar viselni.

Ám bármilyen akadályok merüljenek föl, Ada nem hajlandó a ruha nélkül eljönni Párizsból. Rendíthetetlen elszántsága elbűvöli a Dior idealista könyvelőjét, Andrét (Lucas Bravo), Natashát, a kedves modellt (Alba Baptista) és az arisztokratikus Marquis de Chassagne-t (Lambert Wilson), aki Párizs legpartiképesebb agglegénye. Ada hamar rájön, hogy a saját életének alakításával a környezetében élők sorsát is kezdi megváltoztatni. Még a Dior Ház megmentésében is tud segíteni. Anthony Fabian forgatókönyvíró-rendező Paul Gallico 1958-ban megjelent regényéből készítette lenyűgöző modern tündérmeséjét arról, hogy soha ne adjuk fel álmainkat, bízzunk a barátság erejében és mindig maradjunk hűek önmagunkhoz.

A regény életre kel a vásznon

Paul Gallico elbűvölő 1958-es regényében Párizsba küldi a keményen dolgozó takarítónőt, hogy Christian Dior ruhát szerezzen be magának. A szívmelengető történet, amely egy négy regényből álló sorozat első kötete, számtalan olvasónak szerzett örömet az évtizedek során. A regényből tévéváltozat is készült 1992-ben. Anthony Fabian jól ismerte Gallico egész életművét, a néhai szerző a forgatókönyvíró-producer-rendező egyik nagy kedvence. Így aztán amikor John Brown, Gallico hagyatékának kezelője felvetette, hogy a Mrs. Harris…-t jó lenne megfilmesíteni, Fabian kapva kapott a lehetőségen. Fabian addig leginkább megtörtént eseményeken alapuló családi drámákat ültetett át filmre, de különös fogékonyságot érzett a Mrs. Harris… iránt. Kisfiúként Párizsban élt, aztán Angliában volt kollégista, így megismerkedett mindkét kultúra gyökereivel. „London és Párizs világa rendkívül mélyen belém ivódott – mondja Fabian. – Úgy éreztem, hitelesen és pontosan tudom elmesélni ezt a történetet.” Eredetileg csak felkért rendező volt, de Fabian megvette a megfilmesítés produceri jogait, és nekilátott, hogy teljesen új forgatókönyvet írjon, miközben együttműködő partnereket keresett. Jó választásnak bizonyult Carroll Cartwright, akivel az Erősebb a szavaknál című filmet készítette. Együtt írták a forgatókönyv első változatait, míg az utolsó simításokat Keith Thompson és Olivia Hetreed (Leány gyöngy fülbevalóval) végezték el.

Fabian teljesen átélhetővé akarta tenni, hogy egy haute couture műremek miért válik Mrs. Harris szenvedélyének tárgyává. „A könyv szépen felkínálja a történet vázát, de nem öltözteti fel igazán – magyarázza a rendező. – Nem magyarázza meg alaposabban, miért akarja annyira Mrs. Harris ezt a ruhát, csak felszínes és könnyed választ ad – elkerüli, hogy mélyebb igazságot tárjon fel. Azt próbáltam sugallni, hogy Ada Harris lelki vigaszra lel utazása során. Özvegyasszony, aki megkeményítette a szívét, a ruha pedig olyan élettelen tárgy, amit anélkül imádhat, hogy megcsalná a férjét. A ruhaköltemény sajátos módon hozzásegíti ahhoz, hogy megnyissa a szívét és újra szeretni tudjon.” Fabian barátját, Guillaume Benskit kérte fel másik producernek (A Long Way from Home, The Unattainable Story). „Az a célom, hogy olyan filmeket készítsek, amelyek a világon bárhol meg tudják szólítani a közönséget – mondja Benski. – Olyan történeteket keresek, amelyek átjárnak az országhatárokon, és esetünkben pontosan ilyennel van dolgunk.” A projekthez csatlakozott a Londonban működő Xavier Marchand producer is (Az élet ára, Francia szvit). „Nyilvánvaló volt, hogy Tony beleszeretett ebbe a könyvbe, együtt lélegzett vele” – mondja Marchand.

Amint a projekt lendületet kapott, az alkotók rájöttek, hogy szoros munkakapcsolatot kell kialakítaniuk a Diorral, hiszen a divatháznak központi szerep jut a történetben. (Érdekes módon a Mrs. Harris Párizsba megy az első játékfilm, amely a Dior Ház 20. század közepi fénykorát énekli meg.) „A film a Diorról szól, minden jelenetben ott van – magyarázza Benski. – Szerves része a filmnek. Még ha nem is látunk túl sok Christian Diort, a történet a Dior Házról mesél és arról a márkáról, amit képvisel.” Fabian és a többi producer megkereste a híres divatmárkát és készséges együttműködő partnerre leltek benne; a Christian Dior Couture globális kommunikációs igazgatója, Olivier Bialobos felbecsülhetetlen szövetségesnek bizonyult. „Értelmet láttak a projektben – folytatja Benski. – Összhangban állt az általuk vallott értékekkel, a szépséggel és a luxussal, amit a Dior Ház képvisel.”

A film alkotói ellátogattak a Christian Dior: Designer of Dreams című londoni kiállításra, amely a divattervező angliai kötődésére koncentrált. Több mint 500 kiállítási tárgyat lehetett megtekinteni, köztük több mint 200 ritka ruhakölteményt, illetve fényképeket, illusztrációkat, parfümöket és kiegészítőket. Köztük volt Gallico könyve is. „A könyv a tárlat elején megtekinthető vitrinben kapott helyet – mondja Marchand. – Izgalmas volt konstatálni, milyen szorosan hozzátartozik a Dior történetéhez.”

Ki legyen Mrs. Harris?

Ada Harris nem hétköznapi asszony. Javíthatatlanul kedves mindenkihez, csodálatra méltóan állhatatos, tisztában van azzal, hogy kicsoda és mit akar, és minden vágya, hogy a legjobbat lássa meg az emberekben – vagy legalábbis megpróbálja felfedezni, mi rejlik valójában legarcpirítóbb gyarlóságaik mögött. „Mrs. Harris nagyon hiteles figura, és jórészt azért imponál mindenkinek, mert minden helyzetben képes önmaga lenni – magyarázza Fabian. – Nem visel álarcot, ehelyett lerántja a maszkot mindenki másról a környezetében. Segít nekik, hogy megtalálják elrejtett önmagukat.” Fabian az Oscar-jelölt Lesley Manville-t kereste meg Ada szerepével, aki Mike Leigh egyik kedvenc színésznője, és nagy elismerést vívott ki magának a Fantomszál című filmben Daniel-Day Lewis partnereként. „Lesley Manville olyan sokoldalú színésznő, hogy bármit el tud játszani, legyen szó Ada kedvességéről vagy kivételes lelkierejéről.” Manville jól ismerte az ötvenes évekbeli angol életformát és az időszak divatvilágát, mert mindkettőt tanulmányozta, amikor a Fantomszálra készült. Az új szerepet érdekes kihívásnak találta, mert új feladatkörben próbálhatta ki magát, ezért elvállalta a főszerepet és az executive producer is ő lett.

„Engem mindenki úgy ismer, hogy színpadon és filmen eléggé bonyolult szerepeket vállalok – mondja Manville. – Most úgy éreztem, nem árt, ha ezúttal is gondosan kidolgozott hús-vér karaktert formálok meg, de egy kicsit könnyedebb felhanggal ábrázolom. Ada harcos lelkületű teremtés, ugyanakkor roppant önzetlen és melegszívű. Az általunk megjelenített korszakban az ötvenes nőknek kényszerpályát jelöltek ki a társadalmi elvárások, Ada azonban nem hajlandó ebbe belenyugodni. Átszellemült teremtés, tele van életörömmel, fejlett a humorérzéke. Őszinte és becsületes. Készen áll a kihívásokra. Megragadja a kínálkozó lehetőségeket, és nyitott arra, hogy váratlan csoda történjen vele – azt sem bánja, ha ez a szerelem képében jelentkezik.”

A film kezdetén Ada szeretett férje, Eddie évek óta eltűntnek van nyilvánítva, nem tért vissza a második világháborús csatatérről. Adának ennek ellenére nem vesztek ki a gyengéd érzelmek az életéből, nagyon közel áll hozzá legjobb barátnője, Vi Butterfield, aki szintén takarítónő. „Vi és Ada barátsága meghatározó mindkettejük életében – magyarázza Manville. – Ők ketten úgyszólván össze vannak nőve.” A túláradó érzelmű, tedd a sebre, meggyógyít típusú Vi szerepére a brit színpadokról és tévés produkciókból jól ismert Ellen Thomast kérték fel. Szenvedélyes alakítását tekintve méltó párja lett Manville karakterének, és a színésznő nagy örömmel ragadta meg a lehetőséget, hogy hangsúlyozza, az afrikai-karibi származású polgárok milyen sokat tettek Anglia háború utáni talpraállása érdekében. „Az afrikai-karibi nők jelentős részt vállaltak az ötvenes években zajló újjáépítésben, történetük eddig mégsem jelent meg a filmekben – magyarázza Thomas. – Izgalmas volt belemélyedni a témába. Ez volt az a korszak, amikor a köztereken ‘Kutyáknak, feketéknek, íreknek tilos a belépés’ feliratok díszelegtek, az afrikai-karibi származású embereknek lakhatási gondjaik voltak és nehezen találtak munkát.” Manville és Thomas alaposan megbeszélték, Ada és Vi hogyan találkozhatott egy üzemben, s miként kötöttek életre szóló barátságot. „Folyton átjártak egymáshoz, mindent tudtak a másikról, egymás legmegbízhatóbb támaszai lettek – mondja Thomas, aki teljesen beleszeretett a karakterébe. – Imádtam, hogy ami a szívén, az a száján, amiben nagyon hasonlít Adára. Mindketten nagyon őszinték és közvetlenek. Azt is szerettem benne, hogy jobbára megmaradt az akcentusa, nem próbált beleolvadni a tömegbe. Önmaga tudott maradni.”

A hölgyek munka után gyakran beülnek egy italra a sarki kocsmába, ahol egy kedves simlis ír figura csapódik hozzájuk, Archie, a bukméker, aki az udvariasság szabályain belül kellemesen flörtöl velük. A karakter beépítése a forgatókönyvírók ötlete volt: Archie-nak döntő szerep jut abban, hogy Ada össze tudja gyűjteni a pénzt a ruhára, sőt még ennél is fontosabb helyet vívhat ki magának a hősnő életében. A szerepet Jason Isaacs kapta (Egy kapcsolat vége, Sztálin halála, Harry Potter-filmek). „Ilyen forgatókönyvet még nem olvastam – mondja a színész. – Rendkívül kedves és optimista a történet, anélkül, hogy le lenne butítva, és mennyekbe repíti ezt az elnyomott teremtést, de elkerülve, hogy az egész lekezelő legyen. Ugyanakkor a kapitalizmus és a korabeli társadalom rendkívül modern és cizellált bemutatása, miközben a történetnek sajátos tündérmesei hangulata van. Folyamatosan meglepetésekben van részünk.”

Ada maga is meglepődik, mennyire elönti a vágy, amikor megpillantja az arrogáns Lady Dant (Anna Chancellor) gardróbjában lógó Dior-ruhát. Munkaadója nyakra-főre költekezik, de rögtön szegénynek vallja magát, amint ki kellene fizetnie Adát. „Anna Chancellornak hasonló a családi háttere, mint Lady Dantnek, a felmenői arisztokraták, Jane Austen is távoli rokona, édesapja magas rangú katonatiszt volt – mutatja be Fabian a színésznőt. – Tökéletesen érti a karakterét. Istenien gonosz humora van, igazi királynői jelenség, tökéletes választás a szerepre.” Nem Lady Dant az egyetlen különc ügyfél Ada praxisában. Pamela Penrose, a feltörekvő színésznő is közéjük tartozik, aki durcás szőke bombázó Jayne Mansfield stílusában, és Közép-London tehetős Belgravia negyedében bérel lakást. „Többet enged meg magának anyagilag, mint lehetne – mondja Rose Williams, aki elnyerte a rendetlen naiva szerepét. – Eléggé zakkant meg kaotikus meg drámai a csaj, nagy öröm volt eljátszani.”

Miután Ada eldöntötte, hogy neki is lesz Dior-ruhája, jó pár fura munkát elvállal, hogy előteremtse a pénzt, amire szüksége van. A sors többször váratlan szerencsével is meglepi, így hamarosan elindulhat Párizsba. Ada azonban gyorsan rájön, hogy egy Dior-ruhát nem lehet olyan egyszerűen megvenni, hogy az ember csak úgy besétál a boltba és átnyújtja nehezen megkeresett pénzét. A Dior Ház rettentő igazgatója, Madame Colbert hallani sem akar arról, hogy Adát a bemutatóterembe engedje – különösen azon a reggelen, amikor Monsieur Dior leleplezi régóta várt tizedik évfordulós kollekcióját a válogatott egybegyűltek előtt. Ada szerencséjére a tehetős, arisztokratikus Marquies de Chassagne pont jókor érkezik ahhoz, hogy tanúja legyen Mrs. Harris és Madame Colbert konfliktusának. A lovagias úriember meghívja Adát, hogy legyen a vendége az eseményen. Fabian számára a hitelesség elsődleges fontosságú volt, ezért francia színésznőt akart Madame Colbert szerepére – azonnal az Oscar-jelölt Isabelle Huppert jutott az eszébe. „Isabelle összetett karaktert épített fel: kicsit bizarr és nagyon vicces lett ez a nő, nem csupán hidegszívű perszóna és két lábon járó tilalomfa – magyarázza a rendező. – Madame Colbert a főgonosznak tűnik első pillantásra, roppant kellemetlen nőszemély, de aztán megismerjük a történetét, és meghatódunk azon, amitől ilyen lett. Csak egy Huppert kaliberű színésznő tudta így megjeleníteni a karakter összes árnyalatát.”

„A dolog részben azért működik ilyen jól, mert ő ízig-vérig francia – folytatja Fabian. – A film egyik mozgatóereje az az ellentét, ami Ada világa és a francia valóság között feszül. Egy olyan színésznő szerződtetésével, mint amilyen Isabelle Huppert, megvan az az ellentét, ami olyan fontos a történet szempontjából.” „A Mrs. Harris és Madame Colbert között kialakuló barátság mély és megható – mondja Huppert. – Madame Colbert megérti, hogy kicsoda Ada, mert mindketten harcolni kénytelenek és ugyanolyan az igazságérzetük. Ennek köszönhetően a forgatókönyv nem csupán szívhez szóló, de mélysége is van, amitől érzelmekkel telítődik, érdekessé válik és jó értelemben véve egy kis politikai színezetet is kap.”

Természetesen a lehengerlő modorú márki szerepére is francia színészt szerződtettek, Lambert Wilsont. „Lambert-ben az a csodálatos, hogy megvan benne a szerephez szükséges kifinomult stílus és ellenállhatatlan vonzerő, és közben gyönyörűen beszél angolul, mint olyasvalaki, aki brit bentlakásos iskolában töltötte a gyerekkorát” – folytatja Fabian. „Pont ilyennek képzelünk egy francia arisztokratát” – teszi hozzá Marchand.

Végül Madame Colbert hajlandó engedni, és beleegyezik, hogy Ada vegyen egy ruhát a kollekcióból. Mivel első választása, egy gyönyörű, karmazsinvörös, Kísértés fantázianevű ruha már elkelt, egy elegáns zöld kreációt választ, amely Vénusz névre hallgat. Ada azonban elcsügged, amikor megtudja, hogy még hetekbe telik, mire a ruha teljesen kész lesz, mivel pontosan a méretére fogják igazítani. Mivel nincs szállása és nem is tudna érte fizetni, attól tart, hogy ez az utolsó akadály álmai útjába állhat. Ekkor kerül a képbe a Dior elragadóan félénk könyvelője, André Fauvel, akit Lucas Bravo francia színész alakít. André meghívja magához Mrs. Harrist, hogy maradjon nála, ameddig csak akar, mert a húga elutazott és szabad a hálószobája. „Lucas intenzív személyiség, ahogy az átható lézerszemeivel néz, és az intelligenciája is elképesztő – mondja Fabian. – Rendkívül jó külsejű srác, de tele van bizonytalansággal. Pont ezt domborítja ki a karakter megformálásakor. A figura bizonyos értelemben Clark Kentre hasonlít, mert amikor leveszi a szemüvegét, ő is ellenállhatatlan Supermanné változik.”

André hiába olyan jóképű, képtelen rávenni magát, hogy szerelmet valljon a Dior modelljének, Natashának. Az okos és vonzó fiatal nő irigylésre méltó életet él, partikra és filmbemutatókra jár, de nyugodtabb, intellektuálisan tartalmasabb életre vágyik. „Annak alapján építettem őt föl, aki én voltam 18 éves koromban – mondja Bravo. – Soha nem tudtam úgy beszélni egy lánnyal, hogy ne gondoltam volna azt, hogy teher vagyok számára. André megformálásakor nagyon meghatónak találtam, hogy amikor valaki igazán szerelmes, mindent képes feladni, szükségleteket, vágyakat, és csak csöndben szenved. Szeretem azt a költészetet, amit ez a magány hordoz.” Natasha szerepére Alba Baptista portugál színésznőt választották, aki a Warrior Nun című Netflix-sorozat főszereplőjeként a legismertebb. „Alba pontosan olyan, mint a karakter, aki a forgatókönyvben le van írva – mondja Fabian. – Komoly, de ha elmosolyodik, fény ragyogja be a szobát. A meghallgatáson azt mondta, nem biztos, hogy tovább akar színészkedni, szívesen tanulna inkább filozófiát, a filmben pedig Natasha nem biztos abban, hogy modellkedni akar, inkább filozófiát tanulna. Ez olyan egybeesés, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni.” „Azonnal beleszerettem Natashába – mondja Baptista. – Ugyanattól az egzisztenciális válságtól szenvedünk. Azonnal azonosulni tudtam vele, és nagy örömmel keltettem életre.”

A Dior Ház megalkotása

A filmet 2020-ban forgatták Budapesten és Londonban, 2021. elején néhány jelenetet Párizsban is fölvettek. A stáb szigorúan betartotta a Covid-19 miatt előírt rendszabályokat, amikor csak lehetett, távmunkában dolgoztak. Fabian úgy képzelte el a filmet, hogy voltaképpen musical zeneszámok nélkül, ami alatt azt értette, hogy a jelenetek egyfajta könnyed ritmusban hömpölyögnek. „Ez mágikus realizmus – magyarázza Fabian. – A film a valóság talajából sarjad, de voltaképpen tündérmese felnőtteknek, tehát egyfajta elemelt valósággal van dolgunk. Ha túltoljuk a mágiát, elvész a hitelesség – ha viszont a másik irányban megyünk el túl messzire, nem lesz meg a szikra.” Gondoskodni kellett arról, hogy a film pontosan ábrázolja az adott korszakot, ugyanakkor bizonyos játékos humor is jellemezze, ezért Fabian az Oscar-díjas Luciana Arrighi látványtervezőt választotta munkatársául (Howard’s End – Szellem a házban, Értelem és érzelem, Anna és a király). Arrighi filmes pályafutása előtt, a hatvanas években az Yves Saint Laurent modellje volt Párizsban, így első kézből szerzett ismereteket arról, hogyan működik egy divatház.

Meg kellett tervezni a film legfontosabb díszleteit – Mrs. Harris szerény londoni szuterénjét, az ügyfelei különféle lakásait, az általa meglátogatott párizsi helyszíneket –, megteremtve London és Párizs külön esztétikáját. A háború utáni London kissé komor lett, visszafogott szürkék, zöldek és barnák jellemezték, míg Párizs sokkal színesebb és merészebb árnylatokkal tarkított, ahol a krémszínek, a fekete és a tengerkék dominálnak. „Ez a film sok tekintetben az ellentétekről szól, meg arról, hogy valaki teljesen új világba csöppen – magyarázza Fabian. – Majdnem olyan, mintha Mrs Harris hirtelen egy másik bolygóra pottyanna, Párizs és London annyira elütnek egymástól. Akkoriban sokkal jobban különböztek, mint mostanában.” Arrighi egyik legfontosabb feladata az volt, hogy megalkossa a Dior Házat a maga 1957-es valójában. A Dior ellátta a produkciót az épület tervrajzaival, amely ma is az Avenue de Montaigne 10-es szám alatt található. Arrighi és munkatársai Budapesten építették meg a nagy központi lépcső, a főszalon és az öltözők pontos mását. A színészek ennek köszönhetően szobáról szobára járhattak, akárcsak a Dior mai látogatói. A díszletek dekorálására szolgáló bútorok és kiegészítők egy részét szintén a Dior szolgáltatta.

Mrs. Harris felöltöztetése: a jelmez és a couture találkozása

„Számomra a ruha minden” – idézik gyakran Christian Dior emlékirataiból. A híres divattervező, aki 52 évesen szívrohamban hunyt el olaszországi nyaralásán 1957-ben, élete utolsó évtizedében újradefiniálta az haute couture-t. 1947. február 12-én mutatta be első kollekcióját, benne a kézjegyének tekintett Bar blézert (az öltözék jelenleg is rendelhető, napi árfolyamon kb 1.584.000 Ft, dior.com – a ford.). A Vogue által „építészeti csodának” nevezett blézer 3,6 méter elefántcsontszínű selyemből készült, és fekete pliszírozott Corolle szoknya egészítette ki. A hatás drámai volt, a világ legünnepeltebb női mind rohantak, hogy olyan öltözéket szerezzenek be, amely a New Look jegyében fogant, hosszú, harang alakú szoknyával és szűkített derékkal. A Dior öltöztetett mindenkit, aki számított: Margit hercegnőt, Eva Perónt, Ava Gardnert, Marlene Dietrichet, Rita Hayworth-t. A lista nem teljes.

A film alkotói tudták, hogy a jelmezek megalkotására a szakma egyik legjobbját kell felkérniük, ezért a háromszoros Oscar-díjas Jenny Beavanhoz fordultak (Szörnyella, Mad Max: A harag útja, Szoba kilátással). Beavan már tervezett jelmezt Lesley Manville számára a 19. században játszódó Cranford minisorozatban, Arrighival pedig hat korábbi produkcióban dolgozott együtt. „Tudtam, hogy ez a feladat a jelmeztervezők álma, ezért bátran magasra célozhattam – mondja Fabian. – Jenny Beavan az egyik legnagyobb jelmeztervező, akit csak Nagy-Britannia kitermelt magából. Elképesztő módon odafigyel a részletekre. Ösztönösen rakja össze a dolgokat, és különleges érzéke van a színekhez.”

Az időzítés tökéletes volt. Beavan éppen befejezte a munkát a szintén a divat világában játszódó Szörnyellán (amelyért a harmadik Oscar-ját kapta). „A Szörnyellában Emma Thompson karaktere, a Bárónő határozottan Dior-hatást tükröz, és innen egyenes út vezetett Mrs. Harrishez – mondja Beavan. – Dior elkezdett nagyon érdekelni, olvastam az életéről, meg hogy milyen különleges kapcsolatban állt a modelljeivel. Rengeteg felvétel van a YouTobe-on a divatbemutatókról, és a Dior-modellek sokat mesélnek arról, milyen volt ott dolgozni akkoriban. Ezt mind magamba szippantottam.”

Felemelő mese arról, hogy követnünk kell álmainkat

Nagy fordulatot hozó párizsi kiruccanása már a végéhez közeledik, de Mrs. Harrisre még mindig kellemes meglepetések várnak – mások felé áramló kedvessége tízszeresen sugárzik vissza rá, és kis világa előtt örömteli és romantikus lehetőségek nyílnak meg. Ada tehát révbe ér, így a Mrs. Harris Párizsba megy a valóra vált remények filmjévé válik – modern Hamupipőke-történet, amelyben egy szerény körülmények közül kiemelkedő asszony képes elérni, amire vágyik. Kemény munkával és kitartással megvalósítja nagy álmát. „A történet egy asszonyról szól, aki az álmait kergeti, de nem a herceghez akar hozzámenni, hanem egy ruhát szeretne megvenni – magyarázza Benski producer. – A ruha lehetővé teszi számára, hogy láthatatlan nőből láthatóvá váljon, de közben az is kiderül, hogy mivel Ada önzetlen ember és nyitott mások iránt, ez segíti abban, hogy megvalósítsa álmát. Remélem, a nézőknek minderről ilyesmi jut majd eszébe: ‘Ha egy takarítónő Battersea-ből Dior-ruhát tud venni magának az ötvenes években, én is elérhetek valami hasonlót 2022-ben’.”

„Mrs. Harris ruhája metaforaként is értelmezhető – teszi hozzá Isabelle Huppert. – Természetesen beleszeret abba a ruhába, de ennek mélyén az rejlik, hogy szeretné, ha az élete valamilyen nagyobb formátumot öltene, és a ruha ennek az eredménynek a szimbóluma lesz, a boldogság szimbóluma.” „Mrs. Harris már eleve nagy kaliberű személyiség, hatalmas lélek szorult ebbe a kis nőbe – veszi át a szót Lesley Manville –, és a ruha azt szimbolizálja, hogy el tudja érni, amiről azt hinnénk, hogy számára elérhetetlen. Azt jelképezi, hogy ki tud jutni abból a kátyúból, ahová a férje halála miatt jutott, és egyedülálló asszonyként is a maga szerencséjének kovácsa. Legyőzi a borzasztó sznobériát, amivel szembetalálja magát, bebizonyítva, hogy mindenki egyformán fontos.” „Ada azért nyeri el, amire vágyik, mert kiérdemli azzal a szeretettel, amit az emberekből kivált – foglalja össze Fabian. – Szörnyen nehéz időket élünk, az emberek menekülni akarnak a mindent átható nyomorúság és sötétség elől – a Mrs. Harris Párizsba megy pedig megadja nekik ezt a lehetőséget.”

UIP Dunafilm