0

Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) – Birds of Prey (And the Fantabulous Emancipation of One Harley Quinn)

írta Minime

Az Öngyilkos Osztag legkedveltebb és legőrültebb figurája a rendkívüli külső adottságokkal és még ennél is fertőzőbb belső káosszal megáldott Harley Quinn (Margot Robbie) volt. Egyértelműnek tűnt a film kritikai sikertelensége ellenére is, hogy a karakter önálló filmért kiált, és ez szinte kötelező jelleggel meg is fog valósulni. A rendezésre Cathy Yan vállalkozott, míg a szkriptet Christina Hodson szállította.

Harley a Jokerrel történő szakítása után még az eddigieknél is kissé jobban megőrül, és kénytelen szembesülni azzal, hogy a Bohóc védelme nélkül a múltban elkövetett pofátlanságai megtorláshoz fognak vezetni. Miközben sorra megjelennek a „kárigényt benyújtó ügyfelek”, főhősünknek még háborgó lelkével és a szakítás okozta stresszel is szembe kell néznie. Amikor azonban Roman Sionis (Ewan McGregor), Gotham legmódosabb maffiózója is szeretné eltenni láb alól, akkor Harleynak nem marad más választása, mint alkut kötni. Vagy leszállítja a Sionis-t meglopó zsebtolvajt, Cassandra Cain-t (Ella Jay Basco) vagy szépen lemetszi az arcát Victor Zsasz (Chris Messina), aki Sionis első számú gyilkosa. Miközben Harley a tolvaj nyomában jár, megismerünk még három teljesen eltérő és a történethez többé-kevésbé passzoló női karaktert, akiknek szintén van valamilyen kapcsolatuk az üggyel ilyen-olyan aspektusból. Renee Montoya (Rosie Perez) a kiégett rendőrnő, aki Sionis-t akarja sittre vágni, Dinah Lance/Fekete Kanári (Jurnee Smollett-Bell), aki Sionis klubjában énekel és később a sofőrjeként is funkcionál, nem mellesleg, Cassandra barátja. Valamint megérkezik a Vadásznő (Mary Elizabeth Winstead), akinek az előző kettőnél jóval mélyebben gyökerező ellentéte van a maffiavezérrel. A történet folyása során a csapat szépen összeáll, és arcpirító vagdalkozásokat rendeznek.

Az alakítások közül kiemelkedik Robbie erősen túltolt és karakterfejlődésre kényszerített címszerepe, valamint McGregor nagyképű, egoista őrültje, akik szinte ellenpontozzák is egymást. Eközben az összes többi karakter csak ténfereg és erőlködik, miközben próbál hasznos tagja lenni a filmnek, sajnos sikertelenül. Súlytalan és semleges karakterek tömeges szerepeltetése sajnos még sosem vezetett eredményre, és ez most sincsen másképp. Az akciójelenetek talán a film egyetlen elfogadható részét képezik, miközben Harley Deadpoolt majmoló narrátor-beállítása nagyon is idegesítő. A történet botrányosan gyenge és a motivációk is ék-egyszerűek; miközben próbálunk nevetni és élvezni, amit látunk, ezt nem tudjuk nem észrevenni.

Cathy Yan borzasztóan túlvállalta magát, és sajnos kissé aláásta filmjével a kiszámíthatatlan, ördögien gonosz és lelkiismeretlen főhősnő karakterét. Megpróbálta érzelmekkel feltölteni, anyáskodásra és együttműködésre kényszeríteni, de ezzel gyakorlatilag elvette Harley őrültségének lényegét. Összességében elég gyenge eresztés, és nem igazán érthető, ki volt a film célközönsége. Másképp, máshogyan, más sztorival és más ötletekkel működött volna, de így sajnos nem tud. Kár érte.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *