Villámportré: Fernando Meirelles

Fernando Meirelles legújabb filmje, A két pápa már elérhető a Netflixen.

Hat éve valami olyasmi történt, ami addig hosszú évszázadokig egyszer sem: a katolikus világ két, egymás után következő spirituális vezetője úgy adja át egymásnak a stafétabotot, hogy az egyikük halálát sem követeli. XVI. Benedek pápa lemondásának és Ferenc pápa megválasztásának rendkívüli történetét Fernando Meirelles vitte vászonra a Netflix produkciójában.

írta Nikodémus

A nagy német teológus és „a világ végéről” érkezett érsek beszédmódja, viselkedése nem is lehetne különbözőbb, így csábító szembeállítani őket, kiemelve egyikük alakját a másik rovására. Meg is teszik ezt sokan sokféle okból, s az sem zavarja őket, hogy mind Ratzinger, mind Bergoglio kinyilvánította: a katolikus tanítást és az egyház szolgálatát illetően teljes egységben vannak. Szépen mutatja mindez az „egység a sokféleségben” alapelvét, minek nyomán gyökeresen különböző pápai személyiségeket köszönthettünk már az elmúlt évszázadban is, akik azonban boldogan megférnek egymás mellett a szentek társaságában. Ez a külvilágot is álmélkodásra késztető tény nem tudni, milyen erősen jelenik meg a brazil rendező hamarosan érkező munkájában, ám az bizonyos, hogy keze alatt izgalmas film formálódik.

Az 1955-ben született, São Paulóban nevelkedett Meirelles orvos édesapja révén már korán megtapasztalta a kulturális sokféleséget: gyakran járt Ázsiában és Észak-Amerikában. A négygyermekes család életét korai tragédia árnyékolta be: Fernando 4 éves korában végignézte, ahogy bátyja, José Marcos meghal egy autóbalesetben. Lánytestvérei a humántudományoknak szentelik életüket, az egyetlen megmaradt fiú azonban építészeti egyetemre megy, majd ott film formájában nyújtja be diplomamunkáját, jelezve vonzódását a mozgókép iránt.

A két évtizednyi reklámiparban eltöltött idő után, 2002-ben bemutatott Isten városa (Cidade de Deus) magába sűríti mindazt, amit alkotója átélt addigi élete során: a Paulo Lins regényéből készült adaptáció a kiáltó ellentétek filmje. Nézőbarát klip-esztétika csap össze elképesztő nyomorral, szenvtelen dokumentarizmus vérfagyasztó amoralitással. A Rio de Janeiro faveláiban játszódó történet hősei olyan gyerekek, akik sosem tapasztalták meg a boldog családi légkört, így képtelenek erkölcsösen viselkedni. A társadalom által kidobott senkik ők, sorsuk pedig megrendítő illusztrációja a jézusi mondásnak: aki kardot ragad, kard által vész el (Mt 26,52b). A békésnek tűnő felszín alatt feszülő ellentmondások kezelése a nemzetközi ismertséget hozó debütálás után is a rendező állandó témája marad, melynek hagyományosabb példája Az elszánt diplomata (The Constant Gardener, 2005), szokatlanabb pedig a Vakság (Blindness, 2008). Mindkét film irodalmi alapanyagból készül (John le Carré, illetve José Saramago regényéből), s egyaránt változtat a forrásművön. Előbbiben egy saját önelégültsége miatt beteggé lanyhult társadalmat ábrázol Meirelles, és az egyéni, személyes kiutak lehetőségeit kutatja; utóbbiban pedig már a végóráit éli a civilizáció: egy orvos házaspár vívja harcát egy vakságot terjesztő járvány, s egyúttal a megriadt emberiség állati ösztönei ellen. A biblikus párhuzamok kevésbé nyilvánvalóak alkotónk következő filmje, a 360 (2011) esetében: a nemzetközi sztárokkal forgatott, kirakósjáték-szerkezetű dráma féltucatnyi szálon keresztül követi átlagember-hőseinek apró hazugságait, hibáit és bűneit, sajátos panorámát felrajzolva a nyugati társadalom érzelmi kiüresedéséről.

Ferenc pápa hatéves főpásztori szolgálata máris komoly filmográfiát termett: készült visszafogott életrajzi mozi (Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig, 2015), túláradó dicshimnusz (Szólítsatok Ferencnek – A nép pápája, 2015), valamint a kulisszák mögé merészkedő dokumentumfilm (Ferenc pápa – Egy hiteles ember, 2018). Hogy Meirellesnek és alkotótársainak (a főpásztorok szerepében Anthony Hopkins és Jonathan Pryce) mi a szándéka a kétségkívül izgalmas, Anthony McCarten által forgatókönyvvé érlelt alaphelyzettel, még nem tudjuk. A rendező társadalmi érzékenysége és a spirituális témák iránti vonzalma bizakodásra ad okot.

(Megjelent: A Szív, 2019. június)