13

Nagy SW-hangoló: Tíz Csillagok háborúja-koppintás

írta Nikodémus

sw-hangoló1Néhány hét múlva újabb fejezet íródik a Star Wars-mitológia nagykönyvébe, ám amíg december 18-án, a VII. rész intrójaként felzengenek John Williams felejthetetlen taktusai, bepótoljuk lemaradásunkat, és sorra vesszük, mi történt eddig abban a bizonyos, messzi-messzi galaxisban. Most sorra vesszük, ki mindenki próbálta másolni Lucas sikerreceptjét: tíz Csillagok háborúja-koppintás következik, néhány kakukktojással.

2015-11-21-SW-top-10-koppintás-sw-art-poster-1980Az már a kortársak számára sem volt kétséges, hogy a Star Wars kirobbanó sikere divatot teremt. A kérdés csak az volt, hogy mekkorát: beindít-e újabb franchise-okat, (al)műfajt alakít-e ki vagy trendmeghatározó vonatkoztatási ponttá nemesül. S persze hogy mennyi pénzt hoz az álomgyárnak. Nem meglepő, hogy az intézményes rókabőrlehúzást nem más, mint maga George Lucas kezdte, íme:

Star Wars Holiday Special (1978)

Az ezerszer kiátkozott fércmű, rajongók millióinak és alkotóinak megtestesült rémálma meglehetősen ártatlanul indult: a CBS – érezve a pénz szagát – egy egész estés varieté-showt akart szentelni az űroperának. Lucas némi hezitálás után beleegyezett a dologba, sőt, a készítők rendelkezésére bocsátotta vuki-elképzeléseiről szóló jegyzeteit, de elsősorban a Birodalom visszavág előkészítésére összpontosított. Gary Kurtz szerint ez ütött vissza csúnyán: egyszerűen nem ellenőrizték a folyamatokat, és amikor 1978. november 17-én bemutatták a művet, már kész volt a baj. A minden logikát nélkülöző sztori, a giccsen messze túllőtt ölelkezős jelenetek, Leia hercegnő dalra fakadása és az értelmezhetetlen vuki-párbeszédek között az egyetlen halvány pozitívum Boba Fett karakterének bemutatása egy animációs betét keretében. A két órás szörnyűséget Lucas mindenhonnan letiltotta (a TV-adás felvételei azóta is terjednek), mert érezte, a Holiday Special megölhetné mítoszát. Szerencsére nem így történt.

2015-11-21-SW-top-10-koppintás-holiday-special

Flash Gordon (1980)

Az első kakukktojás: igazából a Flash Gordon inspirálta a Star Wars-t, nem pedig fordítva, Lucas ugyanis eleinte kedvenc gyerekkori képregényhőséről akart mozifilmet forgatni. Dino de Laurentiis, a jogok birtokosa szóba se állt vele, aztán amikor látta, hogy Lucas űrmeséje kasszát robbant, mégiscsak elgondolkozott az adaptáción. A bőséges költségvetés, a hírneves színészek (Max von Sydow, Ornella Muti, Timothy Dalton) és a Queen-írta filmzene ellenére zűrös volt a forgatás, és végül hervasztóan béna, zavaros film született Mike Hodges rendezésében, ami mind a pénztáraknál, mind a kritika szemében megbukott.

2015-11-21-SW-top-10-koppintás-flash-gordon

Star Trek II. – Khan haragja (1982)

Ide írhattam volna az első Star Trek-mozifilmet is, mellyel szintén furcsa, se veled, se nélküled-kapcsolatban van a Star Wars: Lucas be nem vallottan ihletett merített hozzá a legendás ST-sorozatból, a Robert Wise rendezte nagyjátékfilm előkészületei mégis szakállasunk űrfantasy-jének sikere nyomán gyorsultak fel. A film méltóságteljes tempóján és meditatív hangvételén már nem változtattak, a következő részbe azonban elvont fenyegetés helyett konkrét főgonosz kellett. Az eredeti sorozat egyik részének nem-hivatalos folytatásaként tehát gyöngyvászonra engedték Khant (Ricardo Montalban), és a szokatlanul fordulatos, egyszerre kalandos és drámai sztori feltűnően hajaz a rivális mitológiára. Oda se neki, a közmegegyezés szerint a Khan haragja azóta is az egyik legjobban sikerült Star Trek-mozifilm.

2015-11-21-SW-top-10-koppintás-star-trek-II-2

Támadás a Krull bolygó ellen (1983)

Vegyük csak sorra: bölcs öreg varázsló (Alec Guinness helyett Freddy Jones), Szörnyeteg (Darth Vader most nem ért rá), megmentésre váró hercegnő (Lysette Anthony) és nagy dolgokra hivatott, jóképű fiú (Ken Marshall). Tudom, ez minden mese ősváza, de akkor is: árulkodóak az SW-párhuzamok, noha Peter Yates rendezése még inkább a fantasy felé tolódik, mint Lucas agyszüleménye. A fantasztikus világok, a beteljesítendő prófécia, a varázsfegyver és a szedett-vedett mentőcsapat évődése már csupán hab a koppintás-torta tetején. A trükkök sajnos rosszabbul öregedtek, mint az alapműé.

2015-11-21-SW-top-10-koppintás-krull

Starcrash – Stella Star kalandjai (1978)

Tulajdonképpen ezzel kellett volna kezdenem a listát. A Starcrash ugyanis annyira fergeteges Star Wars-rip-off, hogy paródiaként, mi több, szatíraként is működik. Hogy ez volt-e rendezőjének, Luigi Cozzinak a szándéka, máig nem tudható, mindenesetre a film mindent felvonultat, ami egy igazi B-mozis űr-őrülethez szükséges: csempész főhős, misztikus képességekkel rendelkező társ, humanoid robot, birodalmi űrrendőrség, amazonbolygó, fénykardok (nem tévedés!) és még ezernyi dilis ötlet. Ja, és mindehhez sztárok asszisztálnak: Christopher Plummer, David Hasselhoff, és még az egykori Bond-csaj Caroline Munro is bedobja bájait. Nem csoda, hogy sokan komolyan érvelnek amellett, hogy a Starcrash bizony jobb, mint a Star Wars.

2015-11-21-SW-top-10-koppintás-starcrash

Csata a csillagokon túl (1980)

S ha már a kisköltségvetésnél tartunk: a B-mozik királya, Roger Corman sem hunyhatott szemet a frissen támadt SW-mánia fölött. Jimmy T. Murakami rendezése egyfajta „A hét mesterlövész az űrben” akart lenni, ám hogy bejött-e neki, döntse el a kedves közönség. Mindenesetre jó csapat dolgozott a produkción: John Sayles írta a forgatókönyvet, James Cameron igazgatta a vizuális effekteket és James Horner szerezte a zenét. Sybil Danningnek pedig egy dolga volt: hogy vonzza a férfitekinteteket. A projektről előzőleg elterjedt, hogy John Wayne főszereplésével Ingmar Bergman rendezné – ez persze csak vicc volt, a végül elkészült verzió azonban szép lassan kultklasszikussá nőtte ki magát.

2015-11-21-SW-top-10-koppintás-battle-beyond-the-stars

Az utolsó csillagharcos (1984)

Mintha időparadoxonba kerültünk volna: Alex Rogan (Lance Guest) külvárosi kiskamaszként megdönti a rekordot egy csillagharcosos videójátékban, mire megjelenik egy úr, aki repülő DeLorean-jével egészen egy fantasztikus űrállomásig repíti. A Disney Tron-jának megidézése még rendben is van (hisz az ’82-es), de megsejteni az egy évvel későbbi Vissza a jövőbe sztoriját? Nem semmi, és a Star Wars-allúziók még csak most kezdődnek. Sajnos a film Lucas ellentmondásos CG-imádatát is magáévá tette: űrhajók, űrcsaták és egzotikus tájak százai születtek az akkoriban a világ leggyorsabbjának számító Cray X-MP számítógép által. Mindennek fényében kissé bizarr, de a filmből 2004-ben musicalt írtak, sőt, a történet alapját képező videójátékot az Atari piacra dobta – jól meg is bukott vele.

2015-11-21-SW-top-10-koppintás-last-starfighter

Battlestar Galactica (1978)

Nos, nem a CBS volt az első, amely tévére akarta konvertálni a Star Wars sikerét. Amikor Glen A. Larson először látta a Csillagok háborúját, egyből megfogant benne a világraszóló ötlet: végtelenségig nyújtható tévésorozatot kell csinálni Lucas víziójának alapelemeiből. Őt természetesen nem kérdezte meg, inkább lekoppintotta az arctalan katonákat, a vagány pilótákat és az ősi mítoszok scifi-vel való keverését. S persze a könnyed hangvételt: az eredeti, végül csak egy szezont megért Battlestar Galactica ugyanis messze nem az a komolykodó, tudományos, társadalmi vagy vallási kérdéseket feszegető sorozat volt, hanem egy egyszerű űr-szappanopera.

2015-11-21-SW-top-10-koppintás-battlestar-galactica

Dűne (1984)

Ha szigorúan vesszük, ez itt újabb kakukktojás: természetesen Frank Herbert monumentális regényfolyama is Lucas inspirációi között szerepelt a Csillagok háborúja megalkotása során. A fénykardozós űrkalandozás mégis hatott a Dűnére, mégpedig annak elkészültére. Már a hetvenes években tervezgették a moziadaptációt, Alejandro Jodorowsky a legjobb csapatot gyűjtötte össze a projekthez (Giger, Moebius, Salvador Dalí, Mick Jagger, Pink Floyd), ám végül hamvába holt az egész, és David Lynch (aki A jedi visszatért dobta Herbert kedvéért) vihette nagynehezen szélesvászonra a fűszerbolygó körül bonyolódó nagyszabású történetet. Más kérdés, hogy jókorát bukott vele – újra bizonyítva az alaptételt, miszerint megfilmesíthetetlennek minősített regény adaptációjába bele se kezdj –, a film azonban később szintén szert tett valamiféle kultstátuszra.

2015-11-21-SW-top-10-koppintás-dune

Csillagvadász: Orin legendája (1985)

Lucas ewokokra építette a Jedi utáni tévébetörési kísérleteit, de ha a Mesternek se ment, hogy működhetne akármilyen tanítványnak? Az Atlantic-nél úgy gondolták, majd ők megmutatják, hogy is kell ezt csinálni. Dél-koreai animációs stúdiójuk a világ első 3D-s technikájával rukkolt elő, azzal csinálták meg a Csillagvadászt. A sztorit, melyben újfent középkori mondakör keveredik űrvilágok bemutatásával, nem nagyon csípte a közönség, csak a Paramount égisze alatt kiadott VHS hozott vissza valamicskét a befektetett pénzből. A nagyratörő sorozatindítási tervek pedig gyorsan eltűntek az asztalfiók mélyén.

2015-11-21-SW-top-10-koppintás-starchase

*

Született még jópár elszállt adaptáció – Jason Of Star Command-sorozat (1978-81), A fekete lyuk (1979), Star Odyssey (1979), Saturn 3 (1980), Spacehunter (1983) – sőt, még a brazilok és a törökök is megcsinálták a maguk Star Wars-verzióját, a nagy stúdiók a nyolcvanas évek végére belátták, egy az egyben nem tudják lemásolni Lucas vízióját. Az eszképista műfajoknak mindezzel együtt szépen felvirradt: többek között ekkor készült a Sárkányölő (1981), John Boorman Excalibur-feldolgozása (1981), John Milius Conan, a barbár-ja (1982), a Végtelen történet (1984), a Kedves ellenségem (1985), de még Ridley Scott is csinált egy vegytiszta fantasy-t Legenda néven (1985). Sőt, James Bond világába is beszüremkedett az űr-őrület: őfelsége kedvenc titkosügynöke az 1979-es Holdkeltében szkafanderbe öltözve mentette meg a világot.

Forrás:
therobotsvoice.com
denofgeek.com
www.sparknotes.com
origo.hu/filmklub

2015-11-21-SW-top-10-koppintás-sw-empire-of-dreams

Álmok birodalma: nem lehet csak úgy simán lekoppintani…

13 komment

  1. Azt hiszem mindet láttam:) A StarCrash hatalmas, végigröhögtem. A Dűne feledhető. A Krull pedig anno nagyon jó volt, valamikor újra akartam nézni, de kikapcsoltam pár perc után, mert nem akartam, hogy megváltozzon jó véleményem,:)

  2. Nem egészen látom, hogy a Star Trek II: Khan haragjában mi a Star Wars-koppintás. A Star Wars sikerének köszönhetően került át a Trek a mozivászonra, de nem sok hasonlóság van köztük azon túl, hogy az űrben játszódnak. Vagy nem ugyanazt értjük “koppintás” alatt? 🙂

    És mi az, hogy “az eredeti sorozat egyik részének nem-hivatalos folytatása”? A mozifilmek mögött majdnem ugyanaz a kreatív team áll, szándékoltan ugyanabban az univerzumban játszódnak, mint a sorozat. Mi kell még ahhoz, hogy “hivatalos” legyen?

    • “Nem egészen látom, hogy a Star Trek II: Khan haragjában mi a Star Wars-koppintás.”

      Vegyük sorra: elvont fenyegetés helyett konkrét főgonosz, filozofálgatás helyett kaland, szájbarágós tanulság helyett drámai jelenetek sora. Szerintem ezek előtérbe kerülésében volt szerepe a Star Wars sikerének.

      “És mi az, hogy “az eredeti sorozat egyik részének nem-hivatalos folytatása”?”

      Ricardo Montalban mint Khan már megjelent az eredeti sorozat 1967-es Space Seed c. epizódjában, a mozifilm gyk. annak a cselekményét bontja ki és folytatja. A kreatív csapat pedig nem ugyanaz: más a rendező, a vágó, a forgatókönyvíró stb. Persze ugyanabban az univerzumban játszódik, ez igaz.

      • Én nem feltétlenül gondolom, hogy ezeket a Star Warsról “örökölte” a Trek, egyszerűen a moziban más a terep, mint egy tévésorozatban. Nem feltétlenül a Star Wars találta ki, hogy legyen egy konkrét főgonosz, legyenek kalandok. Ez a mozi világa. A Star Wars sikerének abban volt szerepe, hogy ekkor minden stúdió űrös projekteket keresett, és a Paramount a homlokához csapott, hogy jé, van egy Star Trekem, amiből éppen új sorozatot fejlesztek, legyen belőle inkább mozifilm.

        “A kreatív csapat pedig nem ugyanaz: más a rendező, a vágó, a forgatókönyvíró stb. ”
        Igen, nyilván ezek a konkrét személyek mások, mint a tizensok évvel korábbi sorozatban, de a sorozat alkotója, Gene Roddenberry továbbra is részt vett a dolgokban. Ezért mondom, hogy ez “hivatalos” folytatásnak tekinthető.

        • “Én nem feltétlenül gondolom, hogy ezeket a Star Warsról “örökölte” a Trek, egyszerűen a moziban más a terep, mint egy tévésorozatban. Nem feltétlenül a Star Wars találta ki, hogy legyen egy konkrét főgonosz, legyenek kalandok. Ez a mozi világa.”

          Ez is igaz. Mondjuk az első Star Trek-mozifilm erősen hajaz a sorozat karakterére (elvont fenyegetés ugye), és elég felemásan fogadta a közönség.

          “A Star Wars sikerének abban volt szerepe, hogy ekkor minden stúdió űrös projekteket keresett, és a Paramount a homlokához csapott, hogy jé, van egy Star Trekem, amiből éppen új sorozatot fejlesztek, legyen belőle inkább mozifilm.”

          Valahogy így lehetett.

          “Igen, nyilván ezek a konkrét személyek mások, mint a tizensok évvel korábbi sorozatban, de a sorozat alkotója, Gene Roddenberry továbbra is részt vett a dolgokban. Ezért mondom, hogy ez “hivatalos” folytatásnak tekinthető.”

          Hát Roddenberryvel pont meggyűlt a bajuk a stúdiósoknak, egyszer kidobták a mozifilmek környékéről, másszor meg visszavették…

          • A stúdió és Roddenberry viszonya egy külön filmet megérne, annyira szövevényes. 🙂
            Vagy legalábbis egy sorozatot, hogy elvont fenyegetésként jelenjen meg a stúdió, nem konkrét főgonoszként. 😀

  3. A Krull a “bűnös élvezetek” kategóriája. Imádom, olyan bájos. Ha kicsit jobban megcsinálják a trükköket, a hangulata a világnak zseniális, szerintem, a világ egyik legjobb fantasy-je lehetett volna. 🙂

  4. Most komolyan, ebből minimum 5nek semmi köze a Star Warshoz, de te lazán le “koppintásozol”, olyan dolgokat amik bőven az SW előtt kezdtek el készülni és sokkal hatalmsabbak.
    Dűnére például azért írod, mert látván a SW film sikerét, valaki megpróbálta azt is filmre vinni ( a könyv már 65ben kijött és hatalmas siker volt, de ez téged ne zavarjon )
    A Star Trek univerzum meg addigra már megélt egy egész sorozatot mire az első SW film kijött.
    A Star Wars Holiday Special , meg Lucas áldásával készült ezért nem koppintás hanem max egy elbaszott zabigyerek.
    (Komolyan mondom, az indexes trollok szoktak így fogalmazni, úgyhogy ezt ki is töröltem. De azért jelezz vissza egyszer, ha Te is “kiizzadsz” magadból egy top 10-t. – Koimbra).

    • Nem tudom, feltűnt-e, hogy a cikk elején jeleztem, lesz két kakukktojás: ez a Flash Gordon és a Dűne. Elkészülésükre (tempójára, módjára stb.) mégis hatott a Star Wars sikere, ahogy a Star Trek mozifilmekére is. Persze, volt már egy univerzum – a tévében, nem a nagyvásznon. A Khan haragja pedig még – ahogy írtam – cselekményvezetésben is utánozza a Star Wars-t.
      A Holiday Speciallal kapcsolatban igazad van, lehet, hogy valójában nem is koppintás, inkább egy SW-exploitation, amiben az a kínos, hogy GL kezdetben rábólintott…

      Talán kiderül az írás egészéből, hogy meglehetősen szabadon értelmeztem a “koppintás” szót (s ezt szándékosan tettem), utalva arra, milyen divatot generált az SW elképesztő sikere.

  5. “A stúdió és Roddenberry viszonya egy külön filmet megérne, annyira szövevényes. 🙂
    Vagy legalábbis egy sorozatot, hogy elvont fenyegetésként jelenjen meg a stúdió, nem konkrét főgonoszként. ?”

    Touché. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *