A filmről itt követhető kibeszélő, az előző részről pedig itt írtunk.
Régen volt már, hogy John McClane-nel körbejárhattuk a Nakatomi toronyház folyosóit, zegzugait, szűk szellőzőjáratait. Hans Gruber csapatával pont akkora időzítette látogatását, amikor a New York-i zsaru karácsonykor meglátogatja nejét. McClane kitartóan, kúszva-mászva, egyre több sérülést gyűjtve, bagózva és cinikus beszólásokkal tizedelte a rossz fiúkat. Hős – sőt mi több: egy ikon – született, Bruce Willis pedig sztár lett. A bevételt elnézve a stúdió a folytatás mellett döntött, majd jött a többi rész is. A franchise-ok nagy részére jellemző, hogy kitermelnek magukból minimum egy olyan kalandot, amelyet a rajongók fanyalogva fogadnak. Jelen esetben az előző négy rész során is akadt olyan felvonás, amelyre egyszerűen nem lehetett ráfogni, hogy Die Hard lenne. Van akinek az első résszel ért véget a Die Hard és akadhat olyan is, aki a negyediket sehogyan sem tudja beilleszteni a franchise-be. Mostanra elértünk arra a szintre, hogy eme széria nevét annyira meggyalázták, befeketítették, hogy eltemettük a kert hátsó részébe, még fejfát is kapott. Ám a stúdió csak erőlködik, itt az új McClane opusz és mivel zombis alkotásként nehezen lehetne rátekinteni (bár eléggé élőholt darabbal van dolgunk), így ne is Die Hard-ként, hanem egyszerű akciófilmként tekintsünk rá. Olvasd tovább