4

Leporolt Filmtekercsek: Ne Bántsátok a Feketerigót! (1962)

Hollywood termékeny 60-as éveiben a műfajok széles skálája intenzív fejlődésbe kezdett. Ekkortájt jelentek meg a kalanddal fűszerezett háborús és történelmi, mára már klasszikus darabok, mint a Navarone ágyúi (1961), Arábiai Lawrence (1962) vagy a Kleopátra (1963) és még sok olyan alkotás melyekben hősöket avattak. A hős fogalma a különböző korok, a társadalom, a felfogások és az értékek változásához igazodva az egyik legképlékenyebb így legjobban formálható és megjeleníthető témája a művészetek világának. Amikor Harper Lee 1961-ben Ne bántsátok a feketerigót! (To Kill A Mockingbird) című könyvével Pulizer díjat nyert, egy évvel később egy olyan műfajilag színes filmadaptációja született meg, amely örökre beírta magát a filmes történelembe.

to-kill-a-mock-cover

Az 1930-as években, egy kis poros alabamai, képzeletbeli kisvárosban Atticus Finch (Gregory Peck), az ügyvéd egyedül, tisztességben neveli két gyermekét. Egy napon a nyugodt hétköznapok a feje tetejére állnak mikor kiderül, hogy megerőszakoltak egy helyi fehér asszonyt s a rasszizmussal túlfűtött lakosság természetesen egy fekete fiút vonszol a tárgyalóterembe, a bíróság pedig épp Atticust rendeli ki védőügyvédjének. Megkezdődik tehát a harc az előítéletek és az irracionális félelem ellen, mindezt pedig egy 6 és egy 10 éves gyerek szemén keresztül láttatják a nézővel.

A dolog érdekessége, hogy a fenti egyszerű szinopszis csupán a kocka egyik oldala. A film egyszerűen annyira sokrétű, mind mondanivalóját mind szerkezetét tekintve, hogy röviden felsorolni az érintett témákat és kivitelezési technikákat önmagában is elég nehéz. Egy biztos, hogy tovább folytatja Hitchcock két évvel korábbi Psycho-jának műfaji sokszínűségét, habár ezt az újdonságot itt már sokkal könnyebben fogadta a közönség, hiszen nem szélsőséges műfajokat akar egymás mellé pakolgatni (pl. a kezdeti romantika átfordulása horrorba). Mivel a történetet a főszereplő kislány, Scout nézőpontjából szemlélhetjük ezért beszélhetünk a felnőtté válás (coming of age) témájáról, ami az ártatlanság elvesztésével jár, de az afro-amerika Tom Robinson (Brock Peters) meghurcolása nyomán szintén rásüthetjük a kemény tárgyalótermi dráma bélyegét. A párhuzamosan futó második szál szerint a városban terjed egy szóbeszéd, miszerint Atticus háza szomszédságában egy „fura”, a szülei által bezárt kisfiú él. A gyerekek, Scout és Jem, nyomozásba kezdenek így innen ered a film kalandos és a rejtélyt, misztikumot hordozó jellege. Nem is beszélve arról, hogy a vége felé, a félelmetes erdei üldözésnek köszönhetően pedig már-már thrillerbe fordul át.

atticus-2

Maycomb egy olyan város melynek lakosai templomba járnak, összetartanak, udvariasak egymással. Viszont túl a képmutatáson a felszín alatt dúl a gyűlölet, az előítélet, az irigység, gyávaság és gonoszság s ezek titkos, alattomos tettekben nyilvánulnak meg (pletyka, távolból leskelődés). Az egész hely és közössége leképezi az akkori Amerika feketékkel szembeni déli rasszista felfogását, viszont ritkán teszi nyíltan, így a film is sokszor csak szimbólumokkal próbálja ezt érzékeltetni (feketerigó=ártatlanság, veszett kutya= a város lakossága/rasszizmus).

A fekete-fehér látványvilág vitatott, hogy szándékosan választott volt-e vagy a színes film technológiája még nem volt száz százalékosan kiforrott, mindenesetre lehetőséget ad arra, hogy ne a táj és a környezet, hanem az emberi viselkedés kerüljön a fókuszba. Russell Harlan a Rio Bravo (1959) nagy tehetségű operatőre ezúttal inkább a jól megkomponált beállításokkal, csoportképekkel (előtér és háttér precíz kitöltése) mintsem dinamikus mozgásokkal dolgozik. Nagyon fontos, hogy a közeli és a távoli felvételeivel irányítja a közönség érzelmeit: a kislányát féltve szerető apát bizalmas közelségből, míg a város gyűlölködő lakosságának csoportját messziről fotózza, kiemelve ezzel a távolságtartó gondolkodásmódjukat.

 

atticus-1

 

Aki szeret gyönyörködni egy kitűnő színész igazán profi játékában, az pedig nagyon figyeljen Gregory Peck 9 perces, „egy lélegzettel” felvett védőbeszédére mellyel olyat kanyarintott, hogy meg is nyerte abban az évben a legjobb férfiszerepért járó Oscar szobrocskát – teljesen jogosan. Atticus ügyvédként az igazság bajnoka, mai szemmel fogalmazhatunk úgymint a 30-as évek Batman-je, aki ismerve a kor társadalom működésének mechanizmusát és a gonosz emberi természet mibenlétét úgy vonul harcba az ellenséggel, hogy tudja a csata kimenetele az elkerülhetetlen bukás lesz. Ugyanakkor Atticus még több ennél, ikonikus apafigura, aki a filmben – véleményem szerint – korát megelőzve tanítja az erkölcsi értékeket a gyerekeinek, a felnövekvő generációnak és teszi ezt egy jobb jövőért. Bátorságra nevel.

imdb: 8.4

Rottentomatoes: 94%

 

Érdekességek:

  •  Gregory Peck és az írónő, Harper Lee életük végéig baráti kapcsolatban maradtak.
  • Lee annyira meghatódott Peck szerepe iránti odaadásán, hogy hálája jeléül az apja zsebóráját ajándékozta neki. (Ez az óra a filmben is szerepel és az Oscar gálán is színésznél volt.) Peck évekkel később merte csak bevallani, hogy az órát egyik londoni tartózkodása idején ellopták, amire Lee megnyugtató válasza az volt: „Nos, végül is az csak egy óra”.
  • Robet Duvall első filmes debütálása.
  •  2007-ben az American Film Institute a minden idők 25. legjobb filmjének választotta meg, 2008-ban pedig a legjobb „tárgyalótermi drámának”.

Írta: Doro_

 

4 komment

  1. Akkor már megérte írni róla. :)
    Nem fogjátok megbánni a megnézését sem, ebben biztos vagyok 😉

  2. Az eleje a gyerekekkel nagyon idegesítő szerintem…összességében pedig a kisebbség ajnározó filmek legelső őse

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


9 − = hét