10

A bosszú asszonya (Sympathy for Lady Vengeance, 2005)

Ez az a bosszúállós-gyilkolós film, amely alatt végig szélesre nyílt szájjal vigyorogtam és nem azért mert defektes vagyok vagy őrült szadista, egyszerűen ezt diktálta az igazságérzetem.


A főszereplő nő, Lee Young-Ae (itthon A palota ékköve c. sorozatban láthattuk) ártatlanul börtönbe kerül. Már az első tíz perc után tudtam, hogy nem akármilyen filmmel van dolgom. Kapásból a Yakuzára emlékeztető kisujjlevágással indít, vér szanaszét folyik, puncinyalós jelenet a börtönben, vacsora félbemarad, tányérok asztal szélére lökve, szex, aztán vacsi folytatódik….
Mikor főhősünk elkapja a valódi bűnöst, értesíti az áldozatok hozzátartozóit. Egy elhagyatott házban lejátssza nekik, a gyerekgyilkos felvételeit. Jesszus, micsoda képek, micsoda hangulat, a lehető legkeményebb az egész film alatt, eszméletlen jól meg van csinálva, abszolút hozza az érzéseket amiket kell, aztán megbeszélik közösen, hogy mi legyen a fickó sorsa, a következő jelentben meg azt látom, hogy a kikötözött gyilkos körül hangszórók vannak, megint nagyot mosolygok, a sorsa felől döntenek, ekkor még csak kezdődik a hapsi számára a tortúra. Az totális csúcspont, mikor látom a hozzátartozókat nyakig nejlon cuccban, sorszámot húznak, jujuj, már sejtem mi következik, és akkor megkezdődik az, amit a legtöbb ember tenne a gyereke gyilkosával.
Park Chan-wook nagyon odavágott ezzel a filmmel. Nagyon durva, kőkemény, iszonyú és én mégis mosollyal néztem. Orbitális nagy film. Tubeolható.

Előzetes

 

10 komment

  1. Hat, kellett egy kis segitseg, hogy megertsem, mi is tortent, a vege meg mindig nem tiszta, biztos meg fogom nezni megegyszer. Es ezutan talan az Oldboyt is meg merem nezni.:)

  2. Nagyon jól össze van rakva ez a “sorozat”.
    Bár az elsőben túl sok a szervkereskedő, de abszolút pofán vág.
    Aztán a második csak simán pofánvág, de úgy, hogy még órák múlva is tátott szájjal meredsz előre…
    És a végén a katarzis; költői, brutális, felváltva röhögysz és bámulsz, egészen elképesztő… igen, azt hiszem az Orbitális a legjobb szó 🙂
    Én ezt láttam először, már vagy 3 éve, és már az elejefőcímmel elvarázsolt, az zene, a képek. És amikor lement az első jelenet, tudtam, hogy ez az én filmem… az a tofus jelenet 🙂
    Amikor kinyírja a szemét cellatársát, emlékszem az egész mozi hangosan röhögött 😀

    Erről jut eszembe, ezt is Titanicon látam, és hasonlóan fekete és vicces, de nem ilyen komoly és brutális. Szintén hatalmas élmény volt:
    Wristcutters: A Love Story

  3. A Honfoglalás nekünk is kötelező volt, de én mondtam a tanárnak, hogy már láttam egy hete és meg nem nézném még egyszer.

    A Sorstalanságot nem láttam, nem is érdekel, a Trója pedig…hát abban én sem értem mi volt a kötelező, hiszen egy-két dolog volt benne, ami emlékeztetett az órán tanultakra.

    Egyébként nekem a Bosszú trilógiából az Oldboy tetszett csak.

  4. Hehe, kotelezo Honfoglalas, a sotet folt a generacionk multjan, ha majd valaki 20 ev mulva elkesziti a magyar Waltz with Bashirt ez fog elokerulni, mint elnyomott fiatalkori trauma…mar evek ota nem gondoltam erre a filmre, de ahogy megemlitettetek, bevillantak Nero kek szemei, es megborzongtam…Meg kotelezo Szamarkohoges, ami egyebkent tetszett, de tipikusan aban a korban nezettek meg velunk, amikor meg egy szot sem ertettunk belole, csak a meztelen Hernadi Juditon vihogott mindenki.

  5. Abban benne volt meztelenül Hernádi Judit??? O_o
    Annyira untuk, hogy észre sem vettem 😀
    Bár rémlik, hogy volt egy pillanat, amikor nagy vigyorgás, meg fütyülés volt, de amire odanéztünk, már nem láttunk semmit (valamivel szórakoztunk) 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *