FilmDROID 
Az óriásölő színes-szagos, aranyos, bájos gyerekfilm. Menő rendezővel, 3D-ben. Se többet, se kevesebbet ne keressünk rajta, vigyük el rá a kölköket és kapcsolódjunk ki 114 percben (elrepül). Olvasd tovább
80 %
ParaNorman
Norman nagy adag pattogatott kukoricával felszerelkezve éppen horrorfilmet néz, miközben a háttérben a nagymama vígan kötöget. A srác ugyan általános iskolás, de az efféle alkotásokat délutáni gyerekmatinéként nézi. Erősen hozzá van szokva. Miért? Nos, a nagyi a háta mögött ugyanis szellem, Norman látja a holtakat, képes társalogni velük. Képességét nem is rejti véka alá, ám inkább tartják nyominak, mint csodabogárnak, éppen ezért kiközösítik, amit halottakat látó srác túlzottan nem bán Úgy tűnik, mintha a szellemekkel való diskurálás számára érdekesebb, mint az élők világa. Ám hirtelenjében egy régi átok miatt közelgő zombiapokalipszis miatt nagy szükség lesz adottságára, Norman nagybácsikájának a kísértete a suli wécéjében osztja ki a keménynek látszó feladatot. Olvasd tovább
A hét pszichopata és a si-cu (Seven Psychopaths)
Rettentően nehéz a forgatókönyvírók élete, állandóan szem előtt kell tartani a közelgő határidőt és mindig van, aki noszogató hangnemben emlékeztet arra, hogy most már illene lenne bemutatni valamit a várva várt irományból. Van aki különféle pirulákhoz nyúl, jobb esetben egy frissiben hallott sztoriból merít ihletet, rosszabb esetben lenyúlja valakinek a csodajó írását, mások a pohár fenekén keresnek használható ötleteket. Marty (Colin Farrell) is alkotói válságban szenved, a tervezett film címén gyakorlatilag nincs is más értelmes papírra vetett gondolata, éppen ezért gyakran töltöget poharába bort vagy erősebb itókákat, hátha a legurított mennyiség hatására esetleg homlokon csókolja a múzsa. Olvasd tovább
Argo-akció (Argo)
Elég rosszul érezheti magát az, akinek pályafutása egy Oscarral indul, majd később folyamatosan lehúzzák teljesítményét. Tény, hogy Ben Affleck forgatókönyvíróként nyert díjat, de színészként alakítását rendszeresen és élvezettél elemezték ki a kritikusok. Rendezőként a Hideg nyomon krimivel próbálta ki magát, nagy meglepetésre helyt állt a kamera másik oldalán, majd a Tolvajok városával bizonyította, hogy nem csak szerencsés volt, hanem valóban tud rendezi. Még erre is rá tudott tromfolni az Argo-akcióval, amely egy megtörtént esetet veséz ki, miközben Hollywoodon is jót tudunk mosolyogni. Olvasd tovább
Rampart (2011)
Az alábbi kritikát Doggfather írta. Köszönet érte.
Woody Harrelson tavalyi filmje, melyben egy erőszakos, rasszista, nőcsábász, homofób, ego mániás, narcisztikus rendőrt alakít. És ezt a lánya mondja a szemébe. Ezzel az alkotásról magáról is sok mindent elmondtam.
A film az 1990-es évek Los Angelesében játszódik, ahol egy vietnami veterán, egy sáros közrendőr Dave Brown (Woody Harrelson) pokolra jutását mutatják be. Nem egyszerű rendőr, a régi iskola egyik utolsó dinoszaurusza, ő dönti el, hogy mi törvényes, egyszerre bíró és ügyész, nem kevés esetben hóhér is. Amolyan Dredd Bíró a valóságban. Nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy hol dolgozik, a film címe a munkahelyét a Rampart kapitányságot jelöli, egy erőszakos bandák elleni osztagnak hozták létre, több mint 70 rendőrt foglalt magába, és rendkívüli esetekkel foglalkoztak. Elsősorban Los Angeles bandák uralta negyedeiben, droggal, erőszakkal, bandaháborúkkal foglalkoztak.
Madagaszkár 3. (Madagascar 3: Europe’s Most Wanted)
Az előző részről itt írtunk.
A DreamWorks alapítása óta azon fáradozik, hogy animációs részlegével két vállra fektesse legnagyobb vetélytársát, a Disney-t. A nagy igyekezet olykor görcsös erőlködésnek tűnik, máskor úgy látszik, hogy könnyen jött a sok a remek ötlet. Mindenesetre a Spielberg cég „rajzfilmosztályán” felvállaltan arra törekszenek, hogy az első rész után több folytatás érkezzen. Van ahol a spin off-ig is sikerült eljutni (Shrek), van ahol mégis a fiók mélyére süllyesztették a további terveket (Szörnyek az űrlények ellen), de a legnagyobb erény mégis az, hogy egy harmadik résszel lekörözik az előző felvonásokat.
The Raid: Redemption
Egy fiatal rendőr korán reggel elbúcsúzik terhes feleségétől, majd csatlakozik ahhoz a kommandós egységhez, amelynek feladata, hogy elkapja a környék főgengszterét. A helyi keresztapa egy sokemeletes épületben éldegél, magát mindenféle kegyetlen bűnözővel, narkóssal és gyilkossal vette körül. Ellenfeleinek többsége már a föld alatt pihen, a konkurencia is megtanulta, hogy nem érdemes vele ujjat húzni, még a zsaruk sem merik megközelíteni a helyet, a maradék meg le van fizetve. A különítmény teszi a dolgát, kezdetben még minden rendben halad, úgy megy az akció, mint a karikacsapás. Csendben haladnak, hatékonyan végzik a munkájukat, de jelenlétükre fény derül, a maffiózó által birtokolt épület környékén fellelhető összes zsivány megkapja a hivatalos vadászengedélyt a meggondolatlan betolakodókra.
Vaklárma (See No Evil, Hear No Evil, 1989)
A kritikát Gevin írta.
A vaksi bazmegol és ágálva hadonászik-kötözködik miközben a süket éppen egy kisteherautó sofőrt küldd el a jó édes anyjába. A vak azt hiszi, hogy a süket szidja, pedig még csak nem is hallja, hogy miket dumál a világtalan. Ez Wally és Dave első találkozása, ahol még halvány sejtésük sincs róla, hogy később, mint két szökött körözött bűnözőt kergetik majd őket az ostoba hekusok, akik olyan szerencsétlenek, hogy még egy vak-süket párost sem képesek cellába tuszkolni. Richard Pryor és Gene Wilder humoristapárosa egyszerűen uralta – de ha nem is, mindenképp színesítette – a 70-es 80-as éveket: olyanok voltak egymásnak, mint Bud Spencer és Terence Hill az ostorcsattogás hangú pofonokat osztó spaghetti-westernekben. A Vaklárma se hall, se lát koncepciója önmagában is zseniális felütés, amihez aztán jön ez a két barom és kult-státuszba emel egy teljesen hétköznapi komédiát, aminek az erényeit bőven lehetne sorolni, de a legszebbik mind közül, hogy nevettet, mert mást nem is akar.
A majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes)
A filmről itt is írtunk.
Az idén nyáron még nem kaptunk olyan filmet, ami után maximálisan elégedetten jöhettem volna ki a moziból és magával ragadott volna a film élménye. Voltak korrekt darabok (Halálos iramban 5 például), de valahogy mégis ez a hiányérzet megmaradt. Nem voltak nagy elvárásaim A majmok bolygója: Lázadással kapcsolatban. Mivel a ’68-as film nagy rajongója vagyok és élénken élt még bennem Tim Burton 2001-es adaptációjának gyenge minősége. Viszont teljesen meglepett és azt kell hogy mondjam, az idei nyár, talán legjobb filmje A majmok bolygója: Lázadás.
Plasztik szerelem és Wilderness
Plasztik szerelem (Lars and the Real Girl): Lars egyedül éldegél, csendesen. Eléggé szerencsétlenül fest. Sokan aggódnak is érte, néhányan mondják is neki: barátnőre van szüksége. Nosza rendel is egyet a neten, méghozzá gumibabát. Beszél hozzá, öltözteti, gondoskodik róla. A rokonsága és a falubeliek persze nem akarják megbántani Larsot, ezért ők is élő személyként próbálnak a guminőre tekinteni. Nincsenek kemény, vagány csávók, akik kiröhögik, szerethető, szimpatikus karektereket mutat be a film, korrekt alakítást is nyújt mindenki. Ezt a sztorit többféle irányba is elterelhették volna, ha akarják. Lehetett volna akár harsány, kacagós poénáradat, esetleg ilyen gusztustalanság határát feszegető aberrált film is. Ehelyett kaptunk egy drámai filmet, vígjátéki elemekkel fűszerezve. Nem fogjuk a térdünket csapkodni a nevetéstől, de elég sok helyen vigyorgunk percekig és bizony nem guminős vicceken. Kellemes szórakoztató film, esetleg depis hangulatot okozhat egyeseknél. Ryan Goslingot Golden Globe-ra jelölték, nem véletlenül. 80 %
A filmről Elanor is írt.
A vadász (Wilderness): Javítóintézetben az egyik bentlakó öngyilkosságot követ el. A felügyelő nevelő büntetésképpen egy túrára viszi őket egy kihalt helyre. Egy idő után azonban hullani kezdenek, valaki vadászik rájuk, az öngyilkos srác bosszúszomjas kommandós apucikája. Nyilazgat, vérszomjas kutyákat uszít a „táborozókra”. A szereplők közül azonosulni senkivel sem lehet, mindenki egy köcsög, nyomorult kis genyó. A See No Evillel párhuzamba állítható, ott is börtöntöltelékeket mészárolt a hotelben egy sorozatgyilkos. Slasher rajongóknak ajánlott, sőt ajánlom is. 70 %
Vérző olaj (There Will Be Blood)
Akadnak filmek, amelyek előtt letérdelnek úgymond a kritikusok, nem fukarkodnak a szép szavakkal, dicsérő mondatokkal. Ilyen alkotást akartak látni és ilyen művek születése érdekében rimánkodnak a mindenható producerek felé. A „Vérző olaj” is ilyen alkotás.
Upton Sinclair megírta, Magyarországon pedig az Európa könyvkiadó adta ki művét “Olaj!” címmel. Paul Thomas Anderson kezébe került, elolvasta, átírta, elvett belőle ezt-azt, megszületett a „Vérző olaj”.
Az üldözők (The Searchers, 1956)
Western – erről mi jut eszembe? A végtelen préri, cowboyok suhannak, indiánok dobolnak, ököl helyett a colt és winchester (nem a 80 GB-os) szól, ha probléma merül fel. Farmok egymástól mérföldekre, ahol már az is nagy szó, hogy egy évben két levél jön. No meg az aranyláz is felütheti a fejét pillanatok alatt.
Ha filmet kellene mondanom a témában akkor a Mackenna aranya és a Winnetou jut eszembe először, majd John Wayne.