Ronan (Mark Hapka) rég nem látta húgát, Beatrixt (Jessica Rothe). Ami azt illeti, apjukkal sem találkozik túl gyakran. Amikor a testvérek furcsa, érdekes, rejtélyes üzenetet kapnak tőle, elmennek a megadott helyre, egy lepusztult, befejezetlen, több emeletes épülethez. Először furcsának találják a falakra firkantott graffitikre: A 33-as Föld fertőzött, a 468-as abszolút biztonságos és így tovább. Kiderül, hogy az épület dimenziókapu, amely párhuzamos világokba repít el. Szét lehet nézni, ki lehet menni az ajtón, lehet csodálkozni vagy éppen kutakodni, de 36 óra múlva újra beindul a szerkezet. Olvasd tovább
50 %
A lázadó (Insurgent)
„Megmozgatta az agyam. Napokig ezen gondolkodtam.” – lehet olvasni egyes YA regények fórumain és jó néhány adaptáció után is „kattogtak” rajta. Nyilván az Alkonyat célközönsége máshogy áll hozzá ezekhez a filmekhez és a stúdiók jó része nem is próbálkozik, hogy rajtuk kívül más is élvezhesse a filmeket. Hiába vázolnak fel a könyvekben egy viszonylag érdekesnek hangzó világot/problémát/utópiát, sajnos gyakran előfordul, hogy még a fiatalabb korosztály is nemet mond ezekre. A burok egyszerűen unalmas volt, Jeff Bridges pedig egyszerűen megunhatta a tökölést és belevágott Az emlékek őrébe, meglovagolva a YA-művek népszerűségi hullámát. Legalább Az éhezők viadalához olyan szakembereket válogattak össze, akiket valóban érdekel a minőség, bár a harmadik felvonásnál erősen érződött a rétestészta-jelleg. Olvasd tovább
Röviden: A fekete ruhás nő 2.: A halál angyala (The Woman in Black: Angel of Death)
Kicsit felemásra sikeredett a legendás Hammer Films feltámasztása és az is látszik, hogy továbbra is a régi klasszikusokhoz hasonló horrorokat próbálnak készíteni. Az újabb alkotások egyik legjobban sikerült darabja volt A fekete ruhás nő, amely az Eden Lake-ért megérdemelten körbedicsért James Watkins és a Harry Potter skatulyából kibújni vágyó Daniel Radcliffe forgatott. A trendnek megfelelően megérkezett az újabb rész, természetesen újra a lápvidék felé vesszük az irányt.
Zajlik a világháború, Londont gyakran bombázzák. Éppen ezért Eve Perkins tanítónő néhány gyerkőccel együtt vidékre és azon belül is a már jól ismert „házba” utazik. Azonban itt sem nyugodhatnak meg, mert feltűnik a színen az ijesztő szellem és jó néhány furcsaság történik.
Tom Hooper rövidfilmeken, illetve sorozatokon edződött és mindez erősen nyomot hagy, látszik munkáján, hogy milyen múlttal bír. Úgy forgatott, mintha minden jelenet az utolsó lenne és elég gyakran próbálja megijeszteni a nézőt. Mintha kötelezőnek gondolta volna, hogy két percenként rémisztőnek szánt pillanatokat csempésszen művébe. Sajnos ezek jó részével nem éri el célját, de azért akad jó néhány jelenet, amely jól sikerült. Manapság gótikus horrorba ritkán vágnak bele, Guillermo fel Toronak is hiányzik a régi korszak és a Crimson Peakkel szeretne emléket állítani a régi horroroknak. Hooper becsülettel próbálkozik megteremteni a hangulatot, ebben nem vall kudarcot és egyúttal csapnivaló rendező lenne, ha egy sejtelmes, ködös lápvidéken nem tudná megteremteni az atmoszférát. Ha a forgatókönyvíró kissé megerőltette volna magát és előállt volna néhány eredeti ötlettel, a felesleges rémisztgetésekre egészen élvezhető film is születhetett volna. Sajnos közepesnél semmiképpen sem jobb. Olvasd tovább
Rendíthetetlen (Unbroken, 2014)
Ha egy szenvedéstörténetet festenek fel a vászonra idővel enyhíteni kellene a főhős fájdalmán vagy legalábbis meg kellene mutatni a fényt az alagút végén. Hiszen lehet, hogy együtt tudunk érezni vele és tudunk szorítani érte, de ami sok az sok. Emberünk drámája fokozódik, egyre mélyebbre süllyed a gyötrelem bugyraiban és ráadásul meg sem csillan előtte, hogy esetleg túlélhetné a megpróbáltatásokat. Így bizony idővel már csak egykedvűen tudjuk szemlélni a szerencsétlen újabb kínjait. Olvasd tovább
Röviden: Mr. Morgan utolsó szerelme (Mr. Morgan’s Last Love)
Michael Caine Párizsban élő özvegy filozófiaprofesszor. Nem tudta feldolgozni felesége halálát, bezárkózik elméjébe és elképzeli, hogy az asszony mellette van, beszélgetnek, ami a külvilág számára olyan, mintha magában motyogna. Befordult, szomorú öregúr, aki úgymond kiselőadást tart a jó néhány évtizeddel fiatalabb életvidám Clémence Poésy által játszott Pauline-nek, hogy egyszer mindenki találkozik egy olyan emberrel, akinek odaadjuk a teljes szeretetünket, amit eddig megosztottunk helyek, tárgyak és élőlények között. Ha ezt a személyt elveszítjük, akkor gyakorlatilag nem marad más, csak a magány. Arra még nem sikerült rájönnie, hogy Pauline miképp is helyezkedik el az ő életében.
Nem kell mély filozofálgatásokra számítani, de ha egy magába zuhant, a vén kaszásra váró nyugdíjas és egy huszonéves vidám tánctanár kapcsolatáról szól a történet, illetve ha ehhez hozzátesszük az egykori professzor gyanakvó és válófélben lévő fiát, rengeteg bús helyzetet és megmosolyogtató jelenetet várhatunk. Elméletben legalábbis. De hol vannak mindezek? Az ilyen témájú lassabb filmek után a stáblista után csendesen elüldögélhetünk, hogy esetleg mi is elmélázzunk pár perc erejéig az élet értelmén. Habár szó esik a reményről, a halálról, a minket körülölelő világ szépségeiről a film mégsem tudja elérni, hogy gondolkodóba ejtsen. Félreértés ne essék, a filmet nem lehet rossznak nevezni, de a melodráma kissé vontatott. Legalább Michael Caine és Clemense Posey játékára nem lehet panasz. Olvasd tovább
3 nap a halálig (3 Days to Kill)
Ethan Renner (Kevin Costner) nem tud kiigazodni lányán, bár nem is ismeri igazán, sajnos munkája miatt nem jutott elég ideje a családjára. Mielőtt eljő a vég szeretne több időt tölteni vele, így amikor újabb feladatot kell végrehajtania kissé elkalandozik. Küldetése elvégzéséhez fontos információkra van szüksége, de mivel családja jár a fejében egy összekötözött férfitől a spagettikészítés rejtelmei felől érdeklődik, míg egy másik alaktól azt tudakolja fegyverrel a kezében, hogy vajon mit kell tenni, ha a lánya bezárkózik a szobájába.
Előfordul, hogy valaki nem bírja megállni, hogy felcsapja a közhelyszótárat és kimazsolázzon belőle néhány unalomig ismert helyzetet. Ám Luc Besson még azzal sem szerette volna fárasztani magát, hogy rábökjön valamire, kellett neki az összes. Ugyanakkor mintha Besson mostanában a család fontosságáról szeretne értekezni, de valahogy nem tud kiszakadni az akciófilmes keretek közül. A Vérmesék is afféle műfajegyveleg volt, ahol a maffiafamília együtt próbálja átvészelni a tanúvédelemben töltött nehéz időket. Ezzel szemben a 3 nap a halálig inkább családegyesítő dráma néhány humoros jelenettel megspékelve némi akcióval. Tehát senki ne számítson Taken 2.5-re, Kevin Costner ugyan elhiteti magáról, hogy mindenkit el tud intézni, ám ő nem verekszi át magát másfél órán. Olvasd tovább
Amerikai botrány (American Hustle)
Még a 70-es években történt, hogy az FBI egy szélhámospárt vetett be egy akcióban, korrupt politikusokat próbáltak segítségükkel elkapni. Részben valós eseményeken alapul – írják ki a film elején, amivel tisztázzák, hogy volt valami hasonló réges-régen és ebből nagyot merítettek az alkotók.
Megismerjük Irving Rosenfeldet (Christian Bale), akinek gyakorlatilag a „tisztes” foglalkozása csaló, de valahol mélyen legbelül lelkiismeretes fickó. Társa a bűnben és az ágyban a szépséges Sydney Prosser (Amy Adams), a hölgy is a meggyőzés, átverés mestere, ráadásul még csáberejét is be tudja vetni. Fut a szekér szépen, egészen addig, amíg Richie DiMaso ügynök képükbe nem nyomja jelvényét, mintha Rosenfeldnek nem lenne elég otthon egy zsörtölődő feleség (Jennifer Lawrence). De mégsem kerül a duó a rácsok mögé, szaktudásukat úgymond a közjó érdekében vethetik be, lefülelhetnek néhány megkenhető úriembert. Olvasd tovább
Stalingrad (2013)
A sztálingrádi csata a történelem egyik legvéresebb, legkegyetlenebb, legkeményebb ütközete volt, amit nem túlzás, ha mészárszéknek jellemezzük. Egy irgalmatlanul nagy hentesüzemnek. Két diktátor serege küzdött egymással, nem igazán minden egyes talpalatnyi földért, hanem emeletről emeletre, szobáról szobára folyt az öldöklő küzdelem. Az orosz filmiparban néhányan úgy gondolhatták, hogy most meg kellene már mutatniuk, hogy ők is tudnak kiemelkedő művet készíteni erről az összecsapásról, hiszen leginkább Az ellenség a kapuknál, illetve az 1993-as német Stalingrad ugrott be az embereknek. És ez nem mehet így tovább! Nos, maradjunk annyiban, hogy Fjodor Bondarcsuk rendezése nem fog hivatkozási alapként szolgálni a jövőben. Olvasd tovább
Statham 2x: Parker / Kolibri-kód
Ha engem megböknének (Késsel! Nem a Facebookon!) minimum ledöbbennénk, erősen fájlalnám és nem csak legyintenék rá, hogy holnap egy kicsit sajogni fog a helye. Orvosért kiáltanék és pár deci vér veszteség után bizonyára egy kórházi ágyban pislognék hetekig. De Jason Statham más. Ő akcióhős! Olyan, akinél csak átmeneti állapot, ha agyonlövik, pár liternyi vérveszteség után sincs egy jajszava és egy késszúrás abszolút nem akadályozza a bunyóban. Statham ezúttal Parkert, az elvekkel bíró szélhámost alakítja, akit átvernek, de kőkeményen bosszút áll.
Donald E. Westlake regényhőse több könyvben is szerepelt, sőt a karakter néhány filmben is felbukkant más néven. Talán az utóbbi évek legismertebb és legkedveltebb adaptációja a Visszavágó volt a még csúcson lévő Mel Gibson főszereplésével, amely arról is elhíresült, hogy az alkotás harmadát újraforgatták. Most Statham bújhatott Parker bőrébe, a figura csak a gazdagoktól lop és rühelli az erőszakot. Csapatának viszont nincsenek elvei és ők boldogan meghúzzák a ravaszt, ha arról van szó. Miután Parker nem hajlandó kivenni, illetve betenni a részét a következő akcióba így rövid úton megválnak tőle az út szélén. Emberünk kemény fickó, nem jön el érte a halál, így miután magához tér gyorsan kereket old, hogy elinduljon a bosszú szép hosszú, véres útján. Olvasd tovább
Phantom
Tegyük fel, hogy Kovács Béla elmegy gombászni a szlovák határ közelébe, majd eltűnik. Megtalálják ruháit, kosarát, de a férfi nyom nélkül felszívódik, nem sokkal jönnek a nyomozók és a magyarok a szlovákokkal karöltve titkosítják az ügye. Később a konteo blog pedig megírja a lehetséges variációkat, hogy vajon mi történhetett Kováccsal. Elrabolták az űrlények? Atomot csempészett volna gombának álcázva? A filmjogok mindenesetre gyorsan elkelnek, hogy valaki leforgassa saját verzióját. A producerek és az írók nagyjából úgy állnak hozzá a rejtélyes, furcsa, megmagyarázhatatlan, a kormány által titkosított történésekhez hogy hozzáteszik saját elképzelésüket. Nem így történt, de legalább izgalmasan hangzik.
1968-ben egy szovjet tengeralattjáró elsüllyedt. Találgatások és elméletek sokasága látott napvilágot, az amerikai és a szovjet kormány nem hozta a közvélemény tudomására az adatokat. A baleset körülményei még most sem ismertek, de az biztos, hogy később az amerikaiak rátették a mancsukat a roncs néhány részére. Néhány embert még most is foglalkoztat az eset, az ügy megmozgat néhány agyat, Todd Robinson elgondolását forgatókönyv formába öntötte. A Phantom a 68-as ügyet veszi alapul, de mivel a részleteket és a körülményeket homály fedi filmjére elég nehezen lehet rásütni, hogy valóban így történt csak annyit ér el, hogy esetleg mások is elgondolkozzanak mi történetet a hidegháború ezen szakaszában. Olvasd tovább
Utórengés (Aftershock)
Eli Roth munkáit áttekintve látható, hogy ő inkább a véres, esetleg beteges történeteket kedveli. Legújabb munkája a Motellel rokonítható, abban néhány turista Szlovákiában bulizik, iszik és persze csajozik. Olyan bulihangulatot teremtett, amely után jó néhányan valószínűleg azon gondolkodtak, hogy gyorsan összedobnak egy hátizsákra való cuccot és már indul is ebbe a városkába. Persze néhány perc után azonnal elvették az ember kedvét attól, hogy arra a környékre tévedjen. A chilei kiruccanást sajnos nem Roth dirigálta, pedig ha már köze volt a forgatókönyvhöz, producerként is egyengette a film útját, ráadásul a főszerepet is eljátszotta, igazán beállhatott volna a kamera mögé. Olvasd tovább
A nagy Gatsby (The Great Gatsby)
Kicsoda Jay Gatsby?A háború alatt a németek kémje volt! Vagyis ő a császár rokona…esetleg merénylője? Akárhogy is, biztos, hogy embert ölt. Bérgyilkos? Nem, nem, ő egy herceg. De van olyan elgondolás is, hogy Mr. Gatsby nem létezik. Vad pletykák, érdekes történetek, furcsa szóbeszédek keringenek kilétéről. Igazság szerint túlzottan nem is igazán foglalkozik ezzel senki, a lényeg, hogy látványos, táncos, élvezetes bulikat tart, amelyek eléggé népesek és amíg az alkoholtilalom alatt itt lehet vedelni és önfeledten szórakozni, addig nem túlzottan firtatja, hogy honnan jött és miként szerezte a láthatóan hatalmas vagyonát. Olvasd tovább









