A nagy Gatsby (The Great Gatsby)

Kicsoda Jay Gatsby?A háború alatt a németek kémje volt! Vagyis ő a császár rokona…esetleg merénylője? Akárhogy is, biztos, hogy embert ölt. Bérgyilkos? Nem, nem, ő egy herceg. De van olyan elgondolás is, hogy Mr. Gatsby nem létezik. Vad pletykák, érdekes történetek, furcsa szóbeszédek keringenek kilétéről. Igazság szerint túlzottan nem is igazán foglalkozik ezzel senki, a lényeg, hogy látványos, táncos, élvezetes bulikat tart, amelyek eléggé népesek és amíg az alkoholtilalom alatt itt lehet vedelni és önfeledten szórakozni, addig nem túlzottan firtatja, hogy honnan jött és miként szerezte a láthatóan hatalmas vagyonát.

1922, New York, ide érkezik a szebb jövőben reménykedő Nick Carraway. Még az elején elregéli a Wall Streeten egekbe szöktek az árfolyamok, dübörgött a piac és a fényűző estek jönnek-mennek. Az erkölcsök egyre lazábbak lettek és a a tilalom ellenére továbbra is hektószámra folyt a pia. Carraway Gatsby szomszédságában lakik és az ő meséli el nekünk a hosszúra gyújtott színes történetet.

Baz Luhrmann elővette hatalmas ecsetjét, belemártotta a rendelkezésére álló különféle festékekbe és az előtte álló hatalmas vásznon kezdett dolgozni. A végeredmény leginkább egy szép színes festményhez hasonlít. Képzeljük el, hogy egy múzeum falán lóg és egy élvezetes zene kíséretében nézegetjük a kitett alkotást. Némely kép előtt el lehet tölteni némi időt, nézegetni az ecsetvonásokat, az árnyalatokat, el lehet gondolkodni, hogy mit mesél, miről szól az adott műremek. Ám ha eleget szobroztunk a kép előtt, akkor egyszerűen csak továbblépünk. A nagy Gatsby-t is szívesen nézegetné az ember, csak a CGI színtenger csillogása mellett a történésekbe hamar bele lehet unni, de itt a néző még reménykedhet, hogy a rendező magához tér és a film is erőre kap.

A rendező többször is bizonyította, hogy ügyesen tud ötvözni első hallomásra koridegen dolgokat. Talán csak kevesen kérdőjelezték meg, hogy az 1900-ban játszódó Moulin Rouge-ban miért hallhatóak ismert dalok átdolgozott verziói, illetve a többségnek tetszett, ahogy a Rómeó és Júlia cselekményét modern környezetbe helyezte, ugyanakkor William Shakespeare papírra vetette mondatai hagyták el a szereplők száját. Mindemellett a történetre figyelt, nem úgy, mint A nagy Gatsby esetében. Hogyan mutat, hogy a 20-as években a CGI-vel szétszínezett környezetben bálnak nehezen, de őrült partinak inkább nevezhető helyen mai zenék és rádióban leadott számok hallhatóak? Elsőre talán furcsán hathat, de könnyen hozzá lehet szokni a szép díszletek és korhű viselet között. Partfilmnek talán még elmenne, de A nagy Gatsby nem efféle alkotás.

Csak a vak nem látja, hogy nem az egyébként jól teljesítő színészek állnak a középpontban, hanem a látvány. Pedig akad itt elég dráma és romantika ahhoz, hogy korrekt módon ki lehetne vele tölteni egy egész filmet. Ámde Luhrmann most alaposan mellélőtt. A CGI harsány színorgia (amely valószínűleg Gatsby erős, szárnyaló fantáziája lenne), a vizualitás és a zene egy dolog, talán egy rövidfilmet még el is vinne a hátán ez az egyveleg, de egy két órás produkciónál ez édeskevés. Ráfoghatnánk Tobey Maguire-re, hiszen mégis ő narrálja és meséli az eseményeket és jutunk el oda, hogy Leonardo DiCaprio és Carey Mulligan szomorúan pislog egymásra. De az az igazság, hogy nem a színészek tehetnek arról, hogy ilyen lapos lett a film. Addig-addig még akad benne némi energia, amíg tartanak a Gatsby-féle partik, de ezek elmaradásával csúnyán leül és hiába akar erőteljes drámának, szomorú románcnak tűnni, sajnos nem sikerül. 50 %-nál többet nem tudok rá adni öreg harcos. Esetleg érdemes lenne elolvasni F. Scott Fitzgerald regényét?

imdb: 7,5

rottentomatoes 50 %

Büdzsé: 105 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 117 millió dollár
Eddigi összbevétel: 203 millió dollár