Rendíthetetlen (Unbroken, 2014)

Ha egy szenvedéstörténetet festenek fel a vászonra idővel enyhíteni kellene a főhős fájdalmán vagy legalábbis meg kellene mutatni a fényt az alagút végén. Hiszen lehet, hogy együtt tudunk érezni vele és tudunk szorítani érte, de ami sok az sok. Emberünk drámája fokozódik, egyre mélyebbre süllyed a gyötrelem bugyraiban és ráadásul meg sem csillan előtte, hogy esetleg túlélhetné a megpróbáltatásokat. Így bizony idővel már csak egykedvűen tudjuk szemlélni a szerencsétlen újabb kínjait.

Louis Zamperinit tehetséges sportolónak tartották, szép reményekkel tekintett a jövőbe, ám a II. világháború kettétörte álmait. Egy B-24-es bombázó fedélzetén találta magát, azonban repülőgép lezuhan és két túlélő társával osztozott jó ideig egy mentőcsónakon, majd egy japán hajó menti meg őket. Megmenekülés? Szó sincs erről. Cseberből vödörbe. Hiszen hadifogolytáborba kerül, amelynek vezetője azonnal kinézi magának Zamperinit, nyugodt pillanata sem lehet ezentúl.

Angelina Jolie az eltelt évek alatt sikerrel érte el, hogy Hollywood első számú, legjobban fizetett színésznőjévé vált. Egyúttal jószolgálati nagykövet lett, a béke hírnöke, „menekültügyi biztos”. Nagyon is foglalkoztatják az emberi sorsok és mindenképpen meg szerette volna mutatni a vásznakon is. Sajnos a Vér és méz földjén eléggé gyenge lett, de rá sem rántott a kritikákra, belevágott a Rendíthetetlenbe. Érezhető, hogy valamicskét fejlődött, de sajnos már a Coen fivérek által csiszolt forgatókönyv is túlságosan elnyújtotta Zamperini megpróbáltatásait és Jolie sem próbált faragni rajta.

Zamperini futóként is bebizonyította, hogy van benne lelkesedés és kitartás, a nyílt vízen sem adja fel és fogolyként nem hajlandó megtörni. Jack O’Connell szomorú ábrázatán túl képes jellemfejlődést produkálni, lassan, de biztos válik férfivá és talán pont ez tartja a lelket társaiban, még ha Jolie rendezése nem is járja körbe a témát. Rendezőnőnk ugyan visszafogottan rendez, nincsenek igazi vériszamos jeleneteik, mint Mel Gibson Passiójában, de a kezdeti feszültség gyorsan tovaillan és több jelenet is erősen közhelyes, illetve kidolgozatlan. És ha már Gibsont emlegettem, a vége felé erősen benne van a levegőben, hogy a skót hőshöz hasonlóan Zamperini is elordítsa a „Szabadság” szót. A főszereplő kivételével mindegyik karakter egydimenziós kezdve a japán táborfőnöktől a foglyokon át.

Jolie ezúttal nem bízta a véletlenre, azaz tehetséges szakemberekkel vette körbe magát. A12 Oscarra jelölt Roger Deakinst szerezte meg operatőrnek, aki nem is cáfol rá hírnevére. Az átlagon felüli akarattal bíró Zamperini történetéhez lenyűgöző, csodálatos képi világot prezentálnak, e mellé Oscar-díjas Alexandre Desplat muzsikája társul. Az urak munkája nélkül a Rendíthetetlen sokkal kevesebbet érne. Jolie fejlődőképes, de meg kell tanulnia, hogy hiába a jó szándék és az érthető mondanivaló, attól még nem lesz jó rendező. Zamperinihez ő is csak lelkes és bizonyítani akar, de idővel talán ő is „felnőtté” válik. 50 %

imdb: 7,1
rottentomatoes: 51 %

Büdzsé:  65 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 115 millió dollár
Eddigi összbevétel: 161 millió dollár